Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-09-02 / 67. szám

496 1 «t)6 szeptember 2. remonda árért a bizottságnak, nagyrészt oly lovuk, melyeket a mozgó bizottság mint nem egészen kifogástalanokat visszautasított.V an persze köztük nagyon jó ló is, melynek tulajdonosa nem tudta, vagy nem merte vele a rendes vásárt bevárni és inkább eladta kereskedőnek olcsón. És miért nem veszi meg ezen nem egészen kifogástalan, de tökéletesen használható lovakat a mozgó bizottság ? Először, mert annak parancsnoka anyagilag felelős az általa veendő lovakért és ha esetleg tényleg használhatlant vesz, ez az ö kára nem lehet.' minek folytán magát az által óhajtja biztosítani, hogy csak majdnem teljesen kifo­gástalan anyagot vásárol; másodszor, mert ambicziót helyez abba, hogy a tőle az ezre­dekhez kerülő remondák valóban kiválóak legyenek, mert ott tudva van minden lóról, melyik bizottság vásárolta. Ezért vesznek tehát a mozgó bizottságok oly kevés lovat; az elő­vezetett sokszor 3—400 lóból, melyeknél kü­lönben sok vidéken 90% vagy több is egy­általán nem is jöhet tekintetbe mint remonda. ! kiválasztanak vagy tizet, melyek igazán minden tekintetben alkalmasoknak látszanak, ezekből azután közelebbi szemlélésnél szembaj vagy más azonnal szembe nem tűnő hiba miatt még kimarad néhány és az egész vásár ered­ménye néha nem több mint 3—4, jobb eset­ben 6—7 ló, de ez azulán a javából való. Tehát az a kis tenyésztő, ki igazán jó lovat produkál és nagyobb árt érdemelne, csak ritkán kap azért többet az átlagos 325 forintnál; az pedig, ki kevésbé jó lovat tenyészt és öröm­mel megelégednék 250—300,forinttal is, lovát csak a kereskedőnek adhatja el 180—220 forin­tért, de a kincstárnak ez is 325 forintba kerül. Meg kell még jegyeznem, bogy a lóavató bizottság egyes kiváló lovakért az alapárnál nagyobbat is adhat és viszont olcsóbban is vehet, de ez mégis csak kivétel. Igy a kincs­tár a tenyésztők érdekében rendszeresített mozgó bizottságok után, daczára az erre for­dított költségeknek, valóban hasznot nem lát és a tenyésztők sincsenek megelégedve. * * * A vásárlási rendszer tehát nem helyes és ha a tenyésztőkért és a lótenyésztés érdekében akarnak valamit tenni, meg kell 'dzt változtatni. A jelenlegi mozgó lóavató bizottságokat be kellene szüntetni, miután azok csak öszszel és tavaszszal jelenvén meg a vidéken, a ló­tenyésztőkkel semmi érintkezésben nem lehet­nek, ugy szólván idegenek, kik a lóanyagot és a népet csak ritka kivétellel ismerik; ellen­ben az állandó székhelylyel biró lóavató bizott­ságokat kellene ezen teendőkkel felruházni, esetleg azok számát és székhelyeit rendszeresíteni. Ezek feladata lenne kizárólag tenyésztőktől vásá­rolni, azokkal szemelyesen és a lótenyész­bizottmanyok utján folyton érintkezésben lenni. Tarthatnának kerületűkben tavaszszal és ösz­szel rendes és előre hirdetett vásárokat, azonkívül mint eddig is, az egész éven át vásá­rolhatnának, hogy a nép ezt tudván, eladó lovait mindenkor bemutathassa. Ezek a népre és a tenyésztési viszonyokra katonai szempontból is,ia folytonos érintkezés utján, tényleg gyako­rolhatnának befolyást és egy-egy jó anya­kanczát ismerve, annak ivadékait figyelemmel kisérhetik, vagy 2—3éves jót igérö csikókat már előre maguknak lefoglalhatnak, minek következtében a nép is nagyobb bizalommal viseltetnék irántuk és a katonai lótól kivánt tulajdonságokat felismerve, ázok tenyésztésére több gondot és szakértelmet fordíthatna. Ki­számithatatlan az, a mit egy feladatát ügy­buzgalommal teljesítő tiszt, az által, hogy a vidéki lótenyészbizottmányokkal együtt mű­ködve, egy vidék lótenyésztőivel folyton érint­kezik, a lótenyésztés emelésére és a tenyész­tők anyagi hasznára lehetne, mert az ö út­mutatása és tanácsa nem üres szó, hanem azt pengő forintokkal be is válthatja, mig a | mozgó bizottság parancsnoka, kit csak a véletlen hoz a vidékre és kinek más feladata nincs, mint néhány remondát vásárolni, a tenyésztési viszonyokkal és azok emelésére teendő intézkedésekkel rendszerint nem is törődhetik. * * * A remondák maguk pedig három kategóriába volnának osztályozandó/c; az első osztályú kifogástalan nemesebb lovassági remondának ára lehetne pl. 380— 400 frt; a második osztályú kevésbbé kiváló remon­dáé 300—320 frt; a harmadik osztályú selejtesebb minőségűé ' 250 frt; ez ugy volna szabályozható, hogy a kincstárnak azért állagban a pótlovak nem kerülnének többe mint eddig, a tenyésztő pedig nagyot nyerne. És minthogy meg volna álla­pitható minden ezred mily arányban kap első-, másod vagy harmadosztályú remondát szük­ségletének fedezésére, ebben semmi hátrány, söt az eddiginél nagyobb egyformaság ered­! ményeztetnék. Ezen állandó lóavató bizott­ságoknak az eddigi és. az azután leendő tapasztalatok alapján az általok beszerzendő pótlovak mennyiségét körülbelöl ki lehetne i vetni, ugy mint a bevezetésben emiitett czikk tervei. Minthogy pedig ily lóavató bizottság élére mindig egy kipróbált szakértelmű tisztet szoktak állítani, öt a bevásárlások utáni anyagi felelősség alól fel kellene menteni. Azon lómennyiséget pedig, mely ezen be­vásárlások után a hadsereg évi szükségleté­nek fedezésére még hiányoznék, benevezhetné egy vagy több mozgó lóavató bizottság, melyek az ország különböző részeiben, hol nagyobb számú vételekre kilátás van, meg­jelenvén, tenyésztőtől, kereskedőtől, szállítótól egyaránt annyit vásárolhatnának, a mennyi éppen még kell, de nagyon valószinü, ha az állandó bizottságok szakértelemmel és lelki­ismeretesen működnek, hogy erre alig lenne szükség. E szerint a jelenleg ugy a tenyésztők mint a kincstárnak általában meg nem felelő katonai lóvásárok sikeres orvoslása következő lenne; a tenyésztők szempontjából ugy a katonai ló­avató bizottságok, mint a lótenyészbizottmá­nyok tanácscsal és a lódijazások megfelelő módosilása által hassanak oda, hogy a jómódú földmives tenyésztők jó kanczákat tartsanak vissza a további tenyésztésre: a katonai kor­mány pedig a remondák osztályozását és a jobb remondák árának felemelését, továbbá a mozgó lóavató bizottságok jelenlegi alakjá­nak törlésével az állandó székhelylyel biró lóavató bizottságoknak az iránti megbízatását határozná el, hogy anyagi felelősség nélkül csak tényésztöktől vásároljanak, és azokkal folytonos érintkezésben maradjanak. ... I. (Ajánljuk mind a nm. m. kir. földművelés­ügyi minisztérium lótenyésztési osztálya, mind az Orsz. Gazd. Egylet hasonirányu osztályá­nak figyelmébe, s mindeniknek megküldjük; ugy szintén az állandó lóvásárló bizottságok parancsnokainak és a közös hadügyi minisz­térium elnöki és hadsereg-felszerelési, pótlo­vazási osztály irodájának. — Egyébiránt — legczélszerübb lenne, ha (mint már említet­tük aug. 14-iki czikkünkben) az Orsz. Gazd. Egylet megsürgetné azt a felterjesztés letár­gyalását, mit ez ügyben már ez év elején a közös hadügyminiszterhez intézett. A föszerk.) ÖGETÖVERSENY, TENYÉSZTÉS. Pann — Ausztriában. Lipthay Guido ur, mint­hogy bars-füssi ügető-inénesét feloszlatta, eladta Panu-t is, ezt a felette termékeny orosz apam nt, mely egy egész sereg kitünö ügetőt produkált már. Pann-t Wimpffen Simon gróf vette meg, ki nem rég ! alapitott faragfeldi birtokán nagyobb szabású íigetö­ménest. üj világ-recordot ért el Columbusban, Ameriká­ban, nemrég Róbert J. már különben is világhírű poroszka. 2:02) alatt nyert meg egy angol mértföldes versenyt, túltéve ezzel az összes eddigi világrecor­dokon. Mily sebes lehetett ez ügetés, mutatja az, hogy a harmadiknak beérkezett is 2.03£ alatt járta be az 1609 métert. Közel járunk a «Zweiminuten­Traber»-hez ! Rajta és Forgószél, ez a két kiváló hároméves traber, melyek már is több ízben kitüntették magukat, részt fog venni a berlin-westendi szeptemberi iigetö­versenyeken. Remélhetőleg ott is dicsőséget szerez­nek a magyarországi ügetö-tenyésztésnek. 2:10). Ezzel a hatalmas mértföld-recorddal bír Bravado 9éves amerikai ügetö-mén, melyet ép most vásárolt meg mr. Dan Mac Pliee általánosan ismert bécsi ügetöverseny-islállótulajdonos. Bravado az idén többször futott Amerikában és a legjobb ügetönek bizonyult, mely az idén egyáltalán pályára jött. O a leggyorsabb ügető, mely eddigelé Amerikából Európába importállatott. IRODALOM^ A bécsi «Sport» következőleg emlékszik meg Sport­albumunkról: «Egy irodalmi becscsel biró, remek kiállítású, illusztrált sport-albumot adott ki a millen­nium alkalmából Sárkány János Ferencz, a M. L. E. nyug. vezértitkára és Magyarország egyik legelső szakirója. Tudtunkkal sport-album magyar nyelven még egyáltalán nem jelent meg, az előttünk fekvő tehát irodalmi ujdonságszámba menne; bizonyos azonban, hogy hasonló irányú, tartalmú és kiállítású albumot a sport-közönségnek még nem nyújtottak. Magában foglalja a magyar lótenyésztés egész törté­netét. visszamenőleg egész Árpád idejéig, leirja rész­letesen a lótenyésztés jelenlegi állását, a méneseket, állami méntelepeket, ezek"hatáskörét és működését, mindezt a nagy közönség számára könnyen megérthető módon ; ezeket követi a«lóversenyek és a telivértenyész­tés» a magyar versenyügy történetével, a legkiválóbb sportsmanek, versenylovak,trainerek és jockeyk ismer­tetésével s külön vannak tárgyalva továbbá ;az urlovas­sport,ügetö-sport,távhajtások, agarászatés kopászal.Az album mely 60 oldalra terjed, nem kevesebb mint 61 illusztrácziót nyújt, melyek mind kitűnően sike­rültek és melyek közül felemiitjük a király. Ottóföhg. Andrássy Gyula és Széchenyi István lovasképeit, a falkavadászatot Gödöllőn, melyen az egyes alakok tisztán kivehetők, az állami ménesek és méntelepek vezetőinek, Tokió, Weathercock, Ganachenak képeit. Az urlovas-részben találjuk Hoffmann százados, Calm föhdn. és gr. Pejácsevich kitünö arczképeit, a vadá­szati részben Esterházy Miklós gróf képét 1881-ből az ügető-részben Alcandre-t, Andrásy Tivadar gróf négyes fogatát és Gyulay Adolf gróf hármas tandem­jét. Röviden : az album minden tekintetben gazdag gyűjteményét nyújtja a tanulságosnak, érdekesnek és szépnek és szerzőjének minden tekintetben becsüle­tére válik. Egyetlen sportsman asztaláról sem sza­badna hiányoznia.» Sportalbum jelent meg Sárkány János Ferencz­töl, a V. V. Lapok szerkesztőjétől. A csinos album­ban sok kép van a sport minden ágából magya­rázatokkal és czikkelyekke 1, változatosan egybe­állítva. Sportirodalmunk oly szegény, hogy ez albu­mot bizonyára örömmel fogják fogadni, mint olyan munkát, a mely Sárkány János Ferencz egész lel­kesedésének és tehetségének eredménye. Az album ára 3 korona. (Sportélet). * * * A ménes törzskönyv V. kötete megjelent; A könyv­ben a monarchiában lévő összes anyakanczákat betűrendben fellelhetjük, kimutatva egészen 1894-ig a fedeztetéseket is. Azonkívül az anyakanczák tulaj donosaik szerint is. Megtalálhatjuk a könyvben az országban felállítva levő fedező mének névsorát, melyek szintén csoportosítva vannak tulajdonosaik szerint. Végül ki van mutatva az 1895 év végéig a monarchiában eszközölt importátiók és az exportá­tiók. A nehéz, nagy munka összellitásáért feltétlen dicséret illeti meg Kiss Károly urat a bécsi Jockey Club érdemes versenytitkárját. AGARASZA T ES KOMMT. Pótlás. Az 1895. évi nov. hó 7-én Szolnok határá­ban tartott Országos agárverseny eredménye a követ­kező volt: A 400 kor. értékű tiszteletdijat és 800 koronát — Harkányi báró 4é fekete szuka « Mákszem« nevű agara nyerte meg. A győztes agár jelenleg gr. Nemes Jánosné (Csáky Nátalia grófnő) ö méltosaga tulaj­dona. Az utolsó futásban leesett, s igy második dijat nyert Ferenczy Béla ur tulajdonát képező «Cziczan nevü 2éves tarka szuka volt. (Ez értesítést az orsz. agarász-egylet elnokenek közbenjárására voltunk végre szerencsések kinyer-

Next

/
Thumbnails
Contents