Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-01-21 / 4. szám

1894 január 21. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 35 (május első napjaira) kiirt 2évesek versenyeit, melyekre már márcziusban kell trainirozni, mi acsikók kifejlődésére, a többnyire zord időjárás mellett, kárositólag hathat, s helyettük adják azokat a dijakat üresebb akadályverseny lovaknak, melyek e^y kis gyakorlattal könnyen kikészithetök ez időre — s melyekre a szerző (bogy minél több nevezést remélhessen) a fentebbi bizarrnak látszó «Handicap-triot» találta ki, s melynek indokolását alábbra hagyva: egyelőre kővetkező humoristicummai kiséri azt. miből könnyű felismerni az öntelt czopfosság és az angol ' irlandi ló-transporteuröknek az udvari és magas üri házak köreibe becsempészett doctrinájának nevetségessé tételét) — tehát folytatja a szerző : «Én személyesen Vallottam a császári udvari lovariskola portásának — a körülállókhoz intézett ilyen praelectióját : «az igazi és legmagasabb (hihetőleg utolsó) spanyol iskolalovaglás csakis lipizzai szürkéken és pejeken tanitható be. és ha valaki máson ül — az csak cirkusz-müvész lehet». Ehhez a bölcsességhez hasonló más nyilatkozatot is lehet gyakran hallani, hogy : «a fiatal urak a most divatozó vadász-lovaglást csakis Angliában beugratott lovakon tanulhatják meg!» — A «szép Helená»-ban azt éneklik : «Wir haben keine Männer mehr!» E népszerűvé tett kifakadást a Freudenau- ban ilyetén formán variálják: «Wir haben keine Gentleman-rider mehr !» Hogy mi ennek az igazi és egyedüli oka : azt ritkán lehet bevallani hallani, én azonban megkísérlem azt. Miután 1868-tól 1871-ig (4 évben egymásután) gr. Esterházy Miklós a «bécsi nagy akadályversenyt» 4 angol lovon, 1872-ben pedig Baltazzi Hector ur (a szintén Angliában beugratott) Furleyn megnyerte : a directorium által az eddig csakis urlovasok részére kiirt «bécsi nagy akadályverseny» töröltetett s helyetle akadályversenyek jockeyk számára Írattak ki. Azóta aztán urlovasok színekben csakis az Asszonyságok dijáért lovagolhattak a Freudenauban. Ez a directoriumi határozat persze nem tetszik még 20 év után sem ; ellenben helyeseltetek mindaz, mi mások*) által a hadsereg tiszti karának az urlovas-sportba vonására czélszerüen és körülményeinek megfelelően creáltatott. s ime az eredmény azt mutatja, hogy tavaszszal a prágai (smichowi) mezőn, nyáron és öszszel a magyarországi és galicziai gyepek számos helyén — még elég derék és jó lovasunk ül nyeregbe. — Csak a pozsonyi és pardubitzi gyepek (hajdan legelöbbkelö sikés akadályversenyünk helyei) — kerültetnek. A pozsonyi igazgatóság (kinek a legszebb kész versenyhelyek egyike engedtetett át, tribünökkel, melléképületekkel és kész pályával, kit mind a két Jockey-Club tetemes évi segélylyel gyámolított, s kinek rendelkezésére bocsátotta a régi Beiter-Verein egész vagyonát) most Laxenburg körül akar «nyári lakosokat» halászni össze, kik nagyobb elismeréssel és lelkesüléssel lennének a «Lady Anne» és «Funny Face»-sport iránt, — mint a régi koronázó* város (Pozsony) lakói, és ezt azzal akarják indokolni, hogy Bécs beleunt a Freudenauba, s hogy ezen még egy villamos vasúttal (a Krieaun át a Freudenauha) sem segíthetni.**) A mi Pardubitzot illeti, ez igazán szomorúan néz ki; igy pl. az idén (1893-ban) csak 12 ló haladt el a biró előtt 5 versenyben, daczára annak, hogy ezek közül 10 ló közt 14,700 frt osztatott ki és pedig : *) Itt valószínűleg a régebbi «Reiter-Club» igazgatóságát kell értenünk. Szerk. **) A megelőzök érthetéséhez — emlékezni kell a versenyügyek ismerőjének, hogy a legközelébb lefolyt öszszel hire volt, hogy irányadó urak csakugyan ilyent szándékoztak tenni, s hogy e passus már kb. októberben íratott a «Schritt-Sport» névtelen szerzője által, s hogy ö (gyengén legyen mondva) : •tamáskodik» abban, miszerint Laxenburg környékén jobb helye lenne az urlovas sportnak mint a Freu4enauban. Szerk. Sikverseny urakkal : Akad.-vers. jockeykkel : Purzbichlernek 800 frt Hadnagynak 7000 frt Aslra-nak 200 frt Funny-Face 1000 frt Marrh-nak 100 frt Lady Anne 500 frt 1100 frt 8500 frt Gátvers. jockeykkel : Asszonys. dija urakkal : Ritter Pázmánnak 2000 frt Floridának 400 frt tdij 300 frt « 100 frt tdij ~ 500 Ж tdij Követ 2300 frt Akadályverseny jockeykkel : Solitnirnek 2000 frt U. а. _ 30

0 frt 2300 frt Össze.'

en 14799 frt 10 lónak, tehát 1470 frt egy lóra; azaz: két legkevésbbé dijazott verseny urlovasoknak összesen 1600 frttal ; ellenben 3 nagy verseny 13100 forinttal jockeyknak. Miután a Monarchiában legnépszerűbb ló a Kettledrum-vérre visszamenő Hadnagy (Harry-hall fia s gr. Lamberg H. tbnok tulajdona) — 1892-ben a Nagy bécsi akadályversenyt nyerte, 1893-ban pedig a «Nagy pardubitzit» elvitte : ugy valószínű, hogy «Lady Anne» és «Funny Face» v. hasonló külföldieknek — ugyané dij ismét kiiratik ; hogy azonban a többi kis dijjal mi történik : az még kérdés.*) Gr. Kinsky Károly - a világhírű Zoedone tulajdonos lovasa a Nagy liverpooliban — azt a tanácsot adta, hogy egy «Handicap Steeplecliase»-t kellene kiirni belföldi (német (?) oszlr. és magyar) lovak számára, lovagolva tisztek, badapródok és önkéntesek által. Talán elfogadják tanácsát, de biztosan csak 700 frttal 7000 frt helyett, mert hisz belföldieknek elég 700 forint — vagy talán még sem.**) Az 1893. lótenyésztési értekezleten gróf Hardegg Dom. által (értetik az alsó-ausztriai tartomanyi lóteny. bizottmányé, melynek elnöke az éppen nevezett. Szerk.) pompásan kilejezett irány, melyet a gyors-irói jegyzetek nyomán br. Loudon Ernő is melegen pártolt, igy hangzik : «Gondoskodjatok külföldi (akár angol akár franczia — olcsó) akadály-verseny lovak behozataláról, mert a mienk tenyésztésre és magasabb sportra — igen rossz és nem érdemli hogy emlitsük». Egy áttekintése az 1892. és és 1893-dik évi verseny-eredményeknek csakugyan azt mutatja, hogy az urlovasaink által akadálypályákra vitt anyag — nem való Pardubitzra. 1892-ben : 0 Lady Anneöéang. fv. 80 kilo Geoghegan. 0 Wolf id ang. félvér 63 « Fletcher. 1 Alphabet 63 « Westlake 2 The Screw 5é 71 « A. Hall. 3 Hadnagy 6é 73 « Williamson. 4 Alces 4é 65 « Tinsley. 0 Don 5é 65 « Planner. 0 Vignier 6é 68 « Bostake. 1893-ban : 1 Hadnagy id 69 kilo Willliamson. 2 Funny Face id 81 « Plüschke. 3 Lady Anne id ang. fv. 82J « A. Hall. 4 Wolf id ang. fv. 69 « Fletcher. 0 Igen 4é 75 « May. 0 Violetta 5é 56$ « Geoghegan. 0 Alphabet id 64 « Westlake. 0 Courage 5é 60 « Wheeler. 1892-ben «Ladv Anne» és «Wolf» első és másodiknak értek be nagyszerű modorban «Alphabet» előtt, de egy zászló kikerülése miatt disqualificáltattak és «Alphabet» (a mely már 1890-ben is győztes volta nagy Pardubitziben «Montbar» ellen), most másodszor nyerte azt el. 1893-ban ezt olvassuk a versenyjelentésben : «Egy hoszszal nyerve, messze hátrább a harmadik s ezután 20 hoszszal a 4-dik». Én nem akarok e két handicap készítője ellen semmit sem panaszkodni, mert oly különböző keresztelő-levéllel biró és a mieink'*) A «pardubitzi» propositiókban majd megláljuk. **) Hogy mit ért itt a szerző: azt nem akarjuk s talán nem is találnánk helyesen commentálni, a körülményekkel ismerősök azonban sejthetik, Szerk. kel összehasonlíthatatlan képességű lovakra nem lehet helyesen terhet szabni, sőt egyáltalában nem — ha a teherszabályok szerint 60-tól 84 kiloig (tehát 24 kilo különbséggel) mindent kiegyenlíteni kell. Mindamellett is érdemes ezt a két handicapet közelebbről megnézni, aztán Halassy ezr. ur «Dons-jának és br. Goldegg kapitány «Courage»-jának, valamint több más száz (tiszti istállókban levő és vadászatra nagyon alkalmas — de «Don» és «Courage» képessége alatt álló) teli- és félvér lovaknak chaneejait összemérni — és aztán nyilatkozni, hogy igazam van-e, midőn azt mondom : «a pardubitzi versenyek feltételei (Propositionen) nem illenek a mi akadályversenylovainkhozv. Hogy is ; Courage, mely Pozsonyban jól felfutott 3-diknak Igenhez és Hadnagyhoz, e debutjéröl Ítélve, kétségkívül «Don» felett áll. Ha Don az idén (1893-ban) neveztetett volna és 5 kilóval kevesebbet róttak volna reá mint tavaly (tehát a Couragera szabott 60-at, mert Don tavaly 65 alatt sehol sem volt Lady Anne 80 kilója ellenében),akkor Couragenak közelebb (feljebb) kellett volna terheltetni Alphabethez; s igy Alphabet, Courage és Don közt 4 kilót kellvén felosztani, Courage kb. 62-ön (középen) állott volna, mikor aztán épp annyi chanceja lett volna, mint Donnak 60 kilo alatt, ha mindjárt a frissen kihozott Lady Anne 84 kilót vitt volna is. Ha azonban egy «Lady Anne» tiszteletére (melyet némely évben egy The Screw-val, máskor egy Funny- Face-szel pótolnak) oly tehetségű lovaknak, mint «Don» és «Courage» elveszik a teher-scála szerint esélyüket, hogy (egyszer életükben) egy 7000 frtos versenyt tisztán nyerhessenek: ugy kétségkívüli, hogy azokat a lovakat, melyek Don és Courage alatt állanának: Pardubitzra még csak nevezni sem lehet. Pedig hány ily ló van és mennyi lehetne (tehát jól megrakott mezőnyök) ha egy-két kiválogatott idegen ló kedvéért a Pardubitz és Pozsonyban divó anglo-mania nem uralkodnék, s jelenlegi urlovasainkra a régi BeiterVerein-irányzat alkalmaztatnék. Bizvást lehet mondani, hogy «Don» több teherrel — (mint a mennyi teber-különfözet lelett rendelkezik a handicapper, tehát kb. 24 kiloval) áll Lady Anne alatt, bár Donnak is van annyi tehetsége, hogy az 1892-dik év folytán egyhuzamban 8 tiszti akadályversenyben első lett. és hogy rajta kivül száz megszaz «telivér-hunter» van gentleman-lovasok alatt, melyeknek meg Don adhat 24 kilót. (Szerző itt hosszabb ismertetést közöl arról, hogy mi mindent vert meg Don 1892-ben. mit t. olvasó.nk a «Versenylovaink formája» 1893. czimü könyvünk 42-ik oldalán együtt megtalálhat s aztán igy folytatja :) A Don által megvert sok ló közt van elég oly telivér, mely ismét más telivéreknek több stonet adhatna, de nem akad egyetlen félvér sem. (!?) (Ennek a passzusnak az értelme homályos, ha csak azt nem gondoljuk, miszerint a szerző azt akarta mondani, hogy Don ellenében sok magasabb származású telivérrel mertek szerencsét próbálni, de eszükbe sem jutott egyetlen félvérrel sem, kivéve az állítólag félvér Lady Annet.) Nem kell-e itt akaratlanul Wilkens tanárra gondol uunk, ki a félvérü « A those és a még akkor wallon lónak tartott «Lippspringer» győzelmét hallva, felkiáltott: «Minek telivér, lia a félvér jobbnak bizonyult mint valamennyi telivér?!» — Mégnevetségesbnek látszik azonban nekem egy oly propositió (valószínűleg a pardubitzit érti) — mely a mi és az angliai viszonyokat ignorálva, minden félvérnek minden telivér ellen egy tél vagy egész stone (sőt még több) kedvezményt akar adni oly ürügy alatt, hogy mindenik iránt igazságosnak lássék. Szomorú dolog azonban és pedig nagyon szomorú, hogy mi mindama nagyobb diju és a magasabb lovas-lelkesülésnek szánt akadályés gátversenyeinknél — elvileg megfeledkezünk