Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-03-01 / 9. szám

75 26 hároméves kancza indull az 1848-iki Oaksban. mely Cymba győzelmével végződött. De a nagyobb értékű Handicapek, melyek egyúttal rövidebb távolságra is vezetnek, ma is igen szép mezőnyöket vonzanak s az induló oszlophoz kiálló lovak száma ritka esetben kevesebb 20-nál. Azonban itt a hetvenes évekhez képest nemi visszaesés tapasztalható, mert péld. a Cambridgeshireben 1870-ben (Adonis) és 1874ben (Peutétre) mindannyiszor 42 ló vett részt, mig a Lincolnshireben 1881-ben 36 volt a startolok száma. Nálunk 1888-ban a Nyári-Handicapben (ÍSol)ich) concurrált 15 ló, s ez a legnagyobb mezőny, melyet felmutathatunk, ámbár az Oktober- és Prince of Wales Handicapekben az elmúlt években szintén szép mezőnyök (13—14 ló) vettek részt. A liverpooli Grand Nationaleben 1866ban 30, 1850-ben épen 32 ló állt ki a starthoz ; gyönyörű látvány egy akadályversenyben ! Nálunk az 1874-ik évi Pardubitzi akadályversenyben vett 14 ló részt, és Fantomé győzelmével végződött, ami szintén nem lehetett utolsó látvány. Mióla az angol Derby fennáll (1780 óta), napjainkig összesen csak 13 lónak sikerült a Derbyt és egyúttal a Doncaster St. Legert is megnyerni. Champion volt az első Derby-győzo, mely a St. Legerben sem talalt erösebb ellenfélre 1800-ban. Azután 47 év következett a nélkül, hogy ily kettős győzőre akadnánk, mig 1848-ban Surplice törte meg a gátat s utána következő években The Flying Dutchman (1849.) és Voltigeur (1850) követték példáját. West-Australian (1853), Blair Athol (1864) Gladiateur (1865) Lord Lyon (1866) Silvio (1877), Iroquois (1881), Melton (1885), Ormonde (1886) és Donovan (1889) voltak meg ama Derby-győzők, melyek a St. Legert is diadalmasan vitték haza. Tehát 110 év alatt csak 13-an ! Nálunk is kevés lónak sikerült mindkét versenyben legelső szerepet játszani, s 1870 óta, vagyis 19 év alatt csak 4 ló tudta ugy az Osztrák Derbyt, mint a Budapesti St. Legert gazdájának megszerezni. Cadet (1870), Kincsem (1877), Nil Desperandum (1878) és Buzgó (1885) tudták csupán ez eredményt elérni. Ez adatokra támaszkodva tehát, a leggyakrabb esetben megnyerte volna fogadását mindaz, aki ugy Angliában mint nálunk — a Derby lefolyása után — a Derby-győző ellen kötött volna fogadást a St. Legerre. E kitérés után még egy-két elvi jelentőségű dologban kívánunk összehasonlitást tenni, hogy azzal azután befejezzük a tárgy feletti elmefuttatásunkat. Angliában mindinkább nagyobb jelentőségre tesznek szert a kétéves lovak számára kiirt versenyek. Elég bizonyság erre nézve ama körülmény, hogy az Angliában nyerhető öt millió forinlból circa két millió forintot nyertek a lefolyt évben kétévesek. Még nem régen a versenyzés súlypontját a háromévesek versenyei képeztek, de a táblázat mutatja, hogy a század folyamán mint .jutott érvényre amaz elv, hogy a lovak már mint kétévesek kipróbáltassanak. Az angliai V Ф * ® * Ф versenyOS ja pályákon СП i> <i a 00 megjelent OO 00 cc 2éves 31 264 699 820 986 3éves 117 419 627 610 553 4éves 108 254 382 313 276 öéves és id. 180 378 390 283 316 Összesen : o36 1315 2098 2026 2131 Nálunk 1889-ben 121 kétéves és 126 * Emez években sem a gátversenyekben sem a vadászlovak sikversenyeiben részt vett lovak nincsenek a kimutatásban. hároméves jelent meg a versenypályákon, tehát majdnem egyenlő számban, mig Angliában csaknem kétszerannyi kétéves lépett a sikra az elmúlt évben, mint hároméves. Nem szándékunk kitérni ama kérdés fejtegetésére, bogy a lovaknak korai versenyeztetése káros hatással van-e azok tartósságára, vagy sem, s igy nem volna-e ozélszerü átmenni oly rendszerre, melynél a lovak csak későbben (mint kétévesek csak őszszel, vagy csupán mint háromévesek) hozatnának ki a versenypályákra, de meg kell említenünk, hogy ama körülmény, melynél fogva legutóbb Angliában 986 kétéves, és csak 553 bároméves lépett pályára, koránt sem jelenti azt. hogy a versenyanyag — korai kihasználás folytán — valóban annyira elkopik. Ez csak arra enged következtetni, hogy bő alkalom lévén a kétévesek kipróbállatására, ama lovak melyek mint kétévesek épen nem tudnak a hozzájuk kötött várakozásnak megfelelni, korábban kivétetnek az idomitásból, más rendeltetésnek adatnak át, mint báromévesek már nem lépnek pályára, s ennek ama jó oldala van, hogy a korai kipróbálás által sok költséget kiméinek meg. Ami a távolságok kérdését illeti, nálunk is a rövid távolságok rendszere van elfogadva épen ugy mint Angliában. Sem szere sem száma ama versenyeknek, melyek Angliában egy ménfőidnél rövidebb távolságokra futtatnak. De a ntig nálunk a leghosszabb sik versenyek csak 3200 meterre vezetnek, s ily kétmértföldes verseny a monarchiában összesen négy kerül eldöntésre, addig Angliában aránytalanul több a kétmértföldes versenyek száma, s ezen felül sok sikverseny van, melynek távolsága 2200 meternél jóval nagyobb. A nevezetesebb versenyek közül a Great Metropolitan Slakes, a Chester Cup, a Jockey-Club, a Cesarewitch-Stakes, 3600 mtr, — a Goodwood-Club és ( loodwoodSiakes 4000 mtr, — és az Alexandra-Plato 4800 mtr távolságra futtatik. * A fennebb mondottakkal koránt sem merítettük ki tárgyunkat, de azt hiszszük, hogy főbb vonásokban sikerült feltüntetni ama különbségeket és arányokat, melyek belföldi versenyügyünk és a sport classions földjének versenyügye között létezik. És bármily óriásiak legyenek is az angliai arányok, ahhoz képest, ami a lóversenyügy körletében Ausztria-Magyarország földjén történik, bizonyára nem fogja e sorokból senki kicsinységünket kiolvasni akarni. S habár Anglia még sokáig fog előttünk ragyogó példaként állani s törekvéseiben szövétnekként világítani, a mondottakból inkább azt kell következtetni, hogy* megerősödött versenyügyünk — a tenyésztés mindinkább szélesbedő alapjain — ma már oly álláspontot foglal el, mely méltán képezheti büszkeségünk tárgyát annál is inkább, mivel a belföldi tenyészanyag legnagyobb és minőségileg is legjobb része Magyarország földjén magyar kezekben van. Fidibus. Észrevételek a «Vadász- és Verseny-Lap» folyó évi 5. számában megjelent «Néhány szó a debreczeni lóversenypropositiók előtt» czikkre. Hivatkozom czikkiró urnák a közleménye végén kifejezett szavaira, liogv eszmecserével is lehet az ügynek 'szolgálatot tenni. — Ezt akarom én is. Előre kell bocsátanom, hogy általánosságban egy véleményen vagyunk, a debreczeni versenyek felvirágoztatását illletőleg, de a részletekben wem, melyekkel a czél, melyet elébb emliték, elérhető volna. Először is nem helyeslem, hogy professionatus jockeyk lovagoljanak, mert hisz Debreczen volt úgyszólván eddig egyedüli iskolája az urlovasoknak, értemjfőleg a nem katona* A legnagyobb távolságú sikverseny Európában a Francziaországbeli Prix Gladiateur 6200 meterre. urlovasokat, kiknek alig van máshol (kivéve az ujabban lendületet nyert pozsonyi versenyeket) alkalmuk nyeregbe ülni. Pedig fontosságot tulajdonitok annak, hogy a polgári elein — a földbirtosok azaz a nemes lótenyésztésre hivatottak — passionatus versenyíovasok is legyenek, mert igy remélhetjük, bogy a telivér- és magas félvértenyésztés nagyon széles körben fog elterjedni. Ezzel kapcsolatban pártolnom kell az eddigi proposiliókat ama szempontból is, mert ép akkor adunk — a kisebb istállótulajdonos és urlovasnak egyúttal — alkalmat a saját idomitásra és gyakoribb lovaglásra, ha a nyilvános idomár által előkészített lovat kizárjuk, mert ilyen lóval csak ritkán látunk kísérletet lenni, egy magánidomitásban valót, annal ritkábban versenyt nyerni. Igy nem szaporodnának urlovasaink. Ama körülmény a régi propositiónak látszik igazat adni, hogy egy magánidomilásban — tehát olcsóbb költséggel — próbára vitt lovat ha jól fulott. később ha idomilásba adjuk, több valószínűségűnk van a nyerhelésre. Már több ló a debreczeni gyepről került oda, aboi a hivatásának győzelmesen megfelelt. Egy másik intentióját is a régi propositióknak helyeslem, mely a nemes fél vérten yésztés támasza és ez az. hogy némely versenyben csak az országban nevelt félvérek — a heréltek kizárásával — indulhatnak : nterl igy buzdítjuk a félvértenyésztőket nemes telivérrel való párosításra. Több félvéri említhetnék, melv ott győzvén, a nagyobb versenyeken is sikerrel futott. Most már áttérek arra a pontra, a hol czikkiró ur azt mondja, hogy oly versenypropositiók készítendők, a hol csak II. classistt idomított lovak pályázhatnának. Ezt keresztülvinni, szerény vélemenyem szerint, lehetetlen és pedig azért, mert nent lehet föltétlenül kizárni egy jobb classisu lovat, például a melyik még nent is indult, igy nyeI rés által nem lenne kizárva. Másrészt, hogy az eladóversenyben sokszor jobb classsisu lovak' is indulnak ; én ugyan nem fogadási politikából, de istállótaktikából helyesnek tartom-, mert ott legsikeresebb valamely lónak az indítása a hol a legnagyobb esélylyel indul. Igy szerintem Debreczenben csak II. classisu lovaknak. — melyek daczára annak idomár-kézben mégis lehetnének, — versenyt kiírni helyesnek nem tarthatom. Hiszen épen a II. classisu lovak valók arra, hogy olyanoknak passióját elégítsék ki, a kik nagy istállót nem tarthatnak, nagyobb versenyeken részt nem vehetnek, s nagy tőke hiányában elsőrendű lóra szert nem tehetvén a nyilvános idomítás költségeit sem viselhetik. Ilyeneknek valók a kisebb vidéki versenyek és első sorban Debreczen. ilyenek felvirágoztatására minden sportféríinak és lótenyésztőnek kötelessége áldozatot is szívesen hozni. Ily gyepen az urlovas a ki lótenyésztő és egyszersmind tulajdonos, igazi sportszenvedélylyel ül a nyeregbe. A mi a 2évesek indítását illeti, ezt azért is nehézkesnek tartom, mert mint czikkiró ur igen helyesen emliti fel, a versenyeket a lovak jobb elhelyezése érdekében olyankor kellene tartani, a mikor a méntelep istállói üresek, ez pedig márczius l-lől julius l-ig van igy. ba egyáltalán számithatnánk a fenti istállókra. — Tehát kora a 2éveseknek. — Másrészt nem gondolom, hogy a verseny látogatottságára és igy a belépti dijakra nagy befolyást gyakorló horderővel birjon az, hogy urlovas helyett jockey lovagol ; sőt merném az ellenkezőt állítani. Hogy ne menjek messzebb ennek bizonyítására. csak a bécsi versenyek alatt az «Armee <

llHeiers-Steeplechase» napját említem fel, a mely napon sokkal többen látogatják a versenyt, mint máskor. Én annak tulajdonitom. hogy minden sportbarát, mert csak ilyen látogatja jobbára a versenyeket, nagyobb passióval néz egy versenyt, ha urlovasok lovagolnak 1*