Vadász- és Versenylap 38. évfolyam, 1894

1894-01-14 / 3. szám

1M>4. január 14. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 19 Törekvések az akadályversenyek és anyaguk reformálására. Közel egy fél százada már, hogy az akadályversenyek régi formája,'az u. n. Hunt-Steeplechases, azaz : mezőkön és szántóföldeken keresztül lovaglás kitűzött induló és végponttal (mi a lóháton vadászásnak gyorsi'ott neme) kezdett átváltoztatódni s a mezők és szántóföldekről a sikversenypályákra vitetett be nagyobbrészt, Inditó oka volt : mert Angliában a 40-es evekben rohamosan szaporodó versenyistállókból a kimustrált anyag nagy részét (az u. n. selling-plater-classist,leginkább megviseli lábaik miatt) az egyenetlen talajú vadász-terepeken és Hunt-Steeplechaseken nem használhatták ki : egy az : hogy azok távolsága hosszú volt és fájós lábaikkal az egyenetlen talajon bizonytalanul tudtak futni; másrészt nem is birtak oly nagy terhet vinni, mint a vadászati czélokra nevelt — de nehezebb és csontosabb (úgynevezett) hunterek. Hosszú pályán és egyenetlen talajon tehát a hunterek győzték jobban, ellenben a sikpályán, rövidebb távolságokra és könnyebb teher alatt — fölényben voltak a sellingplaterek, s végletörésükig még egypár dij elnyerésével és fogadásra felhasználásukkal — jobban kifizethették magukat, mint ha gazdájuk kénytelen lett volna potom aron mint közönséges paripát eladni őket, a mint látta, hogy lassuságuk és defektes lábuk miatt a sikpálvára többé nem valók. E reform persze roppant hamar és nagyban terjedt; a verseny-istállók kimustráltjainak a közönséges sikversenypályákon sövényeket, arkokat csináltak, később saját (szintén sik) akadálypályák keletkeztek, s a régi tenyészversenyzö lordok mellett — egy ujabb versenyző közönség alakult, leginkább katonatisztekből és csak kis tökével rendelkező farmerek fiaiból. — Ez a neme az akadályversenyeknek átszármazott a continensre is, és nálunk is csak ezt ismerték egész a 70-es évekig. Ez idötájt kezdték Angliában elöször a farmerek, majd a falkákkal vadászó gentleman közönség is megészlelni, miszerint az országos lótenyésztés szempontjából tekintve — sikamlós utakon járnak. — Az oly soká jónak tapasztalt kétféle rendszer : pepiniereket nevelni sikpályán (recte az erre megkivántató sebesebb traininggel) hogy első rendii telivérekkel még gyorsabb vért nevelhessünk és a kevesebb classisu, de csontosabb telivérekkel jó vadászlovakat (u. m. huntereket) nemzhessünk — kezd bomladozni, mert ez utóbbiak részére évről évre kevesebb oly verseny íratott ki, mely tehetségüknek megfelelő volt; s a huniereket nevelő farmerek kezdtek panaszkodni, hogy az előleges praemiumok — melyek részben pótolták a vadászlovak 4—5 évig tartó felnevelési költségeit: mindinkább kevesbülnek s igy a telivér hunterek nevelését abba kell hagymok, mert nem fizeti ki magát stb. Ennek további következése, hogy nem kaphatnak alkalmas apalovakat, mert a mi a sikversenyekben jónak bizonyul — azok fedezési ára igen drága ; a farmer nem fizethet 50—60 guineát. A sik és hasonló minőségű akadálypályáról kimustrált könnyű és elcsigázott lovakkal pedig nem tud olyan huntereket nevelni, melyekkel 12—14 stone alatt vadászatokat lovagolhatnának. E panaszok orvoslására keletkezett a «Grand National Hunt-Comittée» s egy ideig ugy látszott. hogy az anitreei, és más hasonló akadálypályák berendezésével — nagyobb czélt is akar elérni — mint az eddig űzött játékszerü gát-és akadályversenyek, azaz : ez ujabb pályák propositiói és dijai a huntereket tenyésztőnek javára lesznek. De ha meg volt is a jó szándék — az nem messze terjedt. — Nálunk is megkezdték e reformot a 70-es években (különösen Németországban) gr. Esterházy Miklós, gr. Fritz Metternich, Rosenberg kapitány stb. befolyása alatt a münsteri és baden-badeni akadálytereken oly versenyeket kezdtek kiirni, melyek pályája szántott földeken. réteken, sánczokon, széles árkokon és egyenetlen talajon ment, s melyekhez igazán jó lovak szükségeltettek, s bár eleinte többnyire külföldről hozott drága lovakkal kezdték (különösen gr. Esterházy Miklós) csakhamar akadtak hazai nevelésű derék lovak is, mint Transylvanian, Rüszke. Effenberg stb. — Ez azonban nem sokáig tartott, mert versenyben, mindig az nyer, a melyik közülök outsider. Marvel e párbeszédet hallotta s ez némileg felizgatta. Sok pénzt akart tenni Korálra, s hogy Mr. Flat még további 500 dollárral kívánta erősíteni fogadását, elhatározá, hogy üstökénél ragadja a kínálkozó alkalmat s felteszi összes pénzét. Aztán gondolkozni kezdett, hogy mi lehet igaz ama turflátogató beszélgetéséből és visszaidézte emlékében néhány verseny kimenetelét, melyben Mr. Flatnek csakugyan az a lova nvert, a melyik hosszabb odds-szal indult. Mr. Flat favourite-jei soha, vagy igen ritkán lettek győztesek. Midőn Marvel a bookmakerek tábláját ujabban szemügyre vette, azokon 2—odds-szal csakugyan Flying Kate volt a favourite. Korálra most már 7—8-szoros pénzt kínáltak. Marvei nem habozott, fogadta Korált 7—8szoros pénzen több bookmakernél, egész pénzét rá rakta, 12,000 dollárt. Felsietett a tribünökre feleségéhez s útközben számítgatni kezdte, hogy mennyi pénze lesz nyereség esetén. Circa 100,000 dollár kecsegtette Marveit. Marvei alig ért helyére, a csengettyü-jel megszólalt s a lovak elindultak. — Egyik kitört — hangzott fel száz ajakról — Marvei szive megdobbant, mig látcsövéért kotorászott, halálsápadt volt s nem mert kérdezősködni ama ló után, a melyik kitört. Hátha Korál ? s midőn Marvei szemeihez emelte a látcsövet, a mezőny a túloldalon csomóban száguldott tova. De a mint a látcsövet szemeihez emelte, azonnal szemébe ötlött a kék-fehér dress ; s ez King Robert volt, melyet lovasa a pálya belsejében már feltartani igyekezett. Tehát King Robert tört ki a pályából; de ezzel nem sokan törődtek, hiszen mint legszélső outsidert 25-szörös pénzzel jegyezték a boomakerek. Marvei szemei Korált keresték s a rózsaszínű dresst a mezőny közepén csakugyan megpillantotta. Midőn a lovak a rövid vonalon bekanyarodtak, egy piros szinü dress világlott az élen, ez Expraesident volt, mely nem sokára megválva társaitól, circa 6—8 hoszszal járt a mezőny élén. Már befordultak az egyenesre, s Expraesident hatalmas elönynyel közeledett a távoszlop felé. Korál a csomóban még mindig középen feküdt. — Expraesidentnyer ! hangzott tel mindenki ajkairól ; de a mint a távoszlophoz mindinkább közeledett a mezőny, oly arányban fogyott az Expraesident előnye is s a verseny kimenetele némileg kétesnek látszott. Hátha még sem nyer a vörös dresses ló, és Korálon lovasa csakugyan mozogni kezdett. — Go-on Korál, — hangzott fel most halkan valakinek ajkairól, lágyan és bizonytalanul mint egy jámbor óhajtás, s Marvel visszafordult egy pillanatra, hogy láthassa azt, a kinek óhajai egyeznek az övéivel. A Korál szemmel láthatólag s pillanatról pillanatra javított helyzetén; Korál valóban nagy szökésekkel jött előre a háttérből. — My dear Korál go-on! hangzott most az az egy-két versenypálya, de még az a pár vadászfalka működése nem igényelt annyi huntert, hogy ezzel a tenyésztési irány megváltoztatott volna, mert Bécsben s nálunk az akadályversenyek sikpályákon futtattak. Még kevésbbé történhetett ez — mióta a versenyzés a monarchiában oly nagy lendületet vett, hogy a sok kimustrált' ló folytán (melyeket potom áron lehetett venni e czélra) a jobb, de többe kerülő hunter-klasszis tenyésztése abba maradt. Ugyanezek a viszonyok voltak Franczia- és Németországban is, de amott már 8—10 év óta nagyban változik az irány. A «Société des Steeplechases» fenkölt gondolkozású és hazafias tagjai csakhamar átlátták, hogy utoljára is az ország erdekét kell szem előtt tartani s nem elég az, hogy a versenyzés csupán terjedjen, hanem fődolog: hogy minő anyaggal terjed az s hogy urlovasok (leginkább katonatisztek) hadi anyaga (a jó hunterklasszis) szaporittassék. E czélból alakított versenytereket, átalakitá versenv-propozitióit — s egy évtized alatt oda vil te — miszerint az akadályversenyekre egy egész külön fajta ló tenyésztése (igazi vadász és hadi lovak) indult meg, s hogy Angliában ez feltűnni kezd ! — mint ezt az ottani szaklapok polémiáiból látjuk s az ottani tenyészviszonyokat folyton figyelemmel kisérö úrtól (ki orsz. lótenyésztésünk irányzó köreinek egyik munkás tagja s maga is tenyésztő és évenkint a Szigetországban többször megfordni szokott) több izben hallottuk. De nálunk is, — Bécsben a «Reiter-Verein» s kitűnő elnöke gr. Auersperg Károly ezredes (a soproni huszárezred parancsnoka), br. Kotze és Polko ezredesek s valószínűleg majd az «Urlovas szövetség» is ily reformokra törekesznek. azaz : nem a sikversenypályákról 4—5 éves korukban kimustrált, öreg, sánta, agyonkinzott s hosszabb ideig tartó nyugalom alatt kifoltozott lovakkal akarják azt folytatni, hanem részben e czélra neveltekkel, részben oly kétéves lovakból akarják istállóikat ujonczozni, melyek első évi debutjökkel nem adtak reményt, hogy mint 3évesek a sik pályán kereshetnék meg zabjukat (azaz lassúk), már bátrabban amaz urnák ajkairól, mintegy kéröleg s biztatólag; s Korál egymásután hagyta el ellenfeleit s a még mindig az élen levő Expraesidentet vette üldözőbe. — Go-on my dear Korál ! kiáltá most már az érdekelt torkaszakadtából ; — Marvei nem nézheté a finisht izgatottsága miatt, visszafordult s a kiabáló idegenre forditá tekintetét, a ki mindinkább fokozódó hévvel s mindinkább gyözelemittasabban orditozá kedves Korálja nevét. ÍS Korál 50 meterrel a czél előtt beérte Expraesidentet, aztán elhagyta s könnyen nyert egy nyakhoszszal. Marvei megkönnyebbülten lélegzett fel s boldogan súgta oda nejének : — Nyertünk, igen sok pénzt nyertünk, gazdagok vagyunk ismét. William Helper szótlanul ült Marvelné mellett s ajkait harapdosta. — Édes Katem, mindig mondtam, hogy Korál jó ló s biztam benne, hogy lábra állit. Körülbelöl 100.000 dollárt nyertem, meg vagyok elégedve. S Marvel mosolygó arczczal s boldogan hagyta oda a tribünt, hogy lovát lássa s nyereségét felvegye. Burden leszállt a győztes Korál hátáról, s a mázsálóba ment; Marvei pedig elégedetten veregette lova nyakát. Egyszerre bizonytalan moraj vonul végig a turflátogatók között, mint egy sötét felhő ha elvonul, mely vihart rejteget magában. Óvás — óvás, hangzik mindenütt, óvás a nyertes ellen. Csakugyan ugy volt. Expraesident lovasa 1*