Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-01-26 / 4. szám

42 Országos lótenyésztés. Tájfajta-tenyésztés. Az alábbi «Javaslatban» a népies lótenyésztés egyik lényeges hiányának, a rendszer nélkül való össze-visszatenyésztésnek legalább részben való megszüntetésére, s ebből kifolyólag vidékenkint állandó jellegre törekvő egyöntetűbb fajtáknak, úgynevezett tájfajtáknak (helyesebben mondva törzstenyésztésnek) megvalósítására nézve czélirányosnak látszó intézkedéseknek tervezete foglaltatik. Midőn e «Javaslat »-nak lapunk hasábjain készséggel helyet adunk, nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy az oly nagy mérvű reformokat tervezne, melyek megvalósításához még szó fér; de reméljük, hogy e fontos kérdés mikénti megoldásához más gyakorlati férfiak is hozzá fognak szólni, s hogy e «Javaslaté, vagy a netalán ez irányban meginduló eszmecsere az intéző férfiak figyelmét sem fogja elkerülni. Nézetünk szerint, tekintve a magyar népnek sok tekintetben való indolencziáját, a táj fajták (a törzstenyésztés) létrehozása a népies lótenyésztésben mindaddig pium desiderium fog maradni, atnig állami intézkedés nem fogja a tenyésztőket a tájfajta irányába terelni, oly újítások élei beléptetésével, melyek a gazdákat a tájfajta tenyésztésére bizonyos fokig kényszeritik, vagy legalább egyenesen arra utalják. E «Javaslat» ily intézkedések czélba veendő tervezetét foglalván magában, az abban felhozottak megérdemlik a figyelmét mindazoknak, kik a kérdéssel előszeretettel foglalkoznak ; minélfogva másoknak a kérdés mikénti megoldására vonatkozó nézeteit is szívesen fogjuk közölni. Szerk. Javaslat Magyarország népies lótenyésztésének a tájfajta tenyésztés helyesebben törzstenyésztés * meghonosításával való emelésére. 1. A népies lótenyésztés szövetkezeti alapra fektetve vezettessék jövőben oly irányban, hogy a máig fentartott fedeztetési állomások megszűnjenek, helyükbe pedig a szövetkezeti tenyésztés lépjen olyformán, hogy mindazok, kik az utolsó évi fedeztetési lajstromok igazolása szerint, idáig egyik vagy másik faj tenyésztését űzték, kancza-anyagjuk alkalmassága szerint, községenkint vagy vidékenkint szövetkezetije lepve, ugyanazon fajnak továbbra való tenyésztésére magukat kötelezve, egy-egy szövetkezetet alkotnak, mely szövetkezetek, a tagjaik többsége által eddig használt állami fedeztetési mént kapják állandó használatra, hogy ez uton minden eddigi fedeztetési állomás vidékén, megszakítás nélkül, ázonban az eddig észlelt hibák kiküszöbölésével — az egyes fajok tisztán s következetesen, állandóan egy irányban lenyésztessenek országszerte; bogy a helytelen keresztezések, mondhatni állandó, gyakran indokolatlan apaméncserék, és az össze-vissza való keresztezések nagy hátrányai • országos lótenyésztésünk köréből végre kiküszöböltessenek. E czélból egyes szövetkezetekbe csakis azok a gazdák léphe'nek be, kik a tenyészteni szándékolt iránynak megfelelő kanczákkal birnak, s azokkal, állandóan egy ugyanazon vérben való továbbtenyésztésre vállalkoznak, pl. a kik eddig is vagy az angol félvért, vagy egvík vagy másik mezöhegyesi fajt, vagy az arab fajtát tenyésztették; csakhogy az ezután igénybe vett apaméntöl — faj tekintetében — tenyésztési szempontból, indokolatlanul s bármikor más fajú s más jellegű apaménre át nem * Az itt tárgyalt tenyésztési iránynak a «törzstenyésztés» kifejezés jobban megfelel ugyan, de minthogy közkelet szerint «tájfajta tenyésztésnek» neveztetik, a szövegben mindenütt ez utóbbi kifejezést használtam. L. a. mehetnek, hanem a megkezdett irányban fog nak következetesen és kitartással tovább te nyészteni. Egy ugyanazon gazda tenyészthet azonban, ha megfelelő kanczái vannak, több irányban j is, csakhogy az egyik irányba tartozó kancza j a más irányra való tenyésztésre, (pl. az arab, az angoi fajú tenyésztésre), önkényesen, azaz ama vidéki lótenyésztési bizottmány határozata és a megaiakult szövetkezet beleegyezése nélkül, nem használható. Ily módon egy-egy tenyésztő több szövetkezetnek is lehet tagja. Igy alakulnak vidékenkint a különféle fajok tenyésztését czélzó szövetkezetek. Igy (ejlödhetik minden vidéken egymás mellett is pl. félvér, Nónius, Gidrán, arab vagy lippiczai fajt tenyésztő szövetkezet, a mai tenyészirányoknak megfelelően, egy határozott és végleges irányban. 2. Bármily fajta tenyésztésre alakult szövetkezetbe csakis átöröklö tenyészhibáktól ment kanczával léphet be bárki is, bogy igy a tenyésztett anyag jósága és értéke, ama hibáknak máris halaszthatatlan kiküszöbölése által, tetemesen emeltessék, mi által országos lótenyésztésünk értéke is nagyot fog emelkedni. Eme czél elérésére: az eddig tenyésztésre használt azok a kanczák, melyek tovább is tenyésztésre fognak használtatni, vizsgálat- \ nak vettessenek alá, s csakis a bizottságilag j hibátlannak és megtelelőnek talált, kanczákra j nyerhet a tulajdonos, a meghatározott tenyészirányra nézve, tenyésztési igazolványt, mely a szövetkezetben való tenyésztésre a jogosultságot megadja. Ezzel a vizsgálattal a ma annyira szükséges selejtezést érjük el, mi által egyúttal a már erősen érezhető ménhiány is nagy részben meg fog szűnni, másrészt a tenyésztésre nem alkalmas rossz tenvészanyag végre mégis ki lesz küszöbölve. A tenyésztési eredmény ellenben ugy mennyiségre, de különösen minőségre, ilymódon egyszerre nagy lépéssel fog előrehaladni. j Az igazolványban a ló leírása a legpontosabban eszközlendö, hogy ezzel visszaéléseket el ne követhessenek. Az igazolványok különféle szinü könvvecskékbeállittassanak ki, fajok szerint, mely könyvecskékbe évenkint a hágatás ideje s eredménye, ugy a született csikó bevezettetik. — A kanczák vizsgálata évenkint megejtendő, a mikor a fiatal és újonnan jelentkező kanczák a szövetkezetbe felvétetnek. 3. A tájfajta teryésztés vezetői, kik ezt a vizsgálatot végezik, állanak az illetékes vármegyei lótenyésztési bizottság elnökeinek elnökletei alatt: az illetékes kerületi méntelep tisztjeiből és állatorvosaiból, a járásban miiködö lótenyész-bizottmányi tagokból, illetve a megalakult szövetkezet elnökeinöl s a járás fö szolgabirájából, a kik az egyik s másik irányú tenyésztésre alkalmas kanczákat előre kihirdetett határnapokon vizsgálat alá veszik, a megfelelő tenyészirányba a tenyésztő meghal gatásával beosztják, a megfelelő szövetkezet könyveibe belajstromozzák s az igazolványt a már emiitett könyvecskékbe bevezetve kiadják. Ha egy járásban két bizottság működik, a vm. lótenyész-bizottsági elnök s a főszolgabíró helyetteseikről gondoskodnak, a méntelepi állatorvost ellenben a vm. állatorvos helyettesíti, kik magukat egy méntelep-tiszttel és az illetékes szövetkezeti elnökkel kiegészítik. A tenyésztéstől való eltiltást illetőleg a bizottság határozata ellen nincs felebbezés. 4. A tenyésztés érdekében való mindennemű felügyeletet s ellenőrzést a szövetkezeteken belől elsősorban a szövetkezet elnöke teljesiti; másodsorban a szövetkezet tagjai, mert a szövetkezet minden tagjának közös és kiváló érdeke, hogy a szövetkezet tagjai a közös érdek szempontjából kitűzött feladatot pontosan tartsák be, ezért minden tagnak nemcsak joga, de kötelessége a szövetkezet többi tagjat a tiszta tenyésztés betartása tekintetében állandóan figyelemmel kisérni, söt ellenőrizni. 5. A szövetkezet kanczáiról, azok fedeztetéséről s az ellésekröl minden szövetkezet elnöke törzskönyvet vezet, mely átfűzve hatóságilag lepecsételtetik, igy hitelességet nyerve, ennek adatai megfelelő igazolványban a leszármazásra nézve törzskönyvi jelleggel birnak s másolatai 1 frt dij mellett kiadatnak, 6. Az állami mének csakis eme megalakult szövetkezetek részére biztosittatnak. A szövetkezetbe be nem lépő kis- és középbirtokosok az állami ménesintézetek ménanyagából ménekre nem számolhatnak, s csakis a tenyész-igazolványnyal ellátott saját ménjeiket használhatják. A magánménesek részére a bérmének, ugy mint idáig, bocsáttatnak rendelkezésre, azonban a szövetkezeteknek kiadott mén többé eme hivatásától el nem vonható, sem mint bérmén ki nem adható. 7. Az állam kötelezi magát a megalakult tájfajta-tenyésztés folytonosságának biztosítása czéljából, az ugyanegy fajú méneket, a szövetkezetek részére az állami ménesek törzstenyészeteiböl ugy mint eddig is, a jövőre is a maihoz hasonló jó minőségben és a szükséghez mért kellő számban biztosítani. 8. A szövetkezeteknek kiadott állami mének, a szövetkezetek által kijelölt tenyésztőknél, mint a szövetkezet fedeztetési állomáshelyein, olymódon kezeltetnek s ápoltatnak a szövetkezet költségén, mint pl. a bérmének, ama különbséggel, hogy ezek a szövelkezeti mének állandóan kint maradnak állomáshelyeikein, mint pl. a községi mének, melyeket az állam ad el használatra a községeknek. Az igy kihelyezett állami mének gondozása, a községi méneknél tett tapasztalatok szerint, kifogástalan, ezért az állam nem féltheti ménjeit, söt azok a tenyésztőknél rendszerint egészségesebbek, söt talán jobban tápláltak is, fnint a méntelepeken, és eme rendszer szerint feleslegessé válik az évenkinti, söt többszöri helycsere és a klima változtatása. A katonai kezelés és gondozás ilymódon a mai méntelepeken feleslegessé lévén': megszűnik, mi által a kincstár nagyösszegü megtakarításokat érend el, felszabadul a méntelep legénysége is s a csapatokhoz vonulhat, igy ezeknek tartása is megtakarítható a lótenyésztés czimén. A méntelepeknek használt eddigi tágas és kitűnő helyiségek lovas katonaság vagy csikótelepeknek használtassanak, igy kihasználásuk is megfelelőbb leend s nem fognak az évnek nagy részén üresen, kihasználatlanul állani. 9. A szövetkezeteknek kiadott állami mének, ugy mint eddig is, a méntelepi tisztek állandó felügyelete alatt maradnak s épenugy vizsgáltassanak, mint a fedeztetési állomásokon vizsgáltattak. A hol hanyag és rossz gondozás észlelhető, ott a lótenyésztési vizsgáló bizottság kétszeri megintésének sikertelensége esetén a mén más szövetkezeti tag gondozására bizatik. Ha a ménre ott sem fordíttatnék kellő gond, s ez a tenyésztés hátrányára volna, a mén a szövetkezettől, a harmadik megintés sikertelensége esetén, elvehető s más szövetkezetnek adható. Ilyen szövetkezet többé állami ménre számot nem tarthat. Egy-ugyanazon ménnek egy szövetkezetben való huzamosabb használata esetén, midőn saját csikai kerülnének alája, kipserélése, az