Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-01-05 / 1. szám

1K96. január 5. szükségessé, hogy eddig 8 versenynapon 7—7 futam szerepelt, s most 10 versenynapon 6—G futam áll a programmon. Az őszi meetingnek két versenynappal való kibövitése azonban, mint a fentiekből látható, csak négy versenyszám-szaporulatnak felel meg. Az ríj futamok közül leglényegesebb a Földmivelési ministerium dija (30,000 kor. a győztesnek, 7000 kor. a másodiknak. 3000 kor. a harmadiknak), melv a bécsi tavaszi Államdij mintájára készült, s melyben a győztes 30.000 koronáért a földmivelési ministerium altal követelhető lesz, mi iránt a ministeriumnak a versenvnap esti 10 órájáig kell nyilatkoznia, s a követeit ló öéves korában szeptember hó 1-én lesz átadandó. — A földmivelési ministerium fentartja magának e versenynél a jogot, hogy bármely — a versenyben futott lovat" _ követelhet, ha az eladási árhoz a versenydij összegét, (melybe a 2-ik vagy 3-ik dij is beszámítandó) a tulajdonosnak kifizeti. A meeting egyéb uj futamait kisebb Handicapek. Eladóversenyek és Nyeretlenek versenye képezik, s leleinlitésre méltó, hogy e meetingen ezentúl csak négy gát verseny lesz, mig a mult évben 6, zászlók közötti verseny állt programmon. Némely nevezetesebb versenynek dija is fel lett emelve, mint az Őszi kísérleti verseny 6000 koronáról 10.000 koronára, az Októberi Handicap 8000 koronáról 10,000 koronára és a St.-Leger 40,000 koroná' ól 60,000 koronára. A St.-Leger negyedik napon, a Lovaregyleti dij hatodik napon, a Totalisateur-handicap nyolczadik. a Földmivelési ministerium dija kilenczedik, s a Szent-László dij tizedik napon fog eldöntetni. A tátralomniczi négynapos meeting feltételei egészben véve a régiek maradnak, s csupán a két gátverseny marad el a jövőre ; de ezek helyére egy Eladók handicapja (1000 m. 3é. és id.). és egy Kétévesek handicapja lép. A tatai versenynap programmja. teljesen mása a mult évinek. N. B. A Magyar Lovaregylet versenydijai l8«6-ra. Tavaszi meeting (9 nap.) 45 korleher-verseny 347.460 kor. 12 handicap 47.000 kor. 6 gát verseny 13.300 kor. Összesen 63 futam 407.760 kor. riijjal. Nyári meeting (10 nap.) 40 kortehei'-versenv 246.800 kor. 20 handicap 74.200 kor. 10 gátverseny 21.900 kor. Összesen 70 futam 342.9U0 kor. dijjal Őszi meeting (10 nap.) 35 korteher-versenv 278.500 kor. 21 handicap 96.300 kor. 4 gátver.-eny 9300 kor. Összesen 60 futam 384.100 kor. dijjal Tavaszi meeting Nyári meeting Öszi medting Összesítés. 407.760 kor. 342.900 kor. 384.100 kor. Budapesti versenyek össz. 1.134.760 kor. Tátra-lomniczi versenyek össz. 70.100 kor. Tatai versenye

k össz

. 18.Q

0Q kor. Összes versenydijak 1.223,860 kor. SCHIK MIKSA Budapest, Vámház-körut 11. Fogadásokat az 1896ik évi Derbyie elfogad. Hogyan neveljünk kitűnő versenylovakat.*) II. Az anyai-ág jelzése számokkal. Miután az előbbi fejezetben érintettük ama körülményt, hogy a «Stud Book» sok anyai ága közül egynehány keleti származással bir s miután azt is mulattuk, hogy ez a néhány ág a klasszikus nyerőknek egy nagy részét produkálta, most azt proponáljuk, hogy az angol «Stud Book» összes életben levő családjainak a törzsanyáit vagy törzsgyökereit egyes számokkal jelöljük meg Mielőtt ezt inegtennök, a dolog könnyitése czéljából jó lesz, ha ismét elmagyarázom, hogy hogyan jutottam a számokra, ai melyek ezt a systemát minden eddigi módszertől megkülönböztetik. A mint már előbb emlitve volt, a három fő nyerő-ág csaknem egyformán áll, de mivel az egyiknek mégis elsőnek kell lenni, én a Tregonwell Natural Barb kanczáját jelöltem az l-es számmal**) Burton-nak Barb kanczája jön azután, mint a 2-es számú; a két True Blue anyja, mint a 3-mas számú, s igy tovább egészen 34-ig. A három első (mondhatjuk vezér-ág) helyzetébe ugyan jöhet idővel némi változás, de a praktikus czélt ez kevéssé fogja alterálni mindaddig, a mig a szám a családot magát jelöli s megközelítőleg azt a helyet, a melyet a Derby, Oaks és Leger klassszikus nyerőinek létrehozásában elfoglal. Az előnyöket, a melyeket a számjelzés elfogadása magában rejt. nem lehet eléggé becsülni. Először is, jelöli magát a családot (anyai ágon) a fötörzseknek, a fögyökereknek minden felesleges ismétlése nélkül, a mi egy táblázatos pedigreeben teljesen lehetetlen volna. Másodszor mutatja a helyet, a melyet a család nagy klasszikus nyerők produkálásában elfoglal, igy 1, 2, 3 stb. egész 34-ig: mennél nagyobb a szám, annál kevesebb eredménynyr' dicsekedhetnek a család ivadékai. Harmads.zo ha a táblázatos pedigreeben/ minden apa mellett az ő neki megfelelő sztmn van. egv.pillanat alatt áttekinthetjük a családot (vagy lögvökereket a melyektől származik) s felvilágosítást nvujt a szemlélőnek, minő föcsnládok lettek combinátióba hozva. Hogyan párosíthatjuk helyesen és gondosan a kanczát ugy, hogy a táblázatos pedigree harmadik, vagy negyedik fokában a Stoclcwell-vér egy ojtványa forduljon elö, ha elmulasztjuk a kikutalását (azaz restelünk vesződni) ama családok nyereségi statusának, a melyekbe Stockwell be lett ojtva ? Nem világos-e az olvasónak (eme theoria ösmeretének már ilyen korai szakában is), hogy ha a párosítandó kancza leszármazásában domináló elem a magas számok (azaz nem nverö családok): akkor Stockweltnek a potencziája is tehetetlen lenne az ilyen rossz vérkeverékkel szemben, s az eredmény (a csikó) majdnem biztosan csalódás, még ha az yearling korában szebb és hatalmasabb formákat, tökéletesebb symmetriát és jobb csontozatot is mutat az árverési ringben, mint rivalisai s ha emez előnyei mellett nagyobb árt is ér el ? Mindeme véletlen előnyei kevés *) Mutatvány a «Breeding Race horses by the figure-system» czimii — ez évben megjelent miiből, mely a különböző tv. családok egyedei által tanúsított versenyzési képességnek számokkal megjelöléséből kombináltatott Mr. Bruce által, s most átrevideálva adattak ki a The Sportsman ismeretes tudósítója (The Specional Comissicnár — Mr. Allison) által. E mü egész 1894. év véf'ig levezetett család-ágakkal, táblázatokkal s azokon a nagy nyerő lovakkal (köztük még az amerikai, ausztráliai kitűnőségek és a csikaikban nálunk is meglevők) versenyeredményével kimutatja, hogy az eredetileg öt nagy vércsaládból mostanában már csak kettőnek ivadékaiból sikerül helyes elegyítés utján a legjobb versenyképességű és átöröklési tehetségű ivadékokat nyerni. — E mutatványt folytatni fogjuk s igy az egész syslemát megismertetjük. Kezdete e lapok 1895. 88-dik számában. A föszerk. **) Ha az One és Two Thousand Guineas is figyelembe lesznek véve. ezek emez ágat mind a többi ág fölé helyezik. hasznára vannak a csikónak, mikor versenypályára készül, ha hiányzik belőle az 1, 2, 3. 4, 5-ös családok vére (hogy megadja a'szükséges vitalitást), beojtva az örökítő családokba. a 3, 8, 11, 12 és 14-es csalánba. S mikor teljesen méltányoljuk azt a befolyást, a melyet a «Royal kanczák» és a «benszülött angol lófaj» gyakorolt a mostani versenylóra, nem szabadulhalunk meg attól a túnytöi, hogy az ö ivadékaik hasznavehetösége oly esetben kérdéses, valahányszor emez ágak egymással párosítva lesznek a nélkül, hogy a nyertes családok vére jönne túlsúlyra; ez esetben az összes szaktekintélyek állítása szerint nagy hajlam fog mutatkozni «az eredeti törzs tehetségéhez való visszafejlődésre.» — Ez egy, a tenyésztők által elösmert igazság, s minden kétségen kivül ez az oka ama kevésbbé nemes, söt durva alkatnak, a melyet olyan gyakran látni fiatal állatokon, a melyeknek szülei maguk ugyan qualitásban nem hiányosak, de sötét származásúak, s a számrendszer előnye az, hogy a ménes-mesternek egyszerű és rövid formában megmondja, hogy párositási esetekben mely törzscsaládokat hozzon össze. * * * Husz évi kísérletek után a mult és jelen idők angol, amerikai és ausztráliai versenylovainak pedigreejeivel — meg vagyok győződve, hogy e rendszer teljesen nélkülözhetlen, magas klasszisu versenylovak tenyésztésénél, hogy valami kilátásunk legyen bizlos eredményre, (azaz a mennyire biztosan lehet számítani egy olyan bizonytalan tudománynál, a minő an élettan, s ennek, ismét egyik legbizonytalanabb ágánál, a versenyló-tenyésztésnél). A jelenkor angol versenylovának pedigreeje különböző vérágakból van összetéve, s ama néha sajátságos különbségeknél fogva, a melyekkel eme vérágak bírnak, majdnem szükséges volna, hogy minden tenyésztő egy a mu't idők minden jeles lovát felölelő képtárral*) birna, hogy némileg világosabban láthassa, minő ösökkefbirt az ö ménje. Mikor a versenyképesség mértékét kerestem, az a meggyőződés vezetett, hogy ennek nagynak kell lenni, s a versenyférfiak általában elösmerik, hogy a három klasszikus verseny: a Derby, az Oaks és a Leger, az ö nagy súlyaikkal ritkán lesznek más ló által nyerve, mint az évj

mat legjobbjai által. A Derby egy rendkívül szigorú verseny, ha meggondoljuk a 9 stone súlyt, a korai évszakot és a pálya emelkedését (az epsomi halmokon). Ez a klasszikus próba nem érne sokat, ha egy rövid időre tekintenénk vissza, de a 100 évnél jóval hosszabb idő alatt minden családnak lehet esélye arra, hogy kitüntesse magát. Vannak ugyan esetek, (mint pl. Isonomy), a mikor az évjárat legjobb lova nincs engageálva, de ha az átlagot veszszük, mondhatjuk, hogy a klasszikus nyerők az évjárat legjelesebb ménéi és kanczái. Azt hiszszük, minden tenyésztőnek szándéka olyan állatot produkálni, a mely két- és .hároméves korában a legfontosabb korteher-versenyeket megnyerje, s nem lehet feltételeznünk, hogy valaki azzal a határozott szándékkal kezdett volna tfnyészteni, hogy ö magas klasszishoz tartozó 'handicap-lovakat neveljen, a melyek négy- és ötéves korukban állnak képességük tetőpontján; — s nem is kívánatosak az ilyen lovak, ha a nagy kiadásokat veszszük tekintetbe, a melyeket kétés hároméves korukban okoznak. Ez az oka annak, hogy calculatióimba nem vontam a handicap- és cup-nveröket s nem vontam be az 1000 és 2000 guíneákat sem, a melyek rendesen inkább csak tapogatódzások a későbbi és értékesebb klasszikus versenyekre. *) S miután ez majdnem lehetetlen, legalább azok jeles leírása, azaz alkatuk arányai konstitucziójukkal egyült s egésségi mivoltuk ponlos leírása legyen meg s ebből még jobban megörökitnök a lovat, mita versenylapokból lehetne összegyűjteni. A föszeik a