Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-11-20 / 69. szám

1892. november 20. tlékozva s ily czélból fölös mérvű andalúziai ló vásárolva. Hogy a spanyol-fajta ló a mult században majdnem az egész világon a legkedveltebb volt, ez a mult század szellemének, szokásának. igényének s ízlésének természetes és könnyen magyarázható következménye. Ama században, melyben majdnem mindent a formának áldoztak fel s melyben az igazi és czéltudatos eljárás alá lett rendelve a megszokott hagyománynak és divatnak, főkép pedig a tündöklő külsőségnek, a ló képességét is eme fogalom szerint ítélték meg s a kisebb termetű s igy szemre jelentéktelenebb külsejű, de izomzatában és egész szervezetével tehetséget ígérő keleti lovat, mely a legfárasztóbb meneteket kibírta s a híres spanyol loval valódi erőben és képességben számtalanszor fölülmulta, megvetették, miután mozgása és alkata nem volt szemre oly díszes, mint az andalúziai méné. Nem csoda, hogy az általános Ízlésnek hódolva, a magyar főurak és ménestulajdonosok is az Európában — Angliát kivéve — lábra kapott tenyésztési irányt követték s a diszfelvonulásokra, beiktatási ünnepélyekre s mülovaglásra mindenesetre előnyösen használható spanyol-fajtát kegyelték. Mig tehát a XVIII. században a föuri s igy jelentékenyebb ménesek fajta jellege az eredeti fajtától a spanyolhoz idomult, addig a nép kezén levő anyag — kivéve a német gyarmatokat — megőrizte régi alakját és eredetét, de gondatlan és mostoha kezelés folytán annyira törpült, hogy hadi czélokra, vagy úgynevezett hintós vagy igás szolgálatra, edzettsége és jó vére daczára sem lehetett feltétlenül alkalmazni. Habár az emiitett században az úgynevezett uri ménesek szép számmal voltaik is, u nép kezén levő anyag satnvulása s a szakadatlan háborúskodások általi anyagíogyasztás, az ország lótenyésztését komoly veszély elé terelte. Eme bajt látva s következményeitől tartva, támadt a század vége felé az az eszme, hogy a kormány az általános tenyésztés érdekében állami méneseket, illetve telepeket alapit. Ily czélból lett a magyar kincstár birtokát képezett mezöhegyesi és bábolnai állami jószág a katonai kormányzatnak, ménesalakithatás végett, átengedve, oly kikötéssel, hogy az ezen magyar kincstári birtokon nevelt mének ugyancsak a magyarországi tenyésztés előnyének legyenek mindenkorra átengedve. Habár a czélzott intézeteknek mereven katonailag történt szervezését egészen szerencsésnek nem lehet is elismerni, mégis tagadhatatlan, hogy a lendület megkezdésére bizonyos alapot eme ménesek nyújthattak volna. Ámde a szervezés ideje alatt folyamatban állt s utána szakadatlanul kővetkező háborúskodások a szándékot meghiúsították, miután a ménesek tartására szánt birtokokat egész 1816-ig inkább katonai pótlovak és a hadsereg ellátására szükséges vágómarha-települ használták fel. Az állami lótenyészintézeteknek befolyása tulajdonkép tehát csakis ez időtájtól számitható. A ménes-anyag megteremtése olyformán történt, hogy a béke beálltával a lovasezredek számfelettivé vált kanczaanyagja a ménesekbe lett összpontosítva, ott a tenvészanyag alapját képezendő. A kezdet nehézségivel is számolva, valamint szemügyre véve ama körülményt, hogy az államnak az idötájt szétzilált pénzügyei nagyobb kiadásokai ily czélra nem igen engedtek — ezt a kezdeményezést is hálával fogadhatja el az utókor ; — azonban mi természetesebb. mint hogy egy ily anyagból összeállított anyaállomány, melyben együtt szerepelt a nehézkes, lomha, cseh és morva ló, az eleven, fürge magyar és lengyel kanVADASZ- ÉS VERSENY-LAP. czával, e mellett a Moldvából és Beszarábiából beszerzett fajtájuakkal — egyöntetűséget vagy egy tenyészirány megállapithatását még nagy időtartamig épen nem Ígérhetett. A méneseknek 1816-tól 1826-ig levő szereplését a kezdet küzdelmének kellvén elismerni, komolyabb hatásáról csak 1825/26-túl fogva lehet emlitést tenni. Bátran állitható, hogy a magyarországi jelenlegi tenyésztés történelme ez idötöl fogva keltezhető, noha ez időszaknak első huszonöt éve is hazai tenyésztésünkre teljesen meddőnek állitható, mert a katonai kormányzat, daczára a birtokok átadásánál világosan kikötött feltételnek — a magyarországi ménesek létszámából elenyészöleg kevés tenyészanyagot fordított Magyarország érdekének s az eme ménesekben nevelt ménanyagnak egy tizedrészét sem fordították a magyar tenyésztés emelésére, hanem e ménesek majdnem összes sarjait a monarchia örökös tartományainak engedték át. (Folytatása következik). ÜGETŐVERSENY, TENYESZTÉS. Nancy Hanlcs, az ügetök királynője, a mult hónap végén kisérletet tett a saját recordjának (2:4) a javitására. mi azonban nem sikerült, mert az angol mértföldet 2 p. 5 mp. alatt ügette be. * Lebeclka, Bröse 0. ur kitünö orosz kanczája, mely az utóbbi bécsi iigetö meeting alatt három győzelmet kiviva, ugy gyorsasága, mint szívóssága felöl szép bizonyságot tett, eladó. Vére és alkata után ítélve, ménesben is jó szolgálatot tehetne. AGARÁSZAT ÉS KOPÁSZAT. Pardubitzi parforce-vadászatok. A Hubertus-vadászat f. hó 3-án oly nagy és fényes társaságot gyűjtött össze Hostowitznél, hogy a megjelentek számát 80-ra lehet tenni. A Hubertus-szarvast a zminy-i réten bocsátották szabadon, mely a legközelebb esö malompatak felé vette iramát, melyen átkelve, az erdőség felé tartott, melyet aztán nem is akart odahagyni, végre azonban a veskai erdöszélén a falka erősen szoritván, csakhamar hallali következett be. A vadászat 55 perczig tartott, mely után a tárasaság a Casinóban gyűlt össze a nagy diner-re, hol katonai zenekar működött s mivelhogy a társaságban számos fiatal delnő volt, a táncz sem maradt el. Az aznapi vadászatban résztvettek : a master gróf Larisch Henrik. Kinsky Ferdinand, Liechtenstein Rudolf, Auersperg Ferenez berezegek, gr. Paar dandárparancsnok, Schönburg és Hohenlohe herczegek, Kinsky Rudolf gróf és grófné, Larisch György és János grófok, ClamGallas, Wilczek, Nostitz, Clam-Martinitz grófok, Berg báró, Rayer ezredes, Rosen gróf s számos főtiszt az 1. és 8. sz. dragonyos ezredből. November 4-én Srchnél volt a meet. A falka az elbocsátott szarvas nyomaira vezettetvén, a Ghaby-erdönek tartott, honnan a vadat kiszoritota s most az iram gyors paceben az Elbe felé irányult, melybe a vad beléveté magát, egy ideig lefelé úszott abban, majd kilépett a vizböl, hogy aztán újra abban keressen menekülést, mig végre Nemcitz falunál megállította a falka, 40 pereznyi jó run után. November 5-én a vaspályaháznál voll a a találkozás. A szabadon eresztett szarvas jól fölhasználta a kapott térelönyt s gyors iramban a legközelebb esö tölgyes félé iramodott el. A mezőny a vaspálya vonalon át követte a falkát Drazkowitz, majd Medlesitz helység félé. aztán a trebositzi palaknak a (iOl ciwitzi erdőbe. Innen a város közelébe tér ' vissza s a vasúti hidhoz, mely a Chrudimkafolyón vezet át. A menekülő vad háromszor keresztezte a vizet, mig végre Vosoresan helység felé fordulva, ott egy udvarban menedéket talált. A vadászat tartama 1 óra 30 p. volt. November 7-dikén a meet Bobdanecnél volt. Az elbocsátott szarvas átkelt az Elbén s roppant erőfeszítést igénylő vadászatot nyújtott, mig 2 óra 35 perczig tartott run után, kimerülten, Stepanow falunál, a falka előtt összerogyott. November 8-án Srchnél gyűlt össze a társaság. Az elbocsátott vad Opatowitz felé futott, bevetette magát az Elbébe s átúszta azt. A falka a túlpartról újra fölvette a szimatot s végre Bukowina helységnél hallali lett. A run 1 óra 55 perczig tartott. Draghunting. Kassán, az ott állomásozó összes fegyvernembeli lovasitott tisztek és a környékben levő urlovasokból egy «lovas vadász részvény-társaság», «Draghunt Club» alakult. Az egylet védnöke: gróf Üxküll-Gylleband Sándor cs. és kir. altábornagy, a kassai cs. és kir. 6-dik hadtest parancsnoka. Igazgató és master : báró Bailou József m. kir. honvéd huszár-örnagy. Huntsman : Vas Sándor m. kir. honvédhnszár-föhadnagy. A társulatba a cs. és kir. 9-ik tüzér ezred, a cs. és kir. vonat-osztály és a m. kir. 5-ik honvéd huszár ezred törzse I-sö osztály tisztikarával testületileg lépett be, ezenkívül a többi katonai parancsnokságoktól egyenkint és a vidéken lévő urlovasok, részvényesek. A társaság hetenkint két vadászlovaglást (Draghunting-ot) rendez kizárólag róka-szimat után. Jelenleg 16 kopúja van, melyek részben gróf Forgách László máudoki, részben gróf Andrássy Géza parnói tálkájából származnak. Hubertusi vadászlovagláson részlvettek: az egylet védnöke: gróf Üxküll Gylleband Sándor cs. és kir. altábornagy, br. Bailou József őrnagy mint master, Vas fbdn., mint huntsman. A cs. és kir. vonat-osztálytól Gerbié Miklós őrnagy, Steinnergöttl Albert százados, Kokotovics Domonkos, Beer Henrik és Ruzicska Ferenez hadnagyok, — a cs. és kir. 9-ik tüzér ezredtől, Gorzek Ferenez és Horchler Hugó századosok, Dreger Nándor, báró Zech Colbert és Heidenthaler Miksa főhadnagyok, Straub Jenő, Novotny Károly és Roskoványi Dezső főhadnagyok, Pomiankowski József cs. és kir. dzsidás hadnagy vezérkari tiszt. A m. kir. 5-ik honvéd-huszár ezred I-sö osztályától a masler és huntsman-en kivül Rozsnyay József és Fráter Jenő főhadnagyok, Pintér Jenő és báró Amelin Guido hadnagyok és Farkas Géza tiszthelyettes. Urlovasok közül: Paxy Kornél és Salamon Géza urak. A találkozási helyen nagy örömmel lett fogadva gróf Üxküll-Gylleband cs. és kir. altábornagy ur, — ki daczára, hogy az öszi gyakorlatok alatt balkarját erősen megsértette és még most sem gyógyult meg teljesen — a hubertusi vadászlovaglásra mégis nyeregbe ült. Nézökül a vidék szép hölgyei fogatokon jelentek meg. A futam 45 perczig tartott két rövid chek-kel. Este 6 órakor a Schiffbeck-szállodában 25 terítékű ebéd volt. A társaság elhatározta, hogy a téli hónapokban közösencarusselt, lóháton való versenyvivást stb., bavonkint lovas-ünnepélyt rendez. Eme társulat működése annál is inkább ügyeimet érdemel, mert az országban egyedüli, hoi különféle fegyvernemből alakult és hol egyszersmind urlovasok is részvényesek és mely társulat nemcsak a tereplovaglást, hanem a finomabb iskolalovaglást is czéljául tűzte ki.