Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-02-17 / 8. szám

69 •egjdlenik a budapesti lóversenyek alatt mii,

den versenynap előestéjén, a bécsi yersenyeR ideje alatt minden héten kétszer (szerdán és szombaton este), a többi Időben hetenkint egyszer (szombaton ) 8. szám. Budapest, 1895. február 17. XXXIX évfolyam. EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYESZTES LAPJA. A Magyar Lovaregylet, A vidéki verseny-egyletek. Az Urlovas szövetség. A Magyar Tattersall-egylet s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye. Előfizetési ára: egész évre 12 frt, £ évre ápril—október végéig (a vers. időszak) 10 frt. ^ évre január—junius 7 frt, és julius—leczember szintén 7 frt. Negyedévenként 4 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Nemzeti Casino II. emelet) czimezendök. HIVATALOS^ Közlemény. Az 1894 évi XXIX-ik t. ez. 5-ik §-a alapján a Magyar Lovaregylet pályáira nézve az 1895 évre a könyvfogadási engedély megadatott Benedikt F. Hoder R. és fsa. Horner A. és tsa. Lachenbacher F. bookmakereknek : — a totalisateur-fogadások közvetítése és nyilvános fogadások köthetésére való kizárólagos engedély pedig Sárkány János Ferencz urnák, a «Vadász és Versenylap» tulajdonosának adatott meg. Budapest 1895 február hó 14. A Magyar Lovaregylet igazgatósága. TELIVÉREK ES VERSENYEK. Kalauz. Versem/határnapok (lásd e lapok 1. v. 7. számában). A budapesti versenyek propozicziói (e lapok 1. számában). Soproni propozicziók (e lapok 3. számában). Ausztria-Magyarország főbb versenyeinek) terminusai (e lapok 5 számában). Angol és Francziaország főbb versenyeinek terminusai (e lapok 5. számában). Az Urlovasok szövetkezelének propozicziói (e lapok 6 számában). A handicapezésről. Miután a tél ridegsége a sport «saison morte»-ját nemhogy megrövidíti, hanem meghosszabbítja, nem csoda, hogy a szobához kötve minduntalan ujabb és ujabb theoretikus kérdések merülnek fel. Mig a szép napokban és a versenyidők alatt minden sportsmannek úgyis elég dolga van, addig a tél folyamán a theorelikus kérdésekkel kell foglalkoznia. Minthogy minden a világon a korszellemmel halad előre, méltányos volna talán, ha a sport folytonosan a régi elévült elveknél állva maradna? Bizonyára nem, s azért minden törekvésünknek oda kell irányulnia, hogy az ujabb idők követelményeivel szemben a haladas lépcsőjén járjunk. Vagy talán meit sem angolok, sem francziák nem vagyunk, a sport terén történt újításokkal mindaddig várjunk, mig az emiitett országokból intést nem kapunk ? És ámbár a szerénység szép erény, mégis azt hiszem, nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy nálunk is születhetnek uj gondolatok, problemék, ujitások. Ezeket a problémákat, lermészetesen. ama férfiak kezére kell bíznunk, kik eddig is a sport előmozdítására törekedtek s akiknek éidekökben áll, mindent jobbá tenni, ujitani, lia szükségesnek tartják. Mai fejtegetésem tárgyát a handicapezés képezi. Hogy mily czélt akarunk a handicapekkel általában elérni, az már köztudomásu dolog, s épen ezért csak a szokásos systemákról akarok szólani. Mielőtt azonban a dolog meritumára áttérnék, legyen szabad alábbi két kérdést felvetnem. Kérdem, mi felel meg jobban a handicap kidolgozásánál : a) ha a: handicapek készítésére kijelölt egyének a monarchia nagyobb meetingjein megjelennének s így minden egyes verseny lefolyását látnák ? vagy b) ha a. handicaper a versenynaptárakból tanulmányozza a bírói ítéleteket ? Azt hiszem, hogy ha eme kérdéseket a sportférfiak elé terjesztenék, legnagyobb részük az első mellett foglalna állást. Nos. ha ez igy van, a handicapernek mindent a legapróbbig látni к dl a mi a versenyben előfordul. Ez pedig nálunk jelenleg nincs igy — és pedig azért, mert az Osztrák Jockey-Club handicaperje egyszersmind a birói tisztet is viszi, s igy a versenyek alatt a kicsiny és nem jó kilátású birói páholyban kell tartózkodnia — mig a mi handicaperüuknek saját belátására van bizva. más versenypályát, mint a budapestit, meglátogatni. Eme meg nem figyelhetés természetes következménye az, hogy a handicapek összeadás és kivonások által igy ehablonszerüleg készülnek. Eme chablonok azonban hamisak, mert nincs meg bennük minden, a mi a versenyben előfordult, s amit a handicaper, kinek, természetesen, valódi sportsmannek kell lenni, ha látta volna, bizonyára számításba vette volna. Igy ennek okadatolására egy példát hozok fel: Egy 1300 méter távolságra terjedő verseny a következő eredménynvel végződött : F. ló 46j к. 1. E. « 51 к. II. P. « 54 к. III. В. « 49^ к. 0. Bírói itélet : könnyen másfél hoszszal első, két hoszszal hátrább a harmadik. Па a handicapernek nyolez nap múlva F. és P. lovakat a hasonló távon kellett volna handicapelnie s a fenti versenyt nem látta volna, a chablon szerint igy járt volna el. régi vers. uj handicap F. ló győzött " 49j k. + 4 k. = 53| k. E. « másod, lett 51 k, marad = 51 k. P. « harm. « 54 к. — к. = 51£ к. В. « helyzeti « Щ к. — Ц к. = 46 к. Tehát Р. még mindig két kiloval rosszabb lenne, mint F. A valóságban azonban nem sokkal később bebizonyult, hogy mily rosz dolog lett volna e chablonos munka, mert P. két kiloval több teherrel a nyergében sok hoszszal hagyta maga mögött h Л. Eme feje tetejére állított papírformának magyarázata abban keresendő, hogy P.-nek az elöl emiitett versenyben kétszer is nekilovagoltak. s ez hozható fel mentségül megveretésére. Hogy pedig a handicapek készítéséhez kijelölt férfiak munkajukat ne ehablonszerüleg végezzék, alkalmat kell nekik adni, hogy az egyes futamokat ne csak mint nézők kisérjék figyelemmel, hanem azokat töviről hegyiről áttanulmányozzák. Hogy ez keresztülvihető legyen, szükséges lenne, hogy a távoszlop és a nyerő vonal közé a handicaper vagy handicaperek számára egy emelkedettebb helyet emelnének. Innen azután tisztán látnák, mi történik a versenyben, s a készített jegyzetek nyomán igazságosan járnának el munkájúkban. Kívánatos lenne továbbá talán, hogy három személy dolgozná ki a handicapet és eme három munkát összevetve, a közép utat fogadnák el. Hogy azonban a handicaper urak jövedelmeikből ne veszítsenek (mert ily állásoknak természetesen jól kell honorálva lenni). functionálhatnának az egyletnél más uton módon is, de mint biró, avagy inditó, semmi esetre sem. Hogy a kétévesek handicapjeire térjek, nagyon helyén levő dolog lenne, hogy az úgynevezett osztályversenyek érdekében többet tegyenek, hogy ezek által a kétévesek első classisa a kisebb handicapektöl távol tartassék. Tudvalevő dolog, hogy a kétévesek egymásnak igen sok terhet adhatnak — s igy nagyon nehezen hozható össze az első és a közép osztály. Az első osztályú handicapben minden ló részt vehetne, a második osztályúból olyanok, melyek 5000 korona értékű versenyt nyertek, ki lennének zárva : a harmadik osztályú han- dicap pedig claiming-handicap jellegű lenne, s igy természetesen a jobb lovak nem vennének benne részt. K. S. * * * Pár év előtt Angliában a hármas handi capezésnek még egy nemét kisérlették meg kivételesen néhány nagyértékü handicapnél : közölték ugyanis külön-külön mind a három handicaper teher-kiszámitását 1, 2 és 3 megjelöléssel, s a benevezett lovak tulajdonosaira hagyták, hogy melyikből fogadják el a terhet ; s a melyik listán a legtöbb ló fogadtatott el : az lett kötelező az összes lovakra : a kinek egy sem tetszett, az kisbánatot jelenthetett. Szerk. Néhány szó versenyistállóink jövedelmezőségéről. A laikusok körében nem egyszer lehet hallani. hogy «a versenyistálló aranybánya» : sőt egy-egy sensatiósabb dij —teszszükazt, a Derby, a Szent Istvándij, az Austria-dij stb. — lefutása után a napi sajtó igen tisztelt Lapunk mai száma 12 oldal.