Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-02-19 / 8. szám

103 IV. TAtia-Hamlicap. 4000 frt. 3é és id contin. lovak. 1100 meter. Nevezés május 4-ig. V. Staatspreis. 2300 frt. 3é és id beif. mének és kanczák. 2000 meter. Nevezés május 31-ig. VI. Damenpreis. Hürdenrennen. Urlovasok. Tiszteletdíj és 1000 frt. 4é és id minden országheli lovak. 2800 meter. Nevezés junius 7-ig. VII. Preis der Stadt Krakau. Akadályverseny. Handicap. 1200 forint. Minden országbeli lovak. 4000 meter. Nevezés május 31-ig. Harmadik nap. Kedd, junius 20-án. I Castno-Preis. Handicap. 1200 frt 3éves és id. minden országbeli lovak. 110 meter. Nev. máj. 31-ig. II. Grosses Preis von Krakau. 12000 frt. Minden •országbeli 3é és id mének és kanczák. (Elzáratott 1892. decz. 15-én 41 aláírással.) III. IVanda-Preis. 1000 frt 3é és id Galicziában, Lengyel- vagy Oroszországban elletett mének és kanczák 2000 meter. Nevezés junius 7-ig. IV. Preis des Jockey-Club für Oesterreich 3300 frt. 3é és id cont. mének és kanczáknak. 2000 meter. Nevezés május 31-ig. V. Trostrennen. 1200 frt. Cont. lovaknak. 1200 meter. Nevezés junius 7-ig. VI. Tribiineii-Hiirdeiirenneii. 1200 frt. Minden országbeli lovak. 2400 meter. Nevezés május 31-ig. VII. Grosse Soininer-Steeplecbase. 4O00 frt. Minden országbeli lovak. 4800 meter. Nev. május 4-ig. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. A mezöhegyesi tájfajta kérdéséhez. E lapok 6-ik számában a mezöhegyesi tájfajta érdékében irt nézeteimre némi megjegyzések tétettek, melyekre nézve, állításaim igazolására, még pár szót kívánok szólani. A névtelen czikkiró ur ugyanis mondja, hogy néhány körülményt nem vettem figyelembe, vagy azokra nem fektettem elég súlyt. Ennek bizonyítására, idézi saját szavaimat : hogy ha Kis-Nonius mén nem egészen illenék egy vagy más kanczára, mégis a tájfajta megalkotása érdekében az használandó ; s állítja, hogy ezáltal az illető tenyésztő, eladás vagy használat tekintetében nagy kárt szenvedne. Másrészt ugyan elismeri,,hogy egyöntetű jelleggel biró s eme jelleget átörökítő tájfajtát sikeresebben s rövidebb idö alatt megalkotni, ha a tenyésztésre kizárólag csakis eme fajtához tartozó mének használtatnak, söt bizonyos mértékben beltenyésztés folytattatik ; de szükségesnek tartja a több fajtájú mén használatát, hogy előbb a vidék ló-anyaga előkészíttessék, hogy aztán az egyfajta mének által a tájfajta idővel létesíttessék, mert némely esetben a más fajta mén az illető kanczára jobban illik s ha ez nem alkalmaztatnék, a tenyésztő nagy kárt vallana, vagy nem volna kedve a a szövetkezethez csatlakozni s magát tenyésztését illetőleg mások határozatának alávetni. Elismerem, hogy az egyes tenyésztők ízlésére s kedvtelésére nem fektettem nagy súlyt, akkor, mikor egy vidéken egy bizonyos tájfajta létesítése van czélul kitűzve, mert ugy is, mikor a párosítás mások által határoztatik meg, ez az izlés sokszor nem lesz kielégítve s elismerem azt is, hogy ha az illető szakemberek az egyéni kedvtelésre tekintettel lesznek, az adott tanács szivesebben fogadtatik. De vagy kívánják azon a vidéken tenyésztők a tájfajta létesítését vagy nem ; ha igen. akkor fognak hallgatni az okos szóra ugy is. ha saját nézetökkel nem egészen egyezik ; ha pedig csak saját kedvök szerint kívánnak tenyészteni, a szakemberek által adott tanács következtében a lóanvag javulni fog ugyan, de a tájfajta alkotása kérdésen kivül marad. Azt mondja czikkiró ur, hogy miután a felhasználandó mének mindegyike már angol telivér által nemesíttetett, bizonyos tekintetben a vér-kiegyenlités igy is már megtörténik. Ez bizonyos tekintetben áll, de ha ez áll a következménvekre nézve, ép ugy nem lehet ellentétben az. hogy egy North Star vagy Furioso helyett egy Tartar-Nonius alkalmaztassék. mert ha már angol félvér, vagy legalább angol vérrel kevert, csontos, erös mén használható az illető kanczára. nem képzelhetem, hogy az angol vér az egyik fajban képviselve hasznos, a másikban feltűnően káros hatással volna, akár eladás, akár használát tekintetében s a végczél tekintetében az egyfaju mén használata mégis csak üdvösebb. Noha mindegyik fajban, az angol vér képviselve van. mégis mert eme fajokban több ideig beltenyésztés űzetett, mindegyiknek megvan a maga külön faj-jellege, annyira, hogy még a North Star és Furiosok közt is oly különbségek vannak, hogy azokat összetéveszteni nem lehet s még az angol telivér befolyása, csakis egyes részek javítását eszközölte, de a faj-jelleget megváltoztatni nem tudta. Ha tehát ezek használatba vétetnek, az ivadékok is éppen, mert eme faj-jelleg már nagy átörökitö képességgel bir, nagyon különböző ivadékokat fognak eredményezni, melyek párosításánál épp annyinehézség lesz, mint mindjárt a dolog kezdetén s a végczél elérésére csak sokkal több idö fog kelleni. Részemről nem találhatom, hogy ott hol North Star vagy Furioso alkalmazható, egy Kis-Nonius oly nagy kárt tehessen ; — egészen más, ha például kis, vékony, keleti vérü.kanczáról volna szó, , hol épugy egyik mint másik mezöhegyesi mén alkalmazásának csak káros következménye lehetne, mert a nagy ellentétek a tenyésztésben rendesen megszokták magukat bőszülni ; — de hogy egy Nonius, melyben czikkiró ur szerint, szinte bőven csörgedez már az angol vér, nagyon káros hatással legyen, ott hol angol vérű mén nagy hasznot tehet, ezt nem láthatom be. Ezért nem fektettem oly nagy súlyt a található különböző kanczákra, mert ha ama kanczákra az egyik törzsből való mén használható, azt hiszem, használható a másik törzsből való is, s áz ivadék értéke körülbelöl egyenlő lesz, kivált ha elég mén áll rendelkezésre, mikor aztán a faj-jelleg megtartása mellett, az illető kanczára a legmegfelelőbbet lehet választani, mert bármennyire egyöntetű is egy-egy faj az egyes méneknél, mégis előfordulnak, melyek aztán a párosításra mérvadók lehetnek. Ez meggyőződésem s csak ama körülményt fogadhatom el a tervbe vett párosításoknál, hogy ez uton talán több tenyésztő lesz bevonható a tenyésztési utasítások elfogadására, ha saját izlésök s kedvtelésök tekintetbe vétetik, ez által a ló-anyag javítása előmozdítva lesz, de a tájfajta megalkotása csak igen-igen sok idö múlva lesz létesíthető s akkor is kérdéses. De hogy a próbamének használata is, a tájfajta létesítésére hasznos legyen, azt már éppen nem fogadhatom el, mert hogy minden esetre rosszabb s különböző fajú mének a tájfajta létesítésére hasznosabbak legyenek mint egyfaju jobb mének, ezt leljességgel nem érthetem. Ha az ezeknek szánt kanczák olyanok, hogy jobb ménre nem érdemesek, azok a I tájfajta létesítésére egyáltalában nem alkalmasak. lehet eme méneket a szegényebb tenyésztők rendelkezésére bocsátani — semmi ellenvetésem nem lehet, hogy azok ily módon segélyeztessenek. de a táj faj ta létesítése czéljából ezekről szólani nem érdemes. Ismétlem tehát, hogy elismerem a ló-anyag javítására szolgáló igyekezetet s távol áll tőlem a tett kezdeményezést gáncsolni, vagy az illetők szakértelmét kétségbe vonni, de azért előbbi állításomnál megmaradok, hogy a tájfajta létesitése csak ugy várható és aránvlag rövid idö alatt elérhető, ha azon a vidéken csak egyfajta mének alkalmaztatnak s nézetem szerint az a tenyésztők minden lénveges kára nélkül keresztülvihető. Czikkiró ur áttér azután arra, mit más vidéken alakitható tájfajtáról mondtam, elismerem s jeleztem is annak nehézségét. Tudom j is. hogy emez általam felvetett eszmét rögtön életbe léptetni nem lehet s hogy sok helyen I az állam ilynemű beavatkozását nem szeretnék, de a Mezőhegyes vidékén alkotandó tájfajtáról szólván, nem tartottam helytelennek e fölötti nézetemet is nyilvánítani ;* talán sikerül ez irányban érdeklődést ébreszteni és mert az általam említett vidék lótenyésztési bizottmány elnökétől tudom, hogy ott épp ily összpontosítást kívánnának s nem tudnak kívánságukhoz képest elég oly fajú méneket kapni. E fajt a kisebb gazdák részére nagyon hasznosnak tartván s annak elterjedését, ininél nagyobb mértékben kívánván, hoztam ezt szóba, ugy szinte ajánlottam az ott e fajból nevelt csikók vételét, hogy ezáltal is e faj szaporodjék, vagy elterjedése előkészíttessék. Hogy a szopós csikók vétele az elválasztás idején annyira hátrányos lenne s hogy rendes jó tartás mellett inkább elsatnyulnának, mint a kisebb gazda kezén, nem hihetem el; de e kérdés talán hosszasabb megvitatást igénvei, mely talán más alkalommal inkább helyén lesz. Végre kénytelen vagyok czikkiró urat figyelmeztetni, hogy egészen félremagyarázta ama soraimat, hol a felvidéken használt lippizzai s arabs ménekről szóltam. Bevallom, hogy az arabs ló mellett nem tudok lelkesedni, mert a mai kor igényeinek, mikor inkább nagyobb, testesebb ló kerestetik, nem felel meg és mert a használat minden ágában más fajta lovat legalább is oly jól, ha nem jobban, lehet használni. Nagyobb kísérletekről nem szólva, csak a mindennapi szolgálatot akarom említeni, sem például felhozni, mit magam is láttam s mit boldogult Kozma miniszteri tanácsos úrtól is többször hallottam, hogy az utat Kisbérről bábolnára a kisbéri lovak mindig 10—12 perczczel hamarább teszik meg, mint a bábolnaiak ; az átlagos értékre nézve pedig talán elég mérvadó az évenkint az állami ménesekből árverésen eladott számfeletti lovak átlagára, hol nagy különbség mutatkozik a Bábolnaiak hátrányára. Maradna előnyükre ama nekik tulajdonított képesség, hogy a rossz tartást jobban eltűrik. Azt felfoghatom, hogy a kisebb állat kevesebb takarmányt igényel, mint a nagyobb, ez nemcsak a lónál, de minden más állatnál is megvan s csakis kisebb alakúk által vélem ezt megmagyarázhatónak, mert hogy generatiókon át, az állami ménesekben folyvást jól táplált s gondozott állatok, melyek ezen felül még semmi nagyobb munkát nem végeztek, honnan vennék emez átörökitö képességet, azt nem tudom felfogni. Az angol telivér tisztán, vagy majdnem egészen tisztán az arabs lótól van leszármaztatva, ha eme, hogy ugy mondjam, koplalhatási tulajdon az arabs fajban van, miért veszítette el ezt a tulajdonságot éppen a legtisztábban tenyésztett törzs ? és miért maradt volna meg a faj ama törzsénél, mely nem oly tisztán kezeltetett ? Szakértelemmel vitt tenyésztés s a tényképesség szem előtt tartásával. sikerült az angoloknak, egyrészt az arabs ló alakját átidomítani s a szem előtt tartott czélra — a versenyzésre — annyira kifejleszteni, hogy eme lovakkal más faj ló versenyezni nem tud. De a tapasztalat mutatja, hogy bármily jó vérű telivér, ha a versenyczéltól eltekintve, nem ugy neveljük, mint ahhoz szükséges, képességét elveszíti s lia ezt egy-két generátión át teszszük, bármely jó versenycsaládhoz tartozzék is, többé nem tudunk íovat nevelni, mely eredménynyel versenyezhessen ; mert csak ama tulajdonok folytonos gyakorlata és fejlesztése mellett tudjuk azokat fentartani. Az eredeti arabs, vándorló törzseknél lévén főleg tenyésztve, melyek folyvást egy helyről a másikra költözvén, úgyszólván folyvást utj ban voltak, a mellett, hol üldöztek, hol üldöz! tettek, lovaikat folyton erös munkában tartották. azonkívül az égalji s talajviszonyok' nál fogva azokat bö takarmányozásban nem