Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-11-30 / 71. szám

VADASZ- és VERSEHT-LAP EUYSZEUSM1XD AZ ORSZÁGOS LOTENYÉSZTES LAPJA. w A cMAGY. LOVAREGYLET », A VIDÉKI VERSENYEGYLE ^ TEK, S AZ ÖSSZES MEGYEI LÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉS: EGÉSZ ÉVRE 12 forint, FÉLÉVRE 6 FORINT A SZERKESZTŐSÉGBE (BUDAPEST, HATVANI-UTCA NEMZETI CASINO II. EMELET) KÜLDENDŐ. 71 szám. Budapest, 1890. november 30. XXXIV. évfolyan Nagykárolyi Gróf KAROLYI GYULA A MAGYAR LOYAREGYLET ELNÖKE (1880—1890). „ О cs. és ap. kir. Felsége val. belső titkos tanácsosa, cs. és kir. kamarás, az arangyapjas rend lovagja stb. stb. (1837-1890.) A sors igazságtalan és kegyetlen ! Igazságtalan, midőn oly férfiút ragad ki a társadalomból, ki fol g cost alkotott, hasznosat tett és igazságos volt. Kegyetlen, midőn oly korán ragadta ki az élők sorából azt, kinek szeretete éltető-balzsam volt nem csak családjának, de kinek nagy szivéből az emberi-szeretet melege áradt szét ezerek meg ezerekre e hazában. Egy nagy deli alak voll ö, — testben, lélekben nemes és kiváló; méltó utódja ama nagy család vezérférfiainak — kik e haza sorsának intézésében oly fontos szerepet vittek. — Egy valódi grandseigneur, sportsman, világlátott és világot-ismerö főúr; egy sok oldalú tehetséggel megáldott férfiú, kit gazdagsága és a világ hiu örömei sem tudtak elvonni a kötelesség és teremtés teréről. Igazi magyar föur volt teljes életében; a mellett hogy az ősöktől reá hagyott tisztességet, nagy vagyont nem csak megtartani, hanem gyarapitani is tudta, — hasonló áldást hozott mindenhová hol közreműködött ... A magyar főúri társaság, a magyar közgazdaság, a magyar vörös-kereszt-egylet, s a magyar lovar-egylet hálával örökiti meg emlékét. Királya a legnagyobb kitüntetésekkel ismeré el nemességét. Fellázadna minden jobb érzés — midőn a sors ily férfiút idö előtt rabol el tőlünk, s kétségbe esve kérdené a kétely: minek ez élet, mit fáradjunk és törjük magunkat, minek türjünk és szenvedjünk — ha ismét az ö nagy lelke és hite nem vigasztalna, mely oly hősiességgel viselte — szivének és testének gyötrő fájdalmát, azzal vigasztalván forrón szeretett családját, barátait és tisztelőit . . . can még egg élet — és ott meglátják egymást ! Igen, kell lenni egy jobb világnak, egy öröklétnek; e hitet, e vigasztalást hagyta ő egyik legnagyobb kincseként reánk ! Áldásosán fog köztünk élni feledhetlen emléke!