Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-01-01 / 1. szám

1892. január 1 3 között ott első sorban a Metropole-Preis szerepel, mig nálunk a 20.000 frtos Szent-Lászlódii mellett még egyéb uj dijak is keletkeztek, mint az Igazgatósági dij, a Budai dij stb. Az első 20,000 frtos St. Leger is a lefolyt évben került eldöntésre. De — mint azt már lapunkban egy előbbi alkalommal felemiitettük — a startoló lovak száma is tetemes emelkedést mutat fel az előbbi évekhez képest s igy minden irányban örvendetes haladásról lehet beszélnünk. Az egyéves csikó árveréseinél elért átlagár kerek számban 2200 forint volt, a mi nem üti meg ugyan egészen az 1890-ik évben kalapács alá került egyéves csikók átlagárát, de a mig 1890-ben csak 89 csikó cserélt gazdát az árveréseken. addig 1891-ben 103 vagyis 14-gyel több, miből az a következtetés vonható, hogy ugv a tenyészanyag, valamint a versenyló-tulajdonosok (mint tényleg) szaporodtak. És végezetül, a kép teljességéért, felemlítjük e helyütt a versenysaison bezárta után történt eseményeket is, ámbár ez lapunk által annak idején már oly mérvben meg volt beszélve, hogy e helyütt csak a tények egyszerű ismétlésére szorítkozunk. A bécsi és budapesti jockey-clubok igazgatóságai két jockeyt, nevezetesen T. Busbyí és B. Coatest tiltott fogadások miatt s egyúttal néhány budapesti és bécsi turflátogatót is kizártak a monarchia versenytereiről. A napi sajtó ugy Budapesten mint Bécsben, a jockey-clubok emez erélyes intézkedését oda magyarázta, hogy a turfon nagy csalások történtek, ami azonban nem felett meg a valóságnak, mert csak meg nem engedett fogadások köttettek. A fogadások ellenzői e körülményt mégis arra használták fel. hogy ugy a bookmaker mint a totalisateur intézményét megtamadják. S a sok lármának és helytelen iranyzatnak már egy következménye is volt. az tudniillik, bogv a bécsi Jockey-Club a felügyelete alatt álló versenyterekre a bookmakereknek 1892-re már nem adott engedélyt. Ebből kifolyólag a bookmakerek azon is gondolkoznak, hogy ha Bécsben nincs engedélyük, akkor a budapesti versenyekre sem jönnek el, mi ha valósulna, meglehetősen hiányzonék az impulsus, mely a totalisateurnek eddig nagy lendületet adott. Hogy kíváncsian nézhetünk még mindannak elébe, ami a jövő évben történhetik s hogy az események hatása iránt is várakozással lehelünk eltelve, az kétséget nem szenved; mindazonáltal reméljük, hogy rövid időn minden rendes mederbe tér, mert ellenkező esetben a fogadások ellenesei azt fogják tapasztalhatni, hogy a. fogadások elenyésztével egyenlő arányban fog országos lótenyésztésünk is visszafelé baladni. a mit pedig már ök sem akarhatnak. Fogadás és hazardjáték. Kevesen fogják nálunk ismerni Bous admiral történetét és viselt dolgait : de az angol sportkörökben most is nevére esküsznek, kijelentései nagy tekintélylyel birnak s mindenütt az egész mivelt világon, hol sportot űznek, Rous admiral neve sulylyal bir ; ő volt egyike azoknak, a ki kijelentette: «hogy fogadás nélkül nincs verseny» s ennek az igazságnak ugyan áldozik Anglia, mert ott fogadás és verseny együtt él törvényes házasságban, háboritatlan jó viszonyban ; senki sem gondol összeköttetésük megzavarására s maguk a házastelek legkevésbbé, mert tudják, hogy szétválasztásuk közös halálukat okozná. Pedig a verseny és fogadás Angliában is sok áldozatot kiván, nagy vagyonokat nyelt el, egyeseket tönkre tett, de az egész dologgal nyert a közügy s felemelte Anglia lótenyésztését, hogy az egész világ odajár tenyészanyagért s e czimen jól megadóztatja az egész világot. Nálunk még a fogalmak kissé zavarosak : a nagy közönség már kezdi elfogadni, hogy lóversenyek és telivértenyésztés nélkül nem lehet virágzó országos lótenyésztés. De egyesek felszólalnak a versenyfogadások s totalisateur ellen : pedig ez egymás nélkül lehetetlen s e tétel igazságát meg kell szoknunk, s nem hallgatni az ál-moralra, s az egész ügy esetleges kinövéseire. Fogadás nélkül nincs verseny az egész világon sehol ; nálunk sem lesz a nélkül. A telivér-ló már egy cultur-állat. mely a legjobb angol tenyésztés és tiszta keleti vérnek keresztezéséből származik, mely két századon tul gondos és ligyelmes párosítással tisztán ! fentartatik, rendkívül intenzív felnevelésben részesül s folytonosan minden generation keresztül a legészszerübb munkát kapja, külső arányaiban, csontozatában, emésztő szerveiben, vérben, kitartásban fejlődött s átalakult s a tovább-tenyésztésben átöröklő erővel bir; ennek | a nemes állatnak tovább tenyésztését máinem lehet egyedül a nagy természetre bizni, mert. elcsenevészedik és megsemmisül ; kell a telivér tenyésztbelése szempontjából intézményeket fentartani, mint a versenyzés, mely a jó telivérnek egyedüli kipróbálása s ezzel összeköttetésben a fogadásokat és totalisateurt, melyek nélkül nem lehet fentartani a versenyeket. A versenyfogadásoknak sok ellensége van, mert sokan veszítenek rajta s ez igen természetes, mert a bookmakerek könyve igen magas száziólira van összeállítva s a totalisateur is az összes tételekből minden futamnál 8«/» levon s egész versenynapra a versenyszámok után ez sokat tesz ki : ezt az összeget az egész közönség veszti el. Azoknak, kik a totalisateurre tettek, a verseny után sokkal kevesebb pénzük van, mint mikor a pályára léptek. Az egész intézmény arra van alapítva, hogy a ki a lóversenyek izgalmait és örömeit élvezni akarja s a totalisateurre tesz, az lótenyésztési czélokra önkéntesen adó alá veti magát, e mellett a mi közönségünk lóversenyek kérdésében nincs eléggé tájékozva, keveset foglalkozik vele; р. o. Angliában a nagy közönség legalább is ért annyit a versenyügyhöz. mint nálunk csak egy szűkebb kör, р. о. ! a lovaregyleti tagok ; és mégis fogad, sőt : j könnyű játéknak tartja, melyen hamar lehet ; I meggazdagodni ; természetesen hamar kell köI vetkezni a kiábrándulásnak s ebből kell következni az elégedetlenségnek, s néha erejükön felül is belemerülnek az egyesek : s hamar kedvező talajra talál az a leltogás, hogy a versenyeknél visszaélések, csalások követtetnek el s az egész egy veszélyes hazardjáték. — Ennek az iránynak terjesztésére a napi lapok is szolgáltatnak elég anyagot ; pedig a hírlapi közlemény disgustáló hangja talán éppen a miatt oly keserű és elfogult, mert irója a totalisateurnél hagyta a pénzét, azért az elfogulatlan és igazságos verseny-kritika szempontjából jó volna a sport-referenseket is, mint a handicapert és a loveregyleti tisztviselőket, a fogadások megkötésénél korlátozni. Természetes, bogv a ki a versenyeknél veszt, annak mindig van kifogása a versenvügygyel szemben s az ellen hangosan nyilatkozik; mig a ki nyer. az hallgat. Az elégedetlenek hamar csoportosulnak azok körül, kik a verseny fogadást és totalisateurt hazard játéknak tartják s azt eltöröltetni kívánják; e kérdés a képviselő házban is felvettetvén, az ügy lényegére nézve kívánunk némi megjegyzéseket tenni. Az államhatalomnak kétségtelen joga van hazárdjátékká minősíteni a fogadásokat s erre vonatkozólag törvényt aikotni. de mindaddig mig az egész világon a verseny fogadás nyilvánosan megengedett dolog, sőt mindenki, ki e kérdéssel foglalkozik, tudja, hogy verseny, fogadás és lótenyésztés emelése öszeforrt dolog, mely egy egészet képez. Nincs joga senkinek sem hazárdjátékká bélyegezni a versenyícgadásof at ; s miután a civilizált Európa min den állama megengedi a versenyfogadásokat, alig lehet, bogv éppen Magyarország, mely kiválólag lótenyésztő ország, az egyedüli legyen, mely minden következményével együtt hazárdjátékká minősítse a versenyfogadásokat. Fogadás, játék és szerencse-játék fogalmai nincsenek kellőleg és összevágólag megállapítva Európa különböző törvényhozásaiban, sőt az e kérdéssel foglalkozó elméleti munkák tanai sem vágnak össze. A németországi irodalomban P. Jonas «Zeitschrift für die gesammte Itrafrechts-Wissenschaft» czimü munkában hivatkozással Dankwarlh, Vangerow, Gerber, Wächter stb. munkáira, összeszedte mindazokat, melyek a versenyfogadások hazardjellege mellett foglaltak állást, mig a franczia irodalomban Mr. Charten de Meur. «Dictionnaire de Jurisprudence Hippique» czimü munkájában igen érdekes adatokat szolgáltat a mellett, hogy a versenyfogadás nem képez hazard-játékot. A sportsman és lótenyésztés szempontjából nem lehet elfogadni a hazardjáték theoriáját, mert lia lóversenyeink eredményei a véletlen szerencsétől függnek, akkor elvesztette lótenyésztésünk minden alapját, ha a lóversenyek néma "legjobb anyagnak, — melyen a jövő lótenyésztése nyugszik — kitüntetése és kiválasztása, ugy hiába való volt a pár száz éves fáradság, munka és költség, melyet az egész világ lóversenyekre s lótenyésztésre fordított. Fogadás, játék és szerencse-játék fogalmai ezekben a hivatkozott tudományos munkákban ugy van definiálva, hogy fogadás az, midőn két vagy több egyén nézete eltérő egy bizonyos kérdés felett s az illetők egyezséget kötnek. hogy a kinek állítása helytelennek bizonyult. valaminek teljesítésére köteleztetik: a lényeg a fogadásnál nem a nyerés, hanem inkább az úgynevezett «Rechthaberei», mig a játéknál a czél a nyerés, mely a szerencsejátéknál mindig a véletlen szerencsétől függ. A fogadásnak ezt a tudományos definitióját egyetlen Jockev-Club sein fogadta el s az igy megkötött fogadás sport-szempontból nem lenne még érvényes: az angol Jockey-Club fogadási szabályaiban, melyet a világ összes versenyterei elfogadtak, kétségtelen, hogy q fogadási szerződés létre jöttéhez nézeteltérés szükséges, mert különben nem jöhetne létre a fogadás; még az is okvetlen megkívántatik, hogy a fogadás megkötésének idejében a nyerés lehetősége mindkét félre nézve meglegyen, különben nincs fogadás. A nyerés vagy «Rechthaberei» szempontjai nem befolyásolhatják a fogadás természetét. A játék és szerencsejátéknál czél a nyerés s kimenetele különösen az utóbbinál a véletlen szerencsétől függ s mentül jobban érvényesülhet az egyén akaratereje és szellemi funktiója a játéknál, annál kevésbbé szerencsejáték, hanem társasjáték, a pénzbeli különbözetekre teljesen tekintet nélkül, mert a nagy és kis pénzben való játék mindig az illetők pénzviszonyai és felfogásától függ s a pénzösszeg nem befolyásolja a játék jellegét ; lehet társasjátékot nagy pénzben játszani, mig hazardot kicsinyben sem szabad. A versenyek kimenetelénél annyi tekintet jön figyelembe, az egyén szellemi functiója annyira érvényesül, bogv a hazardjálék-jelleg a fogadásoknál csak legfelebb azoknál fordulhat elő, kik a jockevk dresseinek szine szerint teszik a fogadást. A ló vére, apja. anyja, condició, versenymultja, sebessége, kitartása, talaj minősége, a levegő és szél befolyása, a jockeyk classisa, a verseny távolsága, a pálya alakja stb., mind tekintetbe veendő s végre a a fogadásoknál az oddsok bosszúsága, mely mathematikai alapokat nyújthat, ha mindezeket figyelembe veszszük, a helyesen megkötött versenyfogadásoknál az egyén szellemének funktiója annyi irányban van igénybe véve és oly mértékben nyilvánul, hogy a versenyfogadás a hazardjáték jellegével nem birhat.