Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-05-08 / 22. szám

VADÁSZ- ÍZ VERSENY-LAF 195 ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS. HIVATALOS. Búcsúszó! Majdnem egy negyed évszázad telt el, mióta a magyar állami lótenyész-intézetek igazgatását átvette az a providenczialis férfiú, kinek áldott keze alatt a felvirágzásnak soha nem sejtett fokát érte el országos lótenyésztésünk. Éltem lénye büszkesége volt és marad mind halálig, hogy kedvező sorsom és benső hivatásom kezdettől fogva mai napig e férfi mellé állított munkatársként; — ha ugyan munkatársa a nagy szobrásznak az egyszerű kőfaragó, a hatalmas épilésznek az igénytelen pallér. Midőn ma 24 évi működés után betegség alatt görnyedő testtel és családi balsors által megtört lélekkel kénytelen vagyok Magyarország lótenyésztésének küzdteréröl visszavonulni, ezt azon megnyugvással teszem : hogy kedvelt ügyünk hadvezére egyelőre tovább is az marad, ki az ügyet eddig diadalról diadalra vitte; s hogy sikerült helyettem melléje oly utódot — oly zászlótartót szereznünk, ki .az enyémnél erösebb kézzel fogja a hadvezér mellett zászlónkat lobogtatni. Pályám végén egyedüli érdememnek tekintem azt, hogy a rég kipróbált hadvezér megtartásánál, és az uj — nálamnál sokkal többet igérö — zászlótartó megszerzésénél talán nem utolsó tényezőként szerepelhettem! E lélekemelő tudattal búcsúzom el Magyarország lótenyésztő közönségétől, és egyúttal szivem mélyéből fakadó köszönetet mondok az állami lótenyészintézetek tiszti és tisztviselői karának, továbbá a magyar lovaregylet és az összes lótenyészbizottmányok mindazon köreinek, hol kedvelt pályámon oly sok jóakaratú támogatást találtam. Búcsúként fogadják mindezen általam oly mélyen tisztelt körök hálám őszinte kifejezését; — azon férfiak pedig, kikhez közelebb állottam, kik a hivatalos összeköttetésen kivül barátságukkal is megtiszteltek, azok fogadják a válás keservétől remegő baráti jobbomat! Budapesten, 1892. május hó 6-án. Tanfi Gusztáv. Telivércsikók árverése Kisbéren, i A földmivelésügyi m. kir. minisztérium részéről ezennel közhirré tétetik, miszerint f. évi junius hó 1-én déli egy órakor, a kisbéri m. kir. állami ménesben a következő egyéves angol telivér csikók fognak azonnali készpénz fizetés mellett nyilvános árverés utján eladatni : 1. sárga kancza, Doncaster—Bisk, Adventurertől 2. pej kancza, Pásztor—Gaydene, Albert Victortól 3. pej kancza, Sweetbread—Csallán, Doncastertöl 4. pej kancza. Minting—

Fortunes Wheel, Petrarchtól 5. pej kancza, Bend'or—

Miss Maria, Scottish Chieftöl -8. pej kancza Kisbér öcscse—

Verbena, Compromise tői 7. pej kancza, Royal Hampton — Pallas, Wisdomtól В. sárga mén, Craig Millar—

Altona. Cambuscantól 9. sárga mén, Royal Hampton—Zelica, Syriantöl. 10. pej mén, Verneuil—

Apollinaris, Lord Clifdentöl 11. sárga kanozi, Doncaster—

L'Eclair, Hermittöl 12. pej kancza, Craig Millar—Capella, Cathedraltól 13. pej kancza, Sweetbread—

Romp, Beauclerktöl 14. sárga kancza, Verneuil— Peffar, Adventurertöl 15. pej kancza, Kisbér öcscse—Maria Theresa, King Tómtól 16. pej mén, Craig Millar—Marie Galante, Macaronitól 17. pej kancza, Craig Millar—Nyil, Hermittöl. A kisbéri m. kir állami ménesben nevelt egyéves telivér csikók árverésének czélja, a telivérnek a birodalomban való terjesztése lévén, a kisbéri csikók vételére csak oly magyar vagy osztrák honpolgárok bocsáttatnak, kik állandóan az osztrák-magyar birodalomban laknak s magukat 'kötelezik arra, hogy a megvett lovakat soha külföldinek vagy külföldre sem el- sem bérbe nem adják. Minden egyes csikónak kikiáltási ára becsértéke alapján bizottságilag határoztatik meg I és ezen áron alul egy csikó sem fog eladatni. Ama t. cz. vevők, kik nem a helyszínén kivánnák a vételárt lefizetni, kötelezőt állítanak ki, melynek beváltása legkésőbb f. évi szeptember hó elsejéig okvetlenül eszközlendö. A megvett csikók igyentartás mellett még nyolcz napig a ménesben maradhatnak, ezen idö alatt azonban minden eshetőség a vevőt terheli. Budapest, 1892. május hó. A földmivelési m. kir. minisztériumtól. Kozma Ferencz miniszteri tanácsos ur ö méltósága, a mint örömmel értesültünk, Magyarország lótenyésztése vezetésének élén továbbra is megmarad. Ez alkalomból a mezöhegyesi tisztikar elismerő feliratot küldött fel hozzá, melynek másolatát alább egész terjedelmében közöljük, annyival is inkább, hogy azt nem csak mi, de az ország minden lótenyésztője szivesen aláirja. * * * Méltóságos Miniszteri Tanácsos Ur ! Kegyes Pártfogónk ! Örömtöl repdeső szivvel sietünk kifejezést adni hódolatunknak — hálánknak ama minket boldogító nemes elhatározásáért, melyet velünk f. évi április hó 6-án kelt nagy horderejű levélben Méltóságod közleni kegyeskedett. Méltó szavakat bár nem találunk szivünk igaz érzelmeinek eesetelésére s bár tudjuk, hogy Méltóságod nem szereti saját érdemei hangoztatását, mégis kérjük, vegye jó néven tolónk,hogy ebben a perczben, melyben értesültünk, hogy Méltóságod önzéstelen nagylelkű sugalatát követve s meghajolva az egyértelme közbizalom előtt, elhatározta folytatni amaz áldásos tevékenységet, mely egy életen át folytatott munka után, oly szép sikert és eredményeket aratott : mi is nyiltan és korlátlanul mondhassuk meg Méltóságodnak, miként hálásan köszönjük az ügynek hozott ez ujabb áldozatát s lelkesülve üdvözöljük a kipróbált bölcs vezért, kinek zászlajához minket a kegyeletnek, szeretetnek, csodálatnak elernyedhetlen szálai fűznek. Méltóságos Urunk ! nem vethetünk gátat érzelmeink elé. midőn hónapok előtt egy bucsuúl ejtett néma köny nekünk annyit elmondott 24 lefolyt év történetéből — megvalljuk, aggodalom, — bánat, — az a bánat, mit az ember érez — de nevezni nem mer, szállotta meg kebleinket. Hát való volna ? hogy a férfiúnak, kinek egész élete példaadás volt, a hivatott kötelesség magára való tekintet nélküli hü teljesítésére — hátrálni kellene, mert erejét hanyatlani érzi?, hogy az erös szellem letegye fegyvereit a törékenysalak előtt? Hogy ki 24 bosszú éven át hazájának egy eddig elhanyagolt közgazdasági ágát — felemelé — ujjá teremté és szent lelkesedéssel — verejtékes munkával ma nemzete jóllétének egyik forrásával alakitotta át, s ki az ügyre «feltette egész életét,» létesítvén, megoldván feladatának súlyosabb részét, elérkezettnek itéli az időt, midőn már visszavonulhat? Es magunkat Méltóságodnak szerénykörü, de odaadó hü munkásait illetőleg is, bekövetkezett volna a félt idö, midőn a bölcs vezért, a páratlan tehetségű főnököt, ezt engedje Méltóságod,hogy kimondjuk,mindnyájunk leghivebb jó édes atyját elveszthetjük, ki nekünk irányt tűzött, ki tanított, ki reményt nyújtott és czélhoz érést «a bölcsen- futónak», ki özvegyeink, árváink könyeit letörlé s gyámola volt az ügyefogyottaknak! Oh, hogy e sejtelem, e tépő aggodalom nem megy immár teljesedésbe, hogy az a szeretett vezér, kinek jutalmul nemzetének elismerése kiáltja: «fényt nevére! áldást életére !» újra fennen lobogtatja győzelmes zászlaját: imaszerű fohászra készti ajkainkat, kérvén Istent, adjon Méltóságodnak testi lelki eröt további fényes pályáján, engedje, hogy bennünket hazánk javára számos éven át vezethessen a mi nekünk osztályrészül jutott munkakörben, melynek svaviter in modo, fortiter in re, elért eredményeit Méltóságod ma már ugy egész szervezetében, mint összes intézményei és berendezéseiben bizvást bocsáthatja közbirálat alá s mely szervezetben Méltóságod aegise alatt körzemüködhetni ezután is egyetlen büszkeségünket képezendi. Fogadja Méltóságos urunk ez érzelmektől áthatott őszinte hódolatunk szivünk szerinti kifejezését kegyesen amaz alázatos kérésünk kíséretében, hogy bennünket atyai kegyeiben ezután is megtartani méltóztassék, kik is ekképen öröklünk Méltóságos urunknak Mezőhegyesen 1892. ápr. 8. Aláírva a ménesbirtok tisztikara egyenkint. 2*