Vadász- és Versenylap 35. évfolyam, 1891

1891-01-01 / 1. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1891. január 1. Nem egészen könnyű feladat az első osztályú kiváló apalovak kiválasztása, de egy ily apaállatnak előnyös hatása a telivér és országos lótenyésztésre nagyobb értékű, mint busz közepes, habár olcsó telivérnek fel­állítása. A kitűnő apalóért tizetett legmagasabb ér­ték is. feltalálható és eloszlik a csikókban és ezek leszármazásában s nekünk alig van ma­gas pénzért importált apalovunk, mely árát, i csikójáért fizetett árban be nem kereste volna i s jövőben még jobban ki fogják magukat fi- i zetni az első osztályú apalovak az ő csikó­ikban. mert a versenyzés az egész világon j rendkívüli és ellenálhalatlan fejlődésben van: | a dijak nagyobbodnak, a versenyterek sza- I porodnak, a jó evesek értéke határtalan s éppen ebben a körülményben látjuk mi a kimaradhatlan tényt, hogy nem most, hanem majd a 20-dik században fogják rendkívüli árakkal megfizetni a kitűnő telivéreket. Hogy az évesek árainak meghatározására befolyással van a versenydijak nagysága s a Hing és hozzáértve a totalisateur-lorgalmat is, az kétségtelen: de mind ez az egész vilá­gon teljesen elfogadott és befejezett dolog . azoknak előnyös hatása a versenyügyre és lótenyésztésre biztosítva van ; — csak még nálunk nincsenek ez ügyben tisztázva a fo­galmak s lehet egyszer oly erős támadás, mely feldönti a toialisateur-bódét, — de ez súlyos csapás lesz a mi localis lótenyésztési és versenyügyünkre. — ám a világ piaczárait befolyásolni nem fogja; ott a kereslet mindig erősebb lesz a legjobb anyag után s a mér­sékelt kinálat mellett az áraknak emelkedése elmaradhatatlan. De ba a mi teli vértenyésztésünk termé­szetes további fejlődésében nem fog megzavar­tatni : igyekezni kell a mi lelivérárainkat a világ piaczáraival összhangba hozni; elég jó uton haladunk : a 10—11 ezer forintos évesek a nyilvános árveréseknél, a 19000 forintért Névtelen és 8000 frtért St.-Wolfgang külföldre eladott apalovak, elég rugók a telivértenyész­tési kedv élesztésére. Az egyedüli vevő nálunk a versenyen ki­próbáll telivérmén - anyagra, majdnem kizá­rólag a magyar kormány : méltányoljuk azt a jóakaratot, melylyel a lóvásárlásoknál visel- ! tetik : de kevés a pénzügyi erő, mely rendel­kezésére áll. sokszor igen nyomott árakat fi­zet s a jobb telivért kénytelen a külföldre bocsátani, melynek idebent jó hasznát vehet­nénk : - a kormány átlag vételárai telivérek­nél. a franczia és németországi kormányok által odahaza fizetett átlagárak alatt marad, mely körülmény a mi telivértenyésztésünk fejlődésére hátrányos ; meg kellene keresni és megtalálni a módokat, melyek a magyar kormányt, az őszi telivér ménvásárlásnál, na­gyobb pénzügyi erőhöz juttassák. Az angol telivérlenyésztés, ama kitejlett versenyügy és világ-forgalmi piacz mellett évi 2300 telivértenyésztéssel, nem fog tulpro­ductioba esni, de nálunk, a mi viszonyaink mellett csak bel forgalomra utalva, 4—500 évi telivértenyésztéssel, ha különösen gyengébb j anyagunknak piaczot nem szerzünk, könnyen I beállhat a túltermelés minden hátrányával ; ez ellen hatásos eszköz a vidéki és katona­tiszti versenyek támogatása, mint Franczia-, Német- és ujabban Olaszország teszi, és piacz nyitása. Mi. versenyügy tekintetében is, egy fontos végpont vagyunk. Kelet felé a telivérnek nekünk kell megnyitni a kapukat; Bukarest, Belgrád, Sei •ajevo, Szófia, Konstantinápoly megkezdendő és fejlődő versenyterei az egyedüli kulcsa a mi telivértenyésztésünk és versenyügyünk jövő hatalmának : politikailag és társadalmilag oda kell hatni, hogy keleti feladataink e téren is betöltve legyenek ; kormány és Jockey-Club e kérdések mielőbbi megérleléséhez nagyon sokat tebelnek. Kelet az egyedüli nagyobb vevője lehet telivéranyagunknak. A mi most keletre és Oroszországba bevitetik az, a mi fejünk felett Francziaországból történik, csak e jelenleg meglevő keresletnek felénk fordítása már elő­nvére lenne telivérárainknak. Egész Európában az általános lefegyverzés eszméjének csirái élnek : ha ez eszme a meg­valósításhoz talál elérni, ez az összes lóte­nvésztésben a gyökeres átalakítást fogja je­lenteni. Körülbelül két millió katona ül ma Európában lovon, ba ez leszállittatik lováról s az egész lóanyag átmegy polgári használatba s nem lesznek többé remontázó-komissziók. az egész félvértenyésztés értékében alább száll s csak bizonyos benső értékkel biró egyes fajok és példányok fognak használatban maradni. A telivérnek itt egy különös és uj szerepe fog kezdődni, e nagy európai átalakulás esetén a telivér az, mely még akkor is nagy értéket fog képviselni. Telivértenyésztésünknek jelenlegi állapota ban óhajtandó, hogy ezután a magántenyész­tés élénksége folytán, nagyobb számmal a piaczra hozott fiatal telivéranyag jó árért cse­réljen gazdát, s továbbá, telivér dolgában is a külföldnek, különösen keletnek, vonzó piaczává váljunk és ennek folytán lehető magas telivér­áraink lehessenek, mig másrészről nem fogunk kitérhetni a szükségesség elől, hogy a világ­piaciról, az eddiginél magasabb árért fogunk még behozni, telivértenyésztésünk és verseny­ügyünk fejlesztéséhez szükséges, kitűnő osz­tályú lenyészanyagot. Hároméveseinkről. Tayalyi kétéveseinkről akarunk szólani s a mult eredményei alapján megállapítani azoknak jogos aspiraczióit a jövőre. Ha majd négy hó múlva a versenyterek nemes bajnokait ismét szemügyre veszszük. hogy azok, képességeikről ujabb bizonyítékokkal szolgáljanak, meglátjuk, mennyiben lesz ítéletünk igazolva és mennyi­ben korrigálva. Nem szándékunk az évjárat jelesebbjei­nek verseny-carriérejét egyenkint és chrono­logice elmondani, mert hiszen a versenyered­mények a versenynaptár lapjain feküsznek, vagy e sorok olvasóinak legalább részben emlékezetében maradtak. Elmefuttatásunk in­kább kritika akar lenni a háromévesek ez idei szerepléséről ugy általában, mint az évjárat jelesebbjeire nézve részletezetten —• s kriti­kánkat. egyúttal egy handicap készítésével is, melyet alább ide iktatunk, ki akarjuk fejezni, melybe mind ama kétéveseket felveszszük, me­lyek tavaly a monarchia legitim pályáin első, második vagy harmadik helyre futottak. Megbeszélésünk közepette mindazonáltal utalnunk kell az egyes versenyeredményekre, de csak (innyi ba n, а mennyiben következteté­seink szempontjából szükségesnek fog mutat­kozni s akként, hogy a figyelmesebi) olvasó, ha nem emlékeznék — egy versenynaptár segélyével i mult eredményeit újból emléke­zetébe idézze. Általános vélemeny szerint, tavalyi kétéve­seink classisa «alacsonyabbnak» tartatik az előző hasonló évjáratokénál. E véleménytalapos­nak kell tartanunk s azt hiszszük, hogy a mint ezt a múltban alkalmunk volt tapasztalni, ugy ez a jövőben is documentáltatni fog. Nagyon örvendenénk, ha az ellenkezőről győzne meg a jövő, sőt kívánnánk, hogy a most mondottakban ne legyen igazunk. Pedig mi tagadás benne, a mult már eddigelé is elég bizonyítékkal szolgált fentebbi véleményünk támogalásául. akár ama verse­nyek eredményeit tekintjük, melyekben kétéves lovaink az idősebbekkel próbáltattak ki, akár pedig azokat, melyekben kétéveseink a németországi kétévesekkel találkoztak. Ami a kétéveseknek az idősebb lovakkal való kipróbálását illeti, még a tavaszi ered­mények nem is voltak oly rosszak, mert ugy a «mének- valamint a kanczák kisérleti ver­senyében» (Bécs, nyári meeting) az első és második helyet kétévesek foglalták el, s a három­évesek csak a harmadik helyhez tudlak jutni. De másrészről nem kell felednünk, hogy ama kétévesek évjáratuk legjobbjaihoz tartoztak (Or-vif. Mac-Intosh, Hippokrene) mig a bárom­évesek között csak Johnsbacb volt az, mely jobb classisba számitható, s ez harmadik helye daczára szép szerepet játszott a versenyben. Egy későbbi ilynemű próba voll a «Remeteségi-dij» Tatán augusztusban. Itt már oly lovak, mint «Vert Galant» és «Merre Kata» győzedeimeskedlek a kétévesek felett s «Franc-réal» csak mérsékelt harmadik lehe­tett, pedig néhány nappal előbb szép győzel­met vívott ki Budapesten Mary Agnes, Felhő és más tiz fölött. Októberben az «Őszi kisérleti verseny»­ben Budapesten ismét találkoztak kétéveseink a báromévesekkel s a versenyt «Helena» nyerte meg a kétéves «Hogy-tetszik» ellen, mig a vert mezőnyben volt a gyors, de amaz időben már jó formáját elvesztett «Benczúr» és mások. Az utolsó ilynemű kísérlet az «Ausztria­dij » volt a bécsi októberi meeting alatt s bár ennek a propositió értelmében — a korteher­scálát tekintve - a négyévesek a bárom­évesek pedig Ц kiloval voltak előnyben a kétévesek felett, ama körülmény, hogy a csu­pán jó handicap-classisba tartozó «Vép» és «Advance Flag» oly biztosan szorították har­madik helyre a Derby-classisba tartozó 2éves «Álnokot», a jelenlegi évjáratra mindenesetre árnyékot vet. Mindezekből kifolyólag majdnem bizo­nyossággal lehet azt a következtetést vonni, hogy jelenlegi hároméveseink jóságra nézve alan­tabb állnak, mint a megfelelő előző évjáratok s ebben csak megerősil ama körülmény, hogy a németországi «Peter», mely nem is tarta­tott a legjobb német kétévesnek, a «Kétévesek őszi nagy versenyé»-ben könnyű diadalt ara­tott legjobbjaink felett. Az sem válik tenyész­tésünk díszére, hogy eme versenyben a má­sodik helyet a Péchy Andor ur tulajdonában levő, de németországi származású és igy a német tenyésztés javára számitható «Álnok» foglalta el. A németországi classieus küzdelmek már tavaly sem ütöttek ki kedvezően három­éveseinkre, sőt a német lovak, azonfelül, hogy a nagy dijakat saját hazájukban meg tudlak védelmezni legjobbjaink ellenében, még ide is eljöttek s a «Bécsi .lubiliium-dij 20.000 frlját harmadszor is szerencsésen magukkal vitték. Mostani hároméveseinknek ez évben még nehezebb álláspontjuk lesz a német lovakkal szemben, s a veszély, hogy a «bécsi Derby» Németországba vándoroljon, soha sem volt oly nagy, mint épen ezúttal lesz, ha «Peter» sze­rencsésen kitelelve, oly conditióban og a start­hoz állani, mint Bécsben kivívott győzelme alkalmával. Tapasztalat szerint a háromévesek ta­vaszi nagy küzdelmeire a mének több hiva­tottsággal birnak a kanczáknál s mentől in­kább szaporodik monarchiánkban a verseny­képes lóanyag, annál ritkább "lesz, hogy a Derbyt kancza nyerje meg Ennek oka rész­ben az. hogy a magas classisu lovak közölt több a mén, mint a kancza, részben pedig, hogy a jó kanczák is inkább gyorsak, mint kitartók, s igy csak kevesen vannak, melyek­nek a Derby "távolsága is megfeleljen, részben pedig az, hogy sok jó kancza csak őszszel jut nagy formájához. Egyébiránt, eddigi futásaik után ítélve, csak a gróf Henckel Hugó örököseinek tulaj­donában levő «Micsoda» és «Nini» azok három­éves kanczák. melyek az idei Derbvre eom­binatióba jöhettek volna, de «Micsoda» al)er­byre nevezve egyáltalában nem lett, «Nini»

Next

/
Thumbnails
Contents