Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893
1893-01-01 / 1. szám
1893 január 1. 19 valólag arra törekszik, hogy az ország tenyésztői, az öröklő hibáktól ment — felügyelet alatt álló ménekkel fedeztessék kanczáikat. Eme czélzatot különben sok vármegyei törvényhatóság is támogatja, amennyiben szabályrendeletileg (Statumában) büntetés terhe alatt tiltja a hivatalosan meg nem vizsgált és nem licentiált ménekkel való tenyésztést. Léteny. jutaloindijak. Különösen a földmives tenyésztők buzdítására szolgál a lótenyésztési jutalmak kiosztása, a mikor is a sikerült szopós csikóval «lövezetett anvakanczák, továbbá a jó és gondos ápolásban részesített három-éves kanczacsikók (mint birálandó tenyészanyag) tulajdonosai arany és ezüst pénzdijakban részesittetnek. Eme dijak kiosztása nyilvánosan történik s igv igen alkalmasak a kis tenyésztő becsvágyának felkeltésére. Ily dijak kiosztására az állam évenkint 150Ô0 frtot költ s ezen kivül a nem paraszt tenyésztőket megfelelő számú arany, ezüst és bronz díszoklevelekkel tünteti ki. Csikólegelők. A közös csikólegelök létesítését is igyekszik az állam elösegiteni. melyekben hathatós emeltyűjét látja az országos tenyésztés emelkedésének. Mert a tagositás folytán a közlegelök legnagyobb része feltöretett, s igy a községek közös legelök hiányában kénytelenek lóállományuk egy részét istállóban tartani, a mely körülmény a csikókat az edzettség és fejlődés tekintetébölép amazidöpontban akasztja meg, midőn szervezetük kifejlesztése szempontjából a szabadban való kellő mozgásra a legnagyobb szükségük van. Ezen kivül a méncsikók felnevelésével összekötött nehézségek ép a közös legelök hiányában a földmives tenyésztők nagy tömegét kényszeritik arra, hogy méncsikóikat, mert ritka esetben van módjuk azokat külön felügyelet alatt tartani. — kiheréltessék ; minek következtében pedig az apalovak száma az országban nagyon lassan szoporodhatik.Csikólegelök segélyezésere •évenkint 15000 frt dotatióval rendelkezik a kormány. Telivértenyésztés. Az angol telivérió tenyésztése is örvendetes haladásnak indult Magyarországon, különösen az utóbbi másfél évtized alatt vett élénk lendületet. Mert. mig az anyakanczák száma 1878 előtt az országban körülbelül 400 volt, addig ma már az 1000-et is meghaladta. Ép ily meglepő az angol telivérmének számának emelkedése is a telepekben, a mi egyúttal a legjobb illustrátiója a telivértenyésztés terjedésének. Mert. mig 1880-ban csak 61 telivér mén volt, addig 1885-ben már 124 darab, 1890-ben pedig 234 darab s 1891-ben 252, mely szám (1892.) évi januártól kezdve ismét 20-al emelkedett. Ma tehát 272 telivérménnel rendelkeznek a méntelepek, melyek, ha hozzáadjuk a kisbéri 11 és a mezöhegyesi ménes 7 törzsménjét, akkor 290 főre rug a magyar kincstár tulajdonában levő angol telivér mének állománya. A telivér tenyésztés gyarapodását még két tényező segiti elő az országban. Egyik : egy külön országos alap. másik a lóversenyek. Lótenyésztési alap. Az előbb emiitett «országos tenyésztési alap» rendeltetése első sorban a telivér tenyésztés előmozdítása. Emez alap jövedelmeit a Magyar Lovaregylet kebeléből választott 9 tagu bízottság kezeli ; csupán a főfelügyeletet gyakorolja felette a kormány. Az alap vagyona mintegy 400.000 forint, melynek jövedelmeiből évenkint telivér tenyész anyag vásároltatik Angliában vagy a continensen is ; emez anyag aztán az alap költségén hazaszállittatván. a magyar tenyésztők részére elárvereztetik. Az alap jövedelmeiből különben a lóversenypályák alakitását és javítását is segélyezheti a kezelő bizottság, versenydijakat is tűzhet ki s egyátalán minden, a magyarországi lótenyésztés előmozdítására szolgáló intézkedést segélyezhet. Emez alap révén eddig is már igen jelentékeny mennyiségű telivér anyag került Magyarországba. Lóversenyek. A lóversenyek ügyét Magyarországon gróf Széchenyi István és társai e század első felében honosították meg, de lassan fejlődvén, csak az utóbbi két évtizedben indult virágzásnak. A budapesti Magyar Lovar-egylet képezi azt a központi közeget, mely az egész versenyügyet vezeti Magyarország területén Budapesten, Pozsonyban. Sopronban és Debreczenben vannak évenkint legitim lóversenyek. melyeken a dijak az 500,000 frtot meghaladják. E versenydijakhoz az állam évenkint 25.000 frt állami segélylyel járul. Egyes versenyekre ma már jelentékenyen dotált dijak tűzetnek ki, igy a többek között : Az egyesült nemzeti és hazafi-díj 15,000 frk Gr. Károlyi Gyula emlékverseny 50,000 « Kanczadij (Oaks) 25,000 « Alagi dij 35,000 « St. Leger 55,000 « Szt. László dij 50,000 « Szt. István dij ^ 100.000 « stb. és számos 2500-tól 10.000 frankig menő dijak. A versenyügy ilyetén emelkedése a trainingben levő lovak számát is szépen emelte. Elég ennek igazolására csak annyit felhozni, hogy mig 1878-ban a versenyekre még csak 42 darab egyéves neveztetett, addig 1890-ben már 166 darab, vagyis négyszerannyi. Lótenyészbizottmőn.rok. Mint az eddig előadottakból bárki is megítélheti, Magyarországon a lótenyésztés nagy lépésekkel halad előre. A magyar ember mindig szerette a lovat, nem csoda tehát, ha a kormányzatnak a lótenyésztésre irányított tevékenységét mindenkor készségesen támogatta. A kormány ismerve a lakosság eme hajlamait, nem is késett azt a közügy érdekében felhasználni ; tisztában lévén az iránt, hogy a lótenyésztés ügyének elörevitelében üdvös és sikeres eredményre csak ugy számolhat, ha ez ügy vezetése körébe az érdekelt közönséget is bevonja, s ha a minisztérium magának az érdekeltek sorából alkotott segédkezet biztosit. Legelőször is minden vármegye területére nézve egy lótenyészbizottság szervezését tartotta szükségesnek. Eme bizottságok az egyes vármegyék lótenyésztési igényeit a minisztérium előtt felderíteni, azok érdekét a kormány előtt képviselni, a lótenyész-intézetek közegeit működésűkben támogatni, az intézkedések foganatosításának ellenőrzése által segédkezni s a kormány törekvéseiről felvilágosítani voltak hivatva. Eme bizottságok megalakítását a minisztérium oly vármegyék területén, hol gazdasági egyesületek léteztek (most már mindenütt vannak) emez egyesületekre, ott pedig, hol ily egyesületek szervezve nem voltak, az illető törvényhatóságok közönségére bizta. Ez alapon lettek aztán megválasztva az illető bizottságok, melyek mindegyikének egy elnök állott az élén, ki mint ilyen lépett közvetlen érintkezésbe a központi kormányzattal, t. i. a m. k. földmivelésügyi minisztérium országos lótenyésztési osztályával. Eme bizottmányok elnökei évenkint megteszik javaslataikat az állami mének felhasználása, fedeztető állomások alakitása, a lótenyésztési jutalomdijak kiosztása, alkalmas magánmének kijelölése, közös csikólegelök létesitése. egyes érdemes községek részére községi apalovak átengedése, a hadsereg részére szükséges remonte-lovak vásárlása, stb.. szóval minden egyéb a vármegye lótenyésztése terén és érdekében szükséges intézkedések iránt. Eme bizottmányok egyik további fontos feladata: hogy felvilágosítás, példaadás és ösztönzés által az észszerű, józan tenyésztési elveket a nép körében lehetőleg terjeszszék. Ez intézmény által közössé és áltlánossá tevén az ügyek kezelését, eléretett az a czél, hogy a lótenyésztési kérdések kormányzása ne egyoldalulag és az intézkedések merev központosítása által, de a közvetlenül érdekeltek meghallgatása és közreműködése mellett vezettessék. A közérdek óhajtása és a közkivánalom kijelentett igényének számbavételével lett megoldva és megállapítva az az elv is, melylyel a kormány intézkedéseit megtenni kezdette s melylyel intézkedéseit mai napig is következetesen és amaz öntudattal folytatja, hogy a lótenyésztési bizottságok eme szervezete következtében folytonos és állandó érintkezésben van a tenyésztő közönséggel s ennek óhajai- és javaslatairól mindig biztos értesülést szerezhet. Visszapillantás az állami lótenyészintézetek működésére az 1892. év folyamán. (Ménselejtezés. — Ménbeszerzés. — Ménbeosztás. — Párosítás. — Országos fedeztetés.) Szemben ama nagymérvű kereslettel, mely az állami méneknek a fedeztető állomásokra való kihelyeztetéseért és szaporitásaért megmegujuló kérésekbeh nyilvánul, a méntelepek ménanyagának a szükségeshez képest csekélyebb szigorral keresztülviendett selejtezését engedte meg az 1892. év. A mének egyes kisebb fogyatkozásai előtt szemet kellett hunyni, elnézni némely alkathibákat és megbocsátani oly individuális tulajdonokat, melyek más körülmények között a mén rovására lettek volna Írandók. — Az öröklö-hiba, a nagyon előrehaladt kor (öregség) és a kevés termékenység váltak sarkpontjaivá ama kritikának, mely az egyes példányok sorsa felett döntött. Emez enyhe eljárás a megmagyarázója annak, hogy a 2695 darabot kitevő ménállományból a telepek istállóit csupán 147 ménnek kellett elhagynia és jobb vágy roszszabb sorsot máshol keresnie. A selejtezés utján tehát öt és fél százalékkal csökkent a mén-állomány, mihez ha hozzászámítjuk az egy és fél százalékra rúgni szokott elhullási eseteket, ugy 7 százalékkal fogyott az anyag, illetve vált szükségessé a megmaradt ménlétszám szaporítása. A 942 mént magában foglaló székesfehérvári méntelepböl 52 darab, a nagy-körösi 778 drbból 50 darab, a debreczeni 641 drbból 26 darab, a s.-szt-györgyi 334 darabból 19 darab selejteztetett, — és pedig akként, hogy emez összesen 147 példányból 79 darab mint tenyésztésre, még használható öreg mén, a magántenyésztöknek alacsony becsáron adatott el apaló gyanánt ama határozott kikötéssel, hogy mindegyik tenyésztö-vevö az általa megvett mént. mint ilyent, köteles használni. illetve vele fedeztetni. A központi kormányzatnak emez eljárása szintén nem megvetendő eszközt bocsát a lótartó gazdák rendelkezésére és lehetővé teszi, hogy a fedeztető állomásokon már kevésbbé igénybe vehető mének a privát tenyészdékben még mint apalovak kellőleg értékesíttethessenek s az általuk képviselt jó tulajdonságokat, habár korlátoltabb mértékben, tovább terjeszthessék. Kiherélve, részint hetivásáron, részint a budapesti őszi árverésen 45 darab adatott el. Ezeken kivül 20 drb mint használati és igásló a ménes-uradalmakhoz helyeztetett át. 2 drb mint tenyészbéna kiirtatott és egy mint próbamén tesz további szolgálatot.