Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-07-19 / 40. szám

306 VADÁSZ- LS VERSENY-LAP 1891. augusztus 18. vieto és The Deernster, 10:1 Simonian, 40:1 Martenhurst. — Xyakkoszszal nyerve ; fél hoszszal hátrább a harmadik. Martenhurst rcssz negyedik. Mimi utolsó — Érték : 5047 iont a nverönek. The Kiiiehtoii Pli.te. 800 sov. áévesek. 1000 met. Mr. E. Weewer p m Master M Grat h Lurgan —Miss Wallee 811 Mr. B. Willyams p к Belle of Mr. H. Milner sga m Pilgrim's Holbeach 1 Hampton 88 M. Cannon 2 Progress 910 J. Watts 3 T. Cannon 0 J. Osborne 0 Mr. D. Baird Palatine 811 Sir R. Jardine MMleham 871 Fogadások : 5:2 Palatine és Pilgrim's Progress, 3:1 Belle of Hampton. 10:1 Master M'Grath. — Könnyen három hoszszal nyerve; fejhoszszal hátrább a harmadik. — Érték : 750 font a nyerőnek. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Földmivelésügyi m. kir. miniszter. 37233. sz. 2/6. TARCZA. Felhívás. A földmivelésügyi m. kir. minisztérium országos lótenyésztési osztálya részéről ezennel felhivatnak mindama tenyésztők, kiknek birtokában három és félévet betöltött, de a nyol- | czadik évet még meg nem haladt ménló van és azt eladni óhajtják, hogy ebbeli szándékukat annak kitüntetésével, hogy a ménló, mely vármegyében, mely városban, községben vagy pusztán áll, továbbá az eladási árt is az alulírott osztálynál (50 kros bélyeggel ellátóit beadványban) legkésőbb f. é. augusztus 20-ig jelentsék be. Az eladandó mének a bejelentések mérvéhez és a bejelentők lakóhelyeihez képest, ugy mint a mult évben ismét egyes központokon fognak bizottságilag megszemléltetni és a vételár tekintetében létrejött egyezkedés után azonnal megvásároltatni és átvétetni. 165 ctmternél alacsonyabb mének, tekintettel a méntelepekben már meglevő anyagra, vásároltatni nem fognak, kivéve, ha az egyed kitűnő minősége a megszerzést kívánatossá teszi. A megvásárolt mének vételára csak 1892. évi január hó első felében fog amaz adóhivatalnál utalványoztatni, melyet az eladó a vásárlás alkalmával kijelölend. A Királyhágón túli megyékből bejelentendő mének, иду mint tavaly is as erdélyi gazdasági egyesület által f. év augusztus 28., 29., és 30-án rendezendő kiállítás alkalmával, tehát csak is Kolozsvárott és pedig a lókiállitás első napján fognak szemle alá vétetni, a melyre tájékoztatásul a nevezett egyesület részéről közzéteendő programm szolgáland. Budapest, 1891 julius 10-én. Füldmivelési m. hir. minisztérium. A régi és uj iskola idomárjai. (Vége.) A Mr. Rice «History of the British Turf» czimü munkája azt mondja, hogy Mr. Thomas Dawson Middlehamben volt az ujabb kori javított idomitási rendszernek a megalapítója. Mindenesetre ő volt az első, a ki a régi rendszer tévedéseit fölismerte s azoknak megfelelően járt el. Ő fölmentette lovait a sok gyógy- , szer és túlságos izzasztás és a viz élvezetének I korlátozása alól s gondoskodott arról, hogy ezek helyett kellő mennyiségű ó-zabot s erős munkát kapjanak. Mathew, Joseph és John Dawson, az ő művészetüket middlehami idősebb bátvjoktól tanulták, hol sok éven át körülbelő! 120 ló állt trainingben. melyek közül 40—50 ló a Mr. Dawson tulajdona volt. Mathew Dawson mai napig is nein csak ugy jellemzi «Tom bácsi»-t, mint orákulumot mindenben a mi csak lóra vonatkozik, banem mint az eddig szokásos, hibás training-rendszer nagyérdemű reformátorát. Ama különböző elbánás, melyet Tom Dawson a különböző temperü lovakkal szemben alkalI mázott, különösen kitűnik ama modorból a melylyel «Charles XII.»-t és «Blue Bonnet»-et, idomitotta. A Yarburgh őrnagy által 1836-ban nevelt «Charles XII.» Voltairenek a fia volt, Blacklocktól egy Prime Minister-kanczától, melynek anyja Orvilletöl származott. Jobb vér soha sem keringett angol versenylónak az ereiben. Mikor tehát Charles XII. hires holtversenyét futotta Euclid-del a doncasteri St. Legerben 1839-ben, Tom Dawson ama nézetben volt, hogy John Scott, a ki akkor a mént idomitotta nagyon kiméivé bánt vele. A St. Leger után Charles XII. Mr. A Johnstone-nak a birtokába került, ki ezt Middlehambe Dawson hoz adta, kinek a gondozása alatt sok versenyt nyert. Mikor ez a mén 1843-ban a turftől e'bucsuzott, 34 indulásból 19 győzelmet lehetett nyereménylisztájára följegyezni. Minthogy «Charles XII.» nagy evő és különösen lomha állat volt, pár nap alatt több munkát szükségelt, mint Blue Bonnet az egész hét folyamán végezhetett. Mindamellett is utóbbi oly kitűnően volt idomítva, hogy egy — kevéssel a St. Leger előtt végbe ment trialben 8 stone teherrel, a 8 stone 12 fontot vivő Charles Xll-t könnyen meg tudta verni. Miképen idomították tehát ezt a két állatot, — melyek közül az egyik nagyevő, a másik túlságosan finom kancza volt — 1842-ben a Doncasterben volt kötelezettségeikre? Azt, hogy mind a kettő versenyképességének tetőfokán volt, bizonyltja a kanczának a St. Legerben való győzelme s az öreg méné a Doncaster-Cupben. Az a groom, a ki fiatal korában Blue Bonnetet lovagolta a munkában, csak nem rég halt meg Londonban s ez azt állította, hogy Charles XII. két hét leforgása alatt mindig öt izzasztót kapott s a többi idő alatt hosszú galopokban részesült, mig ellenben a kanczát «gyapotba göngyölgették.» Ha mind a két ló fél századdal később jő a világra, akkor bizonynyal a mén már hároméves korában bevégezte volna verseny-carrierejét s a kancza mindannyiszor nyirfalevélként remegett volna, ha a jockey egy newmarketi 6 furlong-versenyben a sarkantyút oldalába döfi, hogy «au qui vive» tarthassa fenn. Éppen abban az időben, mikor Tom Dawson megkezdte tevékenységét Middlehamben, határozta el magát Robert Robson oly pályára, mely neki szép vagyont és nagy becsületet szerzett. Hét Derby-győztes : Waxy, Tyrant, Pope, Whalebone és Whisker (az egyetlen testvérek, melyek valaha Derbyt nyertek), Azor és Emilius kerültek ki 1793—1823-ig a Robson leivesi és newmarketi istállóiból s ezeknek egyike sem vett részt, mint kétéves, versenyekben. Az idomár művészete és a lóismerő éles látása azonban soha sem érvényesült jobban, mint Whalebonenak (1810) és Emiliusnak (1873) Robson által való idomitásánál. Előbbi tudvalevőleg Sir Her cules apja s noha első csikaja a tizenkilenczedik század egyik legkitűnőbb apalovának, gránitból volt az,utóbbi gyapotból. Ennek következtében Whalebone minden héten két 8-mértföldes izzasztót kapott, mig Emiliusnak egész életében sem volt egyetlenegy izzasztóra sem szüksége, habár legkitűnőbb fia Pantaloon, William Chifnay által, a Robsonnak Whalebone idomitásánál követett eljárása szerint idomíttatott. Egy még tisztább képét nvujtja amaz előnyöknek, melyeket egyes esetekben izzasztóval egybekötött erős idomitással értek el, West Australian, mely kipróbálatlanul s igen vastagon indult a Two Thousandben és a Derby ben s mind a két versenyben mint győztes érkezett be. Ugyanabban az évben őszszel Anson tábornok utasította John Scott idomárt, hogy a mént a St. Legerre erősebb munkába vegye. Ennek az volt a következése, hogy West Australian a mezőnyt a doncasteri nagy versenyben distanceolhatta. A mén szeptemberben, a St. Leger napján valószínűleg jobb volt 1 stonenal, mint májusban a Derby napon ; mig Ormonde felől I az ellenkezőt lehet állítani. I Anson tábornok, ki sokkal nagyobb befolyásj sal volt John Scottra, mint valamennyi későbbi gazdája, nagyon buzgón ragaszkodott ama rendszerhez, hogy a hároméveseknek ; erős traininget kell adni, a mig a ló jászolá; nak a tartalmát teljesen elfogyasztja. Nem, I szenved kétséget, hogy a tábornok sok ujabb: kori Derby-győztesünket csak félig idomítottnak tartaná. Semmi esetre sem nagyon hízelgő a mi angol idomitási művészetünkre, hogy «Bismarck», melyet Cambridgeshireben töl kellett tartani, Buenos Ayresbe érkezve semmiféle távolság sem volt inye ellen. Eme példák elégségesek lehetnek ama nagy különbség megvilágítására, mely a Lord Georgeaera turfje és a mi modern versenysportunk közt mutatkozik. E szerint csak mellékesen emiitjük meg, hogy az 1889-ben lefutott 1623 verseny közül, körülbelől 800, az 5 és 6 furlong (1000 és 1200 meter) távolságú volt. Col. Eorester.nek 1869-ben a Jockey-Club által elfogadott reform-javaslata, hogy kétéves ló május elsejéig nyilvános versenyben részt ne vehessen, már rég feledésbe ment. Mai napság oly sokféle az érdek, mely miatt az 5 és 6 furlong távú versenyek ép oly szükségesek, mint a levegő a tüdőnek. Gondoljuk meg csak: vájjon mi lenne Lincolnból a Brocklesby-, Northamptonból az Althorp- Park-, az Epsom Springből a HydePark Plate és a Leicester Springből az Excelsior Breeder Foal Stakes nélkül ! Azonkivül az uralkodó rendszert a fiatal idomárok közül támogatják azok, a kiknek nem áll érdekükben valamely lovat a Cesarewitchre vagy Doncaster Cupre idomitani s kik közül, teljes életében talán egyetlenegy sem idomított stayert. Félreértés kikerülése tekintetéből határozottan megjegyezzük, hogy még mindig van néhány oly régi idomár, kik épugy mint fentebb fölsorolt elődeik, értenek hozzá, miképen kell valamely lovat hosszú távolságra előkészíteni. A régi iskola emez utolsó képviselői közül T. Jennings, Matthew Dawson és John Dawson foglalják el a legelőbbkelő helyeket. Előbbi egyéb kitűnő stayerek közül a nagyon nehezen idomíthatott Verneuilt hozta briliáns kondiczióba, ennek ascoti kötelezettségei alkalmával. Matthew Dawson 1867-ben Julius-szal s testvére John 1878-ban Jesterrel aratta diadalát. A versenyeknek átalános szaporodása s az úgynevezett «short cuts» mellett azonban önkénytelenül keletkezik minden komoly megfigyelőnél az az aggodalom, hogy a stayer idomításának a. művészete nemsokára elenyészhetik. S ha ez egyszer elenyészett, akkor egyszersmind telivér lovainknak legbecsesebb tulajdonságának elenyészése fölött kell keseregnünk. VEGYES. Gróf Festeties Tassilo tulajdonához tartozó ! «Coureur» kétéves mén (Eberhard—

Coquine) mult ' kedden Newmarketben a Soltykoff Stakesben 1000 meterre indult s 10-es mezőnyben Bellinzona, (apja Necromancer, anyja Hasty Girl) után a második lett; Coureur állva maradt ez évi Szt-László-dijban, ugy mint hároméves is startolási jogosultsággal bir minden nagyobb tenyészversenyeinkhen. Versenylovaink formája cz. kis könyvünk az 1891. évben lefolyt versenyekről, most áll megjelenés alatt ; hasznos és nélkülözhetlen minden turf-látogatóra és versenybarátra nézve. Kapható kiadóhivatalunkban Casino épület, áia 1 frt. Br. Dewitz Ottó a nálunk is jól ismert urlovas két évben egymás után nyerte Boroszlóban az «Ezüstló dij»-at ; ez évben Erbherr, a mult évben Rochsburg hátán.