Vadász- és Versenylap 37. évfolyam, 1893

1893-03-12 / 11. szám

130 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. népei, nálunk a lovakat, megfelelöleg a külön­féle használatra, vásárolni kénytelenek! De , hogv ezt kihasználhassuk és lovaink értékét, ugy mint más termékeinknél, az európai ni­veau-raemelhessük. szükséges, hogy a vevőknek, j a fogyasztóknak, milyenek a külföldi vevők és piaczok. azt is állítsuk elő, a mit szeretnek. ; a mire rögtön szükségük van. egyszóval a lo- . vakat használható állapotban ! Igaz. hogy ez nem megy egyszerre ! Igaz. hogy kell tenyész­tőinknek e felöl gondolkozni, az eljárást ta­nulmányozni. kombinálni, de még fáradozni is! De ha veszszük, hogy mily olcsó árakon pré­dálták el lovaikat! A legtöbbnél a remonta­ár, vagyis 300—400 frt az az ár, melyért szí­vesen odaadják 4éveseiket. Ha veszszük, hogy mily kevés tenyésztő, de még az állami mé­nesek is.alig tudják mi rejlik lovaikban; micsoda érték prédáltalik el az által, hogy lovainkat nyers állapotban adják el, — mert ilyenkor és emez eljárás mellett sem időt, sem mun­kát. sem tudományt, sem pénzt nem kell a tárgyra fordítani és mégis veszik és ve­szik lovainkat. — ekkor ne csodálkozzunk azon, hogy olcsók lovaink ! Nem fizeti ki magát tenyésztésük ! Fent emiitettem, hogy nemcsak jó tulajdonságaikat lovainknak, de némileg a rossz tulajdonságait lovainknak is felismerte a külföld a bécs—berlini távlo­vaglás által. A jó tulajdonságú lovainknak, az edzettség, a vér, a szívósság, a kitartás és né­mileg a gyorsaság, a szelídség, a jó akarat, ha felszólít tátik : odaadása minden erejének, a mivel bir. Ez mind szép és sok. alapos re­ményre ad megnyugvást. A rossz tulajdonsága lovainknak a kül­földi vevő tekintetében: a kicsinység, a finomabb csontozat, némi szabálytalanságok az alk tban és leginkább, hogy nyers állapotban látja s ké­szen ritka kivétellel bírálhatja és veheti meg! Pedig a vevő készen akar lovat használatára beszerezni ! Akárki mit mond, de a ló mégis csak в—7 esztendős korában védik lóvá! Csak akkor mutatja, hogy mi lett a csikóból. Hány j esetet tudunk mindnyájan, hogy 1—2 év lefolyta után nem ismert rá, a máskép jó | szemű és szakértő tenyésztő az eladott csikóira, mikor ezeket igen magas áron látta a vásáron, persze nem magánál, hanem legtöbb­nyire egy kereskedő kezében, ki szivesen adott pár száz forintot azért, hogy kifejlesztve eme lovakat, igen drágán eladja 1 Emlékezzünk vissza pár lókiállitásra és vásárra itt nálunk Budapesten, mikor is a gróf Larisch-féle vadász­paripák sensatiót idéztek elő! Miért? Mert ezek mind már pár éven át felállított, kifej­lődött, kész lovak voltak, vadásztak stb Egy sem volt 4—5 éves! Már most ki az, a ki vagy ménesében vagy tenyésztésében bevárja azt az időt. hogy kanczáiö—7 évesek legyenek, mig tenyésztésre alkalmaztatnak. A legtöbb tenyésztő befogja vagy nyereg alá veszi csikóit 4éves korukban, olykor mint 3éveseket, egy, ritkán két évig használja és ha jónak bizonyult, beosztja a ménesbe, pedig ekkor még csak öéves. Belátom jogosultságát ennek is ; de ezzel nem érjük el ama czélt, hogy lovainkkal több vagy sok pénzt vegyünk be. mert 3 vagy 4éves herélteken oly hamar, a mint csak lehet, túladunk, a kanczakat pedig nevelésre for­dítjuk! Még az állami ménesekben is nehéz az eljárás a kanczák tökéletes kifejlődése és kipróbálása iránt! Mint 4évesek alá vannak vetve egy jó 3000 meternyi versenynek, de erre a training csak 6-hónápos és a "verseny után anyakanczáknak bocsáttatnak! Ritka meddő kanczáját mint 5—Oéves nyereg alá vagy befogva, és akkor megint csak párhavi munka után látjuk: mi lelt belőle és mivé vált volna, ba éveken át lelt volna használva. Még egy fontos momentum van a külföldi vevők irányában, melyet felemlítenem kell, ez a tartási viszony. Bebizonyíthatom, mert Franczia- és Angolországok nálunk vásárolt pótlovaiknál kiderült, hogy az első évben.melyben ott voltak, nem hogy jobbak, de silányabbak lettek, de még csikó-betegségeknek is alá voltak vetve és pedig miért ? Mert nem birta el szervezetük azt a több eledelt, táp-anyagot, melyben odakint részesültek ! Csak a második évben, mikor már átváltozott szervezetük; de miután nagy száma eme fiatal lovaknak el­pusztult. vált kitűnővé a fennmaradóit anyag. Ez tény. Ezt más állatnál, de még az em­bernél is észlelhetjük, hogy az ilyen jó tartás, koplalás után. árt eleintén a szervezetnek. Ta­pasztalhatjuk ezt a sokféle ujonc-zoknál az ország oly részeiből, a hol az emberek vagy rosszul élnek vagy sok, de puha anyaggal táplálkoznak. Ezzel nem akarom állítani, hogy rögtön fogjunk fiatal lovainknál az erösebb és jobb tartáshoz, ámbár ez nagyon czélszerü volna, de igenis igyekezzünk a felállított lo­vainkat jobban tartani és hosszabb, könnyű munka által értékesebbé alakítani. Mindezeket felemlítve, megkezdem a kiállí­tásra vonatkozót előadni, a tisztelt olvasótól elnézést kérvén azért, hogy eddig a tárgytól némileg eltéröleg irtam ; de szükségem volt egy alapra, a melyre a tervemet felépitsem ! Véleményem szerint, eme kiállítás egyszers­mind eszköz lehetne több czél elérésére. Minta czime maga egy nagyszerű eseménynek ád kifejezést, igy magának a kiállításnak nagy­szerűnek, valónak, eddig még a sok kiállí­tást felülmulhatónak kell lennie. Nagysze­rűnek az anyag tömegessége által, valónak az által, hogy mindenki kész anyagot látva és ezt az által, hogv eladó, meg is vehesse, ma­gáévá teheti, nem állíthatja, hogy schwindli; az eddigi kiállításokat," ha visszaemlékezünk reájok, beosztásukra stb. ugy egy nagy ca­leidoscopot látunk előttünk. Mindenféle ló, nagyja és apraja, tenyész- és használati ló, so­ványak és vastagok rémlenek szemünk előtt. Alig volt a kiállítás megnyitva, már bizonyos szögletekben jury működött, a publikum kapott valódi és corrigált cathalogust, 3e a lovakat nem, vagy igen nehezen találta meg. A legszebb anyag, tenyészanyag alig hatolt keresztül, mert ez nem lévén nagy át­lagában előkészítve, sőt voltak esetek, a hol a csikót pár héttel a kiállítás előtt válasz­tották el anyjuktól, ezek legcsunyábbak lévén, alig, csakis a szakértőknek tűntek fel. Voltak sok szép és jó használati lovak is kiállítva, de ezek csupán elövezetve, kivált a mi kisebb, de jó magyar lovaink ott, a hol dijaztattak, bizony csak egy succès d'estime értékkel. Ott helyben, a hol nyereg alatt vagy kocsiban mutatták be a lovat, a mi keveset és hogyan történt, arról ne is szóljunk. És pedig ez is szükséges, mert a néző tömeget ez mulattatja és érdekli leginkább. A legnagyobb benyo­mást tette mindenütt és mindenkire a nagy, erős munkás lovak kiállítása, mert ez impo­nált a nagy tömegre és még a szakembert is elragadta. Én tehát azt vélném : változtassuk a kiállítási rendszeren ! Állítsunk ki csupán kész anyagot és pedig mind eladót. Ha éppen tenyészanyagot is akar az ország kiállítani, ezt külön és egész más időszakban vélném kiállitandónak ! Indoko­lom az általam proponált kiállítást a kö­vetkezőkkel : Egy kiállításnak eredménye függ 1-ször a kiállított anyagtól, ezzel összekötte­tésben a mise en scéne-tëA ! Már senki sem ta­gadhatja, hogy előkészített, jól befogva vagy belovagolva, jó conditióban levő lovak ne vol­nának szebbek és tetszetősebbek, mint az eddigi kiállításoknál látott kevert tenyész- és használati lovak, a hol sovány, hosszú lábu egyévesektől kezdve, 20éves anyakancza mel­lett ennek 5—6 utolsó csikaja akár jó akár rossz, de mindenféle ló szerepelt! Ha szakem­berre tett is benyomást, egy jó tenyészanyag, 1000 látogatóból egyre, ugy a nagy közön­ségre semmit! Nékie nem tetszett! Már pedig egy kiállításnak sikere attól is függ : van-e és volt-e sok látogató ? a nem szépet pedig csak egyszer nézi meg az ilyen látogató ! De ellenben, ha nékie tetszetőst lát, ba látványos­ságot adunk nékie, a miről később fogok szólani, ugy visszajön annyiszor, ahányszor ujat és szépet fog látni ! Ilyent pedig eleget ! fognánk nekie felajánlani! Ha kiállításunk csu­I pán előkészíteti anyagból történik, ekkor min­, denesetre kell ennek bemutatásáról gondos­j kodni, annál inkább, mert emez anyagnak i mind eladónak kellene lenni, hogy sok idegen külföldi az egész nagy világból jöjjön és jönni is fog a néző, a vásárló. Ha ugy, a mint ezt később kifejtem, állítunk össze egy kiállítási katalógust, ha ezt a katalógust 1 évvel előbb a világ minden országának, minden jelenté­kenyebb újságának megküldjük, a consulatusok által a kellő felvilágosítást kiszolgáltatjuk, egy szóval a közhírré tétel mellett még egy kis reclámot is felhasználunk, oly néző és vásárló publikum jön össze, minő még egy lúkiállitáson sem volt ! Nagy a szükséglet be­tanított lovak irányában; nálunk még olcsók az árak ! Budapest éppen Budapest. A gyönyörű Magyarország milleniumot ünnepel! Ide tódul sok gazdag ember, lia láthat és mulathat. És pedig, hogy lásson és mulasson a lókiálli­tásnál, arról mi gondolkodjunk! A bemuta­tását a kiállított lovainknak be kell osztani, ennek rendesen kell végbe menni ! Bizonyos órákban csupán szemle az istállókban. Más órában elöhajtása ennyi meg emennyi 4-es fogatoknak, kettős fogatoknak, aztán paripák­nak, de mind mérsékelt számban, hogy a szemet a figyelmet ne zavarja a sok fogat és lovas. Bizonyos napokon vagy minden nap egy va­dászlovaglás meute után, kis steeplechase, lova­j golhasson az eme czélra, de kivált mint vevő [ bejelentett gentleman I Azoknak kedvéért, kik kipróbálni akarnának 2 tös vagy 4 es fogatokat, a tulajdonosok bele­egyezésével kirándulások a szomszédságba, mint Vácz vagy Székesfehérvárra ! Reggel el­indul és jó dejeuner vagy diner és délután megint haza. Mutassuk meg nekik, hogy min­denféle lovaink, bizonyos a vevőknek vagy idegeneknek még alig ismeri távolságot mér­sékelt, de náluk még alig elért sebességgel bejárják, ugy a neheze, mint az apraja! Minden héten legyen egy vagy több árverés délután, melyen mindazok ír lovak a sorszámban, melyek szabad kézből nem adattak el, vagy a tulajdonosa árvereztetni akarja, kalapács . alá kerülnek ! Ezért kívánnám, hogy minden kiállítandó ló eladó legyen. Hogy vehesse min­denki azt, a mi neki tetszik, a mire szüksége van. Ez roppant nagy számú publikumot hozna Pestre. Mit árt az nékünk, lui egy vagy két tuczat állami ménesbe'i anyakancza vagy telepbeli csődör, lia igen egymáshoz vágnak, mint carossier eladatnak is, vagy oly sokat, roppant sokat használnak azáltal, hogy megmaradnak? Ugy gondolom, nagyobb a ha­szon az eladásnál, mint a kár. Meg fognánk látni, hogy léteznek carossierek az országban ! Hány magán ménes állithatna elő oly 6—7 éveseket, hogv a tulajdonos maga is csodál­kozással nézné őket. Sok jót és szépet lehet találni a kisebb tenyésztőknél, már több generation át jobb mének után nevelt lovakból. Bebizonyította ezt tisztelt barátom Beniezky Gábor az 1885­iki kiálliáson csupán pestmegyei lovakkal. Az óta megint haladtunk egy generatiót és bátran állíthatom, hogy találunk, kivált telivér apák után, sok oly loval, melyek lia kifejlesztve ós előlovagolva lesznek mint 6—7évesek. mesés árakon fognak eladatni! Ne gondolja a ma­gyar tenyésztő, hogy a minden évben előfor­duló októberi árverésén az állami ménesbeli lovaknak, ezek oly drágán adatnak el. mert éppen eme ménesekből valók. Van valami a

Next

/
Thumbnails
Contents