Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-07-04 / 49. szám

T-9>. JÚLIUS 4 • - VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1536. julius 4. Báró "Wesselényi Béla. JELENLEG élő lovas sport-férfiak egyik kiválúbbika, ki ugy is mint versenyés vadászlovas, ugy is mint telivér- és félvér-lótenyésztö — több mint 30 év óta a nemes-sportnak él. Született 1847-ben Zsibón. Tanulmányait Kolozsváron kezdte és Berlinben végezte. A Wesselényiek lovon születnek ; ö is már kora gyermeksége óta szenvedélyes lovas; mint iskolásgyermek többször lovagolt a kolozsvári falka után, és 15 éves korában versenyt nyert. (Képpel,*) sára bizta lovait, ki akkor a Freudenauban volt. Egy év múlva Long, Hoppegartenbe költözvén, br. Wesselényi is át-tette ide 7 lóból álló versenyistállóját, és 2 éven keresztül szerepelt Németország pályáin a kék és fehér csikós dress, nem egy szép győzelmet aratva ; igen érdekes volt a többi közt Zebrának a berlini Ezüst lóban aratott győzelme Prince Giles I. ellen, mely utóbbi kevéssel azután holtversenyt futott Baden-Badenben Kincsemmel. Félvér lovait és inferiorisabb telivérjeit ezvoitak, söt később majdnem kizárólag saját nevelésű apák és anyák után tenyésztett. Mint urlovas 1868-ban kezdett rendesen szerepelni; ez évben aratott egy szép győzelmet a debreczeni akadályverseny-pályán a németországi champion urlovas gr. Metternich Fritz-czel szemben, a kolozsvári versenyek megszűnte után már ritkábban ült nyeregbe, az utóbbi években pedig már csak az általa teremtett Alsó-zsuki versenyeken lovagol. Ez a pálya arról nevezetes, hogy a 6000 méter táSzinei 1866-ban jelentek meg először a pályán ; eleinte kevés szerencsével. Pár évi balsiker nem riasztotta vissza, söt éppen ösztönzőleg hatott; meggyőződvén a felöl, hogy a zsibói telivérek — melyek kiskorúsága alatt nagyon degeneráltak — nem alkalmasak versenyre : 1868-ban történt nagykorusitása után telivérkanczákat importált és ezekből uj ménest alapított, melyből azóta igen sok jó ló került ki. Eleinte csak a kolozsvári, debreczeni és aradi pályákon próbálta ki lovait; később jobb lovait Csikvárra majd Gödre küldte Hesp Róberthez trainingbe, és ezek a monarchia nagyobb pályáin szép sikerrel szerepeltek. Később George Long gondozáalatt otthon idomíttatta, elébb George White, később William Richards gondozása alatt, de mindig saját vezetése mellett, és a kolozsvári pályán próbálta ki; hol egy évben az a ritka eset fordult elö, hogy két nap alatt mind a kilencz versenyt, melyben lovai indultak — megnyerte. A kolozsvári versenyek megszűnte után kizárólag steeplereket nevelt, melyeknek csak az elökészitö munkát adta meg otthon; ezek elébb br. Dewitz, majd Kutschenbach főhadnagy és késöbbb Lázár Béla fhdn. szineiben futottak, kikkel szövetségben volt. A D. W. F. szövetségnek egyik tagja volt eleitől végig. Versenylovai többnyire saját nevelésüek volságból csak 2000 méter vezet sík területen, a többi 4000 méter hegyen fel és heyyen le, még pedig nagyobbrészt ugyancsak meredek helyeken. Br. Wesselényi Béla volt az első, ki megmutatta, hogyan kell versenypaceben lejtőnek lovagolni, és azóta számos követőre talált. Tanítványai közül ma már többen Magyarország legjobb urlovasai közt foglalnak előkelő helyet; és még többen vannak, kiknél csak az alkalom hiányzik, lovaglásaikkal magukat más pályákon is kitüntetni. A lótenyésztés és versenysport mellett szenvedélylyel űzte a falka-vadászatot: 1872-tül hat évig mustere volt a kolozsvári falkának. Az akkori « Vadászatok a kolozsvári széna-füveken» *) Mutatvány a «Vad.- és Versenylap» által kiadandó és sajtó alatt tevő Sport-Albumból.