Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-09-02 / 67. szám

496 1 «t)6 szeptember 2. remonda árért a bizottságnak, nagyrészt oly lovuk, melyeket a mozgó bizottság mint nem egészen kifogástalanokat visszautasított.V

an persze köztük nagyon jó ló is, melynek tulajdonosa nem tudta, vagy nem merte vele a rendes vásárt bevárni és inkább eladta kereskedőnek olcsón. És miért nem veszi meg ezen nem egészen kifogástalan, de tökéletesen használható lovakat a mozgó bizottság ? Először, mert annak parancsnoka anyagilag felelős az általa veendő lovakért és ha esetleg tényleg használhatlant vesz, ez az ö kára nem lehet.' minek folytán magát az által óhajtja biztosítani, hogy csak majdnem teljesen kifogástalan anyagot vásárol; másodszor, mert ambicziót helyez abba, hogy a tőle az ezredekhez kerülő remondák valóban kiválóak legyenek, mert ott tudva van minden lóról, melyik bizottság vásárolta. Ezért vesznek tehát a mozgó bizottságok oly kevés lovat; az elővezetett sokszor 3—400 lóból, melyeknél különben sok vidéken 90% vagy több is egyáltalán nem is jöhet tekintetbe mint remonda. ! kiválasztanak vagy tizet, melyek igazán minden tekintetben alkalmasoknak látszanak, ezekből azután közelebbi szemlélésnél szembaj vagy más azonnal szembe nem tűnő hiba miatt még kimarad néhány és az egész vásár eredménye néha nem több mint 3—4, jobb esetben 6—7 ló, de ez azulán a javából való. Tehát az a kis tenyésztő, ki igazán jó lovat produkál és nagyobb árt érdemelne, csak ritkán kap azért többet az átlagos 325 forintnál; az pedig, ki kevésbé jó lovat tenyészt és örömmel megelégednék 250—300,forinttal is, lovát csak a kereskedőnek adhatja el 180—220 forintért, de a kincstárnak ez is 325 forintba kerül. Meg kell még jegyeznem, bogy a lóavató bizottság egyes kiváló lovakért az alapárnál nagyobbat is adhat és viszont olcsóbban is vehet, de ez mégis csak kivétel. Igy a kincstár a tenyésztők érdekében rendszeresített mozgó bizottságok után, daczára az erre fordított költségeknek, valóban hasznot nem lát és a tenyésztők sincsenek megelégedve. * * * A vásárlási rendszer tehát nem helyes és ha a tenyésztőkért és a lótenyésztés érdekében akarnak valamit tenni, meg kell 'dzt változtatni. A jelenlegi mozgó lóavató bizottságokat be kellene szüntetni, miután azok csak öszszel és tavaszszal jelenvén meg a vidéken, a lótenyésztőkkel semmi érintkezésben nem lehetnek, ugy szólván idegenek, kik a lóanyagot és a népet csak ritka kivétellel ismerik; ellenben az állandó székhelylyel biró lóavató bizottságokat kellene ezen teendőkkel felruházni, esetleg azok számát és székhelyeit rendszeresíteni. Ezek feladata lenne kizárólag tenyésztőktől vásárolni, azokkal szemelyesen és a lótenyészbizottmanyok utján folyton érintkezésben lenni. Tarthatnának kerületűkben tavaszszal és öszszel rendes és előre hirdetett vásárokat, azonkívül mint eddig is, az egész éven át vásárolhatnának, hogy a nép ezt tudván, eladó lovait mindenkor bemutathassa. Ezek a népre és a tenyésztési viszonyokra katonai szempontból is,ia folytonos érintkezés utján, tényleg gyakorolhatnának befolyást és egy-egy jó anyakanczát ismerve, annak ivadékait figyelemmel kisérhetik, vagy 2—3éves jót igérö csikókat már előre maguknak lefoglalhatnak, minek következtében a nép is nagyobb bizalommal viseltetnék irántuk és a katonai lótól kivánt tulajdonságokat felismerve, ázok tenyésztésére több gondot és szakértelmet fordíthatna. Kiszámithatatlan az, a mit egy feladatát ügybuzgalommal teljesítő tiszt, az által, hogy a vidéki lótenyészbizottmányokkal együtt működve, egy vidék lótenyésztőivel folyton érintkezik, a lótenyésztés emelésére és a tenyésztők anyagi hasznára lehetne, mert az ö útmutatása és tanácsa nem üres szó, hanem azt pengő forintokkal be is válthatja, mig a | mozgó bizottság parancsnoka, kit csak a véletlen hoz a vidékre és kinek más feladata nincs, mint néhány remondát vásárolni, a tenyésztési viszonyokkal és azok emelésére teendő intézkedésekkel rendszerint nem is törődhetik. * * * A remondák maguk pedig három kategóriába volnának osztályozandó/c; az első osztályú kifogástalan nemesebb lovassági remondának ára lehetne pl. 380— 400 frt; a második osztályú kevésbbé kiváló remondáé 300—320 frt; a harmadik osztályú selejtesebb minőségűé ' 250 frt; ez ugy volna szabályozható, hogy a kincstárnak azért állagban a pótlovak nem kerülnének többe mint eddig, a tenyésztő pedig nagyot nyerne. És minthogy meg volna állapitható minden ezred mily arányban kap első-, másod vagy harmadosztályú remondát szükségletének fedezésére, ebben semmi hátrány, söt az eddiginél nagyobb egyformaság ered! ményeztetnék. Ezen állandó lóavató bizottságoknak az eddigi és. az azután leendő tapasztalatok alapján az általok beszerzendő pótlovak mennyiségét körülbelöl ki lehetne i vetni, ugy mint a bevezetésben emiitett czikk tervei. Minthogy pedig ily lóavató bizottság élére mindig egy kipróbált szakértelmű tisztet szoktak állítani, öt a bevásárlások utáni anyagi felelősség alól fel kellene menteni. Azon lómennyiséget pedig, mely ezen bevásárlások után a hadsereg évi szükségletének fedezésére még hiányoznék, benevezhetné egy vagy több mozgó lóavató bizottság, melyek az ország különböző részeiben, hol nagyobb számú vételekre kilátás van, megjelenvén, tenyésztőtől, kereskedőtől, szállítótól egyaránt annyit vásárolhatnának, a mennyi éppen még kell, de nagyon valószinü, ha az állandó bizottságok szakértelemmel és lelkiismeretesen működnek, hogy erre alig lenne szükség. E szerint a jelenleg ugy a tenyésztők mint a kincstárnak általában meg nem felelő katonai lóvásárok sikeres orvoslása következő lenne; a tenyésztők szempontjából ugy a katonai lóavató bizottságok, mint a lótenyészbizottmányok tanácscsal és a lódijazások megfelelő módosilása által hassanak oda, hogy a jómódú földmives tenyésztők jó kanczákat tartsanak vissza a további tenyésztésre: a katonai kormány pedig a remondák osztályozását és a jobb remondák árának felemelését, továbbá a mozgó lóavató bizottságok jelenlegi alakjának törlésével az állandó székhelylyel biró lóavató bizottságoknak az iránti megbízatását határozná el, hogy anyagi felelősség nélkül csak tényésztöktől vásároljanak, és azokkal folytonos érintkezésben maradjanak. ... I. (Ajánljuk mind a nm. m. kir. földművelésügyi minisztérium lótenyésztési osztálya, mind az Orsz. Gazd. Egylet hasonirányu osztályának figyelmébe, s mindeniknek megküldjük; ugy szintén az állandó lóvásárló bizottságok parancsnokainak és a közös hadügyi minisztérium elnöki és hadsereg-felszerelési, pótlovazási osztály irodájának. — Egyébiránt — legczélszerübb lenne, ha (mint már említettük aug. 14-iki czikkünkben) az Orsz. Gazd. Egylet megsürgetné azt a felterjesztés letárgyalását, mit ez ügyben már ez év elején a közös hadügyminiszterhez intézett. A föszerk.) ÖGETÖVERSENY, TENYÉSZTÉS. Pann — Ausztriában. Lipthay Guido ur, minthogy bars-füssi ügető-inénesét feloszlatta, eladta Panu-t is, ezt a felette termékeny orosz apam nt, mely egy egész sereg kitünö ügetőt produkált már. Pann-t Wimpffen Simon gróf vette meg, ki nem rég ! alapitott faragfeldi birtokán nagyobb szabású íigetöménest. üj világ-recordot ért el Columbusban, Amerikában, nemrég Róbert J. már különben is világhírű poroszka. 2:02) alatt nyert meg egy angol mértföldes versenyt, túltéve ezzel az összes eddigi világrecordokon. Mily sebes lehetett ez ügetés, mutatja az, hogy a harmadiknak beérkezett is 2.03£ alatt járta be az 1609 métert. Közel járunk a «ZweiminutenTraber»-hez ! Rajta és Forgószél, ez a két kiváló hároméves traber, melyek már is több ízben kitüntették magukat, részt fog venni a berlin-westendi szeptemberi iigetöversenyeken. Remélhetőleg ott is dicsőséget szereznek a magyarországi ügetö-tenyésztésnek. 2:10). Ezzel a hatalmas mértföld-recorddal bír Bravado 9éves amerikai ügetö-mén, melyet ép most vásárolt meg mr. Dan Mac Pliee általánosan ismert bécsi ügetöverseny-islállótulajdonos. Bravado az idén többször futott Amerikában és a legjobb ügetönek bizonyult, mely az idén egyáltalán pályára jött. O a leggyorsabb ügető, mely eddigelé Amerikából Európába importállatott. IRODALOM^ A bécsi «Sport» következőleg emlékszik meg Sportalbumunkról: «Egy irodalmi becscsel biró, remek kiállítású, illusztrált sport-albumot adott ki a millennium alkalmából Sárkány János Ferencz, a M. L. E. nyug. vezértitkára és Magyarország egyik legelső szakirója. Tudtunkkal sport-album magyar nyelven még egyáltalán nem jelent meg, az előttünk fekvő tehát irodalmi ujdonságszámba menne; bizonyos azonban, hogy hasonló irányú, tartalmú és kiállítású albumot a sport-közönségnek még nem nyújtottak. Magában foglalja a magyar lótenyésztés egész történetét. visszamenőleg egész Árpád idejéig, leirja részletesen a lótenyésztés jelenlegi állását, a méneseket, állami méntelepeket, ezek"hatáskörét és működését, mindezt a nagy közönség számára könnyen megérthető módon ; ezeket követi a«lóversenyek és a telivértenyésztés» a magyar versenyügy történetével, a legkiválóbb sportsmanek, versenylovak,trainerek és jockeyk ismertetésével s külön vannak tárgyalva továbbá ;az urlovassport,ügetö-sport,távhajtások, agarászatés kopászal.Az album mely 60 oldalra terjed, nem kevesebb mint 61 illusztrácziót nyújt, melyek mind kitűnően sikerültek és melyek közül felemiitjük a király. Ottóföhg. Andrássy Gyula és Széchenyi István lovasképeit, a falkavadászatot Gödöllőn, melyen az egyes alakok tisztán kivehetők, az állami ménesek és méntelepek vezetőinek, Tokió, Weathercock, Ganachenak képeit. Az urlovas-részben találjuk Hoffmann százados, Calm föhdn. és gr. Pejácsevich kitünö arczképeit, a vadászati részben Esterházy Miklós gróf képét 1881-ből az ügető-részben Alcandre-t, Andrásy Tivadar gróf négyes fogatát és Gyulay Adolf gróf hármas tandemjét. Röviden : az album minden tekintetben gazdag gyűjteményét nyújtja a tanulságosnak, érdekesnek és szépnek és szerzőjének minden tekintetben becsületére válik. Egyetlen sportsman asztaláról sem szabadna hiányoznia.» Sportalbum jelent meg Sárkány János Ferencztöl, a V. V. Lapok szerkesztőjétől. A csinos albumban sok kép van a sport minden ágából magyarázatokkal és czikkelyekke

1, változatosan egybeállítva. Sportirodalmunk oly szegény, hogy ez albumot bizonyára örömmel fogják fogadni, mint olyan munkát, a mely Sárkány János Ferencz egész lelkesedésének és tehetségének eredménye. Az album ára 3 korona. (Sportélet). * * * A ménes törzskönyv V. kötete megjelent; A könyvben a monarchiában lévő összes anyakanczákat betűrendben fellelhetjük, kimutatva egészen 1894-ig a fedeztetéseket is. Azonkívül az anyakanczák tulaj donosaik szerint is. Megtalálhatjuk a könyvben az országban felállítva levő fedező mének névsorát, melyek szintén csoportosítva vannak tulajdonosaik szerint. Végül ki van mutatva az 1895 év végéig a monarchiában eszközölt importátiók és az exportátiók. A nehéz, nagy munka összellitásáért feltétlen dicséret illeti meg Kiss Károly urat a bécsi Jockey Club érdemes versenytitkárját. AGARASZA

T ES KOMMT. Pótlás. Az 1895. évi nov. hó 7-én Szolnok határában tartott Országos agárverseny eredménye a következő volt: A 400 kor. értékű tiszteletdijat és 800 koronát — Harkányi báró 4é fekete szuka « Mákszem« nevű agara nyerte meg. A győztes agár jelenleg gr. Nemes Jánosné (Csáky Nátalia grófnő) ö méltosaga tulajdona. Az utolsó futásban leesett, s igy második dijat nyert Ferenczy Béla ur tulajdonát képező «Cziczan nevü 2éves tarka szuka volt. (Ez értesítést az orsz. agarász-egylet elnokenek közbenjárására voltunk végre szerencsések kinyer-