Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-10-09 / 61. szám

536 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. lótenyésztésünkre. A győztes lovakban a vér, a telivérböl átvett intenzív erő volt, mely a sikerhez vezetett bennünket; az élre beérkezett lovakban magas száztóli abból a veres folyadékból a mit vérnek nevezünk, a telivér. Mindig azt az álláspontot védelmeztük, hogy mentül magasabb vér azaz a telivér az, mely ily nagy küzdelmekben győzelemhez vezet; készséggel elismerjük, hogy telivér után tenyésztett jó félvér többet ér és többre képes mint a rossz telivér ; s ez a helyzet és igazság megkapta relifjét e nagy távlovaglási versenynél is, telivérek közül be lett nevezve versenypályán teljesen lehasznált és mellette középosztályi! anyag, mig a telivér után tenyésztett legjobb félvér, annyira magasvérii félvér, liogy versenypályára teli vérekkel szemben volt a küzdelemre képesített; hogy e tusában a telivér után tenyésztett félvérnek kelett győztesnek lenni s nem a pályán elhasznált gyenge osztályhoz tartozó telivérnek, melynek nagy része már az előkészületnél harczképtelen lett, ez egészen természetes. Csodával határos az elért eredmény, vér volt és vér lesz jövőre is, mely ily csodákat előidézni képes ; versenyügy és telivér nélkül ily nagy dolgokat elérni nem lehet. A versenypályán bemutatott küzdési bátorság és idegrendszer az, melynek átöröklö ereje, a lovat győzelemhez juttatja. Hogy a versenyügy mély befolyással van, a távlovaglásoknál is, mutatja, hogy a három első helyre érkezettek, mindhárom kitűnő és győzelemhez szokott versenylovasok; gr. Starhemberg, br. Reitzenstein és Miklós Aladár, versenypályáinkról igen jól ismert urlovasok. Gr. Starbemberg elnyerte a német császár és király ö felsége tiszteletdiját, mely ö felsége ezüst melszobrából áll. Br. Reitzenstein elnyerte Ferencz József császár és király ö felsége tiszteletdiját, mely egy teljesen felszerelt huszárt ábrázol ezüstből; mindkét tárgy, igen értékes és remek iparmű. Miklós Aladár huszár főhadnagy a harmadik dijat nyeri, de érdeme a két legyőzőjéhez egyvonalra helyezhető, mert ö volt az első, a ki a nagy recordot felmutatta s ö még a bizonytalan, a meg nem határozott idö ellen küzdött, mig a két első győztesnek már az ismert idö ellen lehetett lovagolni. Még nincs befejezve a nagy távlovaglásról az ének, még nincs befejezve a kérdés, csak befejezve annyi van, hogy a magyar huszár és magyar ló dicsösségére van a magyarnak. * * A nagy távlovaglási verseny immár eldőlt. 4 német tisztek utolsó nap indult csapatjainak az első helyek közül egyet sem sikerült elfoglalni, kivéve br. Reitzenstein Vilmos főhadnagyot, ki gr. Stahremberg Vilmos huszárfőhadnagy mögött a második helyet vivta ki. A többi német tisztnek csak a kilenczediktöl jutott néhány hely. Igy Stahremberg,- Reitzenstein, Miklós, Hő fer, Csávossv, Muzyka. Hinke és Scherber Jakab után következik német részről : 9-diknek Thaer hadnagy, kinek recordja 78 óra 16 perez, tizenegyediknek — mert tizedik ismét az osztrák-magyar Schmidt (79 ó. 5 p.) — Kronenfeld hadnagy (79 ó. 6 p.), tizenkettediknek Förster százados (79 ó. 44 p.) és tizenharmadiknak Johannsen hadnagy (80 ó. 4-6 p.) Azután ismét osztrák-magyar lovasok következnek egész a tizenkilenczedik helyig. Starhemberg kapja az első dijat, a 20,000 márkát és a német császár ezüst mellszobrát, Reitzenstein a másodikat, a 10,000 márkát és királyunk ö felsége tiszteletdiját, Miklós 6000, Höfer 4500, Gsávossy 3500. Murzyka 3000, Hinke 2500, Scherber 2000 márkát, a következő kilencz lovas 600—1800 márkát, további 25 lovas pedig 500 márkát nyertek. Összesen 42 dijat osztanak ki a következő sorrend szerint való liszta szerint : Lovas record márka 1 osztr.-m. Starhemberg gróf főhadnagy 71 óra 34 p. 20,000 . 2. német Reitzenstein br. hdn. 73 « 6 « 10,000 3. o. m. Miklós huszár föhdn. 74 « 24 « 6.000 4. o. m. Höfer hadnagy 74 « 32 « 4,500 5. o. m. Csávossy husz. hdn. 76 « 7 « 3.500 6. o. m. Muzyka főhadnagy 77 « 26 « 3,000 7. o. m. Hinke főhadnagy ... 77 « 35 « 2.500 8. o. m. Scherber J. hadn... 78 « 5 « 2.000 9. ném. Thaer hadnagy 78 « 17 « 1.800 10. o. m. Schmidt hadnagy.. 79 « 5 « 1,600 11. ném. Kronenfels főhadn. 79 « 7 « 1,400 12. ném. Förster kapitány .. 79 « 44 « 1,200 13. o. m. Kielmansegg br. h. 79 « 57 « 1,000 14. o. m. Batthyány gr. fhdn. 80 « — « 900 15. o. m. Scherber H. hadn . 80 « 24 « 800 16. o. m. Sehram hadnagy . . 80 « 42 « 700 17. ném. Johannsen hadnagy 80 « 47 « 600 A többi 25 dij 500 márka és a huszárok közül nyerték grót Vay főhadn. és Tarjányi kapitány. A 42 dij közül 17 a németekre és 25 a mi tisztjeinkre esik ; a német tisztek közül 12-nek kisebb dijakkal kell megelégedniük és csak 5-en kapnak nagyobb jutalmakat. Ebből kitűnik az, hogy az átlagos record hasonlíthatatlanul jobb volt a mi lovasainknál, mint a németeknél, mert a németek közül az egyetlen Reitzenstein százados volt képes nyolczvanegy órán alól megtenni az utat, mig a mieink közül heten érkeztek ez idö lefolyása előtt Berlinbe. A mieink sorrendje ezenkívül meglehetősen arányos időbeli különbségeket mutat, a mennyiben a perczeket elhagyva 71, 74, 76, 78, 79, 80és81 órajalatt tette meg az utat a hét első tiszt, mig a németek Reitzensteint kivéve, 83 órával kezdik a recordot s már a tizedik lovas 93 órával számol be, holott a mieink közül még a 12-iknek is csak 68 órára volt szüksége. * * Csütörtökön délután 6 órakor Albrecht föhg is meglátogatta a bécsi starthelyet és az akkor beérkezett gr. Westarp hadnagyot és Kümmerle kapitányt bemutatta magának. A lovas- ; bravourokról kiváló elismeréssel nyilatkozott. Gr. Starhemberg «Athos»-a csütörtökön este kimúlt. Starhemberg ajánlkozott, hogy egy J hét múlva az egész utat Bécsből Berlinbe I ugyanolyan idö alatt megteszi, mint ezt Berlinből Bécsbe megtette. Azzal, hogy egy cseh helységben eltévedt, még órát vesztett, különben 67f óra alatt tette volna meg az utat. Reitzenstein bravourjáról Deines német katonai attaché tett jelentést a császárnak, ki táviratilag közölte az eredményt Krosigh és Rosenbaum tábornokokkal, fölemlítve, hogy Reitzenstein azzal, hogy a ködben eltévedt, negyven kilométerrel többet lovagolt. Bravourja rendkívüli örömet keltett. Berlinben az első gárda-dragonyos-ezred az osztrák-magyar tisztek tiszteletére lakomát adott, melyen Knesebeck ezredparancsnok kiemelve az osztrákmagyar tisztek által elért fényes eredményt, felköszöntötte Ferencz Józset király ö felségét, az osztrák-magyar megbízott pedig Vilmos császárt. Miklós főhadnagy is résztvett a lakomában, mig gr. Starhemberg a második testör-dzsidás-ezred'lakomájára volt hivatalos. Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. V. Lovasjátékok. De ez mind nem elég. Minek várjunk mindig, mig a divat nekünk egy uj «sport»-ot hoz, vagy azt reánk erőszakolja ? És mért ne mulassunk azzal, mi orrunk előtt fekszik és mihez a szükséges anvag készen áll istállókban? Van-e szebb és hasznosabb mulatság a lovas katona számára mint a caracole : vivni lóháton akár karddal, akár lándzsával? Ez jgyszer nagyon szokásos volt, és ifjú koromban sokat láttam, valahányszor egy ezred valamely ünnepélyt rendezett. Hogy miért esett feledékenységbe éppen most, mikor a lovasságnál az előőrsi és kutató szol gálát sokkal többet szerepel, mint valaha ÓS Így sok alkalom nyilik a kézi fegyver használatára. Milyen sokféle ártatlan és jókedvű mulatságot szerezhetnének ifjú tisztek magoknak és másoknak különféle lovas-játékokkal. Nem kerül semmibe és vigan mulathatnak. Azután végtelen váltakozást lehet belehozni az ilyen lovas-játékba. Két ilyen rögtönözött játékot mondhatok el itten, melyek éppen véletlenül eszembe jutnak és melyek azt mutatják, hogy mily csekély előkészületekkel lehet magát és másokat mulattatni és egyszersmind egy hasznos gyakorlást végezni. Mikor én valami 40 év előtt Galicziában szolgáltam, a közel lakó pajtásokkal, egy kis tourniert akartunk összeállítani, de nem bírván pánczélokkal, melyek mellünket igazi lándzsák ellen megvédhették volna, közönséges söprüket vettünk elö, melyeket lándzsaképen karunk alá vévén, egymásnak neki lovagoltunk, mig az egyikünk vagy másikunk az egyensúlyból ki lett taszítva. Sokat nevettünk és jól mulattunk, azonkivül érdekes eszmecseréket ébresztett, mi unalmas kis garnisonban jól esik és végre lovainkkal együtt sokat tanultunk ez a'kalommal. A második eset a következő volt. Két fiam j a gazdaság megtanulására egy évet töltött i egy mivelt és intelligens bérlőnél ki egvszer! smind jó lovas volt. Megismerkedvén a szomI szédságban Iévö átellenes katona-tisztekkel, j kikkel sokat társalogtak, lovagoltak, végre a ! jó kedvnek serkentése végett, egy különös játékot gondoltak ki, melynek gyakorlása czéljából rendes összejöveteleket tartottak. A község legelőjén két fapózna oszlopként lett felállítva, ugy, hogy egy kaput képezzenek. Nem messze onnan egy lovas várt a nyeregben, kezében tartván egy vadász-ostort. Ezelőtt egy malacz lett eleresztve, a lovasnak meg az volt a feladata, hogy ezt a malaczot a jelzett kapun keresztülhajtsa, mi nem volt oly könnyű feladat, mint azt előre képzelni lehetett, mert a malacz hazafelé sietni kivánt, söt sokszor a ló lábai közt is elfutott. A birák ezalatt az órát tartották kezükben és ama lovasnak Ítélték oda a dijat, ki az ö malaczát legrövidebb idö alatt tudta keresztülhajtani a jelzett kapun. Lovaikat az urak többet voltak kénytelenek forgatni, mint ahogy azt kezdetben elvárták, mi annál inkább emelte a dolog érdekét. Igen jól mulattak és azután vacsoránál jól megbeszélvén a dolgot, nevet is adtak a játéknak: «Lecref».*) E két esetet csakis azért emiitettem, hogy I mutassam, mily kevés előkészülettel lehet magát és másokat egészséges és ártatlan módon mulattatni, ha az igazi sport-ösztönt birja az ember. Azért még több sikert várhatunk, lia vagy a számtalan régi lovasjátékok közül választunk, vagy saját találmányú játékainkat fejlesztjük. Milyen csinos volna, ha pl. ifjú tisztjeink minden szabad vagy unalmas órát arra használnák, hogy egyszerűen saját lovaikon egymással vívnának. Hogy ruhájukat emellett ne rontsák és magoknak haszontalan sértéseket ne szerezzenek, fölemlitem azt a módot, melylyel fiaimat 8 éves koruktól fogva a pony-csikon gyakoroltattam. Egy közönséges a régi káplárbothoz hasonló mogyoró-pálcza lett elővéve. Azután talp-börböl vágattam egy hosszú pyramis *) Francziának látszó különös szó csak megfordítása a német «Ferkel» szónak. Közlő