Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-07-12 / 39. szám

298 1891. ju

nius 14. Chifrey, John Scott, Tom Dawson. John Forth, John Harham Day, Tom Taylor, Henry Wad- low és a két Kent által alkalmaztatott. Husz évvel ezelőtt ezt irta Mr. Samuel Sidney : «A polgárosult világ minden részében levő ama nagyszámú egyének, kik érdeklődnek egészséges, hasznos, nem versenyre és versenyiizletre tenyésztett lovak iránt, szerencséseknek érezhetik magokat, hogy még mindig lehetséges, ama sok száz ló kózül, melyeket minden évben versenyczélra nevelnek, számos oly mént és kanczát választani ki, melyek a paripánál óhajtott nagyság mellett, a teherhordásra szükséges erős csontozattal, nagy arányossággal és szépséggel birnak s a keleti kis törzs-szülőktől öröklött nemességet és bátorságot is egyesitik magokban.» Nagyon lehetséges, hogy Mr. Sidney ezt 1890-ben nem irta volna, ha ő az utóbbi liverpooli Grand National Steeplechase-nél, — melyben a startolt lovaknak több mint fele, csupa szivóssági képesség hiánya miatt, elbukott — jelen lett volna. Nem nagyon rég az ideje, hogy Joe Tollit, az oxfordi tapasztalt ló-kikölcsönző, ki közelébb 83 éves korában meghalt, ugy nyilatkozott egy régi barátja előtt, hogy mai napság száz hunter közül alig akad egy, mely képes legyen 12 stonet (70$ kilót) két óráig tartó vadász-galopban vinni a nyergében, holott mikor ő fiatal ember volt, ötven-száztóli képes lett volna erre. Mr. Tollit, az ő legszebb éveiben — 1840 és 1860 közt — átalában ismeretes volt ama kitűnő telivér, részint vadász-, részint akadályversenylovairól, melyeket istállójában tartott s egyetemi tagoknak részint kikölcsönözni, részint eladni szokott. Nézetem szerint, az ő elszomoritó, lehangoló észrevételei az újkori huntereknek szivóssághiányát illetőleg, inkább az 1877-ben uralgó viszonyokra, semmint a mostaniakra vonatkozhatnak. Ugyanez áll a Mr. Grimston ama följajduló nyilatkozatára is, hogy Angolország lovakat importál, a helyett, hogy exportálna. A tényálláson, szerencsére, 12—13 év óta, nagyon előnyös változás mutatkozik. Nagy elégültséggel hivatkozhatunk különösen a következő számadatokra : 1887-ben 30,524 ló hozatott be s 2352 vitetett ki; 11 évvel később (1888) az importált lovak száma 11,505-re apadt le, mig az exportált lovak száma 13,445-re emelkedett. Megjegyzendő itt, hogy utóbbiak értéke 874,071 font sterlingre rúgott. Azonkívül, nagyon valószínű, hogy Mr. Robert Grimston több leicestershirei istállóban — a többi közt, a portiandi herczegéiben — találhatott oly lovakat, melyek kiállanák a tüzpróbát azokkal, melyek ama meseszerű aranykorban Meltonban találhatók voltak. A telivérnél keletkezett szivóssághiány eddig, a szolgálati lovaknál, huntereknél, hackneyknél és carossierknél észrevehetőleg nem mutatkozott. Azt, hogy ez a hiány, ép ugy, mint a rövid távú versenyek, melyek azt előidézték, a lehető legkedvezőtlenebb befolyással voltak az idomítás művészetére és versenylovaglásra senki sem vitathatja, a ki ama napokra emlékszik, midőn az Ascot-, Goodwood- és DoncasterGup-ök az egész évnek legérdekesebb eseményeit képezték s az angol telivér-tenyészésnek oly nagyszerű produktumait, mint Tiam. Glaucus, Harkaway, Alice Hawthorne, 'he Flying Duchman, Voltigeur, Stockwell, i'eddington. Vedette, Nancy és Virago, csaták a startoszlophoz. Legyen szabad tehát íekünk futólagos összehasonlítást tennünk una korbeli versenyló előkészítése közt. midőn iz engagemeutok mindig néhány 2 és 2$ aértföides versenyt foglaltak magokba és izok közt, melyek mai napság megkívántatlak, midőn a versenyló hároméves korán í jI ritkán van még trainingben s tulajdonosának ezer meg ezer font sterlinget szerezhet, a nélkül, hogy valaha 1200 meternél hosszabb pályán futott volna. Kétségtelen, hogy a training, ugy a mint azt a «régi jó időben» értelmezték és gyakorolták, sokkal erőfeszitöbb foglalkozás volt, mint mai napság. Egy úgynevezett sprinternek (ló, mely csak kis távokra használható), 5—6 furlongra (1000—1200 meter) terjedő versenyre való előkészítése nem követel sok traininget ; az az értelem azonban, melylyel oly lovat, mint Verneuil, az d.-moti Queen's Vase, Gold Cup és Alexandra Piatere 1878ban idomítva volt, az illető idomárnak a legnagyobb dicséretére válik és semmi köze oly rövid versenyekre szánt 2- és 3évesek előkészítéséhez, melyeknél a gyorsan elugrás a fél győzelemmel egyértékü s ez minket ama kérdésre ösztönöz, vájjon az elődeink által oly nagyra becsült izzasztással való teljes fölhagyás minden tekintetben áldásnak tekinthető-e? William Chifney, ki Priamet a Derbyre idomította s mint Stadbroke lord állítja, a legkeményebb idomító volt azok közt, a kiket valaha Newmarketben ismertek, e tekintetben sokkal járult a jó ügy előmozdításához. Gyakran vitáztak a fölött, vájjon az izzasztási módszer kiküszöbölése Robert Robsonnak, ki a maga idejében a «trainerek fejedelme» volt, avagy Tom Dawsonnak köszönhető-e? Valósággal sem Robson sem Dawson nem törülték el az izzasztási módszert, hanem tanulmányozták a gondozásuk alá adott lovak tulajdonságait s igen jól tudták, melyek birják el ezek közül az erős idomitási munkát és melyek azok, melyeket minden ily segédeszköz nélkül «fit» lehet kihozni. Ha mi azt a munkát, melyet Daneburyben «The Него» és Middlehamban «The Flying Dutchman» végeztek az «Ascot Cup» előtt — melyet mind a kettő hazavitt — ama galoppokkal összehasonlítjuk, melyeket ma a hosszú távú versenyekre idomítandó lovaktól megkövetelnek, önkéntelenül is az a meggyőződés keletkezik bennünk, hogy az az inferioritás, melyet pl. egy Claymore vagy Trayles az elébb nevezett nagyságokkal szemben mutatnak, nem egyedül a csekélyebb qualitásban leli magyarázatát. A ki egy mént vagy inkább kanczát ugy akar idomítani, hogy az állat a versenynapon, az Ascot- vagy Doncaster-Cup-pályán minden képességét érvényesíthesse, annak több ügyességének, tapasztalásának, türelmének és megfigyelőtehetségének kell lenni, mint a mennyivel a nagyobb rész rendelkezhetik. Hogy lovak, hosszabb galop végén, erősen lihegnek, két oknak tulajdonitható, még pedig először is a zsírnak, ha az állat kevés munkát kapott s másodszor a gyöngeségnex, ha nagyon erősen munkába fogták. ki egy Derby-favoritet azt május l-ig tellehetetlenségnek fogja folyó év junius 1-éig a midőn a verseny döntésre kerül, kondicziójának a magaslatán maradhasson. E tekintetben a modern idomároknak sokat kell elődeiktől tanulniok, kik — élükön Croft, Robson, John Scott és a Kentekkel —- soha som feledték a dátumot, a melyen favoritjuk (például Croft «Filho de Putaja, Robson «Whalebone»-ja vagy «Whisker»-je, John Scott «Cotberston»-ja és Kent«Surplice»-je) a Derby ben vagy St. Legerben a versenyképesség legmagasabb fokán állhatnak. A néhai Mr. Francis Leybourne Popham, ki 1854-ben a Derbyt Wild Dyrellel nyerte meg. az elővigyázatban annyira ment. hogy ezzel a ménnel (mely bizonynyal a legnagyobbszerü lovak egyike volt azok közül, melyek valaha Derbyt nyertek) mindennap délután 3 órakor f'őgalopját végeztette, vagyis ép abban az órában, melyben ennek Epsomban tehetségéről próbát kellett tennie. (Vége következik ) IRODALOM. (Beküldetett.) A tavak országából. E czim alatt jelentek meg egybegyűjtve ama tárczaczikkek, a melyeket Maurovich Fábián m. kir. gazdasági intéző, kit a földmivelésügyi miniszter az exportvaj tanulmányozása végett tavaly Svédországba küldött, a «Füldmivelési Érdekeink» cz. gazdasági hetilapban elszórtan közölt. Szerző három hónapot töltött a magas északon, egy ottani nagyobb tejgazdaságban személyesen dolgozva a vajkészités körül, azonkívül pedig több más tejgazdaságot is tanulmányozva. Kirándulásai közben Svédország egyéb mezőgazdasági tekintetben érdekes különlegességét, a minők : a vetőmagtermesztés, a tőzeges földek müvelése stb. is tanulmányozta a szerző és alapos, gyakorlati, minden részletre, még a szükséges kézfogásokra is kiterjedő utinutatást közöl tehát arról, hogy rnikép kell a sózott vajat készíteni s ezt és a gyártásnál nyert lefölözött tejet és savót értékesíteni, ugy, hogy ma, midőn tejgazdaságunk lendületnek indulásával előbb-utóbb nekünk is nagyobb mértékben kell gondoskodni a. vaj-exportról, az >tt adott tanácsoknak mindenki, a ki tejgazdasággal foglalkozik, jó hasznát veheti, ugy hogy már ezért is megérdemelték e tárczák a különkiadást. De hasznát veszi a részletesen közölt magtermelési és nemesitési eljárások ismeretének az is, a ki eme jövedelmező, de nálunk még parlagon heverő gazdasági üzletágat akarja felkarolni. Mindezeket pedig szerző nem száraz szakszerűséggel irja le, hanem magának az országnak, a svéd mezőgazdaságnak és az odavaló nép szokásainak finom humorral fűszerezett ismertetése keretében nyújtja, ugy, hogy könyve nemcsak tanulságos, de egyúttal mulattató olvasmányt is képez. A Hornyanszkyféle akad. nyomda által csinosan kiállított, 157 oldalra terjedő füzet megrendelhető a «Földmivelési Érdekeink» kiadó-hivatalában (Budapest, Erzsébettér 19), ára 1 frt. vegyes. Az az idomár, a a keze alá vett s jesen «fit»-té tette, tartani, hogy az a Gr. Festetics Tassilo megvette Newmarketeu a 6é «Miss Florence»-t (The Miser—

Jenny Davis) sga kancza csikajával (ap. Highland Chief), fedezve Hawsktone által. Első osztályú apaló behozatala Angliából. Közel álunk ahhoz, hogy telivér-tenyésztésünk egy ujabb lendületet fog nyerni ; a lajtántuli kormány kiküldöttje, gr. Griivenitz tábornagy, ugy a telivértenyésztési egylet megbízottja gr. Kinski Rudolf, kint vannak i Angliában s már több magas osztályú apalovat néztek meg. Pénzügyi tekintetek aligha akadályozzák meg a vételt, mert 200,000 frt áll rendelkezésükre. Angliában ez évben alacsonyabbak az évesek árai mint eddig voltak ; az eddig magas árért fizetett csikók, alig keresték meg a költséget ; az 1000 fontnál drágább csikók közül csak Lady Hermit és Bonavita mutattak nyilvános jó formát; a helyzet a drága csikóval nálunk is hasonló : a 10,000 frton felül elkelt csikókat, még a pályán nem is láttuk s nincs is kedvező hir róluk forgalomban. Krakóban annyira látogatottak voltak a versenyek, hogy a pénzügyi eredmény igen kedvező ; ennélfogva jövő évben már két meeting fog megtartatni. Ez elég bátorításul szolgálhat Győr városának is, hol jövő évre kellene megnyitni a versenypályát. A tatai angol colonia néhány turf.nanje mult kedden verseny-meetinget rendezett, sik-, gát- és akadályversenyekkel, csak hogy ezeket nem a trainerek gondozása alatt levő lovai: futották le, hanem az istállófiuk a saját «fakóikon», az apostolok paripáin, részint harisnyában, részint pedig mezítláb. Eme kedélyes meetingre két «futtermeister»-nek 100 meterre terjedt «mateh»-je szolgált alkalmul, mely 100 ezüst forintban volt megállapítva. A többi item nem volt ugyan ily magasan dotálva, de azokra átalán számos nevezés történt s egyetlenegy bánatjelentés sem volt. A «Match» (100 frt) Mr. John Forester és Mr. John Beesőn közt volt ; előbbi gyilkoló paceben vezetett s heves küzdelem után egy jó orrhoszszal győzött. Az aztán következett «Gátverseny»-ben 14 ístállófiu vett részt, kiknél átalában jól táplálkozottságuk miatt «fitness»-ről szó sem lehetett. Az első helyre Trcek futott be canterben, mig Kovács és Schneider a 2-dik, illetőleg 3-dik helyet foglalták el