Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-03-03 / 10. szám

90 nyészanyag: söt idővel, ha nem is mindjárt, odáig mennék, hogy az alkathibákkal, melyek biztosan átöröklök, ellátott kanczák állami ménekkel egyáltalán ne lehessenek fedezhetők. Lehetséges, söt valószínű, hogy emez intézkedés által annak folytán, hogy esetleg kevesebb kancza fedeztetik : a méntelepek pénzügyi helyzete rosszabbodni fog, de nem is lehet ily országos intézménynél a pénzügyi oldal az egyedül mértékadó. Nézetem szerint, az állami mének alá kerülő kancza anyag a ménlelepek tiszti és állatorvosi kara által, a lótenyész-bizottmányok közbejöttével, olyformán volna osztályozandó, hogy a kancza-anyagot három kategóriába beosztva, az elsörendüeknek osztályozott kanczák a fedeztetési állomásokra leendő elővezetésnél, a sorrendet illetőleg, mindenesetre előnyben volnának részesitendők a másodosztálynak felett, ezek pedig viszont a harmadik osztályúak lelett Emez osztályozásokról szükséges volna az illető kanezatulajdonosok részére igazolványokat kiállítani, melyek a íedeztelés alkalmával az állomásvezetöuek bemutatandók. Emez igazolványok a lehetőség hsÉWrán belől tartalmazhatnák, a kancza pontos leírásán kivül, annak származását, valamint azt is, hogy mily fajú ménnel lenne czélszerüen tedezendö. Itt tartanám okadatoltnak, megemlékezni ama visszás körülményről, hogy az ugy nevezett hidegvérű lófajták (pinzgaui, nori, percheron) kivételével hazánkban alig van vidék, a hol a nép a nehezebb munkára szárt valódi igáslovat nevelné; inert nézzünk csak körül, hogy mily aránylag gyenge testalkatú lovakkal végzi népünk a mezei munkát, jóformán alig lehet megérteni, hogyan képes egy pár, rendszerint 15 markon alóli parasztié az ekét húzni: bizony az ezekkel végzett munka nagyon is silánynak mondható, mert az eke alig hatol be 3—4 hüvelyknyire a földbe, és a termésen, kivétel nélkül, meglátszik az óriási különbség, ha összehasonlítjuk a barázdás szomszédos uradalom termésével. Pedig ezen ;t dolgon talán nem volna oly igen nehéz segíteni, ha magyar paraszt gazdáink nem ijednének meg az állomáson lévő Nonius-mének kevésbbé tetszetős fejétől, a terméskülönbség pedig bőven kárpótolná őket. Ezzel szemben talán azt fogják felhozni, hogy a magyar parasztnak universalis lóra van szüksége. mely épp oly jól legyen használható sebesmozgásban, mint igavonásban. Tudom ezt én is nagyon jól. de gdem azt is. hogy Nonius-ivadékokkal is lehet meglehetős tempóban haladni és bizonyára jól megfontolva a dolgot, mindenki igazat fog nekem abban adni, hogy a tetszetős kül-ö érdekében sok anyagi előnytől fosztja meg magát magyar gazdánk e réven. Tegyük télre tehát a líiuságot és neveljünk gazdasági czéljainkra alkalmasabb. erőteljes, munkabíró igás lovat is. A tenygszkerületek kérdése a lótenyésztés terén is több ízben megfon tolóra tétetett : de tikintettel ama körülményre, hogy országunk számos vármegyéjének egy és ugyanazonközségében bárom különböző nemzetiségű lakos tálalható, melyek mindegyike homlokegyenest ellenkező iest- és véralkatú lovat nevek e kérdés megoldása majdnem leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Csak például akarom felemlíteni, bogy Torontál vármegye számos községében meglehetős egyforma arányban találunk magyar, német és szerb tenyésztőket, kik közül az első angol félvér, a második Nonius, a harmadik arab méneknek megfelelő kancza-anyagot tenyészt; hogyan lehessen most már ezeket egy kalap ala egyesíteni? Mindazonáltal nem csak óhajtandó hanem szükséges is lesz, bár tágabb keretű lenyészkeruleleket megállapítani és lehetőleg a'mének beosztásánál is erre tekintettel lenni. A mezörendöri törvénynek, a lótenyésztésre VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1895. márczius 3. vonatkozó szabványainak fokozatos életbe léptetésével, meggyőződésem szerint, oda kell majd törekednünk, hogy az állami méntelepek tulajdonában lévő selejtesebb ménanyag a csekélyebb tenyész-jelentöséggel bíró községek birtokába jusson; ennek pótlásául ellenben a méntelepek ménanyagának niveauja emeltessék. A fent idézett mezörendöri törvény üdvös eredménye remélhetőleg az is lesz, hogy a magán ménesek több súlyt fognak fektetni mének felnevelésére. Ezzel kapcsolatosan az egyéves korban vásárolt méncsikóknak az állam által leendő felnevelése fokozatosan megszüntethető lesz idővel, mert tapasztalaton alapuló tény az. hogy a szaporodó kereslet mindig megszüli a versenyt; igy a községek kötelezve lévén saját mének tartására, csakhamar észre fogják venni magántenyésztöink, hogy tulajdonképen érdemes dolog a méncsikót felnevelni, mert a nagy kereslet mellett biztosan előnyösen lehet majd azt teljes korban értékesíteni. Miután ezekből kifolyólag nemcsak remélhető. hanem bizlon előre látható az, hogy az országos tenyésztés színvonala jóval emelkedni fog. kötelességünk lesz oda törekedni, hogy a fejlődéssel párhuzamosan az állami ménanyag java része ott találjon alkalmazást, a hol működésének legmegfelelőbb kanczaanyag létezik. Nézetem szeriül, akkor fog elérkezni az az időpont, hogy a kiváló minőségű és tehetségű állami ménanyag fedezési diját emelhessük és ezáltal a jobbminöségü mének productiójára fordított nagyobb áldozatokat ellensúlyozzuk, mert akkor már az élöhaladotlabb tenyésztéssel biró községek lakói meg fogják becsülni tudni amaz előnyöket, melyek rájuk a legjobb minőségű mének kihelyezése folytán báramlanak és ők, a magasabb fedeztetési dijakkal szemben, bőven kárpótlást nyernek tenyésztményeik elönyösebb értékesítéséből. Mint jelen felolvasásom bekezdésénél már említettem, ez alkalommal első sorban a népies tenyésztés támogatásáról kívántam megemlékezni : koránlsem azt akarom ezzel jelezni, mintha a magánménesek érdekeinek istápolását nem tartanám hasonlóképen állami feladatnak, de miután az ily tenyészdék tulajdonosai leggyobbrészt oly vagyoni viszonyok közölt vannak, hogy állami segélyre csakis másodsorban tarthatnak igényt, azért az ö érdekeik védelmét is csak másodsorbán óhajtom tárgyalni. * * * A magántenvészdék tulajdonosai, főleg a Ürmének intézménye következtében, vannak az állammal összeköttetésben; itt legelső sorban köteles vagyok ama viszásságokra rámulatni. melyek a mén-bérleteknél napirenden vannak. A változtatás iránti előszeretet majdnem megfoghatlan mérveket öltött: ha figyelmesen átlapozzuk a ménbérlők névsorát és beteldnliink az általuk bérelt mének jegyzékébe, néhány kivételes esettől eltekintve, azt találjuk, hogy a mén csereberének se vége, se hossza. Rendszerint már egy év után mús mént. bérelnek ki. pedig még akkor csak nem is sejtbelik. milyenek lesznek az elmúlt évben használt mén ivadékai; de, persze az ilyen bérmén a szomszédok folytonos kritikájának lévén kitéve, alig egy egy állja meg a sarat, é.s a bérlő, a sok mendemonda következtében nem bizván saját Ítéletében, hamar kimondja a «pereab-ot és keres egy más mént. Persze, hogy a jövő évben ismétlődik a komédia és a változtatgat ás újból kezdődik ; de hogy az ily állhatatlanság mellett hogyan adjon ménesének typust, arra legkevesebbet gondol. Ismétlem, tisztelet a kivételeknek. Ezen a bajon segíteni, természetesen, igen nehéz és csakis a mén megvétele által lehetne korlátozni a folytonos változtatást ; telivérmént, a hol a ménes anyaga erre már érett, azt még csak lehetne kapni, de miután magán tenyésztőink háromnegyed része, nagyon okosan, ma még félvér-mének használata révén akar magának tenyész-anyagot teremteni, az a bökkenő, hogy megbízható származású és elődökben is tenyészhibáktól ment félvér apalovakat alig tud találni; ez az állapot évről-évre mindenesetre javulni fog, de addig is szükséges volna ««»г korlátozásról gondoskodni ; talán egyelőre elégséges volna kimondani azt, bogy egy ménbérlö csak a második év után tarthat igényt más lóra, kivéveh 1er-, mészetesen, ha igazolja, miként a mén időközben meghibásodott, vagy pedig termékenysége alapos aggodalomra ad okot. * * * A népies tenyésztésnél indíttatva éreztem magamat, rámutatni ama visszás körülményre, hogy tenyésztőinknek, kiváltképen magyarajka része, mily kevés gondot tordit az erösebb testalkatú munkás ló nevelésére; nagyobb gazdaságainkban e czélra a hidegvérű lovat használják sok helyen, söt néhol tenyésztik is; eme helyeken igás lovak tenyésztése alig volna okadatolt, mert tekintettel a felnevelés költségeire, igás ló nevelésére bazirozott tenyésztés alig volna czélra vezető. Nélkülözzük azonban, és pedig, sajnosan, magántenvésztöinknél amaz irány felkarolását, mely a nehezebb testalkatú, de azért nemes véralkattal biró, nagyobb hámos és hátas lovak nevelését tűzi ki feladatául. Bátran kimondhatom, hogy ismerem Ma1 gyarországnak jóformán minden hírnevesebb ménesét, de ujjaimon elszámlálhatnám azokat, melyek ily fajta ló tenyésztésével foglalkoznak ; a többiekben pedig nagyon elvétve akadunk egy-egy kanczára, mely a fenti elnevezésnek megfelel, pedig mindnyájan igen jót tudjuk, hogy a kereslet ily lovak iránt mindig nagy és az értékesítés majdnem kétszeres áron eszközölhető. Ha végig nézzük Budapesten és Bécsben a earossier-fogatokat, szemlét tartunk a vadászfalkákat követő uri társaság nagyobb súlyt biró vadászlovain, alig fogunk akadni, a telivérek kivételével, egyre is, mely hazánkban neveltetett, volna. Vizsgáljuk csak meg, mi lehet az oka emez elszomorító körülménynek; szinte hallom már amaz ellenvetést, hogv hazánk klimatikus viszonyai gátolják eme tenyészirányt ; de ezt sehogy sem vagyok hajlandó aláírni, mert ha egyes ménesek képesek voltak produkálni ily teljesen megfelelő anyagot, mért ne lehetne ezt máshol is elérni; nem azt állítom ezzel, hogy futó homokon, gyér legelön próbálkozzunk ily kísérlettel, de van hazánkban elég oly kötött talajú s dus legelővel biró birtok, hol a kellő anyag megválogatásával, ha nem is az első generáczióban. de szigorúan keresztülvitt elvekkel czélt fogunk érni. Ha külföldi vevők vásárainkra bejönnek, szinte megijednek lovaink filigran testalkatától és alig akarják elhinni, hogy az ö ízlésüknek megfelelő lovat nem lehet találni. * * * Most rátérek felolvasásom kezdetén már felemiitett egyik legnehezebb kérdésre, a lóértékesítés előmozdítására. Jeleztem már ugyanott. hogy ez egyike a legnehezebb feladatoknak : de azért ennek megoldása is. kell hogy keresztülvihető legyen. Közönségünk mint mindenben, ugy itl is | az állam támogatását, követeli és mindig ezt hangoztatja : pedig ugy hiszem, ez inkább a társadalom feladata, mint az államé;nem akarom ezzel azt mondani, hogy az állam e kérdésben teljesen vonuljon felre, hanem csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy ez ügyben az érdekelt tenyésztők jól megfontolt üsszhangzatos közreműködése sokkal többet iondiliét az ügyön, mint bárminemii állami beavat kozas.