Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-10-02 / 79. szám

1896. október 2 [V. Asszonyságok dija. Egyes verseny. Tisztelet­díj és 800 kor. 2500 méter. V. Harald-akadályverseny. 4000 kor. 5000 m. 1. Herz O. hdn. 4é sga m Ossi 70 2. Hoffmann L. száz. 4é p m Gladiator 70 3. Ugyanaz 4é sga h Hugó Telepi 11. 72 4. Br. Podmaniczky E. fhdn. 4é p m Monopol 72 5. Waclawiczek R. száz. 5é stp m Pylades lő Tip: Pylades — Hoffmann-ist. VI. Gátverseny. 1000 kor. 2400 m. 1. Bogáti Bogáthy J. id p k Missive 11 2. Hoffmann L. száz. Bé sga k Sapristi (fv.) 70 3. Ugyanaz 3é p k Lelkem 11. 70 4. Horthy I. száz. 3é sga k' Maritta 70 5. P. S. szöv. 3é f m Ndczi (fv.) 70 6. Br. Szentkereszty P. 4é p k Mátka lő 1. Urbán I. ur 3é p k Vércse (fv.) 70 8. Waclawiczek R. száz. 3é p k Valerie 70 Tip: Hoffmann-ist. — Valerie. VII. Vigaszverseny. Kettős fogatok. 1000 korona. 3750 méter. VIII. Agarász-lovak versenye. 1000 kor. 1200 m. 1. Ifj. Marko vies K. ur 5é sz k Marcsa lő • 2. Örley K. ur 4é sga k Berti lő 3. Br. Rosenthal B. fhdn. 4é p k Róza lő 4. Szunyogh Sz. ur 6é p h Csavargó lő 5. Szunyogh Z. ur 4é f k Fátyol 75 Tip : Csavargó. Gyepérdekü. C. Kremser (istállófiu Vivian F. idomárnál) az 1896. évre lovaglási engedélyt nyert. C. Kremser eddig 1 győzelmet aratott s lovaglásakor 3* kilo leengedést kap. * * * «Mr. Orda fölvett versenyzönév az 1896. évre hi­vatalosan beiktattatott. MÉNES ÉS GYEP-ÚJDONSÁGOK, Birtokváltozás. Janota-Bzowski Szaniszló lovag főhadnagy meg­vette Péchy Andor úrtól Búzavirág sga k ell. 1893. Manfred—Veilchen, Hastingstöl. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. 61,004. sz. 1896. II/l. Figyelmeztetés. Az állami ménesekben nevelt fiatal mének­nek, valamint a magánosoktól ez évben vásárolt és még ezután vásárlandó mének­nek a ménteleposztályokba való beosztása a kővetkező sorrendben és napokon fog meg­ejtetni u. m : Budapesten október 14-én Kisbéren « 22-én Bábolnán « 23-án Alsó-Szombatfalván « 28-án Mezőhegyesen « 31-én és november 1-én A ménesbeli anyakanczák párosításának megállapítása pedig: Alsó-Szombatfalván okt. 28. és 29-én Mezőhegyesen nov. 2-tól—10-ig Bábolnán « 14-töl—18-ig Kisbéren fog megtörténni. Ugy a ménbeosztásoknál, mint az anya­kanczák párosításának meghatározásánál a tenyésztés iránt érdeklődök szivesen láttatnak. 19-töl—25-ig Magyarázatok a magánmének vizs­gálati ügyében kiadott szabály­rendelethez. Az országos lótenyésztésre nézve igen fon­tos intézkedés történt legutóbb a földmivelés­ügyi m. kir. minisztérium részéről, a meny­nyiben a köztenyésztésre szánt magánmének az iránti meg vizsgáitatása, hogy közhasználatra bocsáthatók-e ? .... miniszteri szabályrende­lettel kötelezővé tétetett, és az eljárás módoza­taira nézve az utasítás kiadatott. Eddig a vármegyék saját hatáskörükben gondoskodtak arról (a hol éppen gondoskod­tak), hogy tavaszszal, a fedeztetési idény kezdetén, azok a magánmének, melyeket tu­lajdonosaik közhasználatra akartak bocsátani, előbb egy bizottság által megvizsgáltassanak^ Ez az eljárás azonban nem volt egyöntetű és a végrehajtás tekintetében is sokheiyt ki nem elégíthette az igényeket. Az egész üqy rendezése a mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. törv.­czikkhen alapszik, melynek 29. §-a értelmében közös használatra szánt apaállatok csak akkor használhatók tenyésztésre, ha azokat a járási mezőgazdasági bizottság megvizsgálta és az illető évadra, (tekintettel a szarvasmarhánál és a lónál a tenyészkeriilet követelményeire is) tenyésztésre alkalmasnak találta és arról tenyész­tési igazolványt állított ki. Ha az apaállatok tenyésztésre alkalmasaknak nem találtatnak, a tenyésztéstől ideiglenesen vagy véglegesen kizárandók és kiheréltetésük is elrendelhető. A törvénynek ez a rendelkezése azonban csak a köztenyésztés czéljaira szánt ménekre vonatkozik, mivel a 31. §. szerint «saját és alkalmazottjainak» anyaállataihoz, tekintet nél­kül a tenyészkerület követelményeire, mindenki tetszés szerinti apaállatot használhat, ha azon­ban apaállatait párzás végett másoknak is át­engedni akarja, azt csak a járási mezőgazda­sági bizottság által kiállított utalvány alapján teheti». Az erre vonatkozólag kiadott miniszteri rendelet szerint a tenyészmének megvizsgálása, a más apaállatok megvizsgálásától elkülönítve, külön megbízott küldöttség által végzendő. Ez a küldöttség az elnökön (főszolgabíró vagy hivatali helyettese) kivül egy hatósági állatorvosból, egy a lótenyésztéssel foglalkozó gazdából, továbbá a lótenyészbizottsági elnök­ből vagy általa (elkért lótenyészbizottsági tag­ból, végre az illetébős méntelepparancsnokság által kiküldött méneskari tisztből áll. Törvény­hatósági joggal felruházott városokban az el­nöki tisztet, természetesen, a polgármester vagy helyettese tölti be. Ha a ménvizsgáló küldöttség határozata ellen akár a lótenyészbizottsági tag, akár a méneskari tiszt észrevételt tesz, ez felebbezés­nek tekintendő s az ügy a másodfokú hatóság elé terjesztendő és ha a másodfokú hatóság, a tett kifogások daczára mégis az elsőfokú határozatot hagyja helyben: ezen határozat, kiadványozás előtt, felterjesztendő a földmi­velésügyi miniszterhez, a ki, figyelemmel a ló­tenyésztésnek országos szempontból tekintendő irányára, utasításokat ad s esetleg a körül­mények szerint intézkedik, határoz. A lótenyészbizottsági tagnak és a méntelep­beli tisztnek ez a vetojoga mindenesetre nagyon czélszerü intézkedést képez, mivel éppen ez a két faktor képviseli leginkább a szakértőt tenyésztési szempontból. A köztenyésztésre alkalmasnak talált méne­ket a bizottság nem láttatja el bélyeggel, mivel az engedély évről-évre újonnan beszer­zendő. E helyett a ménről kiállítandó tenyész­iqazolványban az állatot lehetőleg részletesen kell leirni. A vizsgálat idejére és helyére vonatkozólag a bizottság elnöke intézkedik. Tehát nem esetről esetre történik a vizsgálat ahhoz képest, a mint egyik vagy másik méntulajdonos bejelenti a ménjét, hanem bizonyos meghatá­rozol! időszakban, a mikor az elnök által ki­jelölt helyen vagy helyeken azok a méntulaj­donosok, a kik ménjeik részére tenyészigazol­vánvt óhajtanak nyerni, azokat elövezetni tartoznak. Nagyon kívánatos lenne, ha ezt a ménvizs­gálatot lehetőleg késő őszszel tartanák meg, azért, mert a tél folyamán január—február hónapok­ban a fedeztetés már lassankint kezdetét veszi s ennélfogva február vagy márczius havában megejtett vizsgálat már fele működésben talál­hatja n méneket, vagy pedig az igazolványok késői kiadása által sok helyt szokásban levő korai fedeztetetés fennakadást szenved. Legjobb tehát, ha az év kezdetével a tenyésztési igazolványok kiszolgáltatnak. Ezzel a ménvizsgálattal elérjük azt, hogy legalább nem fog annyi hibás mén az ország­ban fedezhetni, mint régebben, tehát alóanyag javulása ez uton is várható a selejtes apa­állatok kizárása folytán. Hemélhetöleg az állami mének fedeztetési eredménye is emel­kedni fog ez által, mert eddig sokheiyt a nagyszámú magánmének konkurrencziájával állottak szemben. A jövőbeni rendszeres ménvizsgálat alkal­mat fog nyújtani a méntelepeknek arra, hogy a ménvizsgáló küldöttségben résztvevő tiszt­jeik által beszerzendő adatokból a közte­nyésztésben müködö magánmének számará­nyától községenkint tiszta képet alkothassa­nak maguknak és ennek alapján az egyes vidékek és községek állami mén szükségletére nézve megbizbató adatokat szerezzenek. Egyben pedig óhajtandó lenne oly helye­ken vagy vidékeken, a hol a kanczaanyag jó minősége kívánatossá teszi, hogy inkább jó állami mének végezzék a produktorok szerepét, mint a rendszerint csekélyebb tenyészértékkel biró magánmének, hogy a ménvizsgáló küldöttség szigorúbb mértéket alkalmazzon a magánmének bírálatánál. Ennek szemelött tartása nagyon ajánlatos­nak látszik a lótenyésztés emelése érdekében, mert tapasztalat szerint oly vidékeken van legtöbb magánmén, a hol a lótenyésztés viruló állapotban van. Láttuk ezt a tenyészlókiálli­táson is. a hol többek között Temes, lorontál és Tolnamegye valamint Hódmezővásárhely számos ménnel volt képviselve. * * * Az egész ügyben azonban még egy fontos kérdés vár megoldásra. Vannak olyan közsé­gek, a melyeknek nem jut állami fedeztetési állomás, sem az állami ménesekből kedvez­ményes áron eladni szokott községi mén. Ezek a községek a maguk tehetsége szerint vesznek községi méneket magánkézből, de koczkáztatják ezzel, bogy a megvett mén a ménvizsgáló küldöttség előtt esetleg be nem válik. Ez a körülmény szintén erősen mellette szól a ménvizsgálat ősszel való megtartásának, azon okból, bogy a tél idején ménvásárlási útra kelő községi küldötttség már approbált, igazolvánvos mének közötl választhasson. Ily módon a községi mént kereső község felelös­ségterhe mellett tudomására lehetne adni, hogy községi ménül csak tenyésztési igazolvány­nyal ellátott mént szabad vásárolniok. Az állami ménesekből kedvezményes áron vett mének természetesen nem szorulnak erre az igazol­ványra, mert sem ezekre, sem az állami méntelepekböl magánosoknak tenyésztésiczélra átengedett kisorolt állami ménekre a vizsgá­lat ki nem terjed. Minthogy azonban gyakran előfordul, hogy a községek más, néha messze vidékről szer­zik be községi ménjeiket, abban az irányban kivánatos lenne elvi határozatot hozni, vájjon a más járásban vagy megyében kiadott tenyésztési igazolvány alapján megveheti-e a község a mént vagy nem ? Nézetünk szerint a mén minősége itt — ha az más területen az igazolványt már elnyerte — ujabb birálat tárgyát nem kell hogy képezze ugyanarra az évre. De megbi­rálás alá veendő lenne, hogy a mén fajtabeli hozzátartozóságánál fogva megfelel-e az illető vidék kívánalmainak és a Icanczaanyagnalc. Ilyen esetben elégséges lenne, ha a vásárolni óhajtó község a ménnek t'ehyésztési , igazolványát és származási levelét a lótenyészbizotm'áhyi elnök­nek bemutatná, még mielőtt a vételt megvalósítja és, ha ezen oldalról kifogás nem emeltetnék, a község megvehetné a mént. a főszolgabíró

Next

/
Thumbnails
Contents