Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-11-13 / 68. szám

587 összegek nagyságát tekintve. Az igen jó ló poenalitással is megnyeri a versenyeket, dé a kevésbbéjó lovak is több-kevesebb reménynyel küldetnek az ütközetbe s gyakran sikerrel ; ha azonban nem volna poenalitás és nem volna handicap, ugy sok szép dij a legjobb lovak számára egyszerű walkoverré válnék s amaz istállók, melyek csak másod- vagy harmadrendű anyaggal rendelkeznek, képtelenek volnának a versenylovaik tartásával járó óriási költségeket fedezni, ha nem volna meg a mód, hogy eme másod-vagy harmadrendű anyaggal is dijakat nyerjenek. És épen ebben rejlik a nyerési esélyek kiegyenlítését ezélzó versenyek jogosultsága, melyeknek legsajátságosabb nemét a handicapek képezik. Ha ez nem igy volna s ha a nyerési esélyeket kiegyenlítő versenyek száműzve volnának a gyepről, ugy (kis mezőnyök és walkoverek mellett) a versenyügyel a jelenlegi arányokban fenntartani lehetetlenné válnék s ez magát a telivérnek tenyésztését is megbénítaná. A fennebb mondottakból is kifolyólag, a handicapek rendeltetése, hogy a versenydijaknak egy része a versenyistálló-tulajdonosok küzött helyes arányban osztódjék fel, a mi más szavakkal annyit tesz. hogy a jó lovakkal biró versenyistállók ne vihessenek el minden dijat s a kevésbbé jó lovak tulajdonosainak is jusson a verseny dijakból valami. A versenydijak eme helyes arányú megoszlására nézve föfontosságu, hogy a handicapek az erre hivatott hivatalos közegek által jól legyenek elkészítve, vagyis hogy a liandicapper által az egyes lovakra a terhek oly módon szabassanak ki, hogy a teherkiszabás által a lovak nyerési esélyei valójában ki legyenek egyenlitve* Jó a handicap, ha a fogadási piacz nem tud határozott kedvenczet választani s az induló lovak többé-kevésbbé egyenlő arányban találnak barátokat. Ez annyit jelent, hogy a jó handicapben a nyerő el legyen rejtve. A fogadási piacz és a handicapper ellenlábasok. Amaz a valószinü nyerőt akarja előre kitalálni, a handicapper törekvése pedig, hogy ezt lehetőleg nehézzé tegye. A fogadó közönség sokszor túljár a handicapper eszén, a handicapper azonban épen oly gyakran tapasztalhatja, hogy a fogadási piacz is nagyokat téved kombináczióiban. S mivel a handicapper ügyessége által a handicapekben a nyerési esélyek mégis a legtöbb esetben többé-kevésbbé ki vannak egyenlítve, ennélfogva valójában a handicapekben látjuk a legnagyobb mezőnyöket a startnál s lehetünk egyúttal tanúi a legérdekfeszitöbb végküzdelmeknek is. A nagy mezőnyök, az érdekes finishek és a verseny kimenetelére vonatkozó különböző eshetőségek élénk hangulatot idéznek elö a turfön s a forgalmat minden irányban növelik, mert bosszú oddsszal leginkább handicapekben sikerül a helyesen combinálóknak, nemcsak kötni, de egyúttal nyerni is fogadásokat. Az istálló-tulajdonosok is, kellő körültekintés mellett, leginkább handicapekben vannak képesítve jó fogadásokat eszközölni, mert gyakran csak maga az istálló bir kellő informatióval lovának valódi képességéről s igy ez, valamint egy otthoni trial eredménye is legjobban használható ki egy handicapben. Handicapet bárom alapon lehet egy lónak megnyerni. Az egyik, midőn a ló conditiójában előre megy, s a versenyben jobb, mint volt eddigi nyilvános futásdi alkalmával, melyek alapul szolgáltak, hogy a handicapper a ló képességét megbecsülje s a lovat a szerint terhelje. A másik, midőn a handicapper a ló képességének megítélésében tévedett, vagyis midőn a nyerő lovat kevésbbé terhelte meg, mint a mily teher a lovat valójában megillethetné. A harmadik alap pedig, ha a ló utóbbi rossz vagy kevésbbé jó formái szerint lett a handicapper által megterhelve s az illető ló a versenyben régebbi jó formáját tudja bemutatni. Az az istálló, a melyik helyesen meg tudja itélni, hogy lova előbbi legjobb formájához képest, conditióban előre ment. vagy hogy lova képességének megítélésében a handicapper tévedhetett, vagy végre hogy képességében visszaesett lova ismét régi jó formájában van. az nagy előnyben van, ha fogadásokat köt s bizonyos positiv alapon várhatja lovának nyerését az illető handicapben. Eme most elősorolt dolgok a handicapek természetének és előnyeinek jellemzésére vonatkoznak s egyutlal arra is alkalmasak, hogy a handicapek jogosultságát bizonyítsuk áltaíuk. A handicapek jogosultságának további indokolását azonban annál inkább is niellözhetönek tartjuk, mivel e jogosultság senki által kétségbe nem vonatik. A versenyügy ismerője azonban legjobban tudhatja, hogy a handicapek a versenypropositióknak nem csupán kiegészítő, de egyúttal alkotó elemét is képezik s a maga sajátságaival együtt, melyek az egyes istállótulajdonosokra nézve hol kedvezőek, hol ki nem elégitök is lehetnek, nélkülözhetetlenek. Hogy a handicapek az egyes tulajdonosokra nézve ki nem elégitök is lehetnek, az kétségtelen. mert a handicapek elkészítése rendesen egy egyénre van bizva. a ki a terheket saját legjobb belátása és ítélőképessége szerint szabja meg, a kiszabott teher ellen nincs felebbezés s a versenylótulajdonos a kiszabott, bár nem tetsző teherrel vagy indítani kénytelen lovát, vagy pedig a versenyből egyszerűen törli azt. Másrészről pedig, minthogy a handicapben a nyerési esélyeknek ki kell egyenlítve lenni, vagyis miután a handicapnek olyannak kell lenni, hogy azt bármelyik ló megnyerhesse, minden istállótulajdonos minden handicapet, melybe lovat nevezett, egyúttal meg is szeretné nyerni, vagyis azt szeretné, hogy az ö lovával bánjék el a handicapper legenyhébben ; ennélfogva mi sem természetesebb, de semmi sem fekszik emberi mivoltunkhoz közelebb, mint hogy a versenylótulajdonosok a lovukra kiszabott teherrel csak a legritkább esetben lehetnek és lesznek megelégedve. Mindannak daczára azonban, hogy az egyes istállótulajdonosok között csak kevesen vannak. a kik a saját szempontjukból a lefolyt versenyévben a handicapek kimenetelével meg vannak elégedve, a handicapek nagyjában még is kellőleg oszlottak meg az egyes lovak és az egyes versenyistállótulajdonosok között, minek részletezését azonban jövö számunkra tartjuk fenn. Annyit azonban még e czikk keretébe is beilleszthetünk, hogy a monarchia összes versenyterein 107 sikverseny-handicap és 52 gát- és akadály-verseny handicap lett kiküzdve s ama 107 sikverseny handicap 82 különböző lónak jutott s 41 istállótulajdonos között oszlott meg : mig az 52 gát- és akadály handicapet 37 különböző ló nyerte, mely lovak 27 versenyistállótulajdonos birtokában állottak. A legtöbb ló csak 1 handicapet nyert, egy ló azonban 3 handicapnél többet egész éven át nem nyerhetett sem a sik. sem pedig az akadálypályákon. Jövö számunkban részletesen ki fogjuk mutatni, hogy a handicapek statisztikája miképen áll az istállótulajdonosokra valamint az egyes lovakra nézve s egyúttal még egyéb érdekesnek ígérkező momentum statisztikai megvilágítását vettük czélba. (Folytatása következik.) Gyepérdeküek. Az Ausztriai JorI-c//-C7«ilegközeléhl) Tabúdy Sándor cs. és kir. őrnagyot másodosztályú tagjává választotta meg. A bécs-berlini távlovaglásról. (Folytatás és vége.) Egészen eredménytelen maradt a távlovaglás az egyes lófajok és fajták stb. kitartó képességének kérdésére nézve s szerencsére, ez a nemleges eredmény némi, habár csekély védbástyát állit az e tekintetben való elméleti értekezésekkel szemben. Mert hiszen valamely theoretikus arra a gondolatra jöhetne, hogy szépen ki lehet számítani: porosz félvérnek ennyi és ennyi órára meg perezre volt szüksége, telivérnek ennyire, ausztriamagyarországi félvérnek ennyire, következésképen ezek meg ezek a legjobbak. Ez aztán ugyancsak badar következtetés lenne, mert ezek az idők ezer apró eseménytől függnek s átalában kiszámíthatatlanok. Eme fölfogásnak a helyes voltára nézve, legjobb bizonyíték lehet az az elvitázhatatlan lehetőség, hogy ne mondjuk, bizonyosság, hogy a lovas változtatásával ugyanazon a lovon egészen más eredmények érhetők el. A tarkán összevegyitett lőanyag például osztrák-magyar részről mindenféle juekerre (hogy ne mondjuk ponyra) vallott, egész a legerősebb carossierig s a legtöbb félvér származásának mind a két részről való több mint elégtelen bevallása daczára, mégis meg lehet állapítani, hogy — a mint mondani szokás — minden országbeli lovak résztvettek a versenyben, azok közt nagy mennyiségben az «ismeretlenek» rossz családjából. Valamennyi ló nemesen volt nevelve egész az oroszokig, melyek szintén rosszul végeztek. Az osztrák-magyarországi lovakra nézve azt az észrevételt lehetett tenni, hogy ezek közi igen sok nagyon csinos, frissen maradt kis ló volt. Az a 45 osztrák-magyar ló, melyeket a Tattersall pályáján október ll-én előlovagoltak, kevés kivétellel frissek voltak s kitűnően mentek. Ha még egyszer egy ilyen vagy ehhez hasonló távlovaglás katonai részről terveztetnék, meg kellene fontolni, vájjon nem volna-e gyakorlatias akkor, kizárólag oly lóanyagot használni, mely az országban a hadseregek számára tenvésztetik. tehát a versenyben való részvétel csakis szolgálati lovakra vonatkoznék. Oly anyag, melyet eme czélra vásárolnak össze, elveszti a tenyésztésre nézve minden érdekét, főleg mivel a nemzetiség s még inkább a származás bejelentése, ily lovaknál többnyire a regeszerü szájhagyományokon alapszik, melyeknek a legcsekélyebb becsük sincs. Hogy telivérek nagyobb számmal nem léptek ki s igen csekély mértekben vettek részt, oka a telivérek nagy értékében rejlik, melyeket nem akartak romlásnak (enni ki. További következtetéseket vonni, a nyilvánosságra jutott anyagok alapján, lehetetlenség. Nagyon óhajtandó volna, ha mindakét ország bizottsága, hivatalos minőségében, az anyagot, egyenlő szempontok után kipuhatolná és ennek eredményét közzé tenné. A legfontosabb tények egész sora tűnnék ekkor elö, mely nagyérdeku s maradandó becsű lenne. Engedtessék meg nekem ama szempontok elösorolása. a melyek szerint a vizsgálatok eszközöltetnének. Minden a távlovaglásban résztvett lovas kéretnék föl az egyesült bizottságok által a következő pontok íelkiösmeretes bejelentésére: 1. A ló származása. 2. Az idő, a mióta a távlovaglás kezdete előtt a ló a résztvevő tulajdonában volt. 3. Az előkészítés módja a távlovaglásra s az idö, a mely alatt ez az idomítás történt. 4. Bejelentése annak, miképen használták a lovat a távlovaglásra idomitás előtt, steeplereknél a szolgálati időnek, a megfutott versenyek s a győzelem számának is. 5. Record' Bécs—Berlinig, illetőleg ama pontig, a melynél a lovaglást abba kellett hagyni, utóbbi esetben az okok elösorolásával. 6. Lehetőleg pontos idö megjelölése az egyes 1*