Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895
1895-12-14 / 87. szám
67 2 tenyésztő, annyiféle theoria. s e theoriák mindenikét meg lehet erősíteni a Stud-book és a verseny-kalendáriumokból. Hogy ez igy van. azon nem is kell csodálkozni, mert a theoria felállitója eme könyvekből mindig csak azokat az eseteket kutatja, a melyek az ő theoriáját támogatják, de mellőzi azokat, a melyek megdöntik. A példák rendesen jó lovakról lesznek véve. pedig a rossz lovak száma sokszorosan felülmúlja a jôkâ. s az utóbbiakról levont következtetéseket mindig meg lehet dönteni az ugyanazon theoria szerint nevelt rossz lovak példáival. Miért is van annyi rossz lovunk? Erre könnvü választ adni. Az évesekért adott nagy áraknak következménye, hogy némely urak által olyan kanezák is lesznek tenyészál!átokul felhasználva, a melyek teljesen alkalmatlanok arra, hogy versenylovakat produkáljanak. A gazdag tenyésztők között nem egy olyan van. a ki a versenyzés és a tenyésztés terén akar működni, és sem tapasztalata sem tudománya nincs e téren. *) Összevásárol mindent, a mit neki feldicsérnek, futtat és tenyészt eredmény nélkül, a sok balsiker elcsüggeszti, s mire sok áldozat árán némi tapasztalatot szerzett, elvesziti kedvét a drága mulatságtól s visszavonul. Az a tény, hogy olyan tenyésztők, a kik bizonyos theoria vagy princípium szerint tenyésztettek, ezen a téren a legszebb eredményeket mutathatták fel. sokkal jobban be van bizonyítva, semmint hogv vállainkat vonogassuk és nevetgéljünk a theoriákon. Angliában Lord Egremont és a Duke of Grafton határozott theoriákat alkalmaztak, s eredményeik e század elején íenomenalisknak mondhatók ; a század közepén Earl of Jersey, Sir Joseph Hawley és Mr. Cookson, későbben Lord Falmouth és Mr Chaplin, legújabban Duke of Westminster és a portiandi herczeg mulathatnak fel bámulatos eredményeket. Ök is tenyésztettek hasznavehetetlen állatokat, semmi kétség sem fér hozzá, de az általuk tenyésztett jó lovak átlagos száma sokkal nagyobb, mint más tenyésztőké**) Lássunk már most egynehány ilyen theoriát. Lord Egremont, e század elején, csak olyan lovakat nevelt, a melyek apai ágon a a Darley Arabian, a Byerby Turk és a Godolphin családból származtak ; az egyik családból származó kanczát mindig a másik családból származó ménnel párosította, ugy, hogy harmadik nemzedékben egy «cross», egy keresztezés jött létre. Például : egy apai ágon Eclipsetöl (Darley Arabian) származó kanczát, egy olyan ménnel párosította, a mely a Bverly Turc törzsméntöl származott ; ha az igv nyert ivadék kancza volt, ugy ezt egy Godolphin ménnel párositá, s az esetleges kanczaivadéknál visszatért a Darley Arabian családra s igy tovább. Az ö korában e három törzsménen kivül még másoknak az ivadékai is szerepeltek, mint pl. a Belgrade Turk, a Lister's Turk, az Alcock's Arabian ; de ezek ivadékait sohasem használta, s bölcsességének fényes tanúsága, hogy a mi korunkban ez utóbbiak ivadékai mind eltűntek s csak a három általa favorizált család uralkodik a telivér-tenyésztés terén. Ily theoriával Lord Egremont öt. Derby-nyeröt tenyésztett u. m. Assassin, Hannibal, Cardinal Beaufort, Election és Lapdog; hasonlókép öt oaks-nyeröt: Nightshade, Tag, Platina, Ephemera és Carolinát. A St. Legert sohasem nyerte meg, mert északon nem futtatott, de más jó lovai közül emlitendök : Woodpecker, Gohanna, Camel *)Ez értekezés tutajdonképpen amerikai állapotokra vonatkozólag iratolt a Spirit of the Timesban, de máshol is előfordulhat. A föszerk. **) Nálunk a régibb időben gr. Hunyady József, ifj. gr. Batthyány István és gr Zichy Aladár, aztán gr. Henckel Hugó, gr. Betherman és gr. .Esterházy Antal, majd gr. Esterházy Miklós, Baltazzi Aristid, gr. Festetics Tassilo, gr. Forgách Sándor, gr, Batthyány E[emér, br. Üchtritz Zsigmond. A föszerk. Wanderer. Tramp, mig Mandane nevü kanczája Mr. Watt birtokába jutván, a következőket produkálta : Lottery Altesidora (Oaks és St. Leger-nyerö) Manuella, Memnon, Liverpool stb. Egy más theoria szerint nevelt Mr. Cookson. kikutatta, hogy a kancza pedigreejében melyik a legjobb (hogy ugy fejezzük ki magunkat) vér-ér, (ágazat, blood strain) s olyan ménnel párositá, a mely ugyanazzal az ággal birt. Ez alapjában véve beltenyésztés (inbree- ding). Eme theoria alapján Hvbla nevü kanczája részére Rataplant választá, mert igy The Saddler és Sir Hercules közvetítésével, egy dupla Whalebone-keresztezést kapott, a melynek produktuma a mi Kettledrumünk, az 1861-iki Derby-nverö lett. S ugyanazon theoria szerint Marmaladet fedeztette Lord of the Isles által, hogy igy Wawerley és Touchstone révén kapja a dupla Whalebonekeresztezést ; az igy nvert produktum Dundee, a mely Kettledrum mögött második lett a Derbvben. Igy tenyésztette Mr. Cookson Formosa-t és Paul Jones-t, a melyek az 1868-iki St. Legerben az első és második helyet foglalták el. Abban az évben Formosa megnyerte a kétezer guineát, az ezer guineát, az Oaks-ot és a St. Legert. 16 év alatt Mr. Cookson 4 Oaksnyeröt tenyésztett : Mincemeatet, Regaliát, Formosát és Brigantinets igy az ö theonája mindenesetre a jobbak közé tartozik. Sir Joseph Hawley, az angol tenyésztők legszerencsésebbike volt. mindaddig, inignem Lord Falmouth túltett rajta, s eredményei alapján a szerencsés bárónak nevezték. Sir Josephnek egy sajátságos tenyésztési theoriája volt : tenyésztésre olyan állatokat használt, a melyeknek pedigreejében minél több, jeles ivadékokra támaszkodó kancza fordul elö. Így vette meg Mendicantot, s Weatherbithez küldte nászra; az eredmény Beadsman volt, az 1858-iki Derby-herosz és Blue Gown, Green Sleeves, Pero Gomez, Rosicrucian, The Palmer stb. apja. Beadsman ilyenformán egy oaks-nyerönek volt a fia, s az apja szintén egy oaks-n y erőtől származott. Sir Hawley ugyan 1859-ben is megnyerte a Derbyt Musjid-dal, de e mént kevéssé szerette, annál jobban azonban Beadsmant, a melyhez leg L jobb kanczáit küldte. Ezek közül pl. Blue Gown-nak az anyja olyan kanczákat mutathat fel származási táblájában, mint Echidne, Marpessa, Banter és Wire ; egy másik, Madame Eglentine (The Palmer és Rosicrucian anyja), Pocahontas Banter, Cobweb és Crucifixre vezethető vissza. * * * John Day, a maga idejében Anglia leghíresebb trainerje, hosszú tapasztalat után elvül állitá fel, hogy olyan kancza, a melytől még nyerő nem származott, vagy a mely első évben volt ménesben, mindig csak olyan mén által fedeztessék, a mely már nyerőket produkált ; viszont az a mén, a mely csak most kezd ménes-szolgálatot, mindig olyan kanczákat kapjon, a melyektől már nyerők származtak. Ez tulajdonkép nem is theoria, csak óvatossági rendszabály, hogy vagy apai ágon. vagy anyagi ágon kipróbált vér vétessék igénybe. A legjobban kifejlesztett theoria kétségtelenül a Lord FcUmouthé, s ezzel kissé bővebben is foglalkozunk. Az ö theoriája a következő : 1. Csak olyan kancza lesz tenyésztésre felhasználva, a melyet két- és hároméves korában a versenypályán kihasználtak, és klasszikus versenyek nyerése által bizonyitá be, hogy első klaszszisba tartozik. 2. Eme kanczák olyan anyák s lehetőleg nagyanyáktól származzanak, a melyek hasonló módon találtattak tenyésztésre alkalmasaknak. 3. A tenyésztésre alkalmas kanczák hároméves korukban befejezik versenycarierjüket. 4. Minden évben más és más ménnel kell őket párosítani. Emez elvek alapján Lord Falmouth huszonnégy Yerseny-évben egészben véve 2.557,700forintot nyert össze olyan években, a mikor a mostaniakhoz hasonló óriás-dijak nem léteztek. A versenypályán csak saját tenyésztésű lovait futtatta, ezeket is csak kortéherversenyekben s felette ritkán, kivételesen, handicapben. A klasszikus versenyekben elért eredményeit érdemeseknek találjuk arra. hogy legalább részben közöljük. Megnyerte a Derbyt: Kingcraft (1871) és Silvio-val (1877). az Oaks1 : Queen Bertha (1873) Spinaway (1875 Jannette (1878) Wheel of Fortune (1879). St. Leqer : Silvio (1877), Jannette (1878). Dutch Oven (1882). Two Thousand: Atlantic (187Ö). Charibert (1879) Galliard (1883). » One Thousand-, Hurricane (1862). Cecilia (1873) Spinaway (1875), Wheel of Fortune (1889) M idle Park Hate: Busybody (1893). Dewhurst Plate : Wheel of Fortune (1878). Bal Gal (1880). Dutch Oven (1881). July Stakes : Bal Gal (1880). Woodcote Stakes : Lady Love (1874). Prince of Wales Stakes : Queen's Messenger (1872) Wheel of Fortune (1879), Galliard (1883). Chesterfield Stakes : Kingcraft (1869), Skylark (1875). Childeric (1877), Galliard (1882). Champagne Stakes : Farnese (1875), Lady Golightly (1876) Bal Gal (1880). Criterion Stakes : Garterly Bell (1874), Jannette (1877). Queen's Vase: Skylark (1877). Ambassadress (1881), Jockey Club Cup : Silvio (1878. Jannette (1879). Clearwell Stakes : Atlantic (1869). Queen's Messenger (1871), a Repetance mén (1874). Farnese (1875), Silvio (1876), Jannette (1877). Bal Gal (1880), Dutch Oven (1881) és Harvester (1883). Harvesternek sikerült 1884-ben megnyerni a Derbyt (holt versenyben St. Gatien-nel) s ugyanabban évben Busybody megnyerte az Oaksot, de akkor már egyik sem volt Lord Falmouth tulajdona, mert ez eladta ezeket, s igy az ö nyerőinek sorában nem szerepelnek. Lord Falmouth recordja túlhaladja minden más tenyésztőét, s emez eredményeit aránylag kicsiny ménessel érte el, mert kanczáinak száma rendesen csak 15—20 közt ingadozott. Tenyésztésének alapköve a versenypályán elért eredmény, a legexactabb bizonyítéka a képességnek. Csak mellesleg jelezzük, hogy van számos eset, a melyben azonban az ilyen kanczák is cserben hagyják a tenyésztőt, mig máskor teljesen kipróbálatlan kanczákból kitünö ivadékok származnak, a mint azt néhány évvel ezelőtt a V. és V. L. hasábjain példákkal igyekeztem illusztrálni. Feltűnő sok példát találni erre Amerikában, a hol Foxhall, Proctor Knott, Hannover, Tammany, Morello és sok más elsőrendű versenyló anyái vagy nem is jelentek meg a versenypályán, vagy eredményt nem képesek felmutatni. Feltűnő azonban, hogy sem Foxhall, sem Hannover nem tud a ménesben megfelelni a bennök összepontosult reményeknek, mig Tammany és Morello csak most kaptak alkal mat, s igy róluk még nem mondható semmi• * * Egész más elveket vallott Mr. BlenJciron, Anglia egyik legnagyobb ménesének megalapítója, azt állítva, hogy ménese részére egy Oaks-nyerönél szivesebben használja fel ennek versenypályán próbálatlan testvérét. Mr. Blenkiron rengeteg ménese, száz egynehány anyakanczájával, tizedrész-annyi klasszikus eredményt sem tudott elérni, mint Lord Falmouth, kis ménese kipróbált kanczáival.*) Hosszadalmas volna a különböző theoriák felsorolását folytatni. Láttunk theoriákat, láttunk eredményeket, de minden eredmény mellett sok csalódás is van. A tenyésztés maga sohasem lehet exact tudomány, mert a szerencse sokkal nagyobb szerepet játszik, semmint hogy azzá lenni engedje; a szerencse és sok más detail, a mely az emberi ellenőrzést lehetetlenné teszi. S mégis *) Igen, mert Blenkiron csak egy «blender», (szemfényvesztő) volt, mint azt már gr. Lehndorff is kimondta.
