Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-02-07 / 6. szám

1892. február 7. VADÁSZ - ÉS VERSENY-LAP 67 I Tehát összesen: Kétévesek számára 52 sikverseny ... 126700 frttal ол л g 3é « 3 « 5800 « 2é és id « 2 « 8300 « 3évesek ' « 21 « И6300 « 3 és id. « 72 .< 178700 « 4é és id. « 2 « 2400 « Összesen továbbá és 151 sikverseny 438200 frltal 31 gátverseny 57100 « 31 akadályverseny 63700 Főösszeg 214 verseny 559000 frttal. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. vi. A kocsizás. Ha egy gyakorlott szakember megáll egy nagy város utczájának sarkán és egy ideig figyelemmel nézi a mellette elhajtó kocsikat, akkor kénytelen lesz a gondviselés irányában hálál érezni. Nem fogja többé csodálni, hogy a statisztika sokkal több, kocsikkal történt baleseteket tud felmutatni, mintp. o. vasutakon történt szerencsétlenségeket csak legfellebb azt bámulhatja, hogy még több baj nem történik. Szerencsére a kocsilovaknak nagy része annyira ki van merülve, hogy kevés kedvük és erejük marad kicsapongásokra. A legnagyobb veszedelem közönségesen abban van, hogy igen kevés embernek van tudomása arról, hogy a kocsizásnál milyen fontos a jó kéz. Csaknem minden baleset, melynek komoly következése vagyon, (kivévén a másokkal való összeütközéseket) a kocsit elragadó lovakra vezethető vissza. A feldülés lépésben igen kevés veszedelmet foglal magában és ha ilyenkor megállunk, ritkán fogunk más panaszokat hallani, mint egy pár csekély contusióból eredő fájlalásokat; sebesebb menetben a kocsinak felfordulása már mindig határozottan veszedelmes, de elragadó lovakkal kiszámíthatatlan. Mind a mellett ritkán tudakolódik valaki az iránt, hogy van-e jó keze a kocsisnak? Pedig van sok kocsis és sok kocsizó ur, kik még büszkék is arra, hogy lovaik erősen dűlnek a marokra ; sokszor hallani az ilyenektől: «be derék lovak ezek. mentől tovább mennek, annál jobban teküsznek a zabiára ; a második órában már alig vagyok képes őket visszatartani.» Hogy milyen veszedelmes ez a felfogás a birtokosokra és családjukra nézve, azt egy egyszerű számítással lehet kimutatni. Ha egy ló közönségesen egy fontnak megfelelő sulylyal támaszkodik a zabiára, akkor, ha valamely váratlan körülmény öt megijeszti vagy felizgatja : legalább is tízszer oly nehezen fog a marokra dűlni ; ezt a súlyt még tartani lehet. De ha a ló közönségesen 30 fonttal nehezedik a zabiára, akkor valami szokatlan lárma folytán, vagy р. о ha leesnék a kisafa a lónak lábaira, 300 fontra fog nőni a nyomás; ezt a kocsis tartani nem képes és a lovak elragadják. Ez pedig a legközönségesebb eset. Sokan azzal vélik elhárítani a veszedelmet, hogy szigorúan arra tartanak, hogy az ostor ritkán használtassék, azért a négyes-kocsisnak soha sem engedik meg a pattogtatást és egyáltalán mindent elkerülnek, mi a lovakat felizgathatná. Más oldalról sokszor hallunk egy kocsist dicsekedni azzal, hogy milyen jól és szépen mennek a lovai, «de ostort nem szabad ám kibontani . . .» (mi természetesen csak négyesre vonatkozik). Ha ilyeneket hallok beszélni, mindig féltem a birtokosnak családját. Lovak, melyek nem tűrik a felriasztást, határozottan veszedelmes lovak. Ki merne jótállni. hogy valamely váratlan lövés, egy villám vagy összedűlő állvány, vagy valamely teve, melyet utazó circus-emberek az országúton vezetnek, egyszer váratlanul fel ne riaszsza a lovakat? Kocsilovak csak akkor nyújtanak némi biztosságot, ha felizgatott állapotban is jól tudjuk marokban tartani, azért szeretem, ha a kocsis oiykor felébreszti a lovakat és egyet durrant az ostorral, vagy ha néha egy darabig jól neki ereszti őket. Vannak sok olyan lovak, melyek ügetve egész biztosan járnak, de egészen megvadulnak, mihelyt csak egy pillanatig vágtatva lesznek hajtva, a mire a körülmények minket néha kényszeríthetnek. Azért igen hasznos a lovakat néha ezen járásban is gyakorolni. Ha arra tartunk, hogy lovaink kemény szájuak ne legyenek (mi egészen helyes igyekezet), sokszor nagyon tévútra leszünk vezetve olyan kocsis által, ki ügetés közben egy bizonyos büszkeséggel egészen megereszti a szárakat, azt akarván mutatni ez által, hogy lovainak milyen puha szája vagyon. A jó ember sokszor maga is nagyon csalódik, mert nem tudja, hogy ez nem bizonyít semmit. A lovak ezen tempóba beleszoktak és épen akkor nem is kívánnak sebesebben menni, de ha ez valamely váratlan oknál fogva eszükbe jutna, akkor az ilyen lovaknak éppen semmi szájuk nincsen. Csak, ha a legfelizgatottabb állapotban képesek vagyunk lovainkat visszatartani és uralni csak is akkor mondhatjuk : hogy igazán jó szájuk vagyon ! Kevés ember van olyan helyzetben, hogy maga taníthassa kocsisait, de vágynák azért bizonyos s igen egyszerű segédeszközök, melyek alkalmazásával a kocsist némileg ellenőrizhetjük és legalább azt érhetjük el, hogy keze egészen rossz ne legyen. Ezen irányban bárom házi eszközt ajánlhatok mint hasznosat. Ezek a következők : 1-ször. Szigorúan arra kell figyelnünk, hogy a kocsis, ha megállni kiván, azt soha ne eszközölje egy húzással. Az olyan közönséges mindennapi kocsisok, többnyire jól megmarkolván a szárakat, jól bátradülnek és semmit nem engednek, mig a lovak meg nem állnak. A kocsist arra kell szoktatni, hogy ha lehet, legalább is három ismételt szárhuzást tegyen, Ha még oly rögtön kiván is megállni, jobb ha többször huzza meg a szárakat. Czélját jobban és gyorsabban fogja elérni és a lovak ha ez közönségesen igy történik, lassankint elfogják veszteni azon rosz szokást, hogy a szárba nehezedjenek és a marok ellen erőlködjenek. 2-szor. Olykor-olykor meg kell tekinteni a szárakat. Ha ivszerüleg lelógnak, azonnal rendre kell utasítani a kocsist. Ha ellenben oly feszesek a szárak, hogy egy botra emlékeztetnek és több perczig ily helyzetben maradnak. azt is le kell tiltani. Hajtás közben feszítve legyenek a szárak, de soha иду, hogy több ideig egy póznához lehessen hasonlítani, hanem oly módon, hogy egy bizonyos természetes vibratiot lehessen észrevenni rajtok. Csak egy erős húzásnak rövid ideje alatt szabad a szárnak póznaként megfeszítve lenni. Ez kicsinység ugyan, de nagyon fontos és hathatós egy kicsinység. 3-szor. Azt kell kivánni a kocsistól, hogy útközben többször azon kérdést intézze lovaihoz, melyet a könnyű kéznek magyarázatánál előhoztam, t. i. azon kérdést : hogy készek volnának-e megállni, ha az tölök kívántatnék ? Észrevétlenül is lehet a kocsist ebben gyakorolni, ha többször ok nélkül azt kívánjuk tőle, hogy megálljon. A ki egyszer meggyőződést szerzett magának az iránt, hogy kocsisa nem szokta lovait egy hosszú húzással megállítani s hogy ez a szárakat feszítve tartja ugyan, de egy pár erös húzásokra fordított időt kivéve sohasem tartja azokat hosszabb ideig mereven feszitve, fianem ugy, hogy mindig némi vibratiót mutatnak, az már némileg megnyugtatva érezheti magát az iránt, hogy kocsisának nincsen határozottan rossz keze és hogy a lovai nem épen keményszájuak. Vannak ugyan lovak, melyek csak akkor mennek jól, ha erösebben támaszkodhatnak a zabiára ; ez tagadhatatlan ; és az ilyeneknél eszembe jutnak egy régi barátomnak és igen tapasztalt kocsisnak szavai, ki mindig azt mondta : hogy : «röst lónak éles zabla kell» és igaza vagyon. A szünetlen feszítés és folytonos nyomás által, több ostorcsapást lehet megkímélni, mert az állatnak figyelme ébren tartatik az által és igy kötelességét nem felejti el oly könnyen. De most vigyáznom kell. hogy el ne ragadtassam magamat ilyen csekélyebb különböztetések és kivételes esetek által, mert máskép egy vastag kötetté nőne ezen kis értekezlet, melynek pedig czélja nem az volt, hogy tankönyvet irjak, hanem csak az, hogy néhány személyes tapasztalást és nézetet közölhess^. Gr. Széchényi Dénes. Sport a Riviérán. (Folytatás.) Az egész Riviera, ha csak a természetre magára marad, igen kedvező légmérsékkel és remek panorámával biró, de végre is csak egy kecske-ország volna, hol a vulkanikus képzödésü szikla-hegység beleér a tengerbe s nincs köztük annyi hely, melyen egy lábnyom elférjen. Az első ember, a ki a thirhenusi tengeröböltöl a mostani Cannesig a szárazföldön végig ment, nagyon sok nehézséggel küzdött meg; de a kuliura segélyére jött e vidéknek, levágta és átfúrta a szikla-tömegeket s viszaszoritotta a tengert, megteremtette nagy munkával és áldozattal a közlekedési vonalakat, melyek a kellemesebb hegyszorosokat és völgyeket összekötötték s hozzáférhetöké tették ; de e vonal soha sem lesz alkalmas hadászati czélokra. Francziaország erről az oldalról teljesen biztosítva van. innét nem lesz intézve ellene támadás. A vasúti és közlekedési utak egymás mellett, sokszor egymás fölött és alatt vonulnak el, olajfa-erdök, narancsfás, pálmás kertek s a mi mükertjeink büszkesége, az itt útszéli növénynyé degradált áloék és cactus-bokrok között, egyik oldalon a végtelen tenger, másik oldalon magasra meredező sziklahegység ; a hegyhaj lások és völgyek megrakva feltűnő villákkal; St Remo, Mentone, Roquebrune, Monte Carlo, Monaco, Condamine, LaTurbie, Beaulieu, Villefranche s Mer, Riquier, Nizza és Cannes, tele idegenekkel, Európa sőt a világ minden részéből. A hivatalos kimutatások szerint a Riviérán az 1890-ik évben 480,082 idegen fordult meg, 1891-ben 567,153 és az 1891-dik évi deczember havában csak Monte Carlo, Monaco és Condaminebe 43,176 uj vendég érkezett a régiekhez; e számok fogalmat adhatnak arról a forgalomról, mely itt kifejlődött, ha figyelembe veszszük, hogy nem ritkák az egyesek, kik százezreket hagynak itt s alig van vendég, a ki legalább 10 aranynyal nem megkönnyebbülve megy el; oly pénzhullámzás van itt, mely mellett a mi budgetünk forgalma eltörpül. Az élénkség és forgalom központja MonteCarlo s abban a «Cercle des Etrangers De Monaco». — Külön vasúti állomása van a montecarloi banknak s az indóházból Lift szállítja fel a játékház küszöbéig a vendégeket. Pálmák, rózsabokrok, mindig virágzó teppichparthiek s örökzöld pázsitu bűbájos parkban fekszik a bűnös ragyogó palota, homlokzatban a tengerre kilátással; két magas tornyával olyan, mint egy templom, mely Mefisto nevére van felavatva ; carrarai márványból készült néhány lépcső egy fénylő