Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-12-16 / 75. szám

63 t ADÁbz- ЕЬ VERSENY-LAK 1894. deczember 16. TELIVÉREK ÉS VERSENYEK^ A jövő hősei. A monarchia versenysportjában immár a szalmaágy játsza a szerepet ; a turf négylábú hősei pihennek. Pihennek a szalmaágyon, hogy kiheverjék az 1894-iki versenycampagne fáradalmait s uj erőt szerezzenek maguknak az 1895-iki nagy ütközetekre. Szünetel ugyan az activ sport az egész monarchiában, az ideális azonban nem, mert e holt saison alatt csakúgy folynak a combinatiók, a találgatások a sportférfiak táborában, mint a versenyek alatt. Mi sem természetesebb, mint hogy e találgatások mind-mind a jövö évi Derbyre irányulnak, s bárhol megfordul az ember, mindenütt e kérdéssel fogadják: «melyik nyeri meg a kék szalagot?» Melyik ? De jójenne azt tudni ! — Egyik égre földre esküdözik, hogy Csapláros részére le van már futva a verseny ; a másik nem engedi Eltolit megverni, a harmadik Tokióban bizakodik, egy rész Páratlanban, a másik Blondineben. Nehéz időket élünk, nagyon nyilt verseny előtt állunk. Fenn Bécsben az utóbbi napokban — nem tudni mi okból — Eltoli lett a favourite. Tán azért, mert passionatus tulajdonosának sikerült George Barrett-et engageálni, s e miatt társai fölé emelkedik. De kérem szépen : George Barrett csak George Bar- rett és nem természetfölötti lény, ki csodákat tud művelni ; van nekünk itthon már egy Smithünk, egy Adamsünk, kik bizonyára nem maradnak George Barrett mögött. Tehát Eltoli, miként egy évvel ezelőtt istállótársa, Lustkandl : favourite a Derbyre ; szép dolog, de Tamások vagyunk benne, hogy Ercildoune két évben egymásután szerepelhessen a nyertes apamének sorában a Derby-listán. Ha csak oly szerencséje nem lesz, mint az idén. Okszerűen teljesenlehetetlen kihozni,hogy Eltoli lenne a primus a legelsők között, mert hiszen bevett szokás, hogy ily időtájban rendszerint az a ló a fökedvencz a kék szalagra, a melyik évjárata legjobb lovának bizonyult. Eltoli pedig korántsem az. Különben erre még rájövünk. Mindenek előtt is egy listát állítunk az olvasó elé, melyben mindama kétévesek fel vannak tüntetve, melyek a lefolyt versenyévben jó formát mutattak, olyant, mely feljogosítja őket, hogy a jövö saisonban sikerrel szerepelhessenek a monarchia nagy versenyeiben. Eme kétévesek, az idén elért eredményeikkel a következők : ló neve futott első más. nyert kor. Csapláros 7 3 2 131400 « Margit 11 4 4 64220 « Páratlan 7 ö 1 59690 « Tokio 7 5 — 25495 « Don Gomus 10 5 — 21350 « Eltoli 7 2 2 18600 « Barberry 13 3 4 15590 « Kezdet 6 2 2 14410 « Levente 8 3 1 11199 « Blue Rock 10 2 4 10360 « Blondine 3 3 - 10000 « Conti 8 2 — 8240 « Aranyvirág 4 1 4 7000 « Galóca 7 1 3 6800 « Toreador 6 2 - 5920 « Mutineer 7 -- 5 5460 « Grandezza 13 2 2 4890 « Bulgarian 7 2 1 4740 « * * * Csapláros, Blaskovich Miklós ur Charibertménje, foglalja el tehát az eisö helyet társai között — nyeremény tekintetében. Igen, de kérdés : ugyanez áll-e a jóságára nézve. 0 lenne-e a legjobb társai között? A sportvilág legnagyobb részének ez a nézete, — nekünk azonban nem. Mi Csapiárost nem tartjuk a legjobb kétévesnek, mi más két lovat helyezünk eléje. De vegyük csak verseny-carrierjét. Eisö nyilvános szereplése a Szent Lipótdij volt. Jó liirek keringtek róla, favourite lett. s meg is nyerte a versenyt Margit, Hoffnarr, Folichonne stb. ellenében. Pihent aztán egészen a Metropde-dijig, de a hosszú pihenés, ugy látszik, megártott neki, mert a verseny alatt kitört, sőt el is bukott. Harmadik szereplése az augusztusi meelingen kiküzdött Nyári kísérleti verseny volt, melyben jó negyediknek érkezett be az egy évvel idősebb Gar, Appetit és Glauca után. E Versenyt azonban (mely 950 méterre terjed) nem Csapláros veszítette el, hanem lovasa, ki a mellett, hogy elkésett vele a startnál, a finishbe hozásával is elkésett. A ki látta Csapiárost az utolsó száz méteren az elöl levők üldözésére előtörni, annak szent meggyőződésévé vált : hogy a Charibertmén eisö classisu ló. Voltak számosan, kik benne látták a Matchless-lovak leverőjét, s öt tekintették a Critérium nyertesének. Csapláros azonban a Critérium napján teljesen «réal» kapott ki ellenfelétől Páratlantól. A táv 1200 méter volt, a pace gyors; s a birói Ítélet ugy hangzott : «Páratlan igen könnyen egy hoszszal első. Csapláros második», mögötte senki és semmi. —Jöttaztán egy héttel később a Gagaverseny ; Csapláros megjelent a startnál, s jóllehet nem állott ki ellene egy Páratlan, mégis vereséget szenvedett az 1000 méteres versenyben, még pedig a birói ítélet szerint igen könnyen két hoszszal aratta diadalát leverője. E ló azonban Tokio volt. Eddig tehát, (szeptember 18-áig), a laikus is beláthatja, hogy ugy Páratlan, mint Tokio jobbak voltak Csapiárosnál. Október 14-én azonban sokaknak megváltozott a véleménye a Szt. László-dij finishénél. A nagy dijat, tudvalevőleg, Csapláros nyerte meg Kezdet, Eltoli stb. ellenében, melyek között a nagy favourite, a második Kincsem : Tokio is ott volt. Csapláros tehát vissza adta a revanchet Tokiónak. Ez az egyik. Egy héttel később pedig a mammulh-összeggel dijazott Ausztria-dijban sodorta a porba Kozmát, Margitot, stb. Ez a másik. Többet nem jött ki pályára. Két fényes győzelem volt tehát ; s hogy még sem becsüljük nagyon sokra, kifejtettük már azt annak idején részletesen. Hadd álljanak itt az akkori időkben Írottakból a kővetkezők : A Szent László-dij után: «Jóllehet Csapláros nyerte meg a, versenyt Kezdet és Eltoli ellen, mégis Tokiót tartjuk legjobb kétévesünknek, s mellette másodsorban Eltolit helyezzük .... mert a ki látta, hogy mennyivel maradt el ez a ló (t. i.'Eltoli) s mily speecldel, mily actional rohant 100 méterrel a czél elŐtt a vezető el fogására, annak bizonyára az a nézete, hogy ( Tokiót bele nem számítva) réal esetben Eltoli lelt volna a győztes.» Vagy az Ausztria-dij után: «Csapláros lett a nap hőse, de érdeme kétségkívül semmivel sem nagyobb mint levert ellenfeléé : Kozmáé, sőt abban a nézetben vagyunk, hogy Kozma szereplése TÁRCZA. Bóray. Bóray Andor gróf eljátszotta már játékát a nagy világban. Tönkre ment. Nem volt többé mit keresnie abban a bóditó légkörben, melyben ifjúsága legszebb éveit ugy elherdálta, tékozolta, mint az ősi birtok javarészét. Mit csináljon, mihez fogjon most már ö, a felsőbb körök beczéztetett kedvencze azzal a csekélyke 800 holdas birtokkal, a mely abból a rengeteg Bóray-vagyonból még fenmaradt. Ez is elúszott volna bizonyára, miként a többi, de erre nem volt szabad kölcsönt felvennie, nem volt szabad eladnia. A Bakony félelmetes erdeje alján terült el a birtok, a mely mint a Bóray-javak elseje, mintaszerűen volt kezelve. Nyólczszáz hold utóvégre is szép fekvöség, de mi az egv Bóravnak. ki milliókat harácsolt el rövid két év alatt. Más ember, helyzetében a golyóhoz, vagy nem tudom mihez fordult volna, egy Bóray azonban nem tehette ezt; a legnagyobb gyávaság lett volna töle, ha saját magát teszi itélö birájává. Nem, ezt nem tehette; az ősi vér nem enged ilyesmiket. — No meg van a Remeteháza, — ez volt a birtok neve — hála istennek, csakhogy meg van még, legalább az e fajta szegény remetének mint én, csendes kis otthona lesz benne. Igy érvelt Andor gróf, ö, ki nem is oly régen még, úgyszólván az ablakon dobta ki az ezreseket. Nem volt előtte értéke a pénznek, könnyelmű volt a legmagasabb fokban s egyik oktalanságot, a másik után követte el. Büszke volt a Bóray névre, melynek egyik viselője még a nagy honalapitóval jött be a a négy folyó országába. Büszke volt, hogy'ö magyar mágnás, s nem engedte volna, hogy más tul tegyen rajta. Dehogy engedte ; széles e világért sem. — Mindenütt merre megfordult — beutazta a földgömböt — csak ugy szórta az ezreseket, hogy megtudják, hogy mire képes egy magyar mágnás. Jellemző rá nézve a következő eset. Egyik délfrancziaországi fürdő helyen időzött ö a nyolezvanas évek elején. Szerelmes volt a párisi opera egyik csillagába, s az elragadó szépségű ki is tudta használni Andor gróf nagyúri büszkeségét és bőkezűségét. Imádta a czigány zenét. — Czigány pedig nem volt a közelben. — Mit tett tehát Bóray? Fogta magát s elhozta Pestről a Ferke bandáját ezer meg ezer kilométernyi távolba, hogy ott a Pyraeneusok alján húzzák el annak a franczia syrénnek hogy : «Nem fuj a szél, megállott a dorozsmai szélmalom» .... De nem csak ezt tette meg Bóray a csillagért. Volt a fürdőhelyen egy amerikai nábob, kinek felesége meg leánya gyönyörű kis haj tó-kocsiban pompáztak végig a fürdő-hely utjain. A kocsi elé azonban nem lovak voltak fogva, — hanem szarvasok. Irigyelte ezt az Andor gróf favouritje, s meg is mondta nyíltan ezt Bóraynak. Tanakodott, tanakodott hősünk magában, mivel tegyen tul az amerikain, egyszerre csak eltűnt. Kedvesének egy levelet hagyott hátra, melyben tudtára adta, hogy tiz nap múlva viszontlátja — egy meglepetéssel. Vissza is tért Bóray, egy meglepetéssel, mely nem volt egyébb, mint egy remek kis kocsiba fogott két gyönyörű zebra .... Ezeken pompázott aztán a syrén, s nem irigykedett többé az amerikai szarvasaira. Igy aztán nem is volt csoda, hogy Andor gróf rövid két év alatt nyakára hágott a millióinak. Az utojsó kalapácsütés is elhangozván, a gyönyörű Bóray-javak, a remek versenyistálló fölött, Andor gróf egy hosszú alázatos szolgáját mondott a nagy világnak s bevette magát Remeteházába. * * * Szép nyári est volt. Holdfény, madárdal lombsuttogás és illatos szellő édes pásztor órára csalogattak. A remeteházi kastély kapuján egy lovas ugrat ki ; szép Adonis-arczu huszonhat—huszonhét éves fiatal ember. Bóray Andor gróf, «a remete», — a hogy magát nevezte. Hová tart ily késő órában ? Sebes vágtára fogja deli paripáját s megkerülve Remeteházát Tardosnak tart. Megérkezvén a tardosi park kezdetéhez, lovát egy fához köti, ö pedig belopódzik a parkba. Világosság van a szobában, — szól magában Andor gróf, — tehát vár, adjunk mi is jelt. S ezzel háromszor egymásután elrikkantja magát mint a rigó. Ugyanekkor az ablak is elsötétedik. Andor gróf egy lugasba tér be, hol a kerti székek egyikén helyet foglal. Kis vártatva léptek hallatszanak a poron-