Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-02-02 / 6. szám

6. szám. Budapest, 1895. február 2. XXXIX évfolyam. Megjelenít a budapesti lóversenyek alatt mieden versenpap előestéjén, a béosl versenyek ideje alatt minden héten kétszer (szerdán és szombaton este), a többi időben hetenkint egyszer (szombaton) URLOVASOK SZÖVETKEZETE, Néhány szó az Urlovasok. Szövetkezetének ez idei propoziczióihoz. Megjelentek immár amaz egyesületnek a propozicziói is, a melyik táradhtaatlan buzgalommal törekszik akadálysportunk, de kiváltképen urlovas versenyeink elöbbrevitelében. Az Urlovasok Szövetkezetének propoziczióit állítjuk ez alkalommal az olvasó elé s előre bocsátjuk, hogy miként a Magyar Lovaregylet és az Osztrák Jockey-Club propoziczióiban, ugy ezekben sem találunk valami figyelemre méltóbb, nevezetesebb változást. Mielőtt a versenyek fináncziális oldalát tekintenök, vegyük első sorban is vizsgálat alá ama pályákat, melyeken az Urlovasok Szövetkezete versenyeit tartja. Az alagi versenytérrel, mint az egylet főpályájával kezdjük a sort. Alagon az idén is, miként tavaly, tizenegy napon át vetélkedhetnek egymással a négylábú hősök, de mig tavaly e tizenegy nap ugy oszLott meg, hogy tavaszszal volt öt, juniusban kettő, szeptemberben kettő s novemberben kettő, addig az idén az utóbbi két nap eltűnt a programm- ai s helyébe egy második juniusi meeting jött, mely a hónap végső napjaiban kerül a szőnyegre. E pontnál még kell kissé állanunk, mert e változtatást nem tartjuk czélszerünek, s nem hiszszük, bogv ez a versenyügy javára lenne. Junius hónap fárasztó idő versenylovainkra : a monarchiának több versenyterén, sőt magán az alagin is vannak már e hónap elején versenyek. Bécs versenytere a hónap közepéig tartja nyitva kapuit, majd aztán Krakkó, Lemberg gyepén szólalnak meg a harangok s ugyanabban az időben lenn a délvidéken Sarajevo szép tere várja a négylábú hősöket. Ilyenformán nem i igen hiszszük, hogy Alagon a juniusi második meeting sikerülni fog, s az a véleményünk, hogy sokkal czélszerübb lett volna azt noveinI berre hagyni, hiszen akkor az egy Pardubitz kivételével máshol nincsenek versenyek s az az aradi októberutói versenyek után, egy hét elegendő pihenő lett volna a lovaknak. A másik két versenytéren Aradon és Sió[ fokon az idén is két-kétnapos meeting fog lezajlani, mig Sopronban a tiszti versenyek tartama alatt egy egynapos meetinget irt ki I az egyesület. Áttérve az egyes versenyekre, azokban a mult éviekhez képest vajmi csekély változást találunk. A siófoki futamoknál az ötlik szemünkbe, hogy a jockeyk számára az idén nincsenek versenyek kiirva, mindegyik csak urlovasok számára van nyitva. Az alagi propositiókban pedig nem találjuk sem a tavaszi, sem az őszi hadseregi akadályversenyekel. hanem helyettük tavaszszal egy «Tisztek akadályversenye,» és egy «Tisztek gátversenye» van aprogrammon 15ÖÖ illetve 1300 korona dotáczióval és a juniusi második meetingen pedig egy «Tisztek akadályversenye» 1400 korona dijjal. A legfontosabb változás pedig az, hogy az egész év great atractionje, az alagi nagy akadályverseny megszűnt handicap lenni, s mint korteherverseny szerepel a programmon. nagyon előnyős pönalitásokkal és engedményekkel. E változtatás — nézetünk szerint — csak javára lehet a versenynek s szép dotácziója meg az a körülmény, hogy abban az időben máshol nincsenek versenyek, jó s talán internationalis mezőnyt fog startjánál látni. A mi most már a versenyek financzialis oldalút illeti, azoknak értéke 160.000 koronára rug, a mult évi 159.00 koronával szemben; a szaporulat tehát 1000 korona. EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, I A vidéki verseny-egyletek Az Urlovas szövetség, ; A Magyar Tattersall-egylet s az összes lótenyészbizottmányok hivatalos közlönye Előfizetési ára: egész évre 12 frt, f évre ápril—október végéig (a vers. időszak) 10 frt, £ évre január—junius 7 frt, és juhus—deczember szintén 7 frt. Negyedévenként 4 frt. Az előfizetési pénzek a « Vadász-és Verseny-Lap» kiadóhivatalához (Nemzeti Casino II. emelet) czimezendök. TÁRCZA. Tündérország a jégen. Gida, a jégkirály, szerencsés ember. A mihez fog, aranynyá válik a kezében, a mit tervez, beüt a legfelsőbb fokban. Ha egy szépséges reggel arra a gondolatra ébred, hogy jó lenne dinnyét termelni, termel akkor oly dinnyéket, hogy elnyeri velük a kiállításokon az első dijakat. Ha az az eszméje támad, hogy nem lenne-e jó versenyistállót alapítani, alapit olyan versenyistállót, melynek már kezdetben van egy «Kezdet»-e .. . Ha pedig az az eszme születik meg agyában, hogy mily nagyszerű lenne egy jégünnepélylyel kedveskedni a budapestieknek, kedveskedik akkor olyan jégünnepélylyel, milyen ünnepélyt még nem látott ez a kedves Budapest . . . De most ne foglalkozzunk Gida ö felsége dinnyéivel, versenylovaival, meg tudj' Isten micsodáival ; nem, hanem zengjünk valamit a jégünnepélyéröl, arról a tündér-estről, mely f. hó 27-én volt a városligeti tó jégpánczélján ! * * * Tündérvilág volt az ! Káprázott a halandó szeme emez este ! Valóban jóleső látvány volt az a színpompa, az a megelevenített álom. mely néhány órára elfelejtette az emberrel az élet szürke valóságát s azt képzeltette, hogy odafenn van a végtelen jégmezők honában, hol minden oly fényes, oly csillogó, oly mesés. Valami fenséges nagyszerű volt a tó jégtükre. Szemben a csarnokkal emelkedett a vörös bengali fénynyel kivilágított boszorkányvár, tetején egy tüzet okádó sárkány ütötte fel tanyáját, inig a vár a tündérmese boszorkányának volt a lakása. A Hattyu-sziget mellett a vajda-hunyadi vár körvonalai látszottak, mely fölött egy villamos reflektor által megvilágított sarlóalaku hold ragyogta be a tündéries képet. A csarnok tetejéről pedig hatalmas reflectorok szórták fényes sugaraikat a ragyogó térségre. Rengeteg szánra közönség volt künn a csikorgó hideg daczára is ; nagy volt a jelmezesek száma, nagy volt a fizető közönségé, s óriási volt a pályát körülvevő ingyenes publikumé. Hét órakor vette kezdetét a tündérest ; mozsárdörgés jelentette azt. Rágyújtott a Mollináry ezred zenekara a csinos zenéjü boszorkánvtánezra, meggyújtották a bengali tüzeket, kioltották a villamos lámpákat. Megkezdődött az Északsark csillag herczegének regéje. * * * Az ezeresztendős boszorkány (Frey Lipót, a bécsi művész) tűnik fel először a jégen, s megitatja hattyúit, melyeket (talán a kiket ? a szedögyerek) megitat a barlang előtt levő teknőben, s aztán visszasompolyog. Ez alatt a vajda-hunyadi vár alatt fényes, közel négyszáz főnyi csoport gyülekezik össze. Az északsarki csillag herczegének kisérete ez, mely megind

ul annak a boszorkányna

k a Lapunk mai száma 12 oldal. felkeresésére, aki tudja, hogy hol van az a királyi herczegnö, akinek feje fölött egy «örökké fénylő égi test létezik», s akibe a berezeg szerelmes. Szemkápráztató látvány volt ez a menet. Elöl egy magyar-ruhás zászlótartó (Porzsolt Gyula), utána heroldok és fehérruhás eszkimók, lámpát vivő apródok, csatlósok és jegesmedvék, melyek (ejnye, ejnye : a kik ! a szedögyerek) trón-alaku szánt húztak. A pompás szánon trónolt az északsark csillagának herczege (Szabó István), körülötte párduez-kaezagányos és alabárdos-vitézek, majd hófehérkék, kanadai vadászok, köztük egy rengeteg messzelátót czipelö szán, körülötte bölcsek, jósok, aztán iramszarvasok, medvék s a jelmezek tömérdek specialitása. Volt ott ezukrász és kéményseprő, angol lord és trencséni tót, vagabund és hóhér, pierott és pierette, szerecsen és északsarki utazó, jockey és vasárnapi lovas, angyal és ördög, taraszkoni dajka és pólyás baba, spanyol grand és ószeres, kapuezinus és apácza, bécsi fiakkeres, mosóné, ezopfos kinai és japán, összevagdalt ábrázatú német jogoncz. törökbasa, Kneipp-kurás, kukta, hirdetési oszlop, s radja az ég, micsoda még nem . . . A menet, melyet a reflektorok pazar fénye világit be, elvonul a közönség előtt, s a barlanghoz érve, megállapodik. A herczeg leszáll szánjáról, s két csatlósát küldi be a boszorkányvárba, hogy megtudja tőle, hol van szive boldogsága. A boszorkány azonban néma marad, nem akar semmit sem tudni, hiába esdi, kéri a