Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-01-13 / 3. szám

22 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1895. január 13. Általános határozmányok. 1. A versenyek a Magyar Lovaregylet és a JockeyClub für Oesterreich versenyszabalyai szerint futtatnak. 2. Fenti versenyfeltételek csakis a cs. és k. közös hadsereg és a m. kir., valamint os:tr. cs. honvédség tényleges állományú tisztjei, tiszthelyettesei és egyéves önkénteseinek tulajdonában levő s ilyenek által lovagolandó lovakra nézve érvényesek, a mennyiben azok tulajdonosai egyleti tagok. 3. Az írásbeli vagy távirati nevezések (a lovak kora, szine, neme, neve, származása és terhének megjelölése mellett) dijmentve a titkársághoz, Sopron, Scharfes Eck Nr. 3. intézendök. Távirati nevezések írásban megerősítendők. A nevezések zárórája, esti 10 óra. 4. Az összes beiratási dijak a verseny előtt befizetendők, s ugy ezek, mint megfelelő helyezés hiányában a Il ik, III-ik és IV-ik pénzek, a versenypénztárt illetik. 5. Minden készpénznyereményböl 5% vonatik le. Minden a pályán megjelenő lóért 10 kor. gyeppénz s minden lóért, a hányszor indul, 10 kor. startpénz fizetendő. Walkover esetén a pénzdijaknak csak fele adatik. 6. Aláirási vagy magánosok állal adott dijaknál az egylet csak a befolyt összegért szavatol. 7. Nincs megengedve a lovat oly kijelentéssel a starthoz küldeni, hogy az a versenyeken a győzelem szándéka nélkül vesz részi. 8 A versenyérték kiszabásánál, a forint 2 koronával, a cs. és k. arany 10 koronával, a magyar 10 frankos arany 8 koronával, a német birod. márka 1 koronával, a frank 80 fillérrel, az angol sovereign 20 koronával száinittatik. 9. Lovagolni színekben vagy egyenruhában lehet. Az egyenruhás lovasok részére a színek a titkárság által állapittatnak meg s a megfelelő szalagok a verseny előtt 1 frt lefizetése ellenében a mázsálóban fognak kiadatni. A színekben lovagló urak felkéretnek, hogy versenyszineiket, a mennyiben azok még be nem jelentvék, a nevezéssel egyidejűleg bejelentsék. ' , 15. Programmok a vorsenypálya tervjrajzával darabonkint 30 krjával ápril 21-töl kezdve kaphatók a titkárságnál. TELIYÉREK ÉS VERSENYEK. Évesek trialjei. Németországban, hol az elméletnek minden irányban sok mivelöje akad s a hagyománynyal — mihelyest jobbításra van kilátás — könnyebben szakitnak mint más országokban : a versenyzés technikája is napról napra uj irányba tereltetik. Nemrégiben felvetették irányadó körökben az évesek «helovaglásá»-nak, munkába fogásának kérdését, s a szomszéd államnak legjelesebb telivér tenyésztői s a legelső istálló tulajdonosok szóltak e tárgyhoz. Minden túlzás ártalmas az egyes dolgoknál s a sokféle okoskodás a mi északi szomszédainknál természetesen, épp oly káros lehet, mint minálunk az egyes dolgokhoz való merev ragaszkodás. Mezőgazdasági és katonai dolgokban, valljuk meg, több ujitást vettünk át Németországból : sportdolgokban azonban csak ritká ntörtént ilyen, s csak ujabb időben lehet ilyest észlelni ; igy a jockeyk 3 kgos engedményét, a versenyek deczentrálását, az akadálymeetingek elválasztását a sik pályától stb. stb. Nincs szándékomban ama dolgokat, melyeknek behozatalával Németországot utánoztak, kritizálni, azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a szomszéd állam az utóbbi években úgyszólván semmit sem vett át tőlünk s — akadályversenyügyünk kivételével — mögöttünk áll. Áttérve az évesek munkába fogására, előre bocsátom, hogy Németország több tenyésztője ennek — a szakirodalom utján — ellene nyilatkozott, érvül hozván fel, hogy a csikóra káros az erősebb munka, mert akkor van éppen fejlődésében, meg aztán hacsak kissé hanyagul kezelik is fistállóíiuk ügyetlen lovaglása által) temperamentuma is elromlik. Eme nézet, ha nem eredne is hires tenyésztőktől, még akkor is figyelemre méltó s fontos lenne. A korai erős munkába fogásból eredő károk, természetesen, első sorban a csikójjtulajI donosát érintik, de érintik magát a tenyészI töt is, különösen oly államokban, hol egyes versenyekben tenyész-jutalmak vannak kitűzve, s ezekhez tartozunk mi is, az ujabb propositiók folytán. E mellett az ily tönkretett csikó a ménesre is hozhat kárt, mert a következő évben megtarlandó árverés alkalmával ugyanattól az apától, vagy ugyanattól az anyától származó csikóért nem fognak oly árt adni, melyet az különben megérne. Mert melyik istállótulajdonos adna magasabb árt amaz apam éntől eredő csikóért, melynek egyik testvére — az ö tulajdonában — semmi szivet sem mutatott kétéves korában, vagy amaz anyakancza produktumáért, melynek testvére — az ö birtokában — nem birta kiállni az éves traininget ? S nem csupán ezek a tulajdonosok tartózkodnak aztán a következő árverésnél a magasabb áraktól, vagy épen el sem mennek oda. hanem másokat is tartózkodóvá tesznek. Ez, természetesen, minden tenyésztőre, ki éveseit a kalapács alá állíttatja : több mint kellemetlen, s hogy ez a baj megszűnjék, nem csupán az istálló-tulajdonosoknak kell közreműködniük. Az istállótulajdonos, kinek sokkal több a risicója mint a tenyésztőnek s kinek kiadásai tekintélyes összegekre rúgnak, nem teheti, hogy minden évesét minden nagy versenyre, — mely például nálunk deczember 15-dikén zárul — nevezze. Kell hogy előbb tudja, bogy melyiktől várhat legtöbbet, s igy aztán már két hónappal előbb munkába veszi a lovat s aztán kipróbálja. Hogyan, mikor és milyen segédeszközökkel viendő ez ki : arra nézve a versenyistálló vezetése, a training s maga a lovaglás megítélése nem oly könnyen elsajátítható dolgok, s nem lehet eléggé elővigyázatos egy istállótulajdonos sem : amaz egyének megválasztásában, a kikre ilyes dolgokat biz. Hogy az éveseket, mivel azok fejlődésükben vannak — ne fogják munkába, azaz, hogy ne lovagolhassák : azt én nem tartom helyes okoskodásnak s hippologiailag megokoltnak ; legyen csak az éves csikó munkája gondosan és nem «fej nélkül» vezetve, aligha történik valami baja. Kérdek minden Ióismeröt, mi lesz hasznosabb egy telivér-ló fejlődésére: az-e, ha azt öszszel egy kis szögletes vagy éppen girbegörbe paddockban ide s tova futkározni'hagyjuk, s kemény télen át a gőzölgő istállóban tartjuk napokon át — vagy ha egy egészen könnyű, s értelmesen dolgozó lovassal mindenféle menetnemben jól kijártatjuk. Mindegyik, ba csak felényire is felkapott trainernél vannak könnyű, okos lovasok, vannak jó, használható idomító és téli pályák — sokkal ritkább eset azonban az, hogy az istállótulajdonosoknak tágas, egyenes paddockjai legyenek jó kitutókkal s alkalmas istállói a télen szabadon futkározó csikóknak. A paddockban sokkal könnyebben érheti baj a tüzes csikót, mint egy jó lovas alatt. Ez alatt megtanulja a csikó — természetesen a segédeszközök kellő alkalmazásával — az embernek engedelmeskedni, mert egy tévesen alkalmazott «arett» egyszerű csikózabiával, vagy egy helytelen lábszár-nyomás — mit sem ronthat, ha a trainingben folyton az idomár felügyelete alatt, áll a csikó és lovasa, mig a paddockban napok hosszat feléje sem néz az istálló vezelöje. Számtalanszor előfordul, hogy az évesek a paddockban valamitől megijedve, teljes galoppban vágtatni kezdenek s hirtelen, szögletesen fordulnak hamis lábváltással vagy hirtelen megállanak — mi sok bajnak az okozója. Továbbá köztudomásu dolog, hogy a paddockban szaladgáló lovak legtöbbje rugós és harapós. Most már, ha meg akarnák szüntetni az évesek galoppjait és trialjeit, azaz : ily módon való felnevelésüket, akkor a versenyzés rendszerét is meg kellene változtatni. Mindenekelőtt 1) is a nagy nevezéseket és törléseket nem deczemberre kellene akkor kiirni, s ha ezen, könnyen érthető okból, nem akarnak változtatni : akkor a tenyésztőknek februárban kellene a fiatal csikókat kalapács alá állitani ; a nevezéseket azonban deczemberben saját risicojukra vállalni, azaz : a vételnél a vevőnek szabadjára engedni, hogy átveszi-e a lóval az engagemenl-t avagy nem. Manapság elég szorgalmasan nevezik a tenyésztők csikaikat a klasszikus futamokra, mert hiszen semmi risicójuk sincs, miután a vevő minden kötelezettségével átveszi a lovat, s az addigi kiadásokat (a verseny-nevezésekre) visszafizeti a tenyésztőnek, illetőleg átvállalja, ki igy tehát semmit sem veszíthet. (2) Szükséges lenne akkor továbbá, hogy a kétéves versenyek mostani, kissé korai terminusát későbbre tegyék át. Francziaország e tekintetben jó példával jár elö, mert tudvalevőleg ott az első kétéves versenyek csak augusztusban tartatnak meg, s az éveseket mégis galoppoztatják s trialeztetik. Ebben azonban, okosan vezetve — nem erőltetnek meg a csikók, de mihelyt versenybe jutnak : bizony megtörténhetik az. Francziaország, illetve annak gazdag versenyló-tulajdonosai — igaz, hogy könnyebben megengedhetik maguknak azt a — bizonyára a tenyésztésre nézve nem káros luxust, — bogy kétéveseik | évvel később kezdenek jövedelmezni, mint nálunk. De mi nem nélkülözhetnénk azt a kb. 5000 frtot, mit ilyformán egy-egy istálló veszítene. Egy okosan vezetett rendes trainirozásnak az évest nem szabad hátráltatnia a fejlődésben, hanem sokkal inkább hasznára kell neki lennie, éppen ugy miként egy kétévesnek. Vagy talán egy kétéves telivér már teljesen ki van fejlődve ? Hogy az egyévest korán kezdik szoktatni jövendő pályájára — abban semmi károsat nem látunk, csak nem kell töle túlságos munkát követelni. A sok longeolás — különösen a gyilkoló orrfékezövel (Kappenzaum) és kikötö-szárakkal (kivált ha keresztbe vannak fűzve) stb. sok kárt tehet egy ügyetlen fiu kezében ; mig egy könnyű, okos fiu, csikózablan vezetve az évest, s folytonos felügyelet alatt lovagolva azt, nem tehet kárt. Az úgynevezett «belovaglás», betörés (einbrechen) azonban az éve-nél ne kiséreltessék meg — mint az idősebb katonalovaknál előfordulni szokott. Az évesek trialjeinél mindenekelőtt arra kell figyelni, hogy csakis olyan lovakat vessünk alá a próbának, melyeknek folytonos munka által jóformán fiteknek kell lenniök. Nem szabad a trialnek nehéznek lenni, távjok csak 500—600 méter között ingadozzék, s a vezető ló, lia többel mint egy évvel idősebb a trialezö lónál, ne legyen jobb az eladó classisnál. K- & A bécsi 1395. évi propozicziók megbeszélése. Az osztrák Jockey Club is nyilvánosságra hozta immár a bécsi versenypályán megtartandó versenyek propozitióját. Ezekben is, miként a Magyar Lovaregylet által kiírtakban, csak kevés változást találunk s itt is. minta budapestieknél, egyik legfigyelemreméltóbb változás az, hogy igen sok 2000 koronával dotált itemnek diját 3000 koronára emelte fel a Jockey-Club. Miként a'mult évben, ugy az idén is barminczkét nap fog lezajlani a treudenaui gvepen és pedig tavaszszal kilencz. nyáron ugyancsak kilenez, öszszel nyolcz s végül októberben hat napon át küzdhetnek egymással a négylábú hösök. A versenydijak összege — számitásunk