Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-01-01 / 1. szám

22 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. Hogy valamely partul ne csala.tnának : Onnan deli Csetőt, deli Huszaint, Innét Hanvay Albertot. Toldy Jánost. A zálog és czöv.ek adása egészen más természetű, mert az utóbbi kihívásnak volt jelkepe és ezt a lelek nem miként a zálogot a bírónak, hanem egymásnak adták át. A bajvívás határnapján azok, kik egymással vivni készültek, magukat a bírónak felfegyverkezve bemutatták. A bemutatásnál, ha valaki jobban fegyverkezett mint sem illett volna, nem csak fegyverét veszté, hanem a «harczügyelő» állal le ifi vetkőztettelett és ellenfelével egyedül csak ingbe ruháztatva, kényszerült vivni; ki gyengébben fegyverkezett fel, az pótlólag jobban nem vértezhette magát és jobb fegyvereket nem használhatott. (A bécsi uj muzeumban a regi párbajoknak lovas- és gyalog vértezetei páratlanul nagy és szép gyűjteményben láthatók. Mátyás király aranynyal áttört párbaj-felszerelését, briliantos diszkardjait fájó sziwcl táljuk odafent!) Az ellenfelek és viadorok a küzdléren találkoztak, ott történt meg a vizsgálat, vájjon a vívás szabályainak elég lett-e téve mindenképen, vájjon a személyek, lovak, hadi öltözet választásában nem sértettek-e meg a törvények ; nem használtatnak-e mérgezett fegyverek a küzdelemben? Mindama körülmény megvizsgálására, mely a párbaj szerencsés vagy szerencsétlen menetére befolyhatott, legnagyobb szigor fordíttatott. A gondoskodás, mely kifelé irányult, abban állt. hogy minden kapu bezáralotl. minden torony, erőd és sáncz megszállva tartatott, az utczákat vaslánczokkal elrekesztették. Minden nőszemély vagy 13 éven aluli fiu a nézéstől eltiltatott, a közönség pedig komolyan intetett,- hogy minden mozgástól, jeladástól és zajtói óvakodjék. — az e tekintetben vetkezőkre szigorú büntetés, sőt halál is várakozott, ha hibájuk miatt a küzdelem eredménye megzavartatott. A párbaj színhelyéül egyenlő lapályos térség választatott, mely a pornak, szélnek ki nem volt téve. A nap világossága egyformán osztatott meg a vivők közölt. (Bárcsak amonstani pisztoly-párbajainknál ezutóhbi fontos körülményre pedansabban ügyelnének 1) Párbaj-fegyverekül használtattak: dárda, kard, bot. tőr. nyilak, bolgár bunkó, kelevéz, védszerül szolgált a paizs. A vivók mindegyike két-két karddal élhetett. Nagy Lajos királyunk egy honárulási esetben a feleket párbajra Ítélvén, rendeli, hogy mindkettő legnagyobb élességü két karddal jelenjen meg a küzdíéren, élethalálra küzdvén egymással. Lovas bajvívók előbb kopját törtek egymással, aztán kardjaikkal folytatták a párbajt. Későbbi praxis álapján az ellenfelek lovaikat is tartoztak a párbaj előtt előmutatni. Hogy emez elővigyázat a párbaj megindulása előtt szükségessé vált, mutatja a Bory Mihály bakabányai vitéz és Ibrahim palankai török lovas vezér között Érsekújvár vidékén lefolyt és megzavart párviadalnak esete 1589 május havában. Ibrahim t. i. igen vad természetű lovon jött a küzdtérre. mely patái rúgásával és harapással az ellenséget üldözte, annyira, hogy a mi fogai közé került, még az ellentél és lovának tagjait is. azt csak rongyokká szakítva lehetett onnan megint kitépni. Az ellenfélnek e szerint nemcsak egy emberrel, de a lóval is kellett volna egyszersmind küzdeni, mely körülménynél fogva Bory a párviadalt elutasitá. ha csak Ibrahim más lovon nem száll vele szembe. Erre a török vezér ráállani nem akarván, a küzdtéren megjelent magyar és török csapat hátat kezdett egymásnak fordítani és elvált. A mieink mind a mellett megrohanták a törököket és eme hitszegő támadás alkalmával a nagyon megtizedelt ellenség tömkelegéből Ibrahim gesztenyeszínű vad lovát is elfogták. Midőn néhány nap múlva , Pálfíy a dunántúli részek főhadvezérének parancsára Draskovits János e lóra rászállt és egy másik lovaggal párbajt vivott, ama harczos állat ellenfelét első lábainak segedelmével lováról leverve, fogainak iszonyú harapásaival ott rögtön összemorzsolta. Draskovits a gyeplők visszarángatásával és erős öklözéssel ettől hiába igyekezvén lovát visszatartóztatni. A fegyverek és lovak megvizsgálását a párbajok előtt az «igazlátók» mint akkori nagy tekintélyű securtdánsok végezték, kik a vivő felek által választattak. Az igazlátók ügyeltek a vivás feltételeinek megtartására, hogy a nem élelhalálra menő párbajoknál az ellenfelek egymást meg ne öljék, hogy a ló meg ne sebeztessék és ha ők a párbajt megszüntették, az ellenfelek a küzdelmet rögtön abba hagyják. A bajvívás előtt felállíttattak a disz-sálorok, melyekben az ellenfelek várták a fegyverek, lovak megvizsgálását. A párbajozó ellenfelét az esti harang megszólamlásáig tartozott bevárni. Ki meg nem jelent mint legyőzött, sokszor vagyon- és életvesztésre is ítéltetett, j A párbajt estalkonyig be kellelt fejezni és I a kinek vére addig nem testé a földet, győz! tesn°k declaráltatott. Nagy szerepet vittek az úgynevezett «párbajbékéltetők», kiknek a párbaj alatt is megvolt az a joguk, hogy az ellenfeleket egyezkedési javaslataikkal kibékíteni igyekeztek. A párbajozok a párviadal végén harczi I költségek czimén bizonyos birságszerü dijakat ' tartoztak fizetni, mely összegeket azonban I királyaink «Isten nevében» rendszerint elengedték. (Mint ö Felsége a párbaj-fogságokat legfelsőbb kegyelméből elengedheti). A pénzért felbérelt és fogadott párbaj-vivő viadorok, duellator, gladiator, athléta vagy • pugilok, majd minden nemzetnél becstelen és I jogtalan személyeknek tekintettek ; de hazai í régi duelumainkban nemesek is felbéreltették j magukat viadorokká, ugy hogy később királyaink az állandóan alkalmazott Királyi viadoroknak adományozott jogokkal a viadori állások becstelenségél eltörölték. Legnagyobb érdekű pedig az. hogy a via, dori hivatal a ma is virágzó Nagybudafalvi ! Vermes családnál örökös volt. Még lV-dik i László király 1274. évben Budafalvi Pétert és I testvéreit a harczoló udvarnokok fiai sorából kiveszi és az ország nemeseinek sorába erneli, kik a király zászlója alatt szolgálnak. A nemesítő okmányban a király Budafalvi Péteri az ő személyes viadorának nevezi, kinek azonkívül, hogy a csehek elleni hadban magát kitüntette és veszélyesen megsebesíttetett, nagy érdeméül rovatik fel, miszerint «a király parancsára» tizenegy izben szállt párbajra és mint bátor viador harczolván. mindannyiszor fényes diadalt aratott. Később a Budafalviak Vermes melléknevet vették fel. A Nagybudafalvi Vermes királyi viadoroknak párbajai különben a históriai adatok tanúságaként nem lehettek valami nehezek és bizonyára könnyen győzhettek, mert ellenfeleiket rendesen mesztelenül állították az ö királyi hatalmas vértezetük és fegyverzetükkel szembe. Vénség vagy betegség a bajvívás kötelezettsége alul elfogadható mentségnek tekintetett ; fogadott viadorokat, azonban a legalsóbb sorsú emberek nem állíthattak maguk helyett. A római pápák Róbert király, Nagy Lajos, Zsigmond királyainkat és Hunyady Jánost, győzhetlen pugilok, atléták és keresztény viadoroknak is czimezgették. A fogadott párbajvivó viadorok nagyban hozzájárultak a bajvivások tekintélyének és hitelének sülyesztésére, mert Mátyás király 1486-dik évében a bajvivásoknak majdnem tökéletes eltörlésére ama körülményből merítette legfőbb okát, hogy az ellenfelek ritkán küzdöttek személyesen, hanem viadorokat fogadtak,-kik megvesztegettetvén, az igazságos ügyek elvesztését idézték elé. (Ez különben a mai párbajoknál .is előfordul, nem ugyan a megvesztegetés alakjában, hanem p. az, ha egy jó vivő krakeller insultál valakit vagy ellenfele nejét elcsábítja és még ráadásul keresztül is lövi.) A nagyon elharapózott párbajok fékezésére és szabályozására szólottak a királyi felmentések. A pesti polgárok IV. Béla király által nyert kiváltságukban a bajvivások alól felmentettek. Visegrád községgel szemben fekvő Maros község lakosairól Róbert Károly király 1324. évben oly módon gondoskodott, hogy polgárai bajvivást sem maguk között nem végezhetnek, sem a bárók, nemesek vagy bármely ember ügyében bajvivásra nem Ítéltethetnek. NagyLajos királyunk Kaproncza, Kassa és Krapinavárosoknak adott párbaj-vivási mentességet. A papok mindig elfogadták a provocátiúkat, de természetesen csak viadorjaik utján verekedtek. Kivétel csak a hires pécsi püspök, Jób volt, ki a legocsmányabb bűnökkel vádoltatván, személyesen sokszor viaskodott és el-elbukott. Érdekes, hogy a rágalom bűntettét, melyet napjainkban majd mindig párbajokkal döntünk el, őseink nem ítélték a bajvivásokra. Legrégibb párbaj-hőseink közül elősoroljuk : Bátor Opus, nyilt párbajokban egy óriás csehvezért. Géza berezeg és Salamon király több ellenfelét leterítette. Maga Szent László király a kunok Ákos vezérét párbajban ölte meg. Cseri Balázs .lajeza előtt az őt kihivó Dscham török kapitányt egy kardvágással halottá tevé. Bakics Pál, ozmán török ezredest lovagias párbajban vágta agyon. Béla herczeg, a porn eránok vezérét, a két sereg jelenlétében folytatott véres párbajban gerelyével lováról leszúrta és hőstettéért a lengyel király leányát és a levente melléknevet nyerte, ki később e néven első magyar király lett. Tarenti Lajos 1350. évben Nagy Lajos magyar királyt levélben liivta ki, Párist vagy Nápolyt jelölvén ki a párbaj színhelyéül. Á magyar király a kihívást elfogadta, azonban csak itthon vagy a német császár előtt lett volna hajlandó megvívni. Mátyás király, Podiebrád párbajra történt kihívását elfogadta, irván : a nekünk ajánlott párviadalt rég óhajtottuk és annak örülünk. Bar mi, mint igazhitű keresztény fejedelem. egészen más állásban vagyunk, mint ti, átokba vetett és koronájától itéletesen megfosztott uratok és igy becsületünk sértése nélkül utasiíhatnók el ez ajánlást, ugy még is ezt tenni nem akarjuk, egész bizodalommal lévén az iránt, hogy az isten, kinek szent, ügyét folytatjuk, az igazságnak engedi a diadalt. Igen is készek vagyunk tehát vele megvivni, de nem szük és korlátozott helyen (mint a hogy az elhízott Podiebrád király kívánta), hanem mint keresztény fejedelemnek illik : lovag módjára, szabad helyen és illő fegyverrel. Mátyás király különben csak megtréfálta a potrohos cseh királyt, de párbajt nem vivott vele. Hogy a bajvivások végkép eltöröltettek volna, arról törvényeink nem emlékeznek ; jele, hogy ha valamely eszmét a közérzület fentart és az a nemzet vérébe és karakterébe is átmegy, az a törvények daczára is él, ha pedig a közérzület változott, akkor a magát már túlélt eszme törvény nélkül is örökre elszenderül. A mikor a régi nyilvános bajvivások szokása elenyészett, akkor keletkeztek a mai sokkal rosszabb, mert nagyobbára ahhoz nem értők által vezetett titkos párbajok, melyek a régi kettős viadaloknak az árnyoldalait tartották meg. Jules.