Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-08-17 / 61. szám

444 1/W6 augusztus 17. VI. Nursery-Handicap. 3000 kor. 1000 méter. (35 aláirás.) Thisbe 64) Sorella-k. 51 Panzerechse 59 Silesia 51 Puszta 58) Balek 50) Offensive 57) Palmesel 49) Generalin 57) Cyprus 48) Haslinger 55) Summerbreese 47) Verbung 55) Hóvirág 45) Manto 55 Papacosta 45) 45) Marilla 55 Hygiea 45) 45) Helyes 54) Szolgabíró 45 Gála 54) Bibis 44) Jura 54) Jablunka 44) Mehet 54) Gagnante 44) County Kildare 53 Smetana 40) Aga 52) Patri 39) Rose Pompon 52) Trudom-k. 39 Rosario 52) Bora 39 Margot 51 Vit. Welter-Handicap. 2000 kor. 1000 m. (19 aláirás.) 5é Demetrius 70 5é Mammon 48) 3é Noisette 59) 3é Aranyos 48) 3é Dr. Pascal 55) id. Or-clean 48 3é Gugerl 54 4é Norton 48 3é Uzsorás 54 3é Splügen 42 3é Brigand 52) 3é Fragonard 42 3é Fattyú 52 3é Tátra 42 3é Coulisse 50) 4é Drommond 42 3é Búzavirág 50) 4é Princess May 42 5é Bolond 50 TELIVÉREK ÉS VERS

ENYEK. A Szent-István dij és annak tanulságai. A vasárnapi nap tehát meghozta a várva várt felvilágosítást, mit az idei Szent-István dij tói várni lehetett. Amint előre jeleztük, hogy «eredményeiben a legérdekesebb verseny előtt állunk», a következés csakugyan azt mutatta, hogy az idei Szent István-dij a legtanulságosabb verseny volt, mely az év folyamán a monarchiában eldöntésre került. A Szent-István-dijról irt előzetes czikkünkböl kiemeljük a következőket: «A jlegjobb esélylyel induló outsidert mi Gombában látjuk.» «A Szent István-dij három legjogosultabb jelöltjei: Ignácz, Ganache, Tokio.» «Tokio most oly feladat elé állíttatik, melyhez hasonlót sem a tavalyi Derbyben, sem a tavalyi Jubileumi dijban megoldani nem kellett... Tokiót igen jó lónak tartjuk — s ki ne tartaná annak — de a futó képességnek is van határa, s nem kell hinni, hogy a fák az égig érnek, s azért győzelmét előre kicsinált dolognak nem tartjuk. A Szent Istvándijban Tokionak ki kell nyúlnia, ha győzelmet akar aratni.» «Ha Ignácz az adott viszonyok közt patkóihoz tudná a g yözelmet fűzhetni, ha egy Ganachet... egy Tokiot.... képes lenne megverni, azon nem csodálkoznánk, s a vasárnapi nagy nap lesz hivatva ezt a kérdést felderíteni.» «Az idei Szent István-dij nyílt versenyt képez Tokio, Ganache és Ignácz között s azt hiszszük, hogy a nyertes e három közül fog kikerülni s az is valószinü, hogy e három ló a négy első között fog helyet foglalni». Ez volt a mi véleményünk a versenyt megelőzőleg, s a Szent István-dij eredménye megmutatta, hogy a fák nem nőnek az égig, s a futóképességnek is van határa. A Szent István-dijban Tokiot megverték, s a nagy Tokio nem volt képes Ignácznak 12 kilót czedálni. A nagy közönség, söt tapasztalt sportférfiak is épen oly holt^bizonyosnak tartottak Tokio gyözelmét mint bármily más alkalommal, mert csak a benyomás után indultak, s mert mindig azt látták, hogy Tokio 10 hoszszal nyert eddig. A ringben akadt ember, aki lőszeres pénzt kért az ellen, hogy Tokio a birói itélet szerint legalább 3 hoszszal fog nyerni, s nem akadt bookmaker aki erre 1 ^-szeres pénzt adott volna. Ilyen rendithetetlen volt a hit Tokio képessége és győzelme iránt. A Szent István-dij eredménye már most preczizirozta, hogy hol van Tokio futóképességének határa. Tokio circa 9£ kiloval áll Ignácz felett, korteher alatt pedig circa 2 kiloval Gomba felett. Mivel azt hiszszük, hogy Gombánál jobb háromévesünk is van, nem lehetetlen, hogy az év folyamán akad háromévesünk, mely korteher alatt Tokiot megverni is képes. Gomba, tekintettel arra, hogy a korért 6 kilo helyett csak 2£ kilót kapott, igen jól futott, azt pedig, hogy Ganache csak a negyedik helyre érkezett be, nem tartjuk a Ganache legjobb formájának. Mert Ganache ma nem volt teljesen rendben, s egy fáradt ló benyomását tette. Ez nem az a torma, a mit a Hamburgi nagy dijban, még csak nem is az, a mit a bécsi Derbyben mutatott. Ha Ganache rendben van, neki circa egy stone-nal kell jobban futni, mint a hogy tegnap tényleg futott, s akkor ö is ott lett volna egészen közel Tokiohoz. Hogy a futamban részt vett többi ló sem tudott érvényesülni, az amellett tanúskodik, hogy a Szent István-dij jó részben az eddigi papirforma szerint folyt le, s azért Eltoli. Toreador, Dandár, Joschko és Ruab'n leveretését egyáltalában nem kell kommentálni. Abban a pillanatban, midőn az érvényes induláshoz a csengetyüjel megszólalt, csendes eső kezdett aláhullni s Tokio szokása szerint, azonnal az élen termett, s csak Ruab'n kisérlé meg vele galoppozni, de már pár száz méter után kénytelen volt Tokiot több hoszszal maga elé ereszteni. Tokio aztán egyenletes, tértölelö galoppjával jó iramban vezette ellenfeleit az egyenesre, mig Ignácz a hátvédben foglalt helyet. Az egyenesen minden ló le volt verve, az egy Tokiot és Ignáczot kivéve, mely utóbbi, támadásra készen, circa 4 hoszszal a vezető mögött a többiek élén galoppozott. A czél előtt 400 méterrel Bulford még nyugodtan ült Ignáczon s a kis ló már ekkor veszedelmesnek látszott. A távoszlop előtt azután kilőtt Ignácz mint a nyil, a tribünök előtt Tokio lovasa ostorhoz nyúlt, de Ignácz egészen egyenletesen búzta be a közte és Tokio közt levő térközt, Tokio az ostorra mit sem tudott magából kiadni s a nagv Tokio 100 méterrel a czél előtt meg voit verve. Ha Ignácz nem lett volna a mezőnyben, persze mindenki azt mondta volna: Tokio három hoszszal nyert, de nyerhetett volna tizzel is. Ignáczban, ha nem is első klaszszisu, de még mindig jó ló nyerte meg a Szent István-díjat, s képességét körülbelül annyira becsüljük, mint a minővel Csapláros birt a Derby napján, midőn Tokio mögött 2-ik lett. Érdemtelen ló tehát nem jutott a győzelem dicsőségéhez. Á Szent István-dij, természetesen, egy reell, s eredményeiben valamint lefutásában megtámadhatatlan verseny volt; Tokio és Ignácz egymástól teljesen függetlenül futottak, s Tokión lovasa mindent elkövetett, hogy lovát elsőnek hozza be a czélon. Hogy ez nem sikerült, azt a 12 kilo teherdiíferenczia okozta, melylyel Ignácznak kevesebbet kellett vinnie. A ki talán azt hiszi, hogy beavatottak Ignáczon sok pénzt nyertek, az csak képzelődik, mert outsider is favourite lesz, ha megfogadják, — másrészt pedig beavatottak tulajdonképen nem voltak, mert Tokio és Ignácz kipróbálva nem lettek. Egy ilyen Irialról e hét közepén volt ugyan szó, de Tokio tulajdonosai azt proponálták, bogy a tnalben Tokio csak 4 kilóval vigyen többet Ignácznál, mii Üchtritz báró el nem fogadott, s különben is gondolta, hogy a verseny napján elég korán tudja meg, hogv mit tűd Ignácz. Igy végződött azután a Szent István-dij egy látszólagos meglepetéssel, mert hiszen csak ä Nagy bécsi Handicap teherközlését kellett volna elővenni, ahol Ernst György ur, egy tapasztalt és rutinirozott sportsman, Tokiora 67, Ignáczra pedig 56 kilót rótt ki, tebát ezzel azt mondta, hogy Ignácznak jobb esélye van a Szent István-dijban, mint Tokionak. Budapesti versenyek. (Negyedik és ötödik nap.) A budapesti versenyek negyedik napjának sportja, a szépszámú közönséget, mely a versenytéren szombaton megjelent, minden irányban kielégithette, s egyedül azt lehel fájlalni, hogy a favouritek jó részben megint cserben hagyták híveiket, s ismét jókora meglepetések fordultak elö. De ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a lóanyag most már oly nagy s a pályákon résztvevő istállók oly számosak, hogy az anyag feletti áttekintés is felette nehéz s azonfelül ha egy futamban egy mezőny összejön, rendesen oly lovak találkoznak, melyek egymással még nem futottak s csak az illető i verseny van hivatva eldönteni, hogy az adott viszonyok közt, melyik ló a legjobb. S másrészt az augusztusi meeting soha sem kedvezett a favouriteknek. ] A favouritek közül a nap föfutamát képező Vándor lvadékversenyben Inaska megfelelt a beléje helyezett várakozásnak, s múltkori leveretéseért is rehabilitálta magát. Inaska tehát kétségkivül jobb, mint a hogy magát a Czinkotai dijban bemutatta, s ezek szerint a Czinkotai dij eredményét sok tekintetben hamisnak lehet tartani. A szerencsés istálló azonban nem csupán hogy Inaskával az első dijat elvitte, de Scarcityvel a második dijra is rátette a kezét. E kancza oly jól futott, hogy sokaknak véleménye szerint, még Inaskát is megverhette volna, ba teljesen kilovagoltatik. Hát ez a kérdés ugyan egyelőre eldönthetlen marad, de annyi tény, hogy Scarcity nem volt kilovagolva, s Inaskához jóval közelebb lehetett volna. Miután nyertes az istálló részéről kijelentve nem volt, bizony Scarcityt is nyerésre kellett volna lovagolni, s Scarcity lovasa Elliot, az igazgatóság által e miatt meg is intetett. A Springer-féle páron kivül még csak Mecca és Tip-Top tüntelték ki magukat a versenyben, mig a többi — köztük Schütt is — mely utóbbitól jobb futást lehetett volna várni, alig jutottak szóhoz a versenyben. Schüttnek aránylag mérsékelt futását istállója azzal menti, hogy midőn szombaton Budapest felé uton volt, s az öt szállító vonat Pozsonyban megállt, Schütt, ijedelem következtében, a waggonból kiugrott, nekirohant a váróterem ajtajának, s a váróíeremböl kellett kihozni s újra a 1 waggonba elhelyezni. Minthogy Schütt ezáltal némi zuzódásokat is szenvedett s az eset öt szokatlanul felizgathatta, nem csoda, ha másnap versenyközben nem mutathatta igazi formáját. A nap megnyitó számát képező Eladóverseny a kis IJardynak zsákmánya lett, melyet verseny után az árverésnél Simon Eelix németországi sportsman vásárolt meg. A Háromévesek Handicapjében Morny aratott győzelmet, Vertinguette, Tarara-boom-de-ay és Gavarni ellen, mely utóbbi meglepően rosszul futott. A Lágymányosi dijban Barinkay — daczára a nagy tehernek, melyet nyergében vitt — ismét győzelmet aratott Folichonne és Pitt ellen, mely utóbbi ezúttal nem igazolta azt a formáját, melyet az első napon mutatott. A Gátverseny Barázda zsákmánya lett, mely már múltkor is figyelemre méltóan futott. Adó, mely első f'avouriteként szerepelt, a harmadik helylyel volt kénytelen megelédeni.