Vadász- és Versenylap 36. évfolyam, 1892

1892-01-01 / 1. szám

1892. január 1. VADÁSZ- ÉS V ERSEN Y-LA

P 11 íyes ujj-gyakorlatok utján és kitartással, egy jó és correct pianista fog fejlődhetni, de soha nem fog egy józan eszű mesternek sem eszébe jitni, hogy abból egy Lisztet akarjon faragni, ha ez arra nem született. így vagyunk, nézetem szerint, minden tehetségekkel. Találni ugyan oly szerencsétlen egyéneket, kiket semmi irányban kiképezni nem lehet : de a közönséges diametralis ember. erős akarattal, kitartással és helyes methodus segitségével. sokszor nagy és néha kiváló ügyességet érhet el akármely szakban, de azért mégsem fog versenyezhetni azokkal, kiket a természet kivételes bőséggel áldott meg. Azért erős meggyőződésem az, hog/ a jó kéz is közölhető és átvihető mind azokra, kik nincsenek minden tehetségtől megfosztva, habár nem is a virtuositás fokáig. — Van egy körülmény, mely az embert néha félrevezetheti ezen felfogásban, ez pedig abban áll. hogy a geniektöl, vagyis azon kivételesen nagytehetségű egyénektől, kik a közönséges határon felül mozognak, ritkán lehet sokat tanulni. Ennek pedig egy igen egyszerű ok szolgál alapul Ezek oly könnyen haladnak és minden gátat átlépnek, hogy nincsen idejük még csak észre is venni mindazokat a nehézségeket, melyekkel a mindennapi ember lépten - nyomon küzdeni kénytelen, és igy nem is kepesek felmutatni az eszközöket, melyekkel eztn nehézségeket legyőzni lehet. * * * Sokat irtak már arról, hogy hogyan kell tartani a kezet ? hogyan kell beosztani a szárakat ? továbbá a gyeplöszárnak különféle hatásáról, megemlitve azt. mikép huzassék meg a gyeplőszár különböző czélzatnál, t. i. magasan, alacsonyan, hoszszasan, nyölve, vagy darabonkénl stb. De tudomásom szerint még soha sem lett megkísérelve a könnyű kéznek hatását bizonyos okokra és alapelvekre visszavezetni. Az a körülmény, hogy egy erős és hevesvérű lovat pár ujjunk nyomásával is fékezni, mérsékelni, sőt rögtön megállítani képesek lehetünk, már magában is valami különös, sőt ha jobban fontolóra veszszük, igen feltűnő jelenség, melynek kell, hogy határozott és világos phisikai, mechanikai, sőt psychologiai okok szolgáljanak alapul Nézetem szerint, a könnyű kéz 5 fóalapvonásra vezethető -vissza, melyek oly hatással bírnak, hogy mindenki, a ki ezeket folyvást és pontosan szem elölt tartja, képes volna önmagának könnyű kezet szerezni, vagyis baj nélkül megtanulhatná, hogy lovait könnyű ' kézzel vezethesse: akár most a hal vagy a jobb kézzel vezesse lovait és akár milyféle szárakat tart a kezében, mert ezek csak formális kérdések, melyek talán itt ott némi könnyebbülést hoznak, mig a dologmik veleje egészen máshol keresendő. Nem állítom, hogy ezen alapvonások egészen kimentik a tárgyat, sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy több jó kézzel biró lovas, még sokat tudna hozzá csatolni : nekem más czélom nem volt mint próbák épen elkezdeni a magyarázatot. Erre pedig azon körülmény bizlatott leginkább, hogy ezen alapelveknek szóbeli magyarázata, már egy párszor kellemetes resultatumokkal lepett meg s pedig olyan lovasoknál, kiknek leczkéket nem adtam. Az öt alap-elvek a következők : I-ször. Csöndes és a kantárszáraktól független ülés. II-szor. Világos tudomása annak, hogy az, mit a ló szájának nevezünk, sokkal kevésbbé a szájban magában keresendő, mint az állatnak egyensúlyában. Hogy a fájdalom, melyet a kantárszárnak feszítésével okozunk, semmit nem használ, ha a lónak akkori állapota, őt az engedelmességre nem képesül, és hogy ilyen esetben minden gorombább feszítés a iovat ! csak izgatja: mig ismételt csöndes húzások, melyek az állatnak időt engednek, hogy egyensúlyát azokhoz alkalmazhassa, előbb czélhoz vezetnek. III-szor. Finom érzékű és gyors felfogás, mely minden legkisebb hibát már csirájában felismer és annak elejét veszi. IV-szer. Egy kérdés, mely többször a lóhoz intézendő aziránt, hogy kész volna-e a kantárszárnak engedelmeskedni ? és végre V-ször. Folytonos éber figyelem, mely annyira szokássá válik, hogy akaratlanul is ébren marad. Minthogy mindenki ezen öt alapszabálynak horderejét érteni nem fogja, szükséges ezeket egyenkint behatóbban magyarázni : I-ször. A csöndes és fügaetlen ülés. Ez csak a lovasra vonalkozhatik. mert a kocsis nem szorul arra. hogy a gyeplüszárakhoz kapaszkodjék, mihelyt csak némileg kényelmes bakon ülhet és igy elsajátíthatja magának a könnyű kezet, a nélkül hogy ezen pontra figyeljen. Egészen máskép áll ez a lovasnál, mig ez nem képes ugy a nyeregben ülni, hogy a száraktól független legyen, addig finom és könnyű kézről szó sem lehet; sőt igazán finom szájú lovak ily emberekre nézve mindig kellemetlenek, sokszor meg határozottan veszedelmesek is lesznek. Ha egyébiránt meggondoljuk, hogy mennyi ilyen lovast találunk, határozottan meg kell hajolnunk a szegény lovaknak türelme és szelid indulat a előtt, sőt csaknem csodának kell tartanunk, hogy nem létezik 10-szer vagy 50-szer több csökönyös ló, vagy olyan, mely az urát elragadja. Tekintsük csak az intelligentiának magas fokát, melyet ilyen lovasok szegény lovaiktól várnak és szinte követelnek. Ha feszesebben meghuzatik a szár, akkor értse meg azonnal a szegény állat, hogy I-ször megállni kiván-e az ura? vagy 2 szór üléséi kivánja-e rendezni, vagy 8-szor plane esne azért kapaszkodik, hogy le ne potyogjon . .. Ha csalódik a szegény állat és az utolsó esetet az elsőnek veszi, akkor még verést is kap. Megvallom, hogy mnganilól sem merném az intelligentiának azon magas fokát elvárni, melyet számtalan lovas ily módon, szegény lovától határozottan követelni szokott. Ha már most. ily körülmények közt, valamely 16 természeténél fogva puha szájú, akkor már kész a zavarok lánczolata, és a vége közönségesen az, hogy a szegény állat kétségbe esik és megszalad. Hogy mikép lehet magának és másoknak rövid idő alatt és kevés vesződség mellett ilyen független ülést szerezni, azt külön tárgyaltam részletesen, egy régibb kis munkában. II-ilc alapszabály : a lónak szája az egyensúlyban keresendő Sokan azt hiszik és ezek közt néha lovasok is, hogy a gyeplüszár egy neme a ielegraplina/c, mely kívánságainkat közli a lóval és melylyel ennek parancsolhatunk, mint a kutyának parancsolunk a hanggal. Ez nagy tévedés. Л gyeplüszárnak mechanice kell hatnia a lónak egész testalkotására és pedig közvetlenül a nélkül, hogy egyet kerüljön az állatnak eszén, vagy emlékező tehelségén át. Szükséges, hogy a szár vezessen a szónak teljes értelmében, az az directe hasson a lónak testére, épen ugy mint a kormány hat a hajóra és nem mint a parancsolat a kormányosra, mert máskép minden csak darabosan hajtatnék végre, a mint a ló gyorsabban vagy lassabban érti meg a jelet. Szép és egyformán gömbölyű fordulás igy nem volna kivihető. A ló twhúlanul és akaratlanul engedelmeskedjék, épen ugy mint a hajó engedelmeskedik a kormányosnak. Vannak lovak, pedig néha idomított lovak. melyek jó akaratukban a lovasnak kivánatát előre kitalálni igyekeznek. Német lovardákban ezen tulajdonságnak technicus neve «in die Wendung eilen» az ily lovak néha igen kellemetlenek. Ha én р. o. ma egy uton lovaglok, melyről tegnap jobbra befordultam egy mellékutba, akkor az ily ló kezeimnek legcsekélyebb mozdulatánál azonnal oda fog fordulni. Vagy ha a lovardában valakinek kitérni kivánok olyan helyen, hol néha egy kört szoktam csinálni, akkor ez a ló eröködni fog hogy végig mehessen a szokott körön. Ezen oknál fogva egy ügyes pudlikutya tűrhetetlen egy ló volna. Egészen máskép áll ez teherhordó lovaknál, vagy olyanoknál melyeknek feladata naponként egy rendes egyforma munkát végezni, mint р. o. egy bérlőnek pony-ja. Ezek nagyjában ismerik kötelességüket és azt többnyire magok hajtják végre és nem vezettetnek. Ezeknél azután a gyeplő vagy kantár-szár. igazán csak jeladásra szolgál mint a csöngetyü. Az ilyen lovak nem szoktak magas vérnek lenni, azért nem is idegesek és már a ; folytonos munka következtében is csöndes és ! meggondolt viseletet mutatnak. Ha valamely I rossz helyen keresztül kell vonni a kocsit, akkor fejénél fogja lovat a fuvaros és akkor azt igazán vezeti addig, mig át nem hatolt a veszedelmes ponton. Finom, tüzes és jól I tartott lovakkal nem lehet igy elbánni, eze! ket vezetni kell, pedig nem csak azért mert I máskép helyes fordulásokat sem csinálnak, J mint azt már emiitettem, hanem a veszedelem j kedvéért. A legbizodalmasabb és legjámbo1 rahb ilyenféle ló, váratlan körülmények beI hatása által nagy ingerültségbe juthat, s ha ilyenkor megszalad, híjába csöngetnének vagy telegraphiroznának neki a gyeplő vagy kanI tár-szár utján, ő azt fel sem venné ; mig a jól I kilanitott ló szimplicziter nem volna képes '\ megszökni. Izgatott állapotában talán lancade• okat csinálna, de szaladni nem'tudna, mert a száj raknak mechanicus behatása azonnal gátolná. I Miben fekszik ugyan ezen mechanicus bej hatás? A ló, mikor jár, hátulsó lábaival előre tolja a testét. A meddig ezek a testnek súlya ! mögött haladnak, addig ezt mindig tovább tolják, csak mikor a hátulsó lábak annyira ! előlépnek, hogy a lest alá jutnak, csak akkor ! lehet a lovat megállítani, a mely máskép megállni maga sem volna képes. Hogy ezt I tökéletesen megérthessük, csak próbáljuk gyaI log járva rögtön megállni, a nélkül, hogy leg: kevesbbé hatra hajtsuk a felső testet és a ! nélkül, hogy előre siessünk a lábakkal. A ki j praecisióval figyelni képes, az át fogja látni a ! dolognak lehetetlenségét. A lovasnak feladata j tehát abban rejlik, hogy a lónak fejét olyan < állásba hozza, mely a nyakra és ez által a ! hátgerinczre hat, pedig olyformán. hogy a lónak eleje emelkedjék, a fősulva meg valamivel hátrább essék mint a lábak. Ha ez el van érve, akkor a lónak megállnia j ke/l, akár ugy akarta, akár nem. Egy csikótól nem kívánhatjuk, hogy egy j «parade»-ot csináljon, mint azt nevezni szokI Iák, t. i. hogy akármily tempóhói röglön I megállíttassák ; a szegény állal nem képes azt I megtenni. Ehez egy előkészítő gymnastica szükséges, ! az: «idomítás». Szükséges, hogy a különféle I izmok és csigolyák gyakorlás utján, oly hajlékonyságot nyerjenek, hogy egyik a másikra hatni képes legyen, és hogy a nyakcsigolyának hajolása a csípőkre és onnan a sarkokra rögtön és minden megakadás és szorulás kizárásával hatni tudjon. A mi ill előfordul, annak legérthetőbb például szolgálhat egy nagyon ismeretes gyerek! játék. I Több kis fapálcza, keresztben van összej fűzve ugy, mint ha több ollók egymást követnék. és igy alapul szolgálnak, fából faragotl 2*