Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-01-01 / 1. szám

1893. január VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 23 akármelyik mént veszik igénybe. — csak «fajlovat» tenyésztenek. De még az curi em­berek» között is találni olyant, a ki pl. négy éven át egy jó Bíbor Gidrant bérelt s azután ennek ivadékaira egy nagy Noniust vesz ki az államtól I Hogy az ilyen öntudatlan v isz­szásságok ellen Hatni kell, az tiszta dolog s erre csak egy mód van, t. i. az «egyvérte­nvésztésnek» minden eszközökkel való támo­gatása és protegálása. S az ilyen tenvész­irányt elég olcsó szerrel lehet hathatósan támogatni, a milyen a törzskönyvelés, a törzs­bélyeggel való ellátás és több efféle dolog, a melyről alább bővebben meg fogunk emlékezni. A jobbminöségü népies tenyészanyagnak ily tenyészirányba való terelése a törzsköny­velés és az eladó anyag nyilvántartása mel­lett megkönnyítené ugy a honi mint a kül­földi consummensnek a vásárt a producens­nek pedig árujának jobb áron való értékesí­tését. Hogy mindez egy országos lótenyésztési egyesület létesítése által lenne csak megvaló­sítható, ahhoz nem fér kétség : de az is bizo­nyos, hogy csakis ez az intézmény felelne meg leginkább a végezel felé való haladásnak, vagyis ama eszmének, hogy az állami mén­telepek idővel feleslegessé tétessenek. Az ez álláspontot jelző távoli jövőben az állami ménesek (a melyek mint fö-törzs­tenyészdék soha be nem szüntetendök) fela­data lenne a községeket, de első sorban a tenyészegvesületeket a kellő ménekkel ellátni, mig ama) községek, a melyeknek az állami törzstenyésztésekböl nem jutna, vagy a melyek anyagi viszonyainakés tenyésztési szituácziójuk révén olyanokra igényt nem tarthatnának — s ezek száma bizony nagy lesz akkor is — a kormány közvetítése mellett a tenyészegye­sületek conform anyagából szereznék be apa­állataikat. Az állatenyésztés rendezéséről szóló tör­vénynek ama bizton várható intézkedése, hogy minden község, a mely bizonyos számú lóállománynyal bir, ahhoz megfelelő mennyiségű és minőségű méneket köteles tartani, nem is lesz soha egész terjedelmében megvalósítható, ha a közönség körében jobb mének tenyész­tése iránt intézkedés nem történik. Mindezek után elég merész leszek az eszmének gyakorlati kivitelére nézve egy kép­zeletem szerinti «Országos törzstenyésztési egyesület» tervezetét nagy vonásokban fixirozni : Belterjes mezőgazdasági üzemmel biró álla­mokban a modern associationalis törekvés eredményeként— önkényt létesülnek a tenyész­egvesületek. a melyek élénk részvétel folytán oly anyagi helyzetben vannak, hogy az e czélra szükséges nagy apparatust önmaguk fentartani képesek. — Nálunk — sajnos, a szövetkezeti rendszer a közönség részéről nem találkozik a kellő bizalommal. Bizonyltja ezt a gazdasági egyesületek iránti csekély érdek­lődés és a néhány forintnyi évi lagdij lefi­zetésétől való borzalom. Nálunk tehát csak akkor lehetne eredményt elérni, ha az egyesület kiadásai a lehető legcsekélyebbek lennének, — ugy, hogy az egylet tagjai semmiféle tagsági dijat nem fizetnének. Ez egyrészt a magas kormány anyagi támogatása, másrészt pedig az ügy­vitel kezelésének a megyei lótenyészbizott­ínányok és az áll. méntelepek alkalmazottai részéről való elvállalása által lenne elérhető. Az egyesület tervezetének elkészítésénél a következő részletekre való reflectálást tartom szükségesnek: 1. Az egyesület czélja : 2. Az ügyvitel ; 3. A tagok ; 4. Az egyesület műkö­dési köre és 5. A költségvetés. I.) Az egyesület czélja: az állami lótenyész­intézetekben tenyésztett és fentartotl lófajták és önálló törzsek jellegzetes terjesztése a népies és a magántenyésztésben az által, hogy a tenyészkanczák kanczaivadékai izröl izre. állandóan ugyanazon törzs vagy fajtabeli ménnel fedeztessenek, a mely törzs vagy fajta véréből már az anya származik. Más szóval, hogy a magántenyésztésben is «egyvértenvész­tést» kíséreljen űzni a tenyésztők egvrésze az állami tenyésztörzsek ménjeivel. E tenyészirányok alapjául szolgáljanak : a kisbéri magasvérü angol félvér tenyésztés, a mezöhegyesi termetesebb angol félvértörzs, a « « nagy és kis Nonius törzs, a « « G id ran törzs, a bábolnai arabtenyésztés, a logarasi hegyi fajta. Megjegyzendő, hogy a kisbéri félvértenyész­tés ménjei mellett angol telivérmének is hasz­nálhatók idöközönkint. Czélja az egyesületnek továbbá az ily irányú egyvéi tenyésztésből eredő ivadékok nyilván­tartása törzskönyvelés utján és az anyag reális javítása mellett annak erkölcsi értékét a le­származás tisztasága és megállapíthatósága által emelni, — speciális vásárok rendezése s az eladás közvetítése által a kiválóbb anyag értékét fokozni és végül az állattenyésztési ügyel rendező törvény idevágó határozatainak életbeléptével a községek ménszükségletének fedezését elősegíteni. 2. Az ügyvitel. Az egyesület organizácziója, lui a gazdasági érdekképviselet az ügyel fel­karolná egyszerű lenne — és pedig : Elnök és központi kormányzat : a megyei gazdasági egyesületek országos érdekképvise­lete, vagy az országos gazd. egyesület. Vidéki képviselet: a megyei gazdasági egye­sületek s ezek utján a megyei lótenvész­bizottmányok. Törzskönyvelési ügy : ennek vezetésére a földmivelésügyi kormányzat beleegyezése ese­tén az áll. méntelepek kéretnének fel. E szerint az egyes tényezők ügyköre a következőkre terjedne : A megyei gazd. egyesület és a lótenyész­bizottmány ügykörébe tartozik : a megye területén lakó tagok felvétele és nyilvántar­tása, kellő mének kieszközlése, vásárok, díja­zások rendezése stb. Az áll. méntelepek ügyköre : A törzsköny­vek vezetése, igazolványok (pedigreek) kiállí­tása és a bélyegzés a lótenyészbizottmány közreműködése mellett. Az országos elnökség: Általános egyleti ügyek. — A tenyészanyag ismertetése a consummenssel szemben (magyarul : reclame). A központi bejelentési és eladási iroda meg­teremtése. Nagyobb általános díjazások, ki­állítások és vásárok alkalomszerű rendezése és last but not least, közbenjárás a magas kormánynál az egyleti ügyek anyagi és er­kölcsi támogatása érdekében. 3. Az egylet tagjai: Az egylet tagja lehet bármely honi tenyésztő, a ki eziránti szándé­kát a megyei lóteny. bizottmánynak erre fel­hatalmazott tagja által a megyei gazd. egye­sületnél bejelenteti. A belépés anyagi kötele­zettségekkel nem jár, csak morális kötelezett­ségekkel. a melyeket az alapszabályok fognak meghatározni. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy nem lenne czélszerü ama feltételhez kötni ä tagságot, hogy az illető az ö tenyésztésében kizárólag «egyvértenyész­tést» űzzön, mert ettől eleinte sokan vissza­riadnának. A tagsági igazolványok mindenesetre disz­okmányok mintájára lennének készítendők — à la természettudományi társulat. — Az em­ber nem hinné! — de az ily külsőségek is nagy vonzerővel birnak. 4.' Az egylet működési köre nagy vonások­ban a következőkre terjed: A törzskönyvelés : Az eme müvelettel meg­bízott méntelepparancsnokságoknál annyiféle törzskönyv vezettetik, ahányféle tenyésztörzs vagv fajta után űzetik az egyvértenyésztés. Czime e szerint pl. «Kisbéri félvér törzs­könyv.» «Nonius törzskönyv» stb. Rovatai ezek : Folyó szám, ell. év. A kancza : szine és jegyei, apja, anyja. A tenyésztő: neve. lakhelye. Dijaztatott? A törzsbélyeggel elláttatott? Ivadékai évenkint (mén v. kancza­csikó, utóbbi esetben, mily szám alatt vezet­tetett be a törzskönyvbe) Kimúlt? Eladatott ? A törzskönyvbe csak kanczák vezettetnek be a förovatba folyó számmal ; a méncsikók csak anyjuk rovatában lesznek mellesleg fel­említve, — a kanczacsikók természetesen innét ismét a förovatba jutnak. Egyáltalán csak oly kanczák találnak felvételt a törzs­könyvbe, a melyeknek az anyja már ugyan­azon törzs- vagy fajtabeli mén után származik mint az apja. Például egy Nonius mén után származó kancza csak akkor jegyezhető a Nonius törzskönyvbe, ha a kancza anyja is már Nomustól származott. Ezért szükséges lesz, hogy már azok a kan­czák is nyilvántarthatok legyenek, a melyek még csak apai ágról származnak a megkí­vánt fajtából, az úgynevezett «felvételi laj­strom» vezetése is. A «fölvételi lajstrom» be­rendezése hasonló a törzskönyvéhez, de csak egy példányban szükséges, hogy vezettessék, Alkalmazását magyarázza a következő példa : N. ur kanczáját Gidránnal fedezteti, lesz kanczacsikója, de miután nem tudja igazolni, hogy a csikó anyja is egy Gidrantól szár­mazik, — a kanczacsikó nem a törzskönyvbe, hanem csak a felvételi lajstromba való. Ha már most ez a csikó felnő és pl. Algy-Gid­rán mén után kanczacsikót kap, akkor ez az utóbbi már a Gidrán törzskönyvbe je­gyeztetik. mert a felvételi lajstromból (s annak szin és jegyei rovatából) tüzetesen megálla­pítható, hogy az anyja márGidran után szár­mazott. A bejegvzésj a törzskönyvbe, vagy a fel­vételi lajstrom ba a következő módon törté­nik : A hol ál ami mén van. akár bérben, akár állomáson, oda tavaszszal méntelepbeli tisztek jönnek sz emlére. E tisztnek a tenyésztő elövezeti a mult évi fedezésből származott csikókat anyjukkal a fed. jegy bemutatása melletl. A tiszt a nála készletben levő űr­lapokból — a melyek a törzskönyv, illetőleg felv. lajstrom rovatait magukban foglalják és a pedigree jellegével birnak — minden csikó részére egyet-egyet pontosan kitölt s azokat aláírásával ellátva beszolgáltatja a méntelep­parancsnoksághoz. a hol a törzskönyvek ve­zettetnek. Ott az emiitett bárcza adatai a törzskönyvbe vagy a felv. lajstromba jegyez­tetnek a szerint, a hová tartoznak. A következő év tavaszán — mikor a csi­kók az 1 évet betöltik —- az előző évben be­küldött s a törzskönyvelö hatóság által iga­zolt pedigreek (az előbb emiitett bárczák), a melyek törzskönyvelt csikókra vonatkoznak, egy megállapítandó módszer szerint az illető tulajdonosoknak a helvszinén kiadatnak, a a mely alkalommal a Csikók egyedisége a pedigreevel identificáiandó és egyúttal a csikók nemi különbségre való tekintet nélkül a megfelelő törzsbélyeggel ellátandók. A fel­vételi lajstromba jegyzett kanczcsikóktólezalka­lommal szintén kiosztatnak a legitimátiók. de ezek bélyegezve nem lesznek. A bélyegzést végezhetnék pl. a méntelepek gyógykovácsai, kik tavaszszal állomásról-állo­másra járnak a mének patkolása végett, az illető községben lakó lótenyész-bizottsági tag felügyelete alatt, ki ugy mint az elöljáróság is, kellő értesítést nyerne arra nézve, hogy mikor gyülekezzenek az érdekelt tenyésztők. A törzskönyvelt csikók bélyegzése és a pedigree részben igazolványul, részben pedig a tenyésztő jutalmazására szolgál. A felvételi lajstromba jegyzett kanczacsikókról kiállított igazolvány, épp ugy mint az előbbiek pedig-, reeje akkor fog kelleni legitimátió gyanánt mikor az állami méneknél a fedeztetés sor­rendjében előnyt nyernének egyébb kanczák előtt, részben pedigivadékaiknaka törzskönyvbe

Next

/
Thumbnails
Contents