Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-07-14 / 43. szám

18H5. julius 14. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 347 van a hiba, nagy kímélettel kell trainerjének bánni vele, különben a letörés fenyegeti ezt a szívós, hü állatot. Páratlan jó színben van, felesleges hus, mint a Derbyben, nines rajta ugyan, de galoppjánál, melyet Metellával vég­;, ett, nem tetszett nekem, kissé bágyadtnak látszik. » Benczúr ! bizony megérdemelné az öregúr, an nyi csaták hőse, a nyugalmat ; a tavaszszal I -zenvedett patabajából, ugy látszik, kiépült I ugyan, de mint galoppjánál láttam, nem a régi К Benczúr többé ; csak árnyéka annak a lónak, I mely a kék fehér pettyes dresst annyi­• -zor diadalra vitte. Most tudvalevőleg Lebaudy I Búbért ur tulajdona. Maradjunk kissé emez I istállónál. Tegnap óta uj trainerje van : Spider I az oberweideni mester személyében, kinek I azonban nem sok dolga lesz. valószínűleg, lo­I vaival, mert a volt-trainer Marsh oly kon­I diezióban, oly kifogástalanul adta át azokat, I hogy jobban kívánni sem lehet. Valóban kár, I hogy Marshnak. eme buzgó trainernek, meg I kellett válni állásától, melyet nem — mint I közölve volt e lapban is — saját akaratá­• ból hagyoft el. Marsh ember a maga szak­• májában, s bizonyára rövid idö alatt kárpót­I "«et talál az elveszettért. * * * Lelény (Craig Milar— Leila). Metcalf idomár lotjában egy az erötöl, egésségtöl duzzadó szép kancza vonta magára figyelmemet. Nem ismer­tem meg ; kér dezösködésemre megtudtam, hogy az Lelény ! Hisz azt irták erről a bécsi lapok, hogy már ménesben van, s bogy már nászát is megtartotta, s ime most Nono társaságá­ban szép galoppot végez. Nem, nem volt iga­zuk a bécsi lapoknak, Lelény még nein gon­dol a házasságra, hanein igenis a Szt. István­dijra, hol 47| kilo súlyával, mint ötéves ló, aligha fog messze maradni az elsőtől. Feltéve, hogy megvan a mull években mutatott for­mája. Feltűnést kellett ma reggel bárom lo, me­lyeket kötőféken vezettek a lovászgyerekek. Egyévesek voltak a br. Üchtritz Zsigmond istállójából, de milyenek ! akár csak mintha jól kifejlődött kétévesek volnának. Legköze­lebbi számunkban lesz még róluk szó. * * * A tátrafüredi expedicziókról még nem lehet bizonyosat mondani, a trainerek csak a jövő héten határozzák el. milyen lovakat visznek fel Lomniczra. Egy azonban bizonyos, hogy Szemere Miklós ur istállója nem lesz odafönn képviselve, szintugv a vár uré és Dreher An­talé sem, de Milne, Metcalf erősen készülnek, különösen az elöl emiitett szándékszik nagyobb lottal felrándulni. A még sötét kétévesek közt több szép pél­dányt lehet látni, mint Tokio testvérét. Tát­rát. és egy Donovan-csikót : Darius II.-t, mind a keltő a Szemere-istállóban. Ez utóbbi hatal­mas sárga mén, melynek ha formáival csak felényire is összehangzó lesz képessége, ugy nagy örömöket okozhat passzionatus tulaj­donosának. * * * A Szent István-dijban a tatai crackek közül eddig csak Eltoli és Lelény indulása bizo­nyos, Milnetöl talán Kozma és Ignácz fognak futni, Tokio indulása nagyon bizonytalan. S végül három hymen - hírt a professzio­natus világból. Cleminson, a Szemere-istálló jockeyja, a mult héten nősült meg Angliá­ban, szintén ott Peake eljegyezte Miss Robin­sont. az egykori hires jockey leányát, Maw Albert, gr. Esterházy Mihály tallósi ménes­mestere. Willy Maw, Eltoli trainerjének bátyja, pedig tegnapelőtt tartotta esküvőjét Horváth Anna k. a. Pozsonyban. (— Ó. —) * * * Siófokon t. hó 20-án és 21-dikén lesz az Urlovasok szövetkezete áital rendezendő kétna­pos versenymeeting. Azt, hogy eme balaton­parti kies versenypályának szép jövője nyí­lik, megjósoltuk már tavaly is, midőn ama meleg érdeklődést tapasztaltuk, ugy az istálló­tulajdonosok mint a sportkedvelő közönség részéről, melyet az ernyedetlen buzgalmu szövetkezet nagyon meg' is érdemelt. Ha a siófoki versenyek ez idei nevezéseire egy pillantást vetünk, legott észreveszszük a fo­kozatos haladást ugy a kötelezett lovak mi­nőségére, mint azok számára nézve. Igv az első nap a Siófoki dij 16 aláírással zárult; a Somogymegyei hölgyek dijára 13 ló van kö­telezve ; a Keszthelyi dijban 14 ló jogosult az indulásra ; az Eladók akadályversenyére nem kevesebb mint 11 ló van nevezve, mig a Boglári handicap (emez uj programmszám) nem kevesebb mint 19 aláírással zárult ; az Eladók versenyére pedig 13 ló van bejelentve. Épugy a második nap is az istállók érdeklő­déséről tanúskodik, a mennyiben a 2400 mé­teres Tihanyi Handicapre nem kevesebb mint 17 aláirás érkezett be, mig a Badacsonyi dijra (akadályversenv-handicapj 14 lovat ne­veztek. Mindeme nevezések előre is kezeskednek a lefutandó versenyek sikereiről s joggal szá­mithatunk rá, hogy az idén a közönségnek még nagyobb kontingense emeli eme vidéki sportünnep elevenségét s a budapesi sport­kedvelő közönség is ép oly nagy számmal látogatja meg a siófoki versenytért, mint a mult évben. A vonat szombaton reggel 7 óra 5 percz­kor a déli vasút budai pályaházából indul ki; de a keleti pályaháztól is lehet indulni 6 óra 40 perczkor, csakhogy ebben az esetben Kelen­földön át kell szállani. A vonat 10 óra 46 perczkor már Siófokra érkezik, elég jókor arra nézve, hogy a közönség a Balaton üditö vizében meg is fürödhessék s kényelmesen megebédelhessen a versenyek előtt. Lapunk legközelebbi számában még vissza­térünk a versenyek egyes piéceire s az azok­ban induló lovak esélyeire. * * Siófokra, az eddigi dispozitiók szerint, le­rándulnak: E. Hesptöl: Gteh'baden, Kajmát, Sőréd, Hedwig; Stvlestöl: Abazzia, Sonntags kind; Smarttól 4 ló, Waughtól 1 ló s szá­mosan a magánidomitásban levők közül. Sarajevoi versenyek. Negyedik nap. Csütörtök, julius 4. A rossz előjelek mellett megindult négy­napos meeting utolsó napja fölött is a bal­szerencse lebegett. Rekkenő hőség uralkodott; a hőmérő ár­nyékban is 50 fok Celsiust mutatott. Ugyan kinek lett volna kedve ily rémítő meleg időben egész délután az ilidzei versenytéren tartóz­kodni ? Hétköznap is lévén, a lerándult sports­maneken és az ilidzei fürdövendégeken kivül bizony alig volt más valaki a tribünökön lát­ható. Az olcsóbb helyek pedig kongtak az ürességtől. A sportról sem lehet többet mondani, mint az elözö napokéról. Nagyon silány volt biz gz. Mint már múltkori tudósításomban meg­említettem. határozott fiascóval végződött az idei sarajevoi meeting s látva az idei esemé­nyeket, egy cseppet sem csodálkoznám, ha jövő évben Ilidze versenyterén nem jelenné­nek meg a telivérek. Pedig az a nagy buzgóság, a melylyel az intézöség a versenyek fellendítésén dolgozik, megérdemelte volna méltó gyümölcsét. Hiszen talán egyetlen egy versenytéren sincsenek^e körülményeket tekintve, oly gazdagon dotált itemek, mint itt s a propozicziókat szem előtt tartva, a jóklasszisu lovak sincsenek kizárva a szép dijak megnyerésétől, Nem az intézöség hibája: a fiasco. Nem, hanem ennek oka egyedül a messze távol­ságban és a rekkenő hőség következtében kökeménvnyé vált pályában keresendő. Való­ságos isten csodája, hogy akcidens nem érte a négylábú hősöket, különösen a rossz lábu lovakat, mint Fenegyereket. pedig ennek az utolsó napon ugyancsak nehéz futást és küz­delmet kellett végeznie. Feltűnő dolog, hogy az idén a bosnyák nép egyáltalán nem érdeklődött a versenyek iránt; mint már megírtam, negyedrésze sem jelent meg annak a tarka-barka tömegnek, mely mult évben a versenyeket felkereste s maguk a bosnyák «versenyistállótulajdonosok» is megcsappant kedvvel s kis szánni konkur­renssel jöttek le Ilidzébe. Mi lehet ennek az oka? Ezeknél nem nu­merái a pálya keménysége, nem a távolság; mert hiszen lovaik hozzá vannak szokva a nagy távolsághoz, hozzá vannak szokva a kőkemény talajhoz. Alkalmam volt e tekintetben Bosnyákor­szág sportjának egyik vezérlérliát megintervie­wolni, s ö maga is csak csodálkozását fe­jezte ki a dolgok ilyetén állása fölött. Az a véleménye, hogy a bosnyákok legnagyobb része azért maradt távol az idei versenyek­től, mert lovaik ki voltak zárva ama futa­mokból, melyekben a telivérek futottak, s melyek nagy dotácziókkal voltak kiirva. De hiszen a bosnyák lovak mult évben is csak egy e fajta versenyben konkurálhattak, a Császár dijban, s láttuk akkor, hogy a négy bosnyák «crack» minimum 1200 méterrel volt megverve. Bármilyen önbizakodott a bos­nyák nép, be kellett volna látnia, hogy lova a telivérrel nem veheti fel a küzdelmet, meg utóvégre az ö lovaiknak is voltak — a má­sodik napon — elég szép dijakkal dotált fu­tamaik, melyekre joggal eljöhettek volna ugyanolyan számban, söt nagyobban is, mint mult évben. Nem; az ilidzei versenytérnek nincs jövője, ezt határozottan lehet állítani, s hogy bizo­nyára jobban tenné az intézöség, ha amaz összegeket, melyeket a versenyczélokra ál­doz fel, a tenyésztés nemesítésére fordítaná, i mert emez irányban a bosnyák ló csak meg­marad továbbra is annak, ami most, s ami volt évtizedekkel ezelőtt. * * Az utolsó nap föfutama a Sarajevo város dija, eme 8000 koronával dotált s 1200 mé­ter távolságra terjedő futam volt. Annak ide­jén harmincz aláirás esett rája, s jóllehet handicap- jellege volt, mégis csak négy ló állt ki a szép dijért. Tulajdonképen azonban csak három, mert az egyik pályázó, Home, daczára peliely-sulyának, nem volt komolyan számba veendő. Home ellenében Nem oda Buda, Galóca és Toborzó léptek a sorompóba ; eme két utóbbi­nak az elözö napi nyereményekért 5— 5 kilo túlsúlyt kellett nyergükbe venni. De daczára annak, ha a túlsúlyt nem vették volna is fel, akkor sem verhették volna meg a nyerőt. Ez pedig Nem oda Buda volt, Primás Il-nek a nagy stayernek. flyer féltestvére, mely 51 kilo súlyával játszva hagyta maga mögött az 56 kilót vivő Galócát és a 60^ kiloval ter­helt Toborzót. Szép győzelem volt az, mit annál inkább emel ama körülmény, hogy a Galaor-mén, pár nappal azelőtt a monarchia túlsó felén, Krakó­ban futott, (ott is győzelmesen), honnan több napig tartó utazás után csak három nappal a verseny elölt érkezett meg. S a. ló mind a mellett mégis frissen állt a starthoz s a mint emiitettem, diadalt is aratott. Home ki akarván használni pehelysúlyát, erös iramban kalauzolta társait, melyek közül Toborzó, mely még a br. Üchtritz Zsigmond színeiben futott, képezte a hátvédet. A vezető szereplése azonban csak az egyenesig tartott, hol vége volt már s Galóca szinei jöttek a frontba ; a távoszlopnál azonban ennek is elég volt s Nem oda Buda, melyet lovasa az egész uton erősen tartott, könnyen elhúzott mellette 1*

Next

/
Thumbnails
Contents