Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896
1896-06-20 / 46. szám
338 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1-36. junius 17. Comte Le Marois p m Hibou Chalet—Creserrelle (2) e.) May V. ur p m Eiger Dalberg--F,inlracht (4 e.), stp m Gerat ium Ckamant— Verbena (2) e.), p m Rolandseck Dalberg— Rosalie (1) e.), p k La Gitana II. Aspirant v. Dalberg—Lady Gladys (1) e.) Oertzeri ü. ur p m Eskamillo Chamant—Lucretia, sga m Handschlag Stronzian— Dorothea (2) e.) Br. Oppenheim E. sga m Monaco Charibert— Esterei (2) e.). p m Nando Charibert— Emmy (2) e.), sga m Pet Charibert— Liebling, sga m Saphir Chamant Sappho (2) e.), sga m Sporn Chamant— Miss Gorse, Möns. H Ridgway sga k Rose des Vents Pythagoras —Rosée. Mr. L. de Rothschild p m Brigg Brag—Gagoul (2) e.) Br. Schicklcr A. p m Capo d' Istria Perplexe —Sun Schower (2) e.), p m Castracani Perplexe—Fast Girl (2) e.) Tiele-Winckler G. ur sga m Garibaldi 1. Chamant— Rapina. Treskow H. ur p m Oberst Basnäs—Oberau (5) e.) Wahrmann R. ur p m Enchanteur Merry Hampton Enchantress Scottish Chieftöl, sga m Mekka Met— calf —Cara (5) e.), stp m Ronacher Royal Hampton — Narcisse, stp k Lescaut Little Duck —Scoth Mist. Weil würtemb. kir. magánménes p k Charlotte Parsee —Craiglock (5) e.). ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Földmivelésügyi rri. kir. miniszter. 39378 sz. II/1.-96 Valamennyi lótenyész-bizottsági elnöknek! Az állami fedező méneknek bérbeadására, illetve bérbevételére vonatkozólag a Lejelentéseknek előjegyzésére és e/.eknek nyilvántartására a következőket határoztam el: 1. Telivér ménekre, akár fedeztetési állomáson állottak, akár bérben voltak azok a mult fedeztetési idény alatt, az előjegyzés elfogadlatik ; minden más tel, es korú ménre azonban csak akkor lehel előjegyezni, ha ezek bérmének voltak, vagyis fedeztetési állomásra még nem helyeztette volt ki. 2. A menek bérbevételére vonatkozó szándék kizárólag a földmivelésügyi magv. kir. ministerium II. főosztályában 50 kros bélyeggel ellátott kérvénynyel jelentendő be. a hol a ménbérletröl nyilvántartási könyv vezettetvén, az illető bejelentők a bejelentés sorrendje szerint nyernek későbbi bejelentökkel szemben a bérlésre elsőbbségi jogot. Kivételnek ettől a szabalytól csak annyiban van helye, hogy oly bérlő, a kinél egy mén a legutóbbi fedeztetési idény alatt bérben volt. ugyanerre a ménre a legközelebbi (s kívánságára a\ következő) fedeztetési idényre is, minden más tenyésztővel szemben elsőbbségi joggal bir. ha ezen szándékát november hó végéig bejelenti. 3. A méntelepekhez kerülő fiatal ménekre az előjegyzés Julius 15-éröl kezdve annál a ménesparancsnokságnál történik, a melynél ezek a mének állnak. A midőn e mének a telepekbe már beosztattak, az előjegyzés a 2-ik pont szerint a ministeriumhoz jelentendő be. A sorrendet ezekre nézve is a bejelentés bevezetésének ideje állapítja meg. 4. Bejelentések deczember végéig fogadtatnak el. Későbben beérkező bejelentések, minthogy ez időn tul a inének beosztásáról már gondoskodás történik, — el nem fogadhatók. 5. Előjegyzések mindig csak egy évre fogadtatnak el. Ha tehát valaki egy oly ménre kívánja magát elöjegyeztetni. mely mén az előjegyzett elsö fedeztetési idényre az elöjegyzö rendelkezésére nem bocsátható, s ennélfogva az elöjegyzö a legközelebbi, esetleg még későbbi fedeztetési idényre kívánja az elö.egyeztetett mént bérbe venni, az előjegyzés éveukint megújítandó. Ily mének : a) a melyek másnál voltak bérben s ezeket előbbi bérlőjük kívánja továbbra is bérelni, a mihez a 2-ÍK pont szerint elsőbbségi joga van; b) a melyek törzsmének, vagy még nincsenek a bérelhető mének közé osztva. 6. A fentebbiek szerint tehát csakis oly ménekre fogadtatik el előjegyzés, mely mének az állam tulajdonát képezik. 7. Hogy a tenyésztők a rnéntelepeknél és telep-osztályoknál is tájékozhassák magukat arról, hogy mily mének vannak előjegyezve, — az előjegyzéseket időnkint közlöm a méntelep-parancsnokságokkal, hol tehát az adatok szintén nyilvántartatnak. Budapesten, 1895. évi junius hó 13-án. A minister megbízásából: Nagy m. o. t. Tisztelt főszerkesztő ur ! Azon jó indulat és barátságos hang melylyel Jelentésemre «Megyjegvzéseit» tette, valóban őszinte hálára kötelez. Mindazonáltal kénytelen vagyok megjegyzéseire válaszolni egyfelől azért, hogy félre értett szavaimat helyreigazítsam, másfelöl bátor leszek még egy pár körülményre rámutatni, melyek kijelentésemnek — ugy hiszem — nyomatékot adnak. Sohasem állitottam azt, hogy az állami tenyésztés nem volt a lehető legjobb befolyással lótenyésztésünkre, söt azt határozottan ki is jelentettem, hogy az állami lótenyésztésnek igen sokat köszönhetünk. Én egyszerűen az állami lótenyésztésnek jelen alakját ítélem el. A magán fogatok közül voltak olyanok, mint pl. Döry Józsel ur, Jankovich Elemér, i Károlyi Lajos gr., Wimpfen Simon gr. fogata, j Sennyey István br. s talán még többeké is, I melyek valamennyi állami fogatot minden 1 tekintetben felülmultak. A háti és vadászlovak között is volt számtalan olyan, melyek szintén jobbak voltak az állani által kiállítóit lovaknál. Voltak azonkivül a népies tenyésztés fogatai (pl. Pest megye kis négyesse, Szolnokmegye ötössé, Somogy és Györmegyék keltös fogatai között is olyanok, melyek stjl.k állami fogatnál jobbak voltak. Én nem akartam azt mondani, hogy az állami lovak absolute a legrosszabbak voltak : hanem azt, hogy nem foglalták el azt a helyet, melyet nékiek okvetlenül elfoglalni kellene. Ha minden fogat és minden egyes háti-ló jósága szerint számozva lett volna, ugy bizonyosan az első számokban nem az állami lovak lettek volna láthatók. Hogy a népies tenyésztés az állami tenyésztés eredménye, ez elvitázhatlan tény, de mi az oka akkor annak, hogy ugyanazon anyagból a népies tenyésztő külömb egyede' ket is képes előállítani mint maga az állam, t Én azt hiszem, söt most már határozottan merem állítani, hogy e visszás körülmény oka csakis abban keresendő, miszerint az állami lovak el vannak puhulva. Mint először is megjegyeztem, a szép és correct alakban nincs hiba, de igenis van az aczélosságban és menöképességben. Képes vagyok egy correct alkotott lovat órákon keresztül gyönyörűséggel nézni és bámulni, de végtére is a ló nemcsak arra való, hogy azt plasticailag bámuljuk, hanem annak menni is kell tudni. A menöképességet és aczélosságot előállítani volna az államnak alkalma ; kérjen föl i egy Jankovich Elemér, Döry József, Sennyey Istvánt vagy ezen urakhoz hasonló szakférfiakat, hogy idomitsa és hajtsa lovait és hozza pesti, vagy más ügetöversenyeken ki, s akkor majd belekerül azokba a szép és kellő lovakba az aczélosság s ez észlelhető lesz azoknak ivadékairi is. A félvér háti és vadász lovakkal szintén ez az irány volna követendő. Hiszen nem egyszer láttuk, hogy Geist Gáspár vagy Harkányi báró félvér lovai csak amúgy verték a telivéreket is; hisz az államnak legalább i ilyen — ha nem jobb — anyag áll rendelkezésére, de sem Geiszt, sem Harkánvi báró félvér lovai nem származnak olyan anyáktól, melyek életüket csak kényelem és jólétben töltik el Kisbéren, hanem dolgoznak, még pedig keménven. Ha az állam által nevelt lovak részt vennének távlovaglásokon, távhajtásokon, különféle versenyeken és vadászatokon, akkor bizonyára azok a nemes lovak szép eredményt tudnának felmutatni. Hiszem, hogy lenne számtalan olyan lo, mely az erösebb munkát főkép kezdetben nem birná ki, de az ebből eredő kár kisebb lenne, mint a milyen kiszámithatlan kár lesz abban, ha az állami, különben kitünö anyag — elpuhul. Nem kétlem, söt tudom, hogy a legjobb az állami ménesekből nem volt kiállítva, de éppen ezen visszatartott legkitűnőbb anyagot kellene az államnak közvetlen vagy közvetve kipróbáltatni Ez nemcsak lendületet adna a félvér és honi versenyeknek, de meghozná a szükséges lendü'etet az állami tenyészetekbe. E kihasznált lovak csontozata, izomzata söl vére is erösebb munkában szépen fejlődne. Mellesleg említve azonban a magas kormány engedélyét ki fogom kérni, hogy az állami méneseket alaposabb tanulmányom tárgyává tehessem. * * * A tenyészállat kiállítás vajmi keveset bizonvit az állami lovak jósága mellett. Hiszen ott nem volt alkalmunk a lovak menöképességéröl meggyőződni. A mi a kinézést illeti, az természetesen gyönyörű volt, de Festetich Tassilo gróf ö nagyméltósága, Trautenberg báró, Döri Jenő és József, Vojnits Sándor, Jankovich Elemér urak kiállításai szintén igen magas helyen állottak. A többi kiállító uraknak is csak a legnagyobb elismeréssel kell adózni, mert igazán szebbnél szebb lovak voltak kiállítva; sajnos, igen sok jó hirnevü ménes távol maradt. A népies kiállítás ez utóbbi helyen is remek volt. A rendező bizottságtól pedig ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérek, mert példás szorgalma által egy oly mintaszerű rendet teremtett, hogy a mult alkalmi kis mulasztást valóban fényesen helyre hozta. Tisztelettel maradtam br. Szentkereszty Pál. * * * Megjegyzések. Mint már múltkor is volt szerencsénk említeni: örülünk mindig, s bizonyára lapunk tiszt, olvasói is — ha valaki néha-néha — országos lótenyésztésünk hogyan állásáról — nagyobb szabású értekezletben nyilatkozik, különösen pedig ha összehasonlító és elbíráló közleményeket hoz az állami ménesekben és a magán tenyésztésben követett felnevelésről és azok eredményéről, mert ily megvilágítások csak hasznossak lehetnek — s a hiányok felfedezésére és javítására vezethetnek. Vidi: kisbéri és fogarasi rostálás. A megviiágositásnak azonban kellőleg és minden oldalról kell történnie. — s itt engedje meg Méltóságod, hogy pótolhassuk azt: a mit nézetünk szerint fel kell említeni — ha az állam- és inagánmériesekben — a felnevelésnél követett és követhetett eljárást helyesen megbírálni akarjuk. Méltóságod bírálatának két főpontja a kővetkező : — 1-ször: az állam-ménesek produktumait puháknak véli, s ezt természetesen a felnevelési mód hiányosságában keresi; — 2-szor: menőképességüket oly annyira kifogásolja — miszerint azt véli, hogy a mezei gazdáktól összeszedett 4-es ötös fogatok között olyanokat is látott, melyek sok állami fogatnál jobbak voltak. A mi a felnevelést illeti: arra nézve szabadjon utalni ama normativumokra. melyek az állami ménesekben (hosszas kísérletek és tapasztalatok folytán) megállapítva vannak és mely szerint az anyag, hogy el ne puhuljon — egyrészről az időjárás, más részről az abrakolás és harmadszor a mozgásra nézve olyképen kezeltetik, melynél czélszerübbet (kevés kivétellel) magánménesben aligha találhatni, különösen pedig alig hiszszük, hogy ha van is: az oly kövttlcezetesen keresztül vitetnék, mint a katonai kezelés alatti államménesekben. Hiszen tudjuk, hogy ugy a mének mint a kanczák, mielőtt tenyészanyagul beosztatnának, kb. hatheti és fokozatosan növekvő próbáknak vannak kitéve, kocsiban és nyereg alatt (iskolában és