Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-07-03 / 37. szám

1892. július 3. 311 főereje állóképességben rejlett, mely 1800 meteres futamban kellőleg nem érvényesülhetett. A Derby-nyertesek közül Triumphot mi annak a lónak tartottuk, mely a Szt. Istvándijat is megnyerte volna s Gagát semmi esetben sem helyezhetjük Triumph alá; igy, eltekintve a nagy tehertől, mi a Derby-nyertes Gagának igen magasra helyezzük nyerési esélyét a Szt. István-dijban és nem minden esély nélkül fognak a starthoz állni Primás II., Da Vinci, Espoir és Hires sem ; a többi hallgatással mellőzött lovak csak küloldali esélyIvei birhatnak e nagy futamban, kivéve, ha utolsó futásuktól fogva egy magasabb classisba tudnak átmenni. A verseny tényleges lefutása még nagyon messze van; a jelöltek csak 8—10 nap múlva veszik fel újra a munkát ; majd kötelesség szerüleg még többször visszatérünk e nagy futam esélyeinek megbirálásához. A turfközönség már most is élénken foglalkozik e nagy futammal ; Bécsben több könyv nyittatott e versenyre : — elég természetellenes, hogy a legnagyobb magyar futamra Bécsbe járnak fel a magyarok fogadásokat kötni. — A mint értesültünk, előleges fogadások köttettek következő lovakra : Bravo, Csővár, Khalif', Nini. Coureur. Caga és Primás lf.-re — s azt hiszszük, a nevezettek elég jogosult tárgyai az előleges fogadásoknak, ha elég hosszú odds-szal lehetett megkötni; — de a már eszközlött kötések után alig várható, hogy az indulásig oddsaik rövidebbek legyenek. Mindent összevetve, je'enleg a verseny lefutásától oly igen távol a háromévesek közül Coureur, és ha betegségét teljesen elfelejtette, Coruna és Gaga, az idősebbek közül Csővár; Bravo és gr. Henckel egyik lova a mi jelöltjeink. Kétéveseink. Tavaly az első jelentékeny kétéves versenyt, : a — St. Leopolds-Preist, — egy kancza j (Springal) nyerte meg, az idén ellenben , ugyanebből a futamból egy mén (Clifford) került , ki mint gyözö ; s mindezek daczára tavaly j ilyenkor Gaga, Trick-Track és Gutkeledben | három első osztályú s nagy reményekre j jogosító méncsikót tudtunk megnevezni, melyek határozottan jobbaknak voltak mondhatók, mint a gyengébb nemhez tartozó kortársaik, mig ennek ellenében ma a kétéves kanczák emelkednek ki ménjeink felett. Pedig a St. Leopolds-Preisnak mult évi és ez évi eredménye épen ellenkező előjel gyanánt szolgálhatott volna. Clifford majdnem egyedüli, a mely mén nagyobb kétéves-versenyeinkben a győzök között található. Csak a St. Leopold-Preis jutott az erösebb nem képviselőjének, a többi nagyobb konkurrentiákból kivétel nélkül kanczák kerültek ki mint győzök. A Micsodaversenyt Hihetetlen, a Trick-Track-versenyt Eris, a Nini-versenyt, a Ruperra-dijat és a Metropol-dijat Nem szabad, a Károlyi-Emlék- I versenyt és a két kísérleti versenyt Lássuk, i a Vinea-versenyt Dornröschen és végre az I Aspirant-versenyt Timpany nyerték meg. | A most elősorolt kanczák képezik kétéve- j seink elite-jét, melyekhez még Népdalt és I Szélvészt kell hozzászámítanunk, mig ellen- i ben legfeljebb három oly méncsikót tudunk . felemlíteni, a mely magas formát mutatott s ezek Clifford, Massenet és Leidi. Kanczáink között bizonyára a még eddig legyőzőre nem talált Nem szabadnak kell az elsőséget oda Ítélni, mert három futása alkalmával mindannyiszor a legjobb társaságban győzött .utóbbi diadalát mély talajban és 1100 meter távolságra aratta s bizonyára javulóképes ló, mely jó formáját a jövőben sem fogja elveszteni. Nem-szabadnak istállótársa a szintén gróf Esterházy Miklós tulajdonát képező Lássuk, eddig ugyancsak nem talált legyőzőre, bár a Kanczák kísérleti versenyében a győzelemben Népdallal osztozkodnia kellett. E könnyű í kancza formáiban azonban határozott decadantiát lehet tapasztalni, mert a mig a Károlyi-Emlékversenyt igen könnyen, lehet ! mondani játszva nyerte meg Clifford, Eris, I Dornröschen stb. ellen, addig a Nyári kisér! leti versenyben már Eris mellett nem tudott ; hasonló könnyűséggel elmenni s a kanczák j j kisérleti versenyében Népdallal, melyet nem j j lehet képesség tekintetében Eris fölé helyezni, i küzdelem után holtversenyt futott s Szélvészt ! J is csak fejhoszszal utasíthatta a harmadik j ; helyre. Lássuk jövője nem nagyon rózsás i j szinben tűnik fel előttünk s nem valószínűt- j , len, hogy Micsodához és Springalhoz hasonló I sors fog osztályrészéül jutni és sem az öszI szel, sem pedig mint hároméves elsőrangú j szerepet aligha fog játszani. Versenyképesség tekintetében Eris és Dornröschen egyenlő magasságban állanak, mindI kettő mindig luven futott s Dornröschen a j Vinea-versenyben 1200 meterre igen figyeI lemreméltó tehetséget árult el, mely alkaI lommal egyúttal arról tett tanúságot, hogy a ! ; hosszabb távú versenyek inkább lesznek inye | 1 szerint, mint az 1000 vagy 950 meteres fu- ; tamok. í Népdalról már megemlékeztünk : kétségki- • i vül legjobb futása volt ama holt verseny, j , midőn Lássuk volt vele kénytelen a dijat 1 megosztani. Első föllépte alkalmával még nem lehetett versenykész állapotban, mert Massenet, Soldat és Vara mögött csak 4-ik tudott lenni, de Nem szabad mögötti 2-dik helye a Nini-versenyben már jó lovat sejtetett benne j s e remény valósult is, midőn május végén ; tizenkettes mezőnyben könnyen nyerte első i versenyét j Szélvész csak kétszer futott; első megjele- , nése a versenypályán szép győzelem volt, • melyet Volosca, Massenet és még más nyolez j ló felett aratott, második fellépte alkalmával pedig csak rövid fejhossz választotta el az előtte czélhoz érő Lássuktól és Népdaltól. Igen hasznos és szintén magas osztályú , kétévest birunk Timpanyban. mely két szép j győzelemmel (Alag, Soldat stb, — és Népdal, ' Volosca, Culioden stb. ellen) és egy második ! helyével (Dornröschen mögött és Olíva előtt) sok képességről tett tanúságot. Némi fentartással az első osztályba kell még sorolni Hihetetlent, is, mert első megjelenése alkalmával Dornröschenben és Massenet- 1 ben jeles lovakat vert meg, bár két későbbi 1 alkalommal (a Károlyi-Emlékversenyben és az ( Első osztályú eladóversenvben) oly mérsékel- | ten futott, hogy előbbi győzelmét sokan vélet- ; lenségnek hajlandók betudni. Jelesebb méneink közül Clifford könnyű | győzelméről a St. Leopold-Preisban már meg- | emlékeztünk. Igazi nagy lónak hittük, oly | fölénynyel nyerte versenyét s a távoszlopnál 1 ugy elszaladt versenytársaitól, hogy lovasának ! Carlyle-nak ugyancsak vissza kellett fogni, , nehogy megszámlálhatatlan hoszszakkal nyerjen. Aki e győzelmet látta, az alig képes elhinni. hogy Cliffordnak a Károlyi-Emlékver- , senybeli második helye ne lenne visszaesés s tényleg már akkor beszéltek róla, hogy a ló j köhögött s megveretése ennek volt tulajdonit- J ható. Clifford a Metropole-Preisban helyezet- ; lenül futott s ezen harmadik és utolsó felléptével már sokak bizalmát elvesztette. Való- | szinü azonban, hogy Clifford ez alkalommal már épen nem volt rendben s igy még reménvelhetö, hogy a nyári pihenő alatt teljesen magához jön s bizonyságot fog tehetni arról, hogy legjobb az eddig pályára hozott mének között. A később Massenet-nek keresztelt, de még I mint névtelen ló pályára hozott Gunnersbury— Minever mén egyike volt a legszorgalmasabb i lovaknak, mert hétszer futott, háromszor nyert, a többi alkalmakkor pedig mindannyiszor helyezve lett. Legmagasabb formát azonban utolsó felléptével mutatott, mert a MelropolPreisban Dormösehennel holt versenyt futott a második helyre, holott első megjelenésekor ugyanezen kanczától két hossz választotta el a ezélnál. Massenet tehát határozottan sokat javult május elseje óta s csak azt lehet fájlaln hogy a ló roarer, minélfogva nem szamithat oly carriére-re, melyre különben igényt tarthatna. Még Leidit akarjuk első osztályú kétéveseink közé sorolni, bár két első futása erre egyáltalában nem jogosít fel. Harmadik megjelenése azonban könnyű győzelem volt a hü Volosca s más 12 ló fölött, mely alkalommal legalább is oly stylben verte meg e kanczát, mint Szélvész ; s igy e mértéket véve alapul, Leidinek feltétlenül helyet kell adni évjárata legjelesebbjei között. (Folytatása következik.) Eszmék a lovaglás és kocsizás köréből. A szabad kézidomitás (Folytatás.) Két óráig tartó munka után. Rarey-t látni lehetett: mikor ezen ménnek a hátán ülve, szár nélkül csöndes lépésben megkerülte a lovardát, a lovat csak a vessző segítségével vezérelvén és a mellett két pisztolyt elsütvén. Mindamellett két nappal ezután ugyanazon mén agyon rúgta ápolóját. Mit lehet ebből következtetni? Épen nem azt, mit a publícumnak legnagyobb része állitana, hogy : a dolognak tulajdonkép nincsen gyakorlati értéke és hogy: «csak egy neme a szédelgésnek» . . . hanem azt : hogy, ha már egy olyan hathatós eszközzel birunk, melylyel akaratunkat az állattal közölhetjük, ennek alkalmazását addig kell folytatni, mig hatása átmegyen az állatnak természetébe. Saját tapasztalásomból két esetet említhetek. melyek ezen állitást feltűnően megerősítik. 1-ször. Volt nekem egy bábolnai arabs ménem. Egy igen jó ló, mely azonban magát épen nem akarta befogatni és minden próbánál oly erélyesen és addig rúgott: mig a kocsitól és az egész szerszámtól meg nem szabadult. Visszatérve egy angol fürdőből, mely egészségemet egy időre némileg javította, azonnal próbálni akartam, egy a rugó lovak számára való uj szerszámot, melyet Angolországból magammal hoztam és melyet ott akkor nagyon használni láttam. Két hosszú szíjból állott, melyek a hasalónak felső részétől indulva paralell a farmatringgal, végig mentek a lónak hátán és azután a kisafához lettek akasztva. Ezek leszorították a lónak hátulját, valahányszor rúgni próbált. A mén ezzel lett befogva. Egy pár perczig jól is ment a dolog. Valahányszor rúgni akart, hátuljával legfellebb egy kicsit ugrálni volt képes, de különösen ügyes és hajlékony testű állat lévén az a mén, végre utat-módot talált oldalast kibújni azon szerszámból. Most dupla erélylyel kezdett rúgni és végre át is rúgott az ezen tanulókocsiban magas helyen szaladó rúdon. Minthogy azonban, még most is ugy folytatta a rúgást, hogy folyvást dobolni hallottam csontjait és minthogy egy puha réten voltunk, azonkivül meg mind a négy szárt külön tartottam kezeimben, eszembe jutott, hogy a ménnek fejét, belső szárával i ugy befelé húzzam, hogy kénytelen volt kifelé elesni. Minthogy még mindig kalapácsolt, kötelekkel kellett megfognunk és lekötnünk hátulsó lábait, hogy kifoghassuk. 1*