Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-11-12 / 72. szám

646 1893. de

czember 17. HIVATALOS. Közlemény Az 1891. évi október 26-án kelt határozattal Pintér Gyula és Popper Károly (Móricz) ellenében — a Magyar Lovaregylet és a «Jockey Club für Oesterreich» felügyelete alatt álló összes pályákra kiterjedöleg — elrendelt kitiltás a mai napon visszavonatik. Budapest Bécs. 1893. október 31. A «Jockey-Club für Oes- A Magyar Lovaregylet terreich» igazgatósága. igazgatósága. Versenyhatárnapok 1894-ben. Május. Budapest 6, 8, 10. 13, 14, 17, 19, 20. Julius. Tdtra-Lomnicz - 29. Augusztus. Tntra-Lomnicz 2, 5. Budapest 12, 15, 16, 19, 20, 23. 26, 28, 30. Szeptember. Tata ... - 2. Budapest ... ... ... ... ... 30. Október. Budapest 2, 4, 7, 9, 11, 13 és 14 TELIVÉREK ÉS VERSENYEK. Versenyhatárnapok : Bécs, ápril 15, 17, 19, 22, 24, 26. 29 és május 1, 3. ' Bécs, május 22, 24, 27, 29, 31 és junius 3, 5, 7, 10. Bécs, szeptember 8, 9. 11. 13. 16, 18, 20, 23. Bécs, október 16, 18, 21, 23, 25, 28. Versenyügyünk mai állapota. A versenyév véget érvén, előttünk feküsznek a statisztikai kimutatások, melyeknek adatai versenyügyünk mai állapotát híven tükröztetik vissza. Daczára ama nehézségeknek, melyekkel meg kellett az utóbbi években küzdeni s daczára ama veszélyeknek, melyek a közel múltban a versenyügyet némileg fenyegették, el lehet mondani, hogy a fejlődés ez utóbbi évre nézve is határozottan konstatálható. A fejlődés most már természetszerűleg nem haladhat oly óriási méretekben, mint azt a nyolczvanas évek közepétől azok végéig tapasztalhattuk; azonban teljes megnyugvással nézünk a jövö elébe s megelégedéssel konstatáljuk, hogy ugy, mint a közel mult években, ezúttal is haladásról beszélhetünk. A monarchiában a lefolyt versenyévben kerekszámban 1 millió és 250,000 frt volt dijakban nyerhető. Ez oly összeg, melyet eddigelé statisztikánk felmutatni nem volt képes. Mióta az évszázad utolsó évtizedébe léptünk, a nyerhető versenydijak összege már valamivel felül volt az 1 millió forinton s azóta a növekedés folytonos volt s most már ez összeg 1* mil.ió forintra tehető. Ha tekintetbe veszszük, hogy amaz intézkedések, melyek már eddigelé a jövőre nézve megtétettek, — mint például a tátra-lomniczi versenvtér létesitése, a budapesti tavaszi meetingnek egy nappal való kibővítése, a krakói meetingnek ugyancsak egy versenynappal való megtoldása és a krakói Derby kiírása. — a következő évekre ismét haladást és emelkedést biztosítanak a versenyügynek ; ugy az 1894 végén a versenydijakban nyerhető összeg bizonyára megint emelkedést "fog felmutatni. Alig szenved kétséget, hogy az 1896-ik évre tervezett milleniumi kiállitás is egy jó : lépéssel fejleszteni fogja a budapesti versenytér fontosságát, a mint az 1885-iki országos kiállitás éve is lényegesen kedvező befolyással ' volt a budapesti meetingek és az azokon ! eldöntésre kerülő dijak emelkedésére. Ha ehhez még ama reményünknek adunk kifejezést, hogy a közeli években a versenyügy fejlődését véletlen akadályok gátolni nem j fogják, s hogy a togadási kedv czélra nem j vezető, az anyagi erőket azonban az ország | lótenyésztésétől elvonó intézkedések által sem lesz károsan befolyásolva ; ugy azt merjük állítani, hogy mire a jövö századba átlépünk, az egy év alatt nyerhető verseny-dijak összege meg fogja közeliteni a két millió forintot, s a monarchia területén eldöntésre kerülő versenyek száma eléri az ezeret. Azt hiszszük, hdgy reményeink nem túlságosan optimisticusak. mert azok eléréséhez csak egészséges fejlődés s az ügyre zavaró eshetőségek elhárítása volna szükséges ; mert hiszen az utóbbi évek alatt is megvolt a fokozatos fejlődés, annak daczára, hogy verI senyügyünk olykor veszélyeknek volt kitéve ; s ily körülmények között is elértük azt, mikép a lefolyt versenyévben a monarchia j versenypályáin közel 700 verseny lett lefutva. ! S midőn ma millió frtnyi évi nyeremény- ! I összeget tudunk felmutatni, egyúttal vissza ! ! akarunk nyúlni a múltra, hogy az utolsó év- j I tized haladásai annál szembeötlöbbek legyenek, j Vegyük például az 1880-ik év eredményeit, j tehát mától visszamenőleg csupán a 13 év i előtti állapotot, midőn a monarchia versenyterein nyerhető dijak összege alig haladta meg az * millió forintot. lizenhárom év alatt a monarchia verseny- , ügye tehát annyira fejlődött, hogy a nyerhető dijak összege azóta megötszöröződött. Bizonyára fényes eredmény ! Ezelőtt tizenhárom évvel a statisztika lap- ! I jain csak 5 oly ló szerepelt, mely 10.000 ! frtnál nagyobb összeget nyert dijakban, a j legközelebb lefolyt versenyévben 25 ló szerzett a monarchia versenyterein 10,000 frtnál többet, j Akkor csupán 23 lovunk volt 300 frtnyi ! vagy nagyobb nyeremény-összeggel, az idén j 113 ló tartozik ebbe a cathegoriába. Elemér, az 1880-iki Derby-nyerö, melynek i i dicséretére íratott, hogv kivüle csak Kincsem | [ és Przedswit tudott nagyobb összeget nyerni ; hároméves korában, hat győzelmével csupán 34,760 frtot szerzett gazdájának, mig Gour- mand, az idei Derby-nyerö, csupán háromszor j győzött és 60,900 frtot keresett Hogy egy jó ló ma mennyit kereshet di- j ! jakban, azt a Gourmand példájánál fényeI sebben bizonyította be 1892-ben Espoir, mely | 81,550 frtot szerzett a monarchia verseny- j j terein. Bálvány, az 1880-iki versenyév legjobb J I kétévese, összesen 10,500 frtot nyert, Nem- , ! szabad az 1892-iki legjobb kétéves 46,300 I frtot tudott számlájára iratni, s az idén hét ! kétéves íordul elö a nyertesek listáján, mely | 10,000 frtnyi vagy nagyobb összeget nyert. J Hogy" az Í880-ik évnél maradjunk, akkor gróf Zichy Béla állt a nyertes istállótulaj- j donosok élén 47,824 frttal, s utána br. Sprin- j ger Gusztáv és gr. Henckel Hugo következ- ! tek 25,487, illetőleg 23,990 frt nyereményösszeggel ; ma gróf Festetics Tassilo közel i ; 90,000 frttal áll a nyertes istállótulajdono- | j sok élén, s utána még öt oly istállótulajdo- j nos következik, kiknek nyereményösszege i 50,000 frtnál nagyobb. Ezelőtt tizenhárom I évvel 10,000 frtnál többet csupán 10 istálló- j tulajdonos nyert, a lefolyt versenyév 33 ily istállófulajdonost tud felmutatni. És számtalan ily példát lehetne az összehasonló ás kedvéért felmutatni, melyből versenyügyünk óriási fejlődése visszatükröződik. Abban az időben, midőn verseny-pályáinkon * millió frtnál több nem volt még nyerhető, verseny-istállóink inkább rá voltak utalva arra, hogy a németországi versenytéreken is gyakrabban megforduljanak. A Németországba tett kirándulások gyakrabban, söt lehet mondani, a leggyakrabban sikerrel végződtek, s abban az időben a Németországban nyertes lovak listáján sürün fordultak elö a mi lovaink, mig az utóbbi években a monarchiában honos istálló-tulajdonosok mindinkább ritkábban jelennek meg lovaikkal a német versenytereken. Lovainknak Németországba való küldése a mult évtized első felében még igen nagy divatban volt, s például 1880-ban a németországi pályán sikeres lovak élén Tallós (37,100 márkával) és Gamiani (27,612 márkával) első és második helyen állottak. Bálvány ugyanabban az évben az ötödik, Merény a hatodik, Elemér a kilenczedik helyen állott, és igy tovább. A németországi expeditiók lassan-lassan gyérebbek lettek, és pedig abban az arányban, a mint monarchiánkban a versenynapok és a dijak szaporodtak és emelkedtek. A németországi expeditiók elmaradása tehát természetes következménye annak, hogy ma már minden időben minden minőségű és minden korú ló megtalálja az alkalmat arra, hogy saját versenytereinken keresse meg zabját és némely esetben ennél is többet. Es sportszempontból teljesen elegendő, ha legjobbjaink ezentúl csak a nagyobb tenyészversenyekben küldetnek ki Németországba, s az 1895-ik évi Német Derbyre legutóbb lezárt nevezések azt mutatják, hogy istállóink erre elegendő kedvvel birnak, s a Német Derbyben azok legjobbjaival a küzdelmet ezentúl is fel akarják venni. Kolozsvári lóversenyek. Vasárnap, október 29-én. A Kolozsvárról induló külön vonat mintegy 400 utassal délelőtt 11 órakor érkezett az alsó-zsuki versenytérhez. Ekkor már pár száz néző részint a déesi reggeli vonattal, részint a vidékről kocsin érkezve, ott várt. Az újonnan épült tribün, mely alatt mázsáló, öltöző szoba, totalisateur-helyiség és restauratió van elhelyezve, csakhamar megtelt nézőközönséggel, melyben Erdély aristocratiája majdnem teljesen képviselve volt. A versenyek igen érdekes lefolyásúak voltak, elég szép mezőnyökkel. Meglepetésben sem volt hiány. Az első szám az 1-ső osztályú Államdíj, melyért 5 lovat nyergeltek fel. Diannát tulajdonosa, Primulát Gr. Spanocchi, Évát tulajdonosa, Helenát Szabó Béla hadnagy és Alborakot a tulajdonos részére. A favorit, eme dij mult évi nyertese Helena volt, de Diannának is sok pártolója akadt. Dianna ugrott el a vezetéssel a nehéz hegyi pályán. A 4100 meteres pálya következő képen volt beosztva : 350 meter felfelé, 350 m. le. 900 m. egyenes, 300 m. fel. 600 m. egyenes, 300 m. le, 300 m. egyenes, 300 m. fel. 350 m. le, 350 m. egyenes. A pálya felén Alborack vette fel a vezetést, Dianna 2-ik helyen, aztán Primula, Helena ; Eva itt már csak nehezen birta az iramot. Alborak egy oszlopot megkerült, de hirtelen visszafordítva, a kettős ároknál már beérte a többit és az utolsó hegy alatt újból vezetett. A lejtön Helena előre ment, követve Primula által, az egyenes vonalon Alborak felment Primula mellé és rövid küzdés után elhagyja. Dianna hátulsó lábara letört. Eva feltartva. Idö 5 p. 48 inp. e mi tekintettel a pálya nehéz voltára, sebesnek mondható. A Vá/aszuti díjért 3 ló indult. Br. Bornemisza Elemér Pengője, lov. Szabó Béla hadnagy, gr. В thlen Károly Schlankelje, lovagolta tulajdonos és gr. Wass Jenő Sera phinje, lov. Zalay hadnagy. Schlankel vezet