Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-09-10 / 60. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTES LAPJA. A Magyar Lovaregylet. A vidéki verseny-egyletek. Az Urlovas szövetség, A Magyar Tattersall-egylet s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye Előfizetési ára: egész évre 12 frt, £ évre ápril—október végéig (a vers. időszak) 10 frt. $ évre jauuár—junius 7 frt. és julius—deczember szintén 7 frt. Negyedévenként 4 frt. Az előfizetési pénzek a «Vadász- és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Nemzeti Casino II. emelet) czimezendök. szám Budapest. 1895. szeptember 10. XXXIX évfolyam JVIegjelenik a budapesti és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előestéjén, a többi időben hetenlçint egyszer (szombaton). László föherczeg ő cs. és kir. fensége. 1875-1895 Országos halottat gyászol a magyar nemzet. László föherczeg, a boldogult emlékezetű József nádor unokája s a nemzet köztiszteletében és szeretetében élő József föherczeg fia, szeptember 6-dikán meghalt. Sötét gyász borult a felséges uralkodó családra, melynek egyik nagyjövőjü tagja, a még alig húszéves ifjú László föherczeg, egy megdöbbentő szerencsétlenség áldozata lett. Nemcsak a felséges uralkodóházat s első sorban a fenséges szülőket és testvéreket érte a legmélyebb gyász. Fájdalomtól megtört szivvel osztozik az egész magyar nemzet a mélyen lesújtó bánatban s mint országos halottat gyászolja lelke legbensőbb legőszintébb érzetével. A boldogult László főherczegnél már kora ifjúságában nyilatkozott a sport iránt való szenvedély s a kérlelhetetlen végzet ugy akarta, hogy ép eme nemes szenvedélyének áldozata legyen. Néhány nappal ezelőtt, a kisjenői főherczegi uradalomban tartott vadászat alkalmával, véletlenül elsült fegyverének golyója oltotta ki fiatal életét, melyhez ugy a mélyen elszomorodott család, mint a magyar nemzet méltán oly nagy reményeket fűzött. A sajgó sebre, melyet az ádáz végzet csapása ütött a fenséges családon, legyen enyhitó balzsam az a mély és szívből eredő részvét, melyet egész Magyarország tanusit az ifjú föherczeg iránt, ki már ily fiatal korban is köztiszteletben és szeretetben élt a magyar nemzet szivében, melynek minden egyes tagja fájdalomtól telt kebellel, a legigazabb részvét hangján mondja el a fenkölt gondolkozású s nemes lelkű föherczeg koporsója fölött: Áldás és béke hamvaira!