Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-10-18 / 65. szám

548 ADÁSZ- És VERSENY-LAP. 1894. október 18. haljuk (már mint Szalay ur!. a Lovaregylet igazgató-ágát, hogy ha egy ilyen eset külföldön megtörténik, a közönség megrohanja a totalisateurt s szétrombolja, hogy egy szilánk sem marad beiöle» ! ! ? . . . Különben az «Esti lapokat» és szerkesztőjüket nem szokták komolyan venni — mint ezt a hirlapirók maguk közt elismerik s magunk is tapasztaltuk, mert augusztusban — midőn azt irta lapjában, hogy gr. Batthyány megnyerhette volna a versenyt D. lovával — de nem akarta, s azt kérdeztük tőle : «hogy tudja-e kit s mivel gyanúsított» : egészen meglepetve mondta, hogy ideája sem volt róla, hogy azzal sértést követelt el ; — s el is hiszszük neki. + * * Sok volna mind arra a sok pletykára (bocsássanak meg e lapok igen tisztelt olvasói — hogv ily szavat használunk — de kénytelenek vagyunk, hogy találóan fejezhessük ki magunkat) válaszolni — mi még néhány lapban — ugyanerről s más tárgyról is hasábokat tölt ki '. . . Szerencsére, nem m ind illy felületesek és scan- dal-a napi lapok tudósítói, mert a mi értelmetlennek látszik előttük, megkérdik, s miután mindenkinek szívesen szolgálunk felvilágosítással — nem is lőnek oly bakokat.. . A «

Pester Loyd» derék tudósitója (a hirlapirók kiváló Doyenje) — nem sajnálja a fáradságot, s tudakozódik — nehogy olvasóinak siiletlenséget tálaljon fel. A «Magyar Hírlap» is tartózkodott a felületes közlésektől s megmagyaráztatván magának a történteket, első volt, ki okt. 17-ki számában «Hercules és Yankee» felirat alatt rectificálta a bécsi lapokból a « Pesti Napló» utján közölt téves híreket, és szintúgy a «Budapesti Hírlap» is eljött hozzánk és informáltatván magát az összes mult heti eseményekről — rövid és helyes rectificatiókat közölt okt. 17-ki számában, ily czim alatt: «Miért mondott le Batthyány Elemér gróf!» És igy a közönség felvilágosítva levén — mi is zárjuk sorainkat. A budapesti lóversenyek hetedik és nyolczadik napja. Csend uralg immár a városligeti versenytéren; kapui bezáródlak, s nem is nyílnak ki többé a jövö év május haváig. Hosszú, csaknem hét, hónapi szünet előtt szombaton és vasárnap zajlottak le az utolsó küzdelmek a pályán, melyeket egvtöl egyig érdekeseknek kell jeleznünk, jóllehet a mezőnyök kicsinységén meglátszott a kapuzárás és a bécsi meeting küszöbön léte. Jellegezni akar ván e két napot, azt röviden igy telietiük : szombaton kellemetlen, vasárnap kellemes öszi idö, mind két alkalommal elegendő számú közönség, közepes mezőnyök, meglepetésekkel vegyest favouritek győzelmei. a Totalisateur-Handicap és a Szt. Lászlódij programmon léte, érdekes küzdelmek stb. Mig csütörtökön «bravó Smith» hallatszott az egész versenytéren, addig vasárnap «bravó Adams» hangzott mindenünnen; a kitünö fiatal professzionatus ugyanis, miként mult vasárnap, ugy most is, négy izben vezényelte győzelemre a gondjaira bízott lovakat. Mielőtt az egyes versenyek leirásaba lógnánk, a két versenynap fontosabb mozzanatairól akarunk beszámolni. Első sorban azzal az esettel kell foglalkoznunk, mely a napi sajtóban oly különféle s a valóságnak meg nem felelő módon lett előadva. Szombaton ugyanis a 2000 méter távra terjedő el adóversenyben Hercules Kapouschek istállófiu által lovagolva, nyakhoszszal nyerte meg a versenyt Álarcz ellen. Alig hagyták el a lovak a czélpontot, Kapouschek ingadozni kezdett lova hátán, mert nyerge kicsúszott alóla s a ló hasa alá került, anélkül azonban, hogy valami elszakadt volna, j Kapouschek e miatt a 2000 méteres startnál leszállott lováról, levette a nyerget, mely alkalommal egy istállófiu nyújtott neki segédkezet, s szőrén ülve Herculest, a nyerget kezében tartva, tért vissza a mázsálóba. Gr. Sztáray János, Álarcz tulajdonosa, óvást jelentett be a versenyszabályok 108. §-a értelmében. mely a következőleg hangzik : «На egy jockey magát vissza nem mázsáltatja, vagy terhéböl valami hiányzik, vagy terhét, avagy lemázsálást illetőleg csalárd eljárást tanúsított, vagy mázsálóhoz érkezte előtt lováról leszáll, vagy a visszamázsálás előtt bárkit vagy bármit az általa lovagolt lóhoz tartozó nyeregszerszámon kivül megérint (véletlen körülményt leszámítvaugy lova disqualifikálandó, hacsak rendkívüli körülmények által magát a versenyintézöség előtt igazolni nem tudja». A paragrafusban mondottakat szorosan szem előtt tartva, Hercules disqualifikálandó lett volna, s ezt javasolta az igazgatóság egyik tagja is, de a másik kettő elvetette az óvást azzal, hogy jelen esetben csalárd eljárás nem tételezhető fel, mert lia igaz is az, hogy Kapouschek lenyergelt s hogy a nyereg idegen kézben is volt, a lovasnak nem lehetett szándékában a csalás, terhet el nem dobhatolt, annál kevésbbé, mert hisz saját súlya és a nyereg több volt az előírtnál, s ez rendben találtatott a iemázsálásnál. Ez az incidens a legkülönbözőbb légből kapott mende-mondákra szolgáltatott alkalmat, s a napi sajtó legnagyobb része — mint az ilyen eseteknél hagyományos — kérlelhetetlenül nekiment versenyrendszerünknek s gyanúsítások kai állt elö. Az igazgatóságnak az a két tagja, kik a disqualifikálás ellen voltak, bizonyára tudni fogják, mikor kell és mikor nem kell az óvásnak helyt adni, s mind a kettő oly kifogástalan gentleman, kikhez a gyanúnak legkisebb árnvéka sem férközhetik. A másik eset pedig vasárnap történt. — A gátversenyben startolt Yankee is s igy természetesen fogadtak el ö rá is fogadásokat s Yan- kee soha egy pillanatra sem játszott szerepet a versenyben, ezer méter után teljesen meg volt verve, s lovasa nem is lovagolta tovább, hanem ügetve tette meg a vele a pálya további részét. — Jól megsétáltatták ezután a nyergeidben a szeszélyes Przedswitmént s a kővetkező futamra, az 1600 méteres Eladó handicapre újra felnyergelték. Természetesen csak kevesen gondoltak győzelmére, s istállója sem bizott benne, outsider lett — és a ló megnyerte a versenyt. Nosza, előállottak ismét a gyanúsítások, hogy a gátversenyben csak galoppot akartak Yankeenek adni s nem akarták vele megnyerni a versenyt ; «minek fogadtak el akkor téleket reá» hangzott mindenünnen. Nos, a kik ezt mondják. azok tévednek, mert Yankeevel istállója csakúgy megakarta nyerni a gátversenyt, mint ahogy megnyerte az eladóversenyt. — A ló azonban, melynek szeszélyességéröl már elégszer meggyőződhetett a közönség, a gátak láttára hátra veté füleit, nem akart menni, s lovasának nagy dolgába került a Przedswitmént a gátakon keresztülvinni ; látva azonban, hogy az előtte levőket már behozni nem tudja, felpullolta a lovat. Ez a tény, minden egyéb, csak légből kapott mende-monda. * « * Ezeket előre bocsátva áttérhetünk a két utolsó versenynap futamainak leírására. A great attractionnel : a Szt. László-díjjal lapunk más helyén foglalkozunk, s itt a többit fogjuk méltatni, első sorban is a lotaltsateurHandicapot. A monarchia legjobban dotált ilyen fajtájú versenyére nyolcz lovat öltöztettek toilettebe és pedig Viradot (Adams), Calypsot (Pache), Turult (Williamson), Marchent (A. Bulford), Crackshotot (S. Bulford), Lovely Boyt (Cleminson) és Hindoot (Mezei). Jóllehet mély volt a talaj, a közönség mégis a topweightek között kereste a nyerőt s leginkább Viradot favorizálta, mely mellett a legnagyobb összegekkel Calypsot fogadták még, s kivülök Crackshot és Tarul volt а kereslet tárgya, mig Hindoo, mint a mezőny outsiderje, canterezett a starthoz. Leesvén a zászló, Virad állott, szokásához hiven, az élre, s igen jó iramban mutatta az utat Szlachcianka, Calypso, Crackshot, Turul, Lovely Boy. Hindoo és Märchen előtt, mely nem tudott lábra kapni, s a 2GOO méteres startnál vagy 20 hoszszal lehetett a vezető Virad mögött. Virad lépésről lépésre forcirozta a pacet. mely a víztoronynál erőssé vált s itt a Blaskovich-mén 2 hoszszal volt Szlachcianka, az előre nyomuló Turul és Calypso előtt. A fordulónál a vezető mögött, mely 2 hoszszal hozta be társait az egyenesre, tömörült a mezőny, s a legelső ló, mely ostort kapott, Virad volt, de korántsem azért mert verve lett volna, nem, hanem Adams ösztönözte az iram gyorsítására a lusta mént. A távoszlopnál a három topweight kivételével mindenik hátrálót fujt már, Crackshot telt ugyan kisérletet az elötörésre, de Bulford ostora alatt nem hogy a frontba, hanem inkább a hátvédbe galoppozott vissza. Viradon Adamsnak az utolsó métereken keveset kellett mozgolódnia, liogv az ostor alatt épen előre nyomuló Turult egy hoszszal maga után hagyja, mely viszont három hoszszal ütötte el Calypsot a második díjtól. Schlachcianka negyedik, Crackshot ötödik lett Hindoo, Lovely Boy és Märchen előtt, mely a futamban azuiolsó helyet praenumerálta magának. Viradról már mult vasárnap megírtuk véleményünket, mi most igazat ad nekünk, s tán nem csalódunk, ba ma még azt is mondjuk, hogy kellő lovaglás és erös pace alatt Viradnak a hosszú távokon nem igen kell tartani egy ellenfelétől sem. Igaz ugyan, hogy a Lovaregvleli-dijbau meg kellett hajolnia egyenlő teher alatt Dornröschen és Kis Iblya előtt, s akkor is ö maga csinálta a pacet, mely azonban korántsem volt oly erös, mely győzelemre segíthette volna. A Primás II. versenyben jövö kedden ismét összetalálkozbatik Kis Iblyával (táv 2800 méter), s tán nem csalódunk, lia annak a nézetünknek adunk kifejezést, hogy Kis Iblya fogja ott a rövidebbet húzni. Az alábbi táblázatban alapítási évétől adjuk a Totalisateur-Handicap nyerteseit: -Ф ló tulajdonos jockey 1885 Metallist Gr. Sztáray J. Wyatt 1886 Olyan nincs Blaskovich E. Smart 1887 Cintra Mr Trial Rossi ter 1888 Cintra Gr. Kinsky Zd. Rossiter 1889 Pajzán Blaskovich E. Smart 1890 Weather Gr. Hunyady 1 Huxtable 1891 Arany к a Capt. Violet Huxtable 1892 Konradin Söllinger R. Carlyle 1893 Prímás 11. Blaskovich E. Adams 1894 Virad Blaskovich E. Adams A hetedik, szombati, versenynap bevezető iteine a WelterHandicap volt 200Û méter távon ; három lovat nyergeltek fel e versenyre, u. m. : Iciclet, Pádárt és Vicomtesse A.-t. Fa- vourite reá pénzzel Icicle volt. Icicle adott jelre álvevén a vezetést, nem igen erös iramban vezette Vicomtesse A -t és Pádárt. A víztoronynál a Szemere-kancza az élre nient s 1 — 2 hossz elönynyel hozta be a másik ketlöt az egyenesre, hol már lankadni kezdett s átengedte helyét Iciclenek, mely végül fél hoszszal biztos győzelmet ara-