Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-05-15 / 25. szám

222 1892. május 15. akkor ezzel a 16 hátuljának helybenmaradása is volna egyszersmint elérve. A külső szár használatának ez egyik föelönye. t. i hogy pótolja és feleslegessé teszi a külső czombnak használatát, a ló hátuljának kitörése ellen való igyekezetnél. Eleinte nem árt a belső czombnak használata, mert a mint már emiitettem, a ló könnyebben megérti a fordulásnak intentióját. A spanyolok р. o. (velünk ellentétben) mindig csak a "külső szárral és belső czombbal fordítják lovaikat. En ezt nem kívánom elfogadni és azért a belső czombnak használatát is csak a kezdetben tanácslom mint segítséget, hogy a ló könnyebben megértse akaratunkat és előbb tanuljon a külső szár nyomásának engedni. Azért pedig, mert a lónak eleje azonnal könynyebben fog befelé fordulhalni, mihelyt némileg kifelé tolatik a hátulja. Ha egyébaránt egyszer könnyen megfordul a ló, akkor egészen eíhagynám itt a czomboknak használatát : mert a külső szárnak nyomása, ha egyszer jól megérti a ló, már magában is gátolni fogja hátuljának kifelé szegödését. Igy keletkezik azután egy neme a fordulásnak, mely nagyon közel áll a fél « pirouette »-hez, néha egy rendszeres fél «pirouette» is fog belőle fejlődni. Az utolsó esetben néha összeszorulhat és igy megakadhat a lónak hátulja, mely esetben a belső czombnak használata megint helyén leend. Ezen gyakorlatnál nem ütközném meg azon : ha a lóteje a fordulás alatt némileg kifelé volna állitva. Mindenesetre azon lennék a lovas helyében, hogy egyenesre igazítsam, ha kliet, de nagy súlyt nem fektetnék a dologra. Ezen gyakorolás folyvást volna ismétlendö. A comandó szó váratlanul érkezik, a ló meg helyben megfordítandó, akárhol létezik. Ha ez egyszer egészen jól és biztosan megyen, ha a ló könnyen és minden erőltetés nélkül fordul meg, a nélkül, hogy helyét elhagyná vagy kitörne hátuljával, akkor megjött annak ideje, hogy ügetve is lehessen folytatni e gyakorlást. Mikor ez is egészen jól megyen, akkor vágtatva lehet gyakorolni, természetesen csak azon mértékben melyen a ló már egyáltalján jól tanult helyesen vágtatni. Végre a lovarda féle carriére-ben is lehet ismételni a gyakorlást t. i. azon rövid sebes futásban, melyben a ló egyensúlyát még el nem vesztette. De nem szabad azt kivánni mikor a lónak súlya hosszabb sebes futás után, már olyan lendületet kapott, hogy ez öt a dolog végrehajtásában gátolhatná. Hogy ezen gyakorlatok nagyában is olyan jóknak és hasznosoknak fognának mutatkozni mint én azt képzelem, az még mindig kérdéses marad, mig figyelemmel végrehajtott hoszs-zabb és behatóbb próbák erre a választ meg nem adják. Az én személyes tapasztalásaim ez irányban még csekélyek, de a miken keresztül mentem, azt itt lelkiismeretesen kívánom előadni. Már jó idő óta egy derék-baj következtében minden testi gyakorlatban gátolva lévén, egy pár évig azon helyzetben voltam, hogy naponta löbb órát tölthettem a lovardában és itt fiaimat és cselédeimet tanítván, általok lovaimat is tudtam az általánosan elismert elvek szerint idomitani. Mikor egésségem némileg javult, más foglalatosságok vettek igénybe és már nem maradt elég időm arra, hogy hosszú leczkéket adhassak. A ménesből érkező csikók többé nem lettek rendesen idomítva, hanem az ez alatt felnőtt fiaim és a már kitanított cselédeim felültek a csikókra és odakint tanították őket használat közben, ugy mint azt én is tenni szoktam, mig egésségem azt megengedte vala. Ily körülmények közt egy párszor előfordult: hogy röglön ügyes és jól betanitott lovakra lett volna szükségünk, épen mikor az istállómban csak fiatal paripák találkoztak, melyek a lovast megszenvedték és elbírták, de melyek még kevés idomitásban részesültek Nem volt épen szükségünk szabályosan iskolázott lovakra, hanem mégis engedelmes és kiváltképen könnyen forgatható lovakra, mert nemsokára olyan vendégeket vártunk, kikkel fiaim «Poló»-t és «jeu de Barre»-t szerettek volna játszani, ugy mint vivni lóháton. Rendszeres idomitásra épen nem volt idő, mert egy hétnél és két napnál löbb nem maradt rendelkezésemre, azért eszembe jutott, hogy megpróbáljam egyszer azt, mi már régóta fejemben járt különféle országokban tett tapasztalások combinatiója és megfontolása alapján és a mit itt már részletesen magyarázni bátor voltam. Fiaim és pár legény az istállóból lóra ültek, én meg elővettem őket a lovardában. Az első két napon csak lépésben jártak körül és én folyvást azt kiáltottam reájuk : «helyben fordulj !» pedig csaknem minden perez után és ezt talán másfélóráig folytattam, nem rettegvén az unalomtól. A második nap leezkéjének végén már ügetvecsináltattam a dolgot egy párszor és a 4-ik vagy 5-ik napon átmentem á vágtatásra, mikor aleczkék vége felé jártak. Később csaknem az egész idö alatt vágtatva dolgoztunk és az utolsó nap kint a szabadon gyakoroltam őket. A siker nagyon túlhaladta várakozásomat és mikor megérkeztek a vendégek, az ifjak jókedvűen mulathattak a lovakkal. A gyakorlásnak egész ideje alatt tökéletesen mellőztem a «volte»-okat, köröket, oldaljárásokat stb és kizárólag csak a «passade»-t ismételtem. Nézetem szerint határozottan szükséges is, 1 hogy ilyen uj próbáknál elmaradjanak a köI rök és sok más szokásos gyakorlatok, nem mint., ha én ezeket ellenezném — ellenkezőleg ! nagyon is szeretem őket és hasznosoknak tartom, de itt. hol arról van szó, systhematice kitalálni, hogy mikép lehessen hadi lovakat a legrövidebb időszakban és legkevesebb munkával előkészíteni, a körök és mindazon gyakorlatok, melyek nem absolute szükségesek, csak megzavarnák a próbát, mert azután nem lehetne határozottan kimondani, milyen mértékben köszönhetjük az eredményt: ennek, vagy annak a gyakorlatnak. Mikor egyszer az itt magyarázott eljárásnak következései és utóhatásai szélesebb tapasztalások által, tisztába lennének hozva, akkor de csakis akkor lehetne praecise meghatározni, hogy milyen gyakorlatok volnának még hozzácsatolandók jövőre. Hogv a «volte»-ok és körök pedig egy hadi ló számára nem épen szükségesek, ezt a következőkből lehet látni : 1-ször abból, a mit már a keletiekről és mexicánusokról mondtam, kik tökéletesen megelégesznek a«passade»-dal és köröket nem gyakorol na к és 2-szor azon tapasztalásokból, melyeket véletlenül én magam szereztem ez irányban is. Már jó ideje, hogy Pozsonyban élve, néhány évig fiaimnak és barátaim fiai és leányainak rendesen folytatott lovaglási leczkéket adtam. A leczkék végén a 10 éven felül levő fiuknak az volt a jutalmuk az unalmasabb leczkék után, hogy caracolirozhattak, azaz lóháton vagy: «jeu de Barre»-t játszottak (egymást megfogván) vagy vivtak. Fejükre egy könnyű drótos «masque»-ot kaptak, és kezükbe egy mogyoró-páczát. melynek alsó végére egy a kardhoz hasonló markolatot csináltattam kemény talp-börböl. Igy neki vágtattak egymásnak és melegen forgolódva veszekedtek, mi a fiukat nagyon mulatta. Ilyenkor azt vettem észre, hogy a lovardának homoka különösen mozgékony j lévén, tüzesen lovagolt fordulásoknál a lovak í könnyen kicsúszhatnak és igy befelé eshetnének a fiuknak lábára. Ennek folytán azt rendeltem : hogy soha ne üldözzék egymást körökben, hanem hogy mindig szögletes fordulásokat csináljanak, t. i. megállni, fordulni és újra nekimenni! A dolog tökéletesen megfelelt a várakozásnak. Tüzesen és jókedvüleg üldözték és vágták egymást a nélkül, hogy csak egyetlen egy ló elesett volna. Ez reám nézve elég erős bizonyítása annak, ( hogy a körökben való lovaglás nem épen szűkI séges. Nem mellőzhetem itt azon észrevételt, hogy a régi lovaglást tárgyaló könyvekben, melyek még a tournier-ok (lovag-harezjátékok) idejéből maradtak a «volte»-nak gyakorlását többnyire négyszögletesen látjuk rajzolva és nem gömbölyűén. Igen lehető, hogy itt is az volt a vezéreszme: hogy ki ne csuszszanak a lovak. Gróf Széchényi Dénes. Bánatjelentés. ; Bécsi versenyek 1892. (Szeptember-Meoting.) Wiener-Criterium. 15,000 frt az elsőnek, 2000 frt a másodiknak, 500 frt a harmadiknak. 2éveseknek. 1200 meter. (140 aláirás.) Kisbánat jelentetett a következőkért : Annyira, Beatrice. Gorisande, Csokor, David, Diadem, Donaustrand. Duncan. Edith-k., Eva, Excentric (hibás nevezés), Gretchen, Hadfi, Hir. Inventor (hib. nevezés), Isoline, Kelevész, Követ, Or-vert, Paladin • (hib. nev.), Pirol, Poison, Rajkó, Ság, Üstökös (hibás I nevezés), Vadorzó, Velocipede, Go-on, Royal Vale, j Szikra, Athleta, Gavallér, Haragos, Syren, Bányász' Bukfencz, Atlanta, Partisane. ! Töröltetett : Bouquetière-kancza. I Állva maradtak tehát : Bimbash Tessék Minever-mén Clever Louis d'or Lieber Kerl Fasana Wiirtemberg-Husar Passiflora Oliva Pchutt Euripides Leonidas Friedensfürst Clifford Königswinter Csatlós Seeräuber Czimbora La Capitana Uram-öcsém Atheist Virad Crackshot Furcsa Vorlänzer Czinkos Fernande Persenbeug •Vocativus Supplent Patriot Coppelia Guttapercha Biobas Maggie Lord Brooke Volosca Virgoncz Fidelo Zweifel Szorgos Beeswing Absalon Szélvész Eris Welfare II. Helyes Banda Larkfield Filkó Herr Doctor Ábránd Madame Timpany Both Pál Sógorné Hortobágy Leidi Nadir Nem szabad Szüret Culloden Babu Málcsi Lavater Eckstein Kropidlo Petz Telimena Mameluck Alag Vielliebchen Árva Englington Blaas Wave Re Galantuomo Kupa Czipó Medusa Ton esi Erös IL Eszes Isaura Arcanus Gourmand Borneo Hihetetlen Doreus Mutine Glennie Nigaud Mirabelle Rhadost Welfare Ritter Pasman Akar Coeur d'or Persze Märchen Telivér évesek árverése. A hét közepén érkeztek meg az árverés alá kerülendő telivér évesek a Tattersallba. Az istálló-tulajdonosok nagy részben megszemlélték a fiatal évjáratot, de a vételekedv és hangulat, teljesen nyomott, ha csak az evés közben meg nem jön az étvágy ; aggódunk