Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-05-01 / 20. szám

178 VADÁSZ- ËS VERSENY-LAP 1 892. május 1. tonatisztnek az ily módon előkészített lóval kardot rántva, kell osztálya elé vágtatni, akkor bizony több napok fognak lejárni, mig a ló helyzetét felfogni képes, a lovas meg azt fogja észrevenni, hogy paripája nem fordul oly könnyen, mint azt a megelőző leezkék után várni lehetett volna és kénytelen lesz a belső szár rövidítése kedvéért kardos kezével többször a szárakba nyúlni, mi nem tesz igen helyes benyomást a nézőre. Igaz hogy benn áll a legtöbb tankönyvben és talán a reglementben is (a legújabbat nem ismerem) hogy a balkéznek markát ugy kell meghajtanunk, hogy a belső szár erösebb hatást gyakoroljon mint a külső, de hiába! ez mindig csak egyike marad azon csodálatos connentionalis önámitásoknak, melyeket az egyik generatió vaktában át vesz a másiktól, a nélkül, hogy a dolgot újra megvizsgálná. Ifjú koromban némán hajoltam meg az auctoritások előtt ; és bámulva csodáltam más embereknek megfoghatatlan ügyességét, de a mellett alattomban segítettem magamon és a jobb kézzel rövidítettem a belső szárt, azután meg nagy szemrehányásokkal kínoztam magamat ügyetlenségemért. Most már nem olyan nagy a tiszteletem az auctoritások előtt, hogy behunyjam szemeimet az előttem fekvő világos tények elöl. Egy csekély fordulásnak kezdetén nem tagadom a marokhajolásnak emiitett hatását. De ha valaki paripáját egy kézzel rögtön megfordítani kívánja, akkor ha tökéletesen meg nem vakultunk, lehetetlen, hogy észre ne vegyük a roppant különbséget, mely a szárak feszilésében beáll. На р. o. jobbra kíván fordulni az illető, annyira jobbra fogja helyezni markát, liogy a jobb szár hajolva lelóg, a balszár meg a ló nyakát megkerülve ugy rneg lesz feszítve, hogy legalább is kétszer kellene a markot saját tengelye körül forgatni ha csupán ennek hajolása által kívánná a lovas ngy kiegyenlíteni a dolgot hogy a jobb szár (t. i. a belső) többet hasson a balnál. Azért itt nincsen kibúvó a kettő között: vagy a küisö szár nyomásával kell fordítani a lovat, vagy a jobb kézzel bele kell nyúlni hogy rövidítse a belső szárt. Tagadhatatlan ezekután, hogy mi egy nagy feneket kerítünk, ha lovainkat az idomitásnál a belső szárhoz szoktatjuk a végett, hogy később őket egészen más, szinte ellenkező módon lovagolhassuk. 4-szer Baueher-t is kell itt említenem, ugy mint ennek utolsó, nálunk még egészen ösmeretlen könyvét, melyet már egy egy előbbi czikkemben is emiitettem. Ezen könyvben többi közt azt is mondja : «hogy az ujabb lovait mindig ahhoz szoktatja, hogy a külső szár nyomásának engedjenek és hogy azért ezeket a lovakat sokkal könnyebben lehet forgatni, mint az előbbi oly híressé vált lovait, melyeket ö mindig a belső száron vezetett. A mondottakból mit lehet következtetni? Nézetem szerint azt, hogy idöl nyerhetnénk, ha többé nem kerítjük azon nagy feneket és nem szoktatjuk a lovat annyira a belső szarhoz, ha később ugy is többnyire a külső szárral vezéreljük. Nézzük mindenek előtt a keletieket (arabsokat és törököket) és nézzük a mexikánusokat. Nem kell magunkat azzal elijesztetni, hogy több utazók, kik ezen népeket látták, lovaglási módjukat elitélik. A hol valami ujat nézünk, ott mindenekelőtt a hibákat látjuk, mert ezeket mindig könnyebb észre venni, mint a jó tulajdonokat. Miért? valószínűleg azért mert az mi jó, az többnyire egyszerű és keveset különbözik egymástól, mig a hibák számtalan különböző formákban és variatiókban tűnnek fel. Az igazánjóloYasok nagyon hasonlók szoktak lenni, akár angolok, spanyolok, magyarok, vagy mexicanusok, mert közelednek a tökéleteshez, ez pedig csak egy, mig az aberrátiók és rossz szokások korlátlan számú variátiókat i szülhetnek. Ez pedig mindenben ugy van és ez is az oka, hogy annyi szigorú criticus fejlődik a nem jól sikerült művészekből. De hogy visszatérjek a tárgyamhoz, nem kívánom én a keletieket mint mustrákat oda állítani, én csak azt védem, hogy acsöndes figyelő előtt, semmi sem szokott oly rosz lenni, hogy benne valami jót s hasznosat ne lehessen találni. Mikor Andalusiában többször lovagolj tam a gulyásokkal, eleinte nevetségesnek látI szőtt nekem eljárásuk nagyobb része, de hosszabb tapasztalás és figyelés után még is j sok jót tanultam tölök. I Mind a három emiitett népek azon gyakorlásokat. melyekkel mi a katona-lovat előkészítjük, csak is a passade-dal pótolják. Lehet mondani, hogy ebben i'ejlik kiváltképen az egész idomitásuk. Ha valaki ezen népekből lovának ügyességét felmutatni kívánja, akkor egyenes vonalban nekilovagol egy pontnak, I ott megáll, megfordul és egyenesen visszatér ' kiinduló pontjára, ahol megint megfordul, j Ezt ismétlik különbféle tempókban : lépésj ben, ügetve, (illetőleg poroszkában vagyis j abban, mit a német «pass» a franczia meg I amble-nak nevezi) vágtatva és végre dühös I szaladásban. A mexieanusokról még azt hallottam, hogy ha ők ezt szép finoman kívánják producálni, akkor a mantá-t (egy nemét a köpönyegnek) . teritik az illető utjok végére, hogy a ló min; denkor annak közepén forduljon meg, minden i eltérés kikerülésével. A helyben fordulás mind az, mit az ilyen ' emberek a lótól kívánnak, hogy őket mint jókat elismerjék az engedelmesség és forgatási tehetség szempontjából. Ebből azután az a kérdés ered : bogy mit lehetne ebből a mi körülményeinkhez mérve haszonnal alkalmazni ? és hogyan lehetne ez által az idomitást gyorsítani ? Egy egész tervet gondoltam ki magamnak az iránt, hegy én mikép kezdeném el a dolgot. ha véletlenül olyan helyzetben volnék, hogy egy egész lovassági testülettel megtehessem a próbát. Ez a terv a következőkben áll : A remondák a különbféle tempókban ugy : mint az akadályok áthágásában, ugy gyakoroltatnának mint eddig. A különbség csak a lovardában mutatkoznék és pedig: 1-ször. A lovardában való egész idomitást csakis három gyakorlatra szorítanám össze, közönségesen azon fentartássai. hogy többet : is lehessen tanítani azon mértékben, melyben arra idö marad rendelkezésre, csak itt ezen próbaosztálynál minden más gyakorlást az emiitett. 3-an kivül szigorúan mellőznék, már csak azért: hogy világossan látni lehessen, mit lehet elérni ezen gyakorlásoknak kizárólagos alkalmazásával. Ezen három gyakorlások volnának : a.) A passade. b.) Egy oldaljárás csak annyiban, bogy a lovat baj nélkül a többiek közé sorozni lehessen és c.) A hátralépés. A nyakhajlitásra úgymint a «fej-állásra» ezen gyakorlásoknál súlyt nem fektetnék. Ez egy pont mely sok lovasnál visszatetszésre találhat azért erre még visszatérek, hogy azt tüzetesen tárgyalhassam. Gróf Széchényi Dénes. KÜLFÖLDI GYEPEK. Francziaország. Párisi versenyek. April 18-án. Prix Biennal. 20000 frank. 3évesek. Teher 56 kii. 2000 meter. Möns. Delawarre p m Biarber Vigilant Diana Chesterman 1 Möns. L. André p m Finsanay G. Bartholomew 2 Möns. D. Arnaud p m Socrate Rodow 3 Möns. Desehainps sga m. Arrosage E. Weskins 4 Nem helyezve : Marabout, Talari, Fair Hend. — Fogadások 3:1 Diarbek ellen. Küzdelem után egy hoszszal nyerve ; három hossz a második és harmadik közt; egy hozzszal hátrább a negyedik. Angolország. Manchester-Meeting. April 19. The Jubilee Handicap Hurdle Race. 1000 sov. 2 mértfüld. 3200 meter Mr. J. S. Alexander 3é p m Niblick Favo— Nightmare 10T3 T. Kavanagh 1 Mr. Dobell 4é p m Wordly Wise 10'13 G. Morris 2 Lord Alington 4é p m Stop 10-9 Sensier 3 Nem helyezve : Benburb, Prince Frederick, Kieran, Greywell, Glory Smitten, Benvenuto, Kenilworth, Duophil. — Fogadások : 5:1 Nieblick ellen. — Két hoszszal biztosan nyerve; két hossz a második és harmadik közt. ORSZÁGOS LÓTENYESZTES. A földmivelésügyi m. kir. miniszter 1892. évi április 25-én kelt és a székesfehérvári méntelep parancsnokságához intézett rendeletének másolata. A m. kir. méntelepparancsnokságnak Székesfehervár. A nóri fajtájú mének alig másfél évtized előtt azon határozott elv alapján vétettek fel az álladalmi méntelepek létszámába, hogy tisztán és kizárólag csak Zala- és Vasmegyék azon nyolez szolgabírói járásában és Sopron vármegye azon nyolez szolgabírói járásában és Sopron vármegye azon nyugoti határszélén fognak alkalmaztatni, hol a muraközi, pinkafői és hiencz jelleghez hasonló tulnyomólag nóri származású kancza anyag a földmives nép birtokában általánosan el van terjedve. E vidék apaló-szükségletének fedezhetése végett eleintén az osztrák alpesi tartományokból szereztettek be nóri mének, később pedig a kisbéri ménesbirtokon alapíttatott meg Belgiumból hozott ardenni vérrel azon 40 kanczából álló igás törzs, melynek ardenni félvér ivadékai, a legközelebb beszerzett eredeti ardenni ménekkel együtt kizárólag csak a fent jelölt vidék fedeztetési állomásain alkalmaztatnak. Az ily módon szaporított nóri mének létszáma a székesfehérvári méntelepnél jelenleg mintegy 90 íöre rug, mely létszám azonban nem képes a nóri jellegű vidék mintegy 15,000 darabból álló tenyészkancza állományának szükségletét teljesen fedezni. Hogy ily fajtájú mének más vidékek fedeztetési állomásain alkalmaztassanak, az kezdettől fogva alapelvileg egyszersmindenkorra teljesen ki volt zárva ; miután ezen vér csupán a hasonminöségü kanczákkal biró nyugoti határvidékeken eredményezhet a lakosság vagyonosodásának emelése s jó minőségű hidegvérű igásló-törzs meghonosítása által helyi jelentőséggel biró hasznot ; de országos lótenyésztési szempontból minden más vidék lótenyésztését, melynek kincse épen a nemesebb vérben és képességben rejlik — a legnagyobb mértékben veszélyeztetné. A minisztériumnak ezen már eredetileg elfoglalt álláspontját fogadta el az 1890. év május havában Budapesten megtartott országos értekezlet is, midőn egyhangúlag azon javaslatban állapodott meg, miszerint az úgynevezett «hidegvérű» nóri jellegű igáslovak tenyésztése csupán az országnak nyugoti határszélén lesz az ardenni fajtájú állami mének alkalmazása altal továbbra is előmozdítandó és fejlesztendő ; de az ország minden más — nemesebb anyaggal biró vidékén az állam ne csak támogatását vonja meg a nóri vér terjesztésétől, de azt töle telhetőleg meg is akadályozza. Ezen elfoglalt álláspont folyományaként