Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-12-23 / 76. szám

1894. deczember 88. 649 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. 76288 11. Figyelmeztetés. Az állami méntelepekben elhelyezett mének az egyes állomások részére következő sorrendben és napokon fognak szétosztatni u. m. Január 14-én Bábolnán és N.-Körösön, « 16-án Székesfehérvárott és Dorozsmán, « 17-én Palinban, « 18-án Baján, « 19-én Nagy Atádon, « 21-én Verseczen, « 22-én Nyitra-Bajnán, « 24-én Békés-Csabán, « 26-án Rimaszombaton, « 28-án Eperjesen, « 31-én Turia-Remetén, Február 1-én Deesen, « 2-án Debreczenben, « 4-én S.-Szt-Györgyön és Szatmáron, « 7-én Homorodon. Budapest, 1894 deczember 13. Festetits. Az orsz. fedező-állomások idei eredménye. Mezőgazdaságunk borús napokat él. A földmivelés nehéz nyomás alatt szenved. Alóla kibontakozni csak nehezen bir. Keresve keresik az eszközöket, melyekkel a medrébe került akadályok sziklatömbjeit eltávolithatnák. Minden irányban folynak a discussiók. — Megeredt a tanácsadás árja. — Helyesen van ! Hisz a mezőgazdaság kérdései nemcsak hogy megérdemlik, de kétségtelenül meg is követelhetik az osztatlan figyelmet. Mert bár iparunk és kereskedelmünk rohamosan fejlődött, és tevékenységével nagy arányokban fejlesztette a nemzeti vagyonosodás eszközeit, mert az emberek egész tömegeit mozgósitotta, adván neki munkát és kenyeret, s igy a megélhetésnek meg a vagyonosodásnak uj tereket hódított ; és mert jóllehet közlekedési eszközeinek hálózatával a szellemi és társas élet színvonalát alig sejtett magaslatra emelte: mindazáltal ell kell ismernünk, hogy ez idö szerint jövedelmeink legbőségesebb alapja és forrása — a földmiveiés s az ezzel elválaszthatlanul egybeforrt egyéb östermelési ág, — ugyanannyira, hogy ezek produktivitásában beállott egy-két évi csökkenés, avagy a termeivények árának tartósabb hanyatlása nem egyedül a gazdálkodással közvetlenül foglalkozók anyagi érdekeit ássa alá, hanem hullámcsapásaival megrengeti közgazdaságunk többi fentartó oszlopait, s meggyengiti politikai és társadalmi életünk összes lüktető erőit is. Kormányunk fáradhatatlan tevékenységével, körültekintésével és gondoskodásával igyekezik mezőgazdaságunkat a válságoktól megmenteni. Nem kiméi időt, fáradságot és költséget, hogy magtermelésünk fundementumát megszilárdítsa és ellenállóvá tegye a kedvezőtlen viszonyok támadásaival szemben. Fájdalom azonban, a természet erőit és örök törvényeit az ország és termelök előnyére, javára és biztonságára, sem rabigájába nem hajthatja, sem meg nem változtathatja ; — söt parányi, majdnem elenyésző csekély ama befolyás, melyet egyes nemzet, ha még oly hatalmas is, gyakorolhat a nemzetek közötti forgalom és árképzödés inditó okaira. Mert tehát a megtermelés olyannyira a természet, az időjárás hatalma alatt áll, hogy a legszélsőbb határokig fokozott munka és előrelátás sem képes a rossz esztendő nyomasztó hatását ellensúlyozni, sem az árhanyatlásnak sokszor fel sem ismerhető okait elenyésztetni ; ugyanazért alig lehet eléggé hangulyozni helyességét amaz alaptételnek, mely óva int az egyoldalú gazdálkodás követésétől. A magtermelés mellett, tehát más termelési ágaknak kultiválása is elkerülhetleniil szükséges, hogy megszabadulhassunk a gazdálkodás egyoldalúságából eredhető veszélyektől. Tárgyunktól messzire eltávoznánk, de nem is czélunk, s e lapok keretébe sem tartozik, megbeszélni az okszerű gazdálkodás alapelveit. Szakavatottabb tollra kell azt bíznunk. Mi következtetésünkben csak ama pontig óhajtottunk- eljutni, hol az állattenyésztés, kiváltképen pedig ennek egyik ága, a lótenyésztésnek a mezei gazdálkodásban elökeiö helyet betöltő nagy fontosságára lehet utalnunk. Népünk hajlamai egyfelől, hazánk égalji és talajviszonyai más felöl rendkívül kedveznek emez östermelési ágnak, és ép ezért a téren — eltekintve a pedig nagyon is nagy horderejű honvédelmi szempontoktól — a siker, a haszon minden reményével dolgozhatunk. Amaz esztendőkben tehát, midőn a gabnatermelés nem sikerült, vagy mint a jelenben tapasztaljuk, hogy az alacsonyra hanyatlott árak a termelésre fordított költségeket is alig fedezik, nagy megnyugvására szolgálhat, a sors abnormitása által mindig legérzékenyebben sújtott kis- és parasztbirtokosnak, ha lótenyésztésének produktumához, mint mellékjövedelmeinek igen jelentékeny forrásához fordulhat szorongatott helyzetének javitása végett. Népünk ugy hajlamánál, mint gazdasági viszonyainál fogva mozgékony és kitartó lóanyagot igényel ; természetes tehát, hogy ilyennek van birtokában. Már most ha eme könnyű, mozgékony, szivós és kitartó anyag tenyésztése helyes elvek szerint vezettetik, иду tenyésztőink oly anyagot produkálhatnak, mely anyagot tömegesen lehet értékesíteni, s ez az aránylag kevés kiadással felnevelhető katonaló, mely fél Európa hadseregeinele képezi szükségletét. Ezért a kereslet állandó e lófajta után, de meg a tenyésztése sem jár nsikó

val. mivel az előrehaladottabb gazdaságiviszonyok közt létező országok lakosai által nem neveltetik ; nem pedig azért : mivel a hadseregek szükségletére oly értékes lovat, mely az ottani drága földön való felneveltetését kifizetné, — pénzügyi szempontból józanul vásárolni nem lehet. Ily körülmények között mi sem természetesebb amaz érdeklődésnél, melylyel ez anyag szaporítása és nemesítése iránt mindenha viseltettünk. Ez magyarázza meg ama kiváló figyelmet, melylyel az országos lótenyésztésnek ügyét szivén viselő egyéniségek, s a gazdaközönség az állami méntelepek működését kisérik. Gazda, s illetve lótenyésztő közönségünk valóban féltékeny emez állami intézményre. Méltán is, mert elvitázhatlanul hatalmas befolyást gyakorolt és gyakorol, a népies tenyésztés emelésére. Emeli a tenyésztést ugy mennyiségileg, mint minőségileg. Ez utóbbit sokszor igazolta már a magyar ló jó hirneve és kelendősége, az előbbit pedig ama körülmény, hogy az állami mének létszámának szaporítását, még eddig minden évben az általuk fedezett kanczák szaporodása kisérte. Nézzük csak, miként volt az ez évben ? Mit tárnak elénk a következő számadatok ? Fedeztetett ugyanis : Vármegye területén Fehér Sopron Veszprém Pozsony Mosony Györ ... Komárom Esztergom Bars .. Nyitra... Trencsén . Baranya ... -rt rt H S .S-S Я N -rt w • ri О о 35 fa 29 12 27 18 12 17 25 9 12 13 7 24 rt S ci Ф 85 35 62 48 24 46 65 21 28 52 19 69 С ® IS М ri ш ri N -J M — от ® :0 N 7. -Л О N fa О 3507 1329 2934 1885 896 2210 3019 1022 1315 2192 789 2866 _rt 41 38 47 39 37 48 46 49 47 42 41 41 Vármegye területén 75 m Somogy 34 Tolna 28 Vas 19 Zala - 40 Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun... 49 Heves ... 23 Ternes ... ... ... ... 28 Torontál ... 40 Krassó-Szörény ... ... 7 Arad ... ... ... ... ... 19 Békés ... 20 Csanád 17 Bács-Bodrog 52 Csongrád 12 Abauj-Torna ... ... 12 Árva 2 Liptó ... ... ... 1 Sáros 7 Szepes — 3 Turócz ... 2 Zemplén ... 14 Bihar ... - 23 Hajdú 12 Jász-Nagy-Kun-Szolnok ... 29 Bereg ... ... ... ... 6 Mármaros ... ... ... 7 Szabolcs 17 Szatmár ... ... ... ... 17 Ugocsa 4 Ungh ._ 8 Borsod ... 10 Gömör... 8 Hont ... 5 Nógrád 9 Zólyom — 3 Alsó Fehér ... 3 Hunyad ... 3 Kis-Küküllő 5 Maros-Torda 4 Nagy-Küküllö ... ... ... 24 Szeben ... ... _. ... 12 Torda Aranyos ... 4 Brassó 14 Csik ... .. - 4 Fogaras ... 3 Háromszék ... ... ... 9 Udvarhely 5 Besztercze-Naszód 3 Kolozs 5 Szolnok-Doboka ... ... 4 Szilágy — 4 75 81 44 111 135 61 69 98 20 39 60 45 130 47 47 6 3 19 9 6 42 60 48 100 20 14 66 50 10 30 33 29 16 31 6 12 18 66 31 14 42 10 4 38 14 7 17 14 11 3 75 Ф N fa У 3419 45 3891 48 1716 39 4905 44 6033 44 3015 49 3554 50 4949 50 841 42 1788 46 3061 51 2258 50 5831 44 1790 39 2320 46 254 49 106 39 754 33 304 3.5 209 34 1648 32 2701 45 19.-5 39 4460 44 722 36 456 32 2888 43 1923 38 357 35 913 30 1319 39 982 34 59 L 36 1221 39 181 30 345 43 293 36 387 32 "795 44 3558 51 1445 47 556 40 2011 41 501 50 228 57 1775 46 573 40 299 42 671 39 415 29 530 37 Eme számadatok vármegyénként tüntetik elö, hogy hány fedeztető állomás volt a megyében, ezeken mennyi mén állott, hány kanczát fedeztek összesen és mi az egy ménre esö átlag. Összesítve eme vármegyénként jelzett adatokat, látni fogjuk, hogy : a 896 fedeztető állomáson 2528 mén fedezett 111,669 kanczát vagyis 44 átlaggal. Bérben volt 262 mén, melyek összesen 9757 kanczát fedeztek. Az egész országban együtt véve 2790 db. kincstári mén hágott 121,426 kanczát. * * * A mult évi eredménynyel összehasonlítva kitűnik, hogy az idén a fedezett kanczák száma 6044-el több, mint tavaly. Ebből esik a fedezeti állomásokra = 5227, a bérménekre 817 db. A bérmének jobb kihasználását örömmel konstatálhatjuk, mert mig a mult évben 284 bérmén 8940 kanczát ugrott, addig ez évben 262 db, tehát 22-vel kevesebb bérmén : 9757 kanczát, vagyis 817-tel többet. Ez annál is inkább kiemelendő mozzanat, mivel tudni való dolog, hogy a bérmének rendszerint az előkelőbb minőségű kancza-anyagra vétetnek igénybe, s igy utánok jeles tulajdonokkal biró nemzedék remélhető. A fedeztető állomási mének száma az idén 58 dbbal volt több, mint 1893-ban. Emez 58 szaporulattal szemben tapasztalható a fedezett kanczáknak 5227-darabbal való gyarapodása. íme a lefolyt fedeztetési idény ismét igazolta ama, már fentebb jeleztük tényt, hogy minden egyes uj ménnek a tenyésztési körbe vonását mindig egy megfelelő mennyiségű kanczaanyagnak ugyanoda való beolvadása kiséri.