Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-01-26 / 4. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. F896. jaronár 26. Baj az is, ha valamely ménes nem meglelelö mént használ telivérre. Ha a mén el lesz hibázva, mint pl. Chislehurst vagy Villám (előbbi sokat és rosszat produkált, utóbbinak piaczra hozott csikai legnagyobb részt fejletlen, gyürütetemes macskák voltak), akkor nagy részt malőrről is lehet beszélni; de ha némely helyen oly mének használtatnak telivér lovat tenyésztő méneseink által, melyek a versenypályán egészen alárendelt szerepet játszottak, akkor eleve nem lehet jó eredményt várni. (Balvarran, Casper, Engadin, Swist, Pandúr, Montbar, Darázs stb.) A piacz számára produkáló tenyészlöktöl mm lehet ugyan azt kívánni, amit némely más tenyésztő a múltban megtett s meglesz jelenleg: hogy t. i. egyes kiváló anyakanczáikat külföldön állomásozó kitünö fedező ménekhez küldik, (mint jelenleg gróf Eesletich Tassilo Dornröscbent St. Simonhoz, Blaskovich Elemér ur pedig három kanczát Chariberthez küldetett, s mint néhány évvel előbb Red Hot ment Galopinhoz s Ganachet, Ready money pedig Chariberthez, s Csapiárost hozta); de azt, hogy az országban levő jobb apaméneket vegyék igénybe, s ne harmad vagy negyedrendű stadionoktól tenyészszenek, minden telivér tenyésztőtől méltán meg lehet kívánni. Mert telivéri tenyészteni csak első rangú versenyműittal biró, vagy legalább és elengedhetetlenül a jó második klasszisba tartozott méntől szabad, s akik e kívánalomtól saját kárukra még is eltérnek, annál kevésbbé menthetők, mert hiszen az anyakanczákat megfelelő ménhez vezetni, sem gyakorlati nehézségekbe nem ütközik, sem nagyobb anyagi áldozatokkal nem jár. A piaczra hozott éves csikók némely példányai még ma is tulíizettetnek egyes vevők által, pedig sok év tapasztalata már elég meggyőző lehetett "olna, hogy az úgynevezett szenzácziós árak inkább hordanak magukban garancziát arra nézve, hogy az illető csikóból egyáltalában ne legyen versenyló, mintsem, hogy a Derbyt megnyerje. Őszintén kívánjuk, hogy a piaczra kerülő anyag átlagos kvalitásának emelkedésével, a csikók átlagára is emelkedjék s ha ez bekövetkezik, tenyésztő és versenyző egyaránt meg lesznek elégedve, s ez mindenesetre jele lesz annak, hogy felivértenyésztésünk minőségileg is haladást tesz; de egyes próbálatlan csikók túlfizetése, midőn a versenyczélra kevésbbé beváló, vagy ott már elhasznált anyag értékesítése a versenyző részéről, évről-évre nehezebbé válik, a mi szemünkben még nem jelenti a telivértenyésztésnek kvalitás tekintetében is virágzását. F. B. Eladó telivéret. 8é stp m Eventide (Arbitrator—Moth) Angliában számos gát- és akadályversenyt nyert Tenyésztésre kiválóan alkalmas. 168^ cm. 4é sga m Tárnok (Gunnersbury—Etiquete) 171 cm. 4é p m Kajmát (Purdé v. Waisenknabe— Forres) 169 cm. 4é stp m Sőréd (Galaor—

Edith) 172 cm. 4é sga k Hedvig (Galaor Alkony) 167 cm. Hedwig Budapesten és Bécsben többször helyezve futott. 3é sga k Gizella (Pásztor—Vivienne) 167 can. 3é sga k Szidii Phil—Amintakarja) 169 cm. A fenti lövak ugy tenyésztésre/valamint (Eventide kivételével) versenyczélokra, különösen urlovas versenyekre akalmasak. Megtekinthetők Bodajkon (Fejérmegyében). A lovak végett bármi felvilágosítás iránt is, e lapok felelős szerkesztőjéhez szíveskedjenek fordulni naponként d. u. 4—6 óra közt.' 1 — 3 Hogyan neveljünk kitűnő versenylovakat. (III. Az anyai ág jelzése számokkal). Nr. 17. Byerly Turk kancza (a Carlisle 7 urktól való kancza anyja.) Ez az ág nem nyert D.-t de ivadékainak Angliában két 0. és bárom L. jutott, a mint következik: Betrayer (New Zealand D.) Regalia (O.j Cowslip (L.) Sancho (L.) Interpreter (2000) Sancebox (L.) Meteora (0.) Sir Modred (New Zealand D.) Nectar (2000) A családot Angliában leginkább Pantaloon által ösmerjük, Ausztráliában Yattendon által, Amerikában pedig Sir Modred és fivére Cheviot által, a ki a két év előtti American Derby nyerőjének Rey el Santa Anita-nak az apja. Pantaloon vére mindig sokra volt becsülve, de a tenyésztésben még jobban ki kellene használni, mint eddig, tekintetbe véve, hogy milyen jól vegyül Touchstone, Blacklock, Stockwel és Melbourne-nel. A 17-es ág, noha nem mondható igen szaporának, mégis néhány valóban magas klasszisu tenyészmént hozott létre, s az ember arra a következtetésre juthat, hogy a család készségesen asszimilálódik más családokkal. A néhai Mr. E. K. Coxnak a koloniákban tenyésztett értékes ménje e családból, Yattendon, talán minden tekintetben a legjobb mén volt Ausztráliában, mert nem csak két nagy fiút (és apamént) hagyott hátra Chester és Grand Flaneurben, hanem leányai is a tenyészkanczák között a legjobbaknak bizonyultak. Sir Modred egyike a legjobb méneknek Amerikában, s nem is képezheti kérdés tárgyát, hogy eme család jó egyénei értékes szaporodást képezj nek bármely ménesnek, bármely országban. Nr. 18. Old Woodcock leánya (

Old Spot leányának anyja.) Ámbár a három megelőző családnál (14, 16 és 17) valamicskével több klasszikus nyerővel bir, mégis az érdem sorozatában azok mögé helyeztem eme családot, mert kihalóban van. A legtöbb győzelmeit a versenyzésnek, hogy ugy mondjuk ó- és középkorában nyerte, a következő egyedek segél vével: Ellington (D.) Smolensk <2000 DJ Formosa (1000. 0. L.) Summerside (0.) Üriana (0.) Waxy (D.) Sir Thomas (D.) Waxynak a bámulói talán ellenvetéseket tesznek az én né/.elem ellen, a melyeket eme sokat dicsért lóról alkottam, de mióta a számrendszerrel foglalkozom, meggyőződtem, bogv kivéve a szerencsés párosítását Penelopevel, az l-es családból, igen kevés emiilésre méltó pedigreeben találkoznánk Waxy nevével. Hogy Penelopevel jól vegyült, az kétségtelen, de Penelope voll az, a ki Waxyt híressé tette, mert mi, más véráramban nem tudunk ráakadni arra a nagyságra, a melyet számos bámulója tulajdonit neki. No. 19. Davil Old Woodcock-jának leánya. Eme család ivadékai a nagyobb klasszisu versenyek tekintetében bámulatosan szerencséllenek voltak, ha tekintetbe veszszük a phenomenalis lovak számat, a melyeket e család produkált. Csak egy D. és három L. irható a számlájukra. Sir Hugo volt az egyetlen Derby-nyerő 1892-ben, de ísonomy minden kétségen kivül megnyerte volna Sefton Derbyjét 1878-ban, ha nevezve lelt volna. A 19 es család nem produkált Oaks-nyeröt s tényleg igen kevés jeles verseny/,anczát (ha Plaisanterie s egy-két mástól eltekintünk), ámbár mind jó tenyészkanczáklcá lesznek. A Leger-nyerök: Ebor 'l817-ben, Reveller 1819ban és Gamaster 1859-ben. A klasszikus versenyekben elért eredmények hiánya daczára egy tekintet néhány hires lóra, a mely eme család ágaiból szárma/ott, megmutatja, hogy minő értékes e vér: ísonomy, Vespasian,Monarque, Vedette (2000), Alarnr, Plaisanterie, Sabínus, Clearwell (2000), Suirefoot (2000) és Chíldwick. A család fiai nemcsak nagy versenylovak voltak, hanem rendesen jó apamének is. No. 20. Gascoigne Hegen lovának leánya.. Két O. és két L. nyerő származik eme

1 csalidból. Blue Bonnet (L.) Ghuznee (0.),. Jenny Howlet (0.) és Ofterington (L.) Ezenkívül Lady Augusta (IOOO:) és Repulse (1000.) A család el van puhulva, de folyton javul s a Stud Book utolsó kötetében számosabb képviselője van,, mint a 15,. 16, 17, 18' és 19eseknek. Traducer (20), kivitetvén New Zealandba, első' osztályú apaménnek bizonyult. Winslow, Strauss, és Citadel voltak azelőtt a legkitűnőbb mének e családból Angliában, s mostanában Heaurne, Hawkeye és Chittabob.. Nr. 21. Anna királynő Moonah Barb kanczája. Ezt a családot a pedigree búvárok jól ősmerik Sweetmeat, eme kitünö ló révén. A 20-as családhoz hasonlóan, még ez sem produkált Derby-nyeröt s leginkább jó» leányai révén terjed. Az Oaks-nyerök: Hyppolita 1790; Iris 1851 és Lonely 1885. Charles XII. egy Legert kerített a család résszére 1839-ben. A család tagjai nem korai lovak vagy sprinterek, mert a rövidebb klasszikus versenyek közül egy sem jutott nekik osztályrészül. Amerikában ezt az ágat jól és igen kedvezően ismerikjaz import. Tranby (Blacklocktól) révén, a kinek neve annyi jó pedigreeben fordult elő tul az oezeánon, a hol kétségtelenül segitett megvetni az alapját Levity nagyságának. William Telt (ap. Touchstone any. Miss Bowe ennek ap. Catton, any. Tranby anyja) kivitték Ausztráliába, a hol Arehert nemzé, a Melbourne Cupnek kétszeri nyerőjét, nagy suly alatt. Boiardo (ap. Orlando any. Miss Bowe) szintén Ausztráliába került s ott nemzé Florencet, egyikét a legjobb kanczáknak, melyek ott futottak. Említésre méltó, hogy a család diadalait főleg a 2-es ággal egyesülésének köszönheti. Tranby, a jeles versenyló Blacklocktól (2) származik s ez Whitelocktól (2). William Tell és Boiardonak anyja Miss Bowe volt, ennek ap Catton (2) any. Tranby anyja Orvilletöl (8). Sweetmeat anyja intensiv bentenyésztésben van Blacklockra és Lonely anyja Anonytna Stockwelltöi (3) bentenyésztésben Nr 2 és Blacklockkal származik Miss Sarahból, ennek apja Don John (2). Wawerleytöl (2). Eme tényekből arra következtetnék, hogy e család leányai! olyan ménekhez kell küldeni, a melyek intensiv módon vannak bentenyésztésben Blacklockra a 2-es és 3-as családok állal, ltogy ivadékaiknak megadjuk a szükséges versenyképességet. Nem lehet eléggé a tanulmányozók figyelmébe bevésni ama keresztezést, a mely egyrészt direkte fvagy nagyon közeli bentenyésztésben) a legjobb versenyvérböl származó mének s másrészi a külsőbb családokból származó kanczák között hozandó létre. Egy 2l-es családbelinek a párosítását egy ugyanazon családbelivel, vagy egy 14, 15, 16, 17, 18, 19 stb. családbelivel csak akkor lehet mentegetni, ha intensiv bentenyészlés van mindkét részről az 1, 2, 3 és 4-es családra s ez is főleg az első kél vagy három fokban, a mint azt be fogjuk mutatni Barcaldine és Domino I eseteiben. A hol ezek a feltételek nincsenek I jelen, ott nyilvánvalóan egy lépés lesz megI téve hátrafelé a tenyésztésben és egy világosan definiált vezérfonal hiányában eme hibákat öntudatlanul követik el és folytatják ös idők óta a ménesmesterek. Az a tény, hogy egy kancza egy külső (magasabb számú) családból származik, még nem képez el ene kifogást, hacsak a tenyésztésben oly módon lesz felhasználva, a mint fentebb vázoltam. 1 Láttuk az Agnes-család esetében, hogy egy