Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-07-20 / 44. szám

358 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1895. julius 20. ezreket fizetett ra. Mi sem természetesebb, mint hogy az ilv tenyésztő előbb-utóbb szamot vet" a rentabilitással, megunja a folytonos ráfizetést, felhagy a telivértenyésztéssel, és igy jut a tenyésztés súlypontja a speculatióra alapított vearling-ménesekre. Ezek is nagyra becsülendők, szükségesek.jelentőségük kiváló: de nem tudom, vájjon a közgazdasági eszménynek nem felelne-e meg jobban, ha a telivértenvésztés súlypontja nem kizárólag ö rajtok, hanem nagy részben oly kisebb, de annál .számosabb méneseken nyugodnék, melvek tulajdonosai magok futtatják saját produktumaikat; mert valóbbszinünek látszik, bogv az utóbbiak több súlyt fognak az anyakanczák qualitására és klasszisára is fektetni, mint a vearling-ménesek, a hol — legalább Angliát "illetőleg, ugy olvassuk —inkább a drága ménekkel való fedeztetés, mint a kanczaanyag qualitása szokott a fömomentum lenni. Visszatérve a bérmén-rendszerre, ezáltal a telivérmének tekintélyes része elvonatván a népies lótenyésztéstől és átlag csak minden 4—5-ik állomásra jutván egy. a bérlök által ott hagyottak közül, a kis tenyésztő a maga kanczáját 3—4 mértföldnyire kénytelen vezettetni, 9-ed napos gyenge csikójával a telivérhez. Talán hozzájut a fedeztetéshez, talán nem, talán meddőn hagyja a kanczát, vagy rábocsáttatja az éppen el nem foglalt mént, a mely talán félvér, talán arab, talán Gidran, talán Nonius, talán lipizzai s ha sikerült is kanczájával a teli vérhez jutnia, akkor is megnézheti a 4 mértföldes expediczióból hazakerülő 9-ed napos gyenge csikót, nem lett-e örökre koldus? Hány jó csikó értéke pusztul el ily módon ! Az, hogy a kis tenyésztő a maga munkás kanczáját vasúton küldje el egy jó ménhez 6—8 hétre idegen kosztra, mindent összevéve annyival költségesebbé teszi a regiet, hogy e mód mellett a félvértenyésztés ki nem fizetheti magát, tehát gazdasági abszurdum. Könnyen hozzá férhető jó, masszív, korrekt lia nem is «klasszis»-sal biró telivér mén az, a mire a kis tenyésztőnek szüksége van, különösen "oly vidéken, mint nálunk, a hol magán-mén nincs. Ennek azonban egyik nagy akadálya a bérmén-rendszer, melyet még más és nem kevésbbé fontos oldalról is eléggé hátrányosan világított meg felolvasásában Luczenbacher ur. Nem kívánnám én, hogy e rendszer egy csapással szüntettessék meg, söt nem telivér ménekre nézve, éppen mert oly nehéz csak félig-meddig authentikus félvér ménhez még a ménesbirtokosnak is jutni, még hosszú időre fentarthatónak vélném ; de a telivérekre nézve — ha rajtam állana — azonnal dekretálnám a megszüntetést akként, hogy a most bérben álló mének, a jelenlegi bérlök által még egy meghatározott számú évig megtarthatók ; azonban minden cserélés és ujabb bérbeadás kizárásával. Talán nagyon is kiterjeszkedtem a kis tenyésztésnek a telivérhez való viszonyára s most a félvérre, vagy — hogy szorosabban határoljam meg a fogalmat — a hivatalos kimutatásban «angol fajtá»-nak nevezett kathegoriára térek át. A mennyit egy vármegye és illetve egy ménteleposztály szük körében eddig láttam — persze ez nem sok, s nem elég általános érvényű tapasztalatra, — a félvérek közül átlag magasan emelkednek ki a kisbériek s a nagyobb magán ménekből vett oly mének, melyek — parasztosan és nem hvppologice szólva, — '/

8, »/„, 3

1/

3

2 rész vérüek. Ellenben a jó külsejü és jó tenvészeredményü mének százalék aránya feltűnően kisebb a Nathusius által kétnegyed vérüeknek nevezett méneknél.*) *) Igy nevezi a félvér apától s félvér anyától származókat, ellentétben a telivér apától származó félvérekkel. Az igen magas vérű félvéreket illetőleg tett tapasztalatok önkéntelenül vetik föl a kérdést, miért ne lehetne átlag minden félvér ilyen ? Miért ne lehetne ugyanannyi költséggel másutt. pl. Mezőhegyesen is, olyan minőségű félvért nevelni, mint Kisbéren ? Miért ne lehetne szintoly magas vérű anyagot a magán ménesekből nagyobb mennyiségben beszerezni, mint a milyen néhány a mi vidékünkön is van, nevezetesen a Stubenberg- és Döry-ménesekböl való ? Miért ne lehetne vidéki pályákon félvér mének részére is dijakat tűzni, hogy a félvér mént is érdemes legyen fölnevelni, trainirozni és a selejtest ezen az uton is kipusztulni hagyni? Miért ne lehetne a trai- ning és kipróbálás, ezen az uton való selejtezés nagy elvét az állami ménesek fiatal félvér méneire is, s nem csak kanczáira alkalmazni? A kis tenyésztő nem nevelhet félvér mént, mert ez a kis birtokos által meg sem szerezhető apparatussal jár és oly koczkázattal, melynek a biztosabban értékesíthető heréltből várható gazdasági hasznot kitenni nem lehet. Összegezve a félvérekre vonatkozókat, a kis tenyésztő is igen szívesen nyugszik meg a jó félvérben ; bir ö is annak tudatával, bogy a telivérmén használata gyakran tulnagy ugrás, \ de joggal keres garancziákat s ezek közül a kipróbált képessége absolute hiányozván, kénytelen arra a nézetre jutni, hogy caeteris paribus az a legjobb a félvérek között, a melynek ereiben és szervezetében, az elődök révén, legtöbb vér és training van összehalmozva. A masszát ezektől sem félteném az általam eddig tapasztaltak után. Luczenbacher ur erös birálatot mond népünk ama hajlama fölött, hogy megijed a Noniusok «kevésbbé tetszetős fejétől», ezért nem használja őket eléggé a tenyésztésre, ezzel elhagyja az erösebb munkás lóanyag alkotásához vezető utat, inkább gyenge lovakon szánt sekélyen s ezzel földjét is rosszul műveli. Öly tekintélyes helyről jött vád bizonyosan alapos is. Legyen szabad azonban nekem is reflektálnom e lesújtó Ítéletre, természetesen ismét csak egy specialis vidék és erre szorítkozó szük ismeretkör alapjáról. Mindenelött a vidékembeli paraszt embert kell némileg védelmezni. Merem állítani, hogy inkább keresi a maszszát, semhogy a kevésbbé tetszetős fejtől megijedne, azonban a kérdés súlypontja ott rejlik, hogy a legtöbb esetben egészen más ménnel fedeztet, mint a melyikkel akar, mert a kiszemelt ménhez nem juthat. S azután, azon a vidéken, melyet én ismerek, a lovat általában csak a könnyebb természetű, kevésbbé erőt, mint inkább sebesebb mozgást igénylő gazdasági munkára használják, főképpen pedig tenyésztésre. Szántani ökörrel szoktak ; a ló munkája a boronálás, élet- és takarmányhordás, vasúthoz való fuvarozás, a középbirtoku embernél pedig még legfeljebb a 11 soros vetögép búzása. Kevesebbet felrakni, de töbször fordulni, az üres szekérrel ügetésben járni, gazdasági munkaidőn kivül a parasztnál egy kicsit fiákkereskedni, a ló rendeltetése, a mely czélra tökéletesen elég az a massza a mivel egy jó katona remonta, — a paraszt embernek ez az alapvető gazdasági és tenyésziránya — bir. Persze, a baj az, hogy a földmives nép lova, a masszát illetőleg, általában s gyakran ezt a mértéket sem üti meg. Közbevetőleg jegyzem meg azonban, hogy a minimalis massza hiánya nem mindig a fajban, hanem főleg más tényezőkben rejlik, és pedig első sorban az általános gazdasági mizériákban, melyek a parasztembert a szük takarmányozásra, az idö előtti használatra késztetik s igy a ló degenerácziójára vezetnek. Álljon a dolog azonban bármiként, köz 1 hasznú dolog a paraszt-ló tenyésztése körül • nagyobb masszára törekedni. Alkalmas-e erre a Nonius általában vagy nem, hasznos, tehát rationalis gazdasági kaf. kulus-e a massza utáni törekvés utján m'ellesleg mindazt elfogadni, a mit a felolvasó I ur — kinek mi laikusok azért is nagv bakival tartozunk, hogy a Noniusoknak "helyét 1 kathogoriáját kijelölte s ezzel világosságot I derített a pro- és contra Nonius-kérdésre — 1 a kevésbbé tetszetős fej kalapja alá fo«kfi í össze, ismét oly nagyszabású, söt talán "országos kérdés, a melyhez — a maga egészében — én hozzá szólni sem merek. Az általam ismert vidéket illetőleg azon-1 bau, tapasztalataim alapján, legalább is két- I ségem van. Hogy a nehéz, hideg, — vagy mondjuk, hü-1 vösebb vérű anyaggal való keresztezés пеш egyedüli módja a massza növelésének, hanem hogy az okszerű fölnevelés mellett a massza növelése együtt járhat a nemesítéssel is, azt a «.Sportwelt»-böl vett fentebbi idézettől el is tekintve, gyakrabban láttam és lálom is. folyvást. Ismerek — paraszt nyelven szólva — % vér kanczát, melynek hátralevő l/s-ad vére i arab telivér, melynél masszívabbat igába sem lehet kivánni, mely homokos vidéken produkálva, sikon kitűnő kocsiló, csak madár- és emberjárta, sziklás, begyi-utakon pedig évek óta kifogástalan nyugalommal és becsületességgel viszi a szekeret. Ismerek közönséges, paraszt nevelésű 155 cm. magas, nem is nagyon masszív igás kanczát, mely egy 7/

8 vérű, éppen nem masszív, de aczélos alkatú méntől 165 cm. magas, sokkal masszivabb, erösebb, kiváló használati — és tenyészkanczát hozott, minden Nonius nélkül. Arról meg nem is szólok, hogy az általam eddig látott telivér anyakanczáknak legalább 50%-a, a mi a masszát illeti, gyönyörű gazdasági ló is volna. Pár éve látogatom a vármegyénkbeli katonai lóvásárokat, megfigyelem az elövezetett anyagot származására nézve is, és azt tapasztalom, hogy a Nonius-mének csikóinál a lábszárak vastagsága általában nem áll arányban a felső testnek a Noniusok által biztosan átörökített masszájával. Másrészt a vidékünket érdeklő ménteleposztályban ugy a tiszta, mint nemesitett mezöhegyesi Nonius-mének, arányosan voluminozus csontokkal birnak. Viszont azonban van köröttük egy Noniusmén, mely csak apáról az, anyja pedig egy nagyobb erdélyi ménes prouktuma s e ménnek typikusan Nonius-teste aránylag igen, de igen fogyatékos pedalékon nyugszik. Valahányszor Mezőhegyesen, tehát Noniuskancza után nevelt, akár tiszta, akár nemesitett kis Nonius mént láttam, mindig felébredt az a gondolatom, hogy be jó igás és anyakancza volna az ilyen ; mily passzióval lehetne a szolid fundamentumon nyugvó felső test kevéssé nemes és typikusan fogyatékos formáit telivérrel megreparáltatni. Ismét más oldalról két kisbéri félvért ismerek, egy mént s egy kanczát, melyek családfája az előbbinél a negyedik, az utóbbinál a harmadik nemzedékig vezet vissza Noniusra. Mindkettőnek felső teste kifogástalan, de alszárai feltűnően s kellemetlenül vékonyak. E többféle s látszólag ellentétes észleletekböl megpróbáltam, következtetés utján, határozott véleményt alkotni. E vélemény lehet helytelen, egyoldalú, de liât valeat quantum valere potest. Nekem, ugyanis, ugy látszik, bogy lényeges különbséget tesz, vájjon Nonius-üanc^a, vagy Nonius-шеи lesz-e a más vérrel való keresztezésre használva. ? Ha ugyanis az olyan parasztkaneza-anyag. mint az e vidékinek legnagyobb része, t. i.