Vadász- és Versenylap 39. évfolyam, 1895

1895-03-24 / 13. szám

118 gadja az embert, hanem akárcsak egy ma­gyar földesúr birtokára lépne be. Maga Price pápa és a háziasszony ugyan törve beszélik a magvar nvelvet. de bájos leányuk már tel­jesen correktül elsajátította hazánk nyelvét, Vendégszerető itt a ház minden tagja s ugy fogadják az embert, mintha nem is a közeli fővárosból rándult volna ki, hanem hosszú útról érkezett volna meg. vagy elakadt volna hosszabb ideig az alagi Saharában ímost sár és hó-tenger), mig ezt az oázt elérte * * • Meg akarván nézni az alagi versenypályát, nem Palotán, hanem Dunakeszen szálltam le a vonatról. Hát bizony a pálya még olyan állapotban van. hogy — ha csak az égiek hathatósan közre nem működnek — nem tudom, hogyan fognak lefolyni az áprilisi ver­senyek. Pályáról most még szó sem lehet, a hó sok helyen — különösen a steeplechase-pá­lyán —" bokáig, söt azon felül is borítja a talajt; e mellett széltében, hosszában (a be­futón is) valóságos mocsarak képződtek, me­lyekben ugyancsak jó mennyiségben gyűlt össze a hólé. Mr. Price a mai napra 35 embert fogadott fel, kik a pályának az erdő felöl való részén a havat eltakarítják, hogy ott galoppozhassa­nak a lovak. Mert bizony mr. Price lovai még nem jöt­tek erösebb munkába ; működésűk egész szín­helye mindeddig csak a szalmaágy volt ; ha ily szép idők lesznek a közeli napokban, mint ma, ugy pénteken vagy szombaton az alagi versenytér fennebb emiitett részén már kihozhatja lovait. Jóllehet a lovak nem dolgoztak még eröseb­ben, azért mindannyija jó színben van ; kon­diczióról ugyan a szó szoros értelmében nem lehet szó, de azért van nein egy ló, mely ugy áll boxjában, hogy egy-két galopp elégséges neki, hogy fiten jöhessen ki. A lovak általában szerencsésen teleltek át ; néhány kisebb mérvű katharuson kivül semmi bajuk sem volt. Gondozásukban, a szorgalmas, óvatos, fá­radságot nem ismerő traineren kivül, nagy TÁRCZA. Világvárosok fogatai. II. Most fordítsuk meg a tükröt a ködös Al­bion felé s lássuk, hogy mit mutat óriási városában : Londonban. Furcsa tükör volna ugyan, mely azt a szem elé tudná varázsolni, lévén oly nagy mint London, ennek kocsiforgalma is — s az iró, ki arról regélni akar, valóságos labiryntba téved. De, hogy lássunk valami kiválót, állítsuk tükrünket a hires Hydeparkba, mely a lovag­lás és kocsikázás barátainak fötalálkozó helye, Ha láttuk Anglia fiait és leányait pompás paripáikon és kényelmes kocsijaikban, való­ban rendkívül furcsa benyomással hagyjuk el a Hyde-parkot s képzeletünkben még sokáig megmaradnak, söt megujulnak. Nem csoda, mert oly eredeti festői látványt csak ott lehet élvezni, másutt sehol a föld kerekségén. Kétségtelen, hogy igen érdekes, változatos kép; de az is bizonyos, hogy nem oly eget­verő tündéri látvány, mint azt az angol so­vinizmus, vagy, egy a külföldet látott s vele dicsekedő ur vagy dáma elbeszéli. A délelőtti órákban van a lovaglás a Hyde­park főútján. Száz meg száz lovas és lovásnö kergeti ott egymást az osztályok és alakok mindenféle neméből. A legfelső arisztokrácziá­tól kezdve le egészen odáig, kinek a vagyo­nát és legkitűnőbb tulajdonságát is — majd­nem az a hunter képezi, melyen ott lovagol. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. része van a «jobb kéznek» William Corfield­nek. ki épp oly odaadóan ügyel fel Mutineerre, mint az istálló csekélyebb lovaira. Az istálló uj jockeyját. a fiatal F. Peake-1 : mindennap várják, s melléje mr. Price — mikor legutóbb Angliában volt — John Mac­Farline-t engageálta könnyű terhű jockeynak. * » * Ezek után áttérhetek az egyes lovakra, s minthogy ezek az istállóban tulajdonosaik szerint vannak csoportosítva, kezdem az első számú istállóval, a gr. Batthyány Elemérével. Magukról az istállókról s a boxokról is csak dicséröleg lehet nyilatkoznom : tágasak, széle­sek, világosak s e mellett oly kitűnő szellőz­tető készülékkel vannak ellátva, hogy a be­lépéskor nem üti meg az ember orrát az az úgynevezett istálló-szag. A lovak zabját a gr. Károlyi-féle tiszadobi termésből szerzi be a traîner. A gr. Batthyány legidősebb lovával, a négy­éves Almossal, kezdem e sort. О a telep Przedswit-lova, mely előnyös (talán legelőnyö­sebb?) súlyával a leginkább számba vehető konkurrensnek tekintendő. A tél folyamán ugyan nem sokat fejlődött, hanem szélesebb, erösebb lett, általában véve jól, frissen néz ki. Sok felesleges hus már nincs rajta, téli bundájának is csak az utómaradványa van még ; ö is ama lovak közé tartozik, a melyek egy-két erösebb galopp után oda állhatnak bát­ran az inditó vörös zászlaja alá. A háromévesek közt Vicine, a Charibert —Donna Christine-mén szép idealja egy ver­senylónak ; minden vonaláról csak dicséröleg lehet nyilatkozni ; négy kifogástalan, erös lá­bon állva, arányosan kifejlődött vállai, szép háta, széles szügye s okos feje bilincselik le a néző figyelmét. Valóban kíváncsiak lehetünk idei szereplésére. Gaga féltestvére — Waisenknabe után — Orpheline, mely tudvalevőleg, minthogy anyja nélkül hozták át a kanálison, elvesztette jo­gosultságát a klasszikus versenyekre, — nem sokat fejlődött ugyan a tél folyamán s jócs­kán van rajta hustömeg is, amúgy különben erös, aczélos lónak látszik, de nem igen hin­A tarkabarka csoportból legelőször a fiatal­ságon akad meg szemünk. Ifjú, szelid szemű, piros képű, nyúlánk amazonok, kik ugy vág­tatnak tüzes telivérparipáikon, mintha legalább is a Heliconról jöttek volna s vissza akarná­nak repülni a fellegek közé. Majd spleenes angol úrfiak, kik akár teli­vért, akár nehezebb félvért szorítnak is a lábuk között, de mindenesetre ugy szorítják, hogy utóiérjék a szép miss Maryket és miss Editheket, mielőtt még eltűnnének a fellegek közé. De a mily sok jó és szép lovasnöt lát a hozzáértő szeme, ugy azt is észreveszi, hogy a gavallérok között nagyon sok csúnya és gyenge lovas van. Az öregebbek, a lordok és ladyk, már las­sabban vágtatnak az ö irlandijukon s való­ban sok érdekes alakra bukkanunk. De még több és érdekesebb genre-képet látunk a meggazdagodott kereskedő-világból ; ezek már vagy nagyon nehéz irlandit, vagy óriási terhet vivő és még óriásibb értéket képviselő karakterisztikus ponnyt biztatnak maguk alatt. Mindezeket látva, az ember mosolyra fakad s azt mondja: «Oh ti boldog angolok!» Jes! Valóban boldogok az angolok, nem­csak azért, mert oly kedvök telik a lovaglás­ban, de azért is, hogy a gazdagságukat olyany­nyira elősegítő lóanyag van a birtokukban. De azért a Hydeparkban nemcsak sok rossz lovast, de nagyon sok rossz lovat is láthatni ; minek oka valószínűleg az, hogy a gyenge lovasok, kik magokat ott mutogatni szeretik, 1895. márczius 24. ném, hogy nagynevű bátyjának nyomdokába léphessen. Téli bundáját most veti le. Siikkösd - Zsupán féltestvére Pásztor után — gyönyörűen fejlődött, hatalmas állat, egyike a legnagyobbaknak, melyeket csak láttam. Price trainer nagyon bizik benne s folyton hajtogatja, hogy kár lett volna— mint tervbe volt véve — a mult évben eladni ezt a lo­vat. Csodálni lehetne, ha Sükkösd csupán csak az abrakját szerezné meg a közelgő сащ­pagneban. Es most ... a telep pickje : Mutineer (Er­cildoune— Mutiny). Mult számunkban már kö­zöltük, hogy a chronologicus sorrendet (tán véletlent?) szem előtt tartva, Mutineernekkell a Derbyt megnyerni. Önök, ugy-e bár, akkor nevettek?, — de bezzeg nem nevettem én, midör beléptem az Ercildoune mén boxjába. Első tekintetre is Derby-ló, s minden izében a nemes, előkelő klasszisu versenylovat tün­teti fel. Bámulom, hogy ez a ló, mult évben mint maiden jött a szalmaágyra! Magasságban, szélességben egyaránt nőtt a tél folyamán ; minden része összhangzás­ban van, lábai teljesen kifogástalanok, kötései igen jók, erös, aczélos állatnak látszik. Kon­diczióról még szólni nem lehet, téli szőre azon­ban szépen kezd már eltűnni. Kérdém mr Price-t, mikor hozza majd ki a nyilvánosság elé? — Biztosithatom — feleié — hogy Muti­neer-t addig nem fogja látni, mig tip-top kon­diczióban nem lesz ; sok munka kell a lónak, s lehet, hogy a pesti meeting előtt vagy ta­lán azon sem fogom futtatni. .... Egy azonban bizonyos — ez is mr Price nézete — hogy Mutineer nagyon jó ló. * * * Engedjenek meg némi kis kitérést, melyet Mutineer chanceai miatt teszek. Van mr Price­nél egy kis istállófiu, Tommy В. (egyik neve­sebb ménesmesterünk fia), ö gondozza Mu­tineer t, s az ö gondjai alatt volt annak ide­jén Gourmand is. Tommynak különös elöérzetei vannak ; két évvel ezelőtt váltig hajtogatta, hogy Gour­mandé lesz a kék szalag ! — úgyis lett ; most e rossz lovakkal könnyebben bánhatnak, mint egy kedve-szottyant kitűnő paripával. Mindenféle lovast látunk itt, de igazi chice­sen lovagló gentlemant vajmi keveset. A pá­risi Boisban sokkal többet, nem is említve a berlini Thiergartent, hol a csillogó egyenruhás lovagok már-már nagyon közeljárnak az igazi szép lovagláshoz. De, véleményünk mégis csak az, hogy az atyauristennek a legszebb lovasa még min­dig a pogány magyar. De, ne menjünk oly messzire a lovaglással, hanem nézzük a kocsikat, melyek nem százá­val, de ezrével láthatók a Hyde-parkban dél­utánonkint a föseasonben. Az uralkodó kocsi még mindig a Landauer s a nehéz batár ; de a nyitott félfedelü ko­csik is sokkal nehezebbek, mint Parisban vagy nálunk s oly szép kocsit, mint a fran­czia Mylord, vagy a mi Kölber-féle kocsija­ink, hiába keresünk. A szerszámok is nehezek. Nehezek a lovak is s csak ritkán lehet látni könnyebb caros­siereket, a jukkereknek pedig hírmondójuk is alig van. No de, nehezebb itt az ur is, az asszony is, a kisasszony is, kiket e drága lovak hordoz­nak, nehezebb a levegő is s igy nem csoda, lia az izlés is nehézkesebb s nem oly kápráztató, mint Párisban. Egyszerű 1 jó ! czélszerü ! ez az angol jel­szó. Allright 1, mert ez okosságra és természe­tességre mutat. No de, hol oly friss a természet, hol a zöld fiinek oly varázsa van a kedélyekre, a levegő

Next

/
Thumbnails
Contents