Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893
1893-04-23 / 18. szám
Ö D TV(<=7- VLRSENY-LAF 195 Francziaország. Párisi versenyek. April 9-én. Prix Hoequart 30,000 Trank. 3éveseknek. 2600 meter. Aluns Webb p m Ragotsky Perplex— Csárdás 66 kiln Kearney 1 Duc de Felire stp m Chantenay 56 к. Heckford 2 Möns J. Prat Jaffa 56 к. Ware 3 Möns. H. Say p m Arcanzas 56 к. Jones 4 Nem helyezve : Lissy Chandernagor, Flarentine, •Clodia, Merope — Fogadások : 6:4 Kagotsxy, 7:1 Cantenay. 10:1 Jalîa, 14:1 Clodia, 16:1 Lissy, Chamdernagor vagy Arkansas, 33:1 Florentine és 40:1 Merope ellen. — Küzdelem után léi hoszszal nyerve ; nyaknossz a második és harmadik közt. Prix Keinbotr 20,000 frank. 6000 meter. Möns. M. Ephrussi 4eves stp m Lavoir Kir.g Lud—Lavadiére 57 к. Kearney 1 Möns H. Delamárre 4é sga к Pulerme 55} k. Rolle 2 Möns M. Kphiussi óé к. Primrose НО к. Slorr 3 Fogadások : 3:1 Primrosera, 7:1 Palerme, 20:1 Lavoir ellen. Hat hoszszal könnyen nyerve ; két hossz a második és harmadik közi. ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. Figyelmeztetés. A földmüvelésügyi m. kir. minisztérium ezennel közli az ügy iránt érdeklődő lótenyésztőkkel és gazdaközönséggel, miszerint az anyanienesekbe beosztandó tiatal kanczák próbaversenyei. Kisbérén, április Itó 3Ü-an és május ho 1-én. Bábolnán május hó 19-én és 20-án és Mezőhegyesen május hó 23-án és 24-én fognak megtartatni. Budapesten. 1893. április hó 18. Schmidt. TARCZA. Adatok néhai Széchényi Dénes gróf életrajzához. Széchényi Dénes gróf de sárvári-felsövidék Széchényi Lajos gróf és W'urmbrand-Stuppach Francziska grófnő fia,született 1828 szeptember iio 7-én Horpáeson >opron-megyében. A szülői házban neveltetelt, a gymnasiurnot mini magántanuló végezte, vizsgáit azonban esztendönkint Pozsonyban lelte le magyar nyelven. 1846-ban mint patvarista. Tolnán tanulmányozta a közigazgatást. Midőn 1848-ban a nemzet fegyverre szólittatott. ö is odahagyta állasát és lóháton sietett Pestre, ama szándékkal, hogy a honvédek közé besoroztassa magat. A tövarosba érkezve, nagybátyjához, Széchényi István grófhoz fordult tanacsért. Utóbbi helyeselte elhatározását es egy honvéd-tiszti ailast ajaulott fel neki, de Széchényi Dénes azt köszönettel visszautasította ama megjegyzéssel, hogy ö csak oly módon akar hazajának szolgálni, mint bármely más. közönséges ember es katonai rangját saját érdemei allai akarja elérni. Mire Széchenyi István könyezve keblehez szorította. Szándékát végre is haj tolta es a városháztéren besorozta! La niagal közhonvédnek (a gyalogságnál.) Itt megjegyzendő, hogy Széchényi Jstván iráni mindig rendkívüli tiszteletet és nagyrabecsülést tanúsított es töle sokszor, mielőtt fontosabb dolgokba fogott volna, tanácsot kért. A Karoly-kaszárnyában az újonnan alakított honvédzászlóalj és a már régebben ott állomásozó olasz liakból allô «Cecopieri» császári ezred közt csakhamar véres verekedésre került a dolog. Széchényi Dénes, ki akkor már altisztté lépett elő, töle telhetően igyekezett a békét helyreállítani : ez nem sikerülvén neki, legalább a sebesültek eltakarításán dolgozott. Eme munkánál egyenruhája nagyon megvéresedett; e körülménynek tulajdonítható, hogy öt is sebesültnek gondolták, söt mi több. másnap a lapokban saját nevét is olvasta a halottak névsora közt. Egynéhány hétre rá zászlóaljával N.-Kanizsára menetelt, hol hadnagygyá lett kinevezve; innél Pákozdra, hol végigkiizdötte a csatát, azután pedig Schwechátig masírozott. Schwechátnál Moga tábornok mellet! látjuk öt mint parancsörtisztet. Az ütközet előtt saját kérésére elküldetett — valamely elveszeti dandárral az összeköttetést megkeresendő, — útközben szeredzsánok közé keveredett, kik erősen tüzeltek reá ; de csak egyik csizmájáról sikerült nekik a sarkot lelőni. — Az ütközet után, atyjának határozott kívánságára a honvédsereget el kellett hagyni ; mert apjának állása (ki Zsófia föherczegnö udvarmestere volt) megingottnak látszott az által, hogy fia mint honvéd szolgált. — E feletti fájdalmaban igyekezett az eseményektől minél távolabb tartózkodni — s még 1848. év végével Spanyolországba utazott, hol évig tartózko- \ dotl, tanulmányozva a köznép erkölcseit es i szokásait. Spanyolországból visszatérvén. 1850-ben | mint had-apród belépett a cs. kir. 7 ik huszár ' ezredbe, mely akkor Pisában állomásozott, j Itt szabad idejét főleg lovaglásra és kutyái j idomitására fordította. Egy lovának «szár» «helyett» czérnaszálon való elölovaglásának története mai nap is hagyományos a hadseregben. Nagy hirük volt azonkívül «Federkiel és Tintenfleck» nevű kitűnőén idomított kutyáinakis, melyek combinált mutatványaiban tiszttársai sokszor gyönyörködtek. A lovaglást illetőleg akkori ezredesében. Festetics Tassilo grófban utánzásra serkentő példát látott. — Ahadsereget, hol utoljára a 3-ik huszárezredben szolgált, már főhadnagyi ranggal volt kényszerítve elhagyni, mert bátyja helyett, ki már régibb idö óta volt a diplomatiánál. a birtokkezelést kellett átvennie 185i-ben. Lóvaglási és voltigirozási ügyességéről különféle anekdoták keringtek, a miket, lia nem is lehet tán szú szerint venni, de kitelhetett töle. Igy például az, hogy gr. Széchényi Dénes, ki kitűnő gymnasta és voltigeur volt. midőn föhadnagygyá léptettetett elő s az ezredtulajdonos elé megköszönési rapport,ra ment s bejelentés után az ajtó kinyílt, nem hogy közönséges léptekkel állított volna he, hanem ugy a hogy volt. csákóson, kardoson és tarsolyosan czigánykereket hányva — ugrott talpra az Innheiber elé, (nem emlékszem ki volt az), ki roppant kedvelője lévén az akkor még gyéren culti váll gymnastikának, igen nagy örömre és csodálkozásra fakadt e ritka ügyességen. (Ez alkalmasint szolgálaton kivül. talán a rapport ulán történt.) Egy másik, reá nézve characterisztikus hagyomány, hogy gr. Széchényi a gráczi lovarda köröndjén a leghatalmasabb voltigirozó volt s egy kis nekifutással a (hosszú longeon körben galoppirozó) ló hátára egymásután többször egész könnyen felugrott. Sok ily stiklit csinált fiatal korában, például a bécsi Spanyol lovardában, hol jelenlegi királyunkkal együtt tanult lovagolni, a mesterséges leesést mutatta be ; többször Barrière-ugrásnál ugy ledobta magát a lóról, hogy a ki nem tudta, azt gondolta hogy leesett. Jellemző reá nézve, hogy birtok kezelés átvételénél egyik első teendője volt a gazdatisztek eddigi fizetésének megduplázása. Mert úgymond, csak ama tiszttől kívánhatom meg a tiszta-kezüséget, a ki visszaélésekre nincs reászorulva, s attól a szorgalmat s becsületességet. a ki önálló s megelégedett. Általában bárkit, szolgálatába fogadott, mindig a teljes bizalom előlegezése által iparkodott annak becsületérzését ébren tartani. Ugyanekkor kezdett lótenyésztéssel is foglalkozni. De nem lévén tökéje nemesebb lóanyag beszerzésére,)s egyszersmind be akarván szüntetni a gazdatisztek magán - lótartását, ezektől váltotta meg saját lovaikat s vett értük bábolnai mént. Ez képezte a később jó hirre vergődött csokonyai ménes anyagának alapját s egyszersmind bizonyságát annak, hogy következetes tenyésztés, alapos «selectio» s az anyagnak lelkiismeretes kipróbálása által. hogyan lehet semmiből nagyon jót csinálni. A 60-as években ö hozta be az első per- cheron lovakat Francziaországból, a czélból. hogy azokat részint nori részint muraközi kanczákkal keresztezve, megfelelő igás-állatokat nyerjen. Ez nagyon jól is sikerült neki. mert eme keresztezések kitűnően acclimatizálódtak, s nemcsak ökörként képesek lépésben terhet húzni, hanem szép actióval elég szivóssággal ügetve is használhatók. Néhány könnyű ménesbeli kanczával is tett kísérletet a pereheron-inének hágatásánál. söt ezek ivadékaival is 3-ad íziglen; és — pedig aránylag a szülök heterogenitásához nem várt sikerrel. — Ezeket azonban mindig csak kísérleteknek tekintette, s a tulajdonképeni ménesébe belé nem keverte. 1858-ban megnősült: feleségül vévén Hoyos Sprinzenstein Mária grófnét, kivel halálig legboldogabb házasságban élt. E frigyből négy liu származotl : Imre, Géza, Lajos (meghalt 1888) és Victor. Ez időtől egész 1871-ig Horpáeson lakott, bol a közérdek terén, amíg már akkortájban kezdődő derékbaja engedte, töle telhetően működött. 1860. évben szolgabíró lett egy sopronmegyei járásban. 1861-. ben pedig, mint a nagymartoni kerület képviselője. a felirat mellett tartott beszédet Miután azonban mindinkább rosszabbodó betegsége a közérdek mi vetésében megakadályozta, főleg gyermekei nevelésének, jószágai kezelésének élt. s a lóiilomitással. valamint komoly irányú tanulmányokkal foglalkozol!. A telet többnyire Pozsonyban töltötte, hol barátai kérelmére ezeknek fiait és leányait tanítgatta a lovaglásra. Gróf Török Miklós tábornokkal egyetemben ö rendezte 1873-ban a nagy carousselt a pozsonyi lovardában,továbbá ök voltak azok, kik a «CampagneReiter-Gesellscbaftot» alapították. Ez szintén Pozsonyban történt ama szándékkal, hogy a díjlovaglásoknak helyszínét majd később Budapestre helyezteti át, mert alapgondolata voit: a magyar nemkatona-körökben a hagyományos huszár-lovaglás felkarolására való ösztönl újra ébreszteni : ezt azonban az ahoz Pesten uralkodó nagy érdektelenség lehetetlené tette. Emez idö alatt azonban betegségének és foglalkozásainak daczára is kötelességének tartotta a főrendiház ülésein töle telhetőleg gyakran megjelenni. Bajának gyógyítására nagyon sokszor tartózkodott külföldön is ; beutazta Spanyol-, Angol-, Orosz-, Olasz és Francziaországokat ; sokat tartózkodott bátyjánál Berlinben, söt egyszer Marokkót is érintette. 1871-ben lakhelyét Somogy várra. Somogymegyébe helyezte át. Végül még fölemlítendő irodalmi működése. Nagyon sok eszmét vetett papirosra, melyek dolgozat alakjában ugyan mind megmaradtak, nyilvánosságra azonban csak nagyon kis részük került. Ezek közül felemlitendök : Az 50-es évek végével «Ein ungarischer Edelmann» anonyma alatt megjelent és Angliában «Daguerreotypen» czimmel nyomatott, polémia, mely az akkori korszakban uralkodó téves fogalmakat definiálni és valódi értékükre redukálni igyekszik. «Adalékok a lovaglás tanításához.» «Felszólamlás a görög nyelv tanítása ellen». «Hazafiság, Chauvinismus és Nemzetiség.» «Testgyakorlat szerepe a nevelésben.» « A lovaglás és kocsikázásról». «Egy őszinte szó a Kossuth-kultuszról». «A Percheronkról». Ezek részben mint füzetek, részben pedig, mint tárcza- és sport-czikkek jelentek meg különböző sport- és szabadelvű napi lapokban
