Vadász- és Versenylap 40. évfolyam, 1896

1896-03-28 / 14. szám

124 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1896 márczius 28. Országos lótenyésztés. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. 19326 sz. II/l. 896 Helyreigazítás. A kisbéri m. kir. állatni ménes egyéves angol telivér csikainak árverése nem folyó évi május 27-én (mint e lapok megelőző számában közölve volt), hanem május 29-én pénteken fog megtartatni. A részletek később tétetnek közzé. Budapest, 1896 márczius 24. A miniszter megbízásából: Lossonczy. Néhány szó az állami lótenyészintézetek 1896. évi budgetjéhez. Amaz alkalomból, bogy a képviselőházban a földmivelésügyi költségvetés sorra kerül, időszerűnek tartjuk, hogy a lótenyésztésre vonatkozó részszel kisoé foglalkozzunk. A válságos mezőgazdasági helyzet mindinkább előtérbe tolja a ló produkcziónak minél szélesebb körökben való terjesztésének szükségét, mint azt a gazdasági termelési ágat, a mely eddig a leghálásabbnak bizonyult. Lótenyésztésünk, a közkézen levő kanczaanyagot illetve, a legutóbbi két év tizedben rendkívül haladt, még a népies tenyésztés körében is, a mely a termelés tulajdonképeni zömét képezi, s melyre a közjólét szempontjából nagy súlyt kell fektetni. E haladást a köztenyésztés az állami méntelepek intézményének köszönheti első sorban. Ma már 2838 állami mén áll a tenyésztők rendelkezésére az ország összes lótenyésztő vidékén s azt mondhatni, hogy alig van számbavehetöbb vidék az országban, a hol a lótenyésztőnek messzire kellene fáradnia, hogy megbízható, jó méneket találjon a fedeztetési idény alatt. Ezekre az állami ménekre nemcsak hogy szüksége van a tenyésztésnek, hanem lehetőleg szaporítani is kell azok számát, hogy ezáltal a jobb csikók nevelhetése a kis tenyésztésben is mind nagyobb arányokat öltsön. Ezeket tartva szem előtt, nem is vehetnök rosz néven a kormánytól, ha évről évre nagyobb összegeket kérne a törvényhozástól, mert a mének szaporításával a személyzeti és tartási költségek egyaránt növekednek. A földmivelésügyi tárcza az állami lótenyészintézetek költségeit az 1896 évre a következőképen kívánja megállapítani: Rendes kiadások a központi igazgatás, méneskari hadapródiskola, ménesbirtok gazdaságok, ménesek, méntelepek, lóversenyek, Iótetenyésztési jutalmak, közös csikólegelök és tenyészanyag vásárlására stb. . . 5,367.282 Bevétel a ménesbirtok gazdaságok, ménesek, méntelepek és a lótenyésztési alap jövedelméből 4,598.507 Tehát netto kiadás 768.775 Összehasonlítás kedvéért felemiitjük az 1888. évi költségvetésben előirányzott összegeket, a mikor a kiadások 3.339,876 frtjával szemben bevételképen szerepelt 2.600.23

2 frt tehát a netto kiadás 739,644 frt. Ezek szerint, mindamellett hogy 1896-ban az állami mének száma mintegy 360-nal több mint 1888-ban, a netto kiadások 1888 óta csak 29,131 frttal szaporodtak. Ez a többlet pedig elenyészik azzal a haszonnal szemben, a mit a 360 főnyi méntöbblet áltál évente fedezett mintegy 16,000 kancza után várható 10,000 csilcó képvisel, mert ha egy csikót elletésekor csak 20 frt állagértékkel veszünk is fel, az igy elért csikószaporulat 200.000 frtra rug. De nézzünk egy közelebbi példát, egy rövidke összehasonlítást a Lajthán inneni és Lajthántuli méntelepek 1895-dik évi budyetéből. A magyarországi méntelepekre (2804 db ménnel volt előirányozva . . . 1.430,862 frt Levonva ebből a méntelepek jövedelmeit (fedezési dijak, kisorolt s eladott mének stb. czimén) 616.370 frt volna netto kiadás 814,492 frt. Elosztva ezt a 2804 ménre — esik átlag egy mén tartására (bele tudva az adminisztraczionális összes költségeket is) kb. 302 frt. A monarchia, másik részében volt 1895-ben 511 fedeztető állomáson 2063 mén, melyekre évi kiadásul elöirányoztatott 1.035,800 frt Levonva ebből a fedezési dijak és eladásokból várt jövedelmet 221.600 frt volt a netto" kiadás 814.200 frt. Mit a 2063 ménre elosztva: került egynek tartása átlag (pár frt liiján) 400 frtba. (Lásd : Staats-Voranschlag für die im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Länder für das Jahr 1895. Pag. 27. és 40., és a magy. kir. földmivelésügyi minisztérium megfelelő évi költségvetését Pag. 43. (méntelepekre kiadások és bevételek). Mindezekből látszik tehát, hogy nálunk az j államháztartás e ressortjában a kellő takarékos- ; ságot tartják szem előtt, és a kezelési költségeket, daczára az intézmény szembeötlő fejlődésének és terjedésének, a lehetőségig reduA ménlétszám folytonos emelésének szüksége szolgált indokul a fedeztetési dijak ezelőtt 4 évvel történt emelésére is, hogy ez által a közadót terhelő költségek egy csekély részének viselése az intézmény áldását közvetlen élvező tenyésztőkre hárittassék. Az e felemelést követő, gyakran indokolt sokoldalú panaszokat méltatva, Lossonczy miniszteri tanácsos — mint halljuk — ott a hol lehetett s a hol annak szükségéről meggyőződött, a fedeztetési dijakat a folyó évben már lejebb szállította, minek meg is lesz az eredménye. — Még egyet! Ama kételkedő hirek ellenében, mintha lókivitelünk hanyatlóban volna, közöljük itt egyszerűen az «Orsz. statistikai hivataU adatai szerint (melyek vasúti forgalom és a határszéli vámhivatalok jelentéseiből vannak összeállítva) az utóbbi 10 év alatt kivitt lovak számát, melyből kitűnik a haladás (különösen az utóbbi 5 évben), pedig ez idő alatt — békés idö lévén — valami katonai czélra történő kivitel nem történt. Évben drb ló frt értékben átlag ár 1884 8986 4,106450 457 1885 12236 3,994335 326 1886 14236 4,235090 297 1887 8867 2,627160 296 1888 10466 3.229340 309 1889 14620 5j038700 345 1890 13705 4,696845 343 1891 17810 6.141545 375 1892 18713 6,496020 347 1893 18205 6,951140 381 1894 19925 8,232920 413 1895 32067 még nincs kiszámítva. Ehhez még megjegyezhetjük, hogy e lapok tavalyi (1895) 65. számában mi már közöltük az utolsó előtti 5 év (1890—1894) évi lókiviteli kimutatást (de részletesebben, azaz: mennyi telivérió, mennyi nemesebb tenyészállat, mennyi közönségesebb ló stb.) vitetett ki, s hogy e kimutatásban (az Orsz,. statistikai hivatalból) csak némely években és csak aránylag csekély eltérés mutatkozik a fentebbiektől. Kitetszik még e kimutatásból az is (és pedig a fentebbi átlag árakból), hogy lóanyagunk évről-évre javul, bár vannak kivételes évek, hol a lóanyág európai piaczi ára átlag alacsony. Mind a mellett is a pénzérték, a mi lovainkért az országba jön (nem csak a pár év óta pangó kiviteli bilanceunkban) hanem amúgy is jelentékeny összeget tesz ki nemzet gazdasági jövedelmünkben. Vegyük azt is, hogy az állami fedezö-mének után évenkinti csikó-szaporulat (a 114000—116000 kancza után mintegy 5O°/

0 eléri a 4éves kort) kD. 57000—58000 darabra becsülhető, melynek az exportból fenmaradó részét (kb. 40000 drbot átlag) itthon használjuk el, a minek értéke — ha csak átlag 300 frtjával számitjuk is: mégis újra 12,000000 forinttal gvarapitja állami gondoskodás folytán — a ' nemzeti vagyont. Orsz. lótenyésztésünk intézői ezt felismerve, folyvást iparkodtak is azon, hogy a lótenyésztés emelésére szolgáló állami' fedeztető állomások és fedezö-mének (mint mennyiségileg, ugy minőségileg is) folyvást szaporittassanak, mit, a mennyire a' lehetőség (az orsz. pénzviszonyok) engedték: meg is tettek, mint a következő kimutatásból látjuk. Volt fedező állomáson apaló bérben össz létszám 1890-ben 788 2240 817 = 2557 1896-ban 94

6 2609 229 = 283S Tebát szaporulat 158 319 Pedig mindez még kevés. Az állami mének évenkint mintegy 114,000—116.000 kanczát fedeznek ; úgyde az országnak közel 3,000,000 dbra tehető lóállománya van : igaz hogy különböző korú : (1-20 évig) lóállományának csak fele kancza (tehát 1,500,000) sha ennek csak egy harmadát = 500,000 kanczát tarthatunk is teljes erőben levő anyakanczának, sha azt hiszszük. hogy az állami mének által fedezett — mondjuk Í20.000-en kivül — magán és községi mének által még 80,000 kancza (?) fedeztetik, tebát összesen 200.000; — még mindig megtermékenyítés nélkül maradna kb. 300,000 kancza, mi nemzetgazdaságunkban roppant kár. . . . Kellene még legalább 2500—3000 mén-ló. Vagy nyomorogjunk tovább! ahogy lehet? . . . Semmi esetre sem tanácsolnánk azonban, hogy orsz. költség-előirányzatunk e részét — amint 1896-ra tervezve van : az ország képviselői megrövidíteni igyekezzenek — akármi tekintetből. A katonai lóvásárok. A tavaszi katonai lóvásárok, melyek a köriilbelöl e hó közepétől egészen április hó közepéig terjedő időben tartatnak meg az egész országban, már kezdetüket vették. Az intézmény nem uj, de azért mégsem áll a fejlettség ama fokán, hogy hivatásának minden irányban megfeleljen, bár már most is elég szép eredményt tud felmutatni a tenyésztőktől közvetlen vásárolt katonai pótlovak számával. A közös hadsereg évi remontaszükséglete mintegy 7000 darabra rug. Ebből, az utóbbi évek tapasztalata szerint, körülbelöl 60-62 %-ot a lóavatóbizottságok Magyarországon szereznek be. még pedig közvetlen vásárlás utján, ugy, hogy a katonai lóvásárokon mintegy 13Ö0, a nagyobb tenyésztőktől pedig körülbelöl 2900-3000 pótló kerül megvételre. Tekintve azt, hogy a vásárok mintegy 100 különböző helyen tartatnak meg évente kétszer, tehát a vásárolt anyagnak fele esik csak egyegy vásárra, a mostani viszonyok mellett átlag 7-8 pótló kerülhet megvételre minden egyes helyen. A gyakorlatban a megvásárolt remonták száma,persze, igen váltakozó arányban oszlik meg. Igy pl. 1895-ben csupán Hevesmegyében, ha jól emlékszem. 150 lovat vett