Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-02-01 / 5. szám

13'A) február t. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 46 versenylótulajdonosok foglalkozzanak vele. Az az alagcsövezési és fűtési költség nagy lenne ugyan, de ha az összes istállók vagy legna­gyobb részük coneentrálva lenne, ugy a kiadás egyes lovakra számítva — nagyon csekélyre szállna le. Idáig az idézett lap ; mihez a mi viszonyainkat tekintve csak annyit akarunk megjegyezni : hogy nálunk a tatai pálya köze­lében m el eg-források vannak bőségesen ! Elég magas fokuak-e eme források, hogy a training­pályára kivezetve befolyást gyakorolhatnának n gyep puhántartására ? s ha a legkeményebb hidegben tán nem is volnának erre képesek, de a téli napok legalább fele idején át mégis hasznukat láthatnák ! ? Ezt legyen szabad a tatai uradalom nemes tulajdonosának — ki oly sokat lett máris a versenyekért — tisztelettel figyelmébe ajánlani. (Meleg vizét úgyis aligha lógják valaha a budapestiek — meginni !j Aztán a pesti versenytérhez tines messze aválosligetiartézi fürdők vize; melyből naponként használat után még mindig kb. 1000—1200 akó viz 20—25 lók melegségben (reszletik ki haszontalanul a tóba ! Nem lehelne-e ezt átvezetni a mi versenyterünkre és örök-zöld training-pályál csinálni. Hej de sok lóanyagot meggazdálkod­hatnánk. Akkor talán Debreczennek is jutna ! * * * A magyar lovasság — mondja egy nem­reg Becsben és Tatán megfordult levelezője az angol «Sportsman» szaklapnak — vala­mennyi európai lovasság közt a legjobb lovak­kal bir, mert Magyarországon legelőbb ismer­ték fel. mily értékesek az országos lótenyész­tésre nézve az angol telivérek, melyek (mint gr. Lehndorfl is megjegyzi) a lóversenyeken mint győztesek kitűntek ! — Örömünkreesik idéz­hetni egy oly külföldi szakember véleményét, kinek elég alkalma volt minden genreben elég jó lóanyagot láthatni — ha ugy találja, hogy lovasságunk anyaga ily kitűnő. — A levelező ezenkívül leginkább a telivértenyésztés és ver­senyzés mai állapotáról — különösen Tatáról és gr. Esterházy Miklós működéséről igen sok elismeréssel beszél. E két terjedelmes czikk után Angliában meglehetősen ismerni fogják a birodalom telivértenyésztését és versenyeink keretjét. * * * Baden-Baden mindenképpen igyekezik, hogy internationalis jelentőségét megtartsa ; igy az Int. Benn-Club január 19-én tartott gyű­lésében, fáradhatlan elnöke (Herrmann szász­weimari hg ő fensége) vezénylete alatt az európai jelentékenyebb lovaregyletek nevezetesb férfiait mind meghívta, illetőleg megválasztalá az igazgatótanácsba. A 3 évre terjedő válasz­tások következők : Club és verseny igazg. elnök : Ő fensége Herrmann szász-weimári hg ; alelnök : gr. Lehndorfî G. orsz. lovászmester ; választmányi tagok : hg Ahrenberg Ágoston, hg Badziwill György, gr. Károlyi Gyula ő exc., gr. Festetics Tassilo, gr. Kinskv Károly, gróf Douglas Vilmos, gr. Redern W., br. Fürsten- berg— Herdringen, Henry Chaplin angliai föld­miv. miniszter, stb. stb. Az elnöklő herczeg felemiitette, hogy a német császár ő felsége az idén is ad egy nagy tiszteletdijat a had seregi.akadályversenyre, Baden Baden városa 50,000 frankot ad minden évre. Az idei augusz­tusi versenyekre összesen 144,000 ezüst márka dijak adatnak, tehát 10,000-el több mint tavaly. A franczia istállók a jövő évi nagy dijra három­szor annyi lovat neveztek mint eddig, Anglia is ; látszik — úgymond — hogy Baden-baden­nek mint internationalis versenyhelynek szük­ségét mindenfelöl elismerik. * * * Egy angol sport-tekintély nemrég New­marketben akként nyilatkozolt volna — mint a Sp. irja — hogy nem helyeselhető miért fizetnek mai napság egyes apalovakért és kan­ezákért oly rémitő nagy összegeket, midőn a mai anyag sokkal gyöngébb constitutióju és rövidebb életű — mint voltak azelőtt, midőn a fősuly nem a 2éves versenyekre volt fektetve stb. stb. Ez állításainak példájául számos régebbi apalovakat és kanczákat hoz fel, s azt mondja, hogy Erancziaország telivér te­nyésztése sokat nyer már csak azáltal is, hogy a 2évesek versenyei augusztus l-jével kez­dődnek. mely időre a 2évesek jobban kifej­lődhetnek. — Nem akarunk ez okoskodások felett röviden se igent se nemet mondani, de tény az, hogy az angol piaczon minden drá­gább mint máshol, mert az amerikai, ausz­tráliai, orosz lótenyésztés (meg magunk is) mind ott vásárol ; pedig látjuk, hogy nem mindig azok az apalovak vagy kanczák hozták nálunk a legjobb ivadékokat, melyeket directe igen drága pénzen vettünk Angliából — minek bizonyítására elég legyen csupán Buccaneer, Cambuscantsaz utóbbiévek vásárlásaitfelemlite ni köztük (természe'esen Beauminet és Masseur apját is), melyeket igen olcsón vásároltunk, de aztán a többiért meg ötször-hatszor annyit fizettünk. Mily óriási különbségek az árakban és eredményben. Ez azt mutatja — hogy a tenyész-egyedek átörökítő képessége igen prob­lematicus, s kár érte oly óriási összegeket riskirozni, minőket az angol piacz követel. Ideje volna már, hogy saját tenyésztésünket is megbecsüljük, mely ép oly jó ivadékokat szolgállat ; tekintsük csak a legújabb időkből Stronziant, Pásztort és Bálványt — mely utób­bira mint halfiuk a küllőid alkudozik és melyet tán 30,000 frtért kibocsátunk, hogy maholnap helyette kiadjunk 100,000—150,000 frtot ; épp igy járhatunk Bíróval is, melyre ugy tudjuk egy németországi ménes alkudozik, pedig Bíró a Hermit-vérnek legjobb produc­tuma nálunk, mind termetre, mind képességre, aczélos lábaira és erőteljes természetére nézve : ily erőteljes egyed a tenyésztésben is valószí­nűleg oly eredményes lenne mint a versenye­ken, annál inkább :mert Biró mentes a Gunners­buryak nagy hibájától, az orrvérzéstől. Ily körülmények közt elvesztése nagy kár lenne telivértenyésztésünkre. S. J. F. n * * C. gróf Párisban sajátságos «narancs pisztoly-lóversenyt» hozott divatba, kis ratt­lerjél 20—25 lépesre, fején egy narancsosai két hátsó lábára állítva, retlentő biztonsággal lődözi czélba, és a szegény állat a lelőtt narancs darabokat vig ugatással apportirozza vissza. * * * Grammont herczeg equipage|a ez idő szerml a világhírű fontenebleau i erdőben vadászik és Brizode vicomte falkájának hires történetét újította fel a napokban, azzal a különbséggel, hogy a vad a helyett hegy a templomban összegyűlt násznépet kergette volna széjjel, egy derek paraszt szobájába menekült be. Íme a rapport : A mull kedden estefelé a falka «Bois le Roi» község felé hajtotta a szarvast, a trombiták harsogása, az ebek csabolása az egész falut kicsalták ; a vad azon­ban, ugylálszik, hogy az emberek tömegétől és a lámpák csillogásától még ujabb bátorsá­got nyert, mert több kerítésen átszökelvén, egy bámész paraszt által nyitva hagyott szo­bának ajtaján berohant ; egy két másodpercz múlva a harapós falka nyomában volt, ret­tenetes küzdelem fejlődött ki, melynek első sorban a szoba székei, asztala és a szegény család levesétől párolgó tálak estek áldoza­tul. Grammont herczeg néhány perezre lováról leugorván megadta a kegyelem - döfést és a szegény parasztot fejedelmi kárpótlásban ré­szesítette * Heroicusan comieus párbaj volt a Szajna Croissy szigetén. Két royal gommeaux, isten­telen esős időben és lérdig érő sárban szeren­csésen megérkeztek az elhagyottnak látszó Croissy szigetjére ; a tanuk megadták a jelt, a kardok összecsattanlak, de a csúszós talaj miatt inkább az elesés ellen kellett védekez­niük a bőrig átázott párbajozóknak ; egyszerre egy alma-árus suhancz csapat borzasztó bombardementtel vág közbe, az egyik fél arczán vérző «alma»-sebet kap, a tanuk hangosan felkaczagnak és a vérfolyás után a párbajt kedélyesen befejezettnek jelentették ki, (ép ugy mint nálunk gr. К. I. hatalmas kardlapozásá­nak influenzás eredménye után.) * * * Angliában az elmúlt evben 3862 telivér anyakancza volt fedezésre és ellésre Mrs. Weatherbynél beírva. Elletett a brit ménesek­ben 1087 mén- és 1065 kanczacsikó ; 849 kancza maradt meddő, 180 kancza vetélt el, 229 nem volt az előző évben fedezve, 120-at pedig félvér ménekkel párosítottak. — Kimúlt, ellés előtt 183 kancza, 149-et pedig külföldre szállítottak ki. Az apalovak közül Barcaldine volt 1888-ban legjobban kihasználva, a meny­nyiben Solon eme fia harminezhárom élő csikóval van ez évben jegyezve ; utána követ­kezik Plebeian buszonhét, Esteriing, Mtincas­ter és Southampton huszonöt—huszonöttel. Galopin és Galliard huszonnégy ivadékot mu­tathatnak lel külön-külön, mig St. Simon 21-et Érdekes tudni, hogy 1889-ben az angol pályákon sikversenyekben 2131 ló futott, 8-czal több, mint 1888-ban. — Korosztályok szerint ezek következőleg oszlottak meg: 986 kétéves, 553 hároméves, 276 négyéves, és 316 ötéves és idősebb ló. * * * Lungauból közelébb Ehgartner, gr. Károlyi Gyula ő excjának a vadásza a következő érdekes közleményt adja : «E hó elején egy derült nap délelőttjén a Zederhaus községben lévő szolgálati lakomból a Leckerkeuschlerhez tartozó völgy területén egy zergét vettem eszre, melyet egy róka üldözött. Miután a hó legfölebb egy láb magas volt, e látvány nagyon meglepett. Hogy jobban szemügyre vehessem, lávcsövemet vettem elő és ekkor láttam, hogy a zerge egyik hátsó lába — valószínűleg vala­mely orvvadász által — el volt lőve. mi miatt természetesen gátolva volt a gyors menekülés­ben. Hirtelen a kezembe kaptam fegyveremet I és iparkodtam, a mennyire lehetett, a róka által erősen szorított zerge felé lopózkodni, hogy először is ezt ellenségétől megszabadít­sam. Midőn körülbelől 50 lépésnyire meg­közelítettem, láttam, hogy a róka a zergének folyvást orrára ugrik és abba több izben beléharap, úgyhogy a már elgyöngült zerge csak nagy erőfeszítéssel védhette magát üldö­zője ellen. A fej előrésze és orra tökéletesen össze volt már marczangolva. Most tehát azon igyekeztem, hogy ha lehet, mind a két állatot lelövöm, és e végből egy alkalmas pillanatot lestem ki. Miután a fentebb irt távolságnál közelebb nem juthattam észrevétlenül, ama pillanatban, midőn a róka épen ismét a zerge orrába harapott — lőttem. A hihetetlen dolog megtörtént — a zerge természetesen életével adózott midőn üldözőjétől megszabadult, de ravaszdi is a golyó áldozata lett ; mind a két állat lerogyott a lövésre, s ott maradt moz­dulatlanul, helyei sem változtatva. — A halál egyesité mind a kettőt; nyugodtan pihent a róka feje a zergén. Midőn az elejtett állatok­hoz közeledtem, a rókában egy kitanult vén fickót ismertem fel, ki most végre meglakolt gonoszságaiért. A zerge egy kétéves ünő volt, és mivel itt a zergéknek dus legelőjük van és még kevés hó volt, jól táplált állapotban került teritékre. Csak az a körülmény, hogy a zerge egyik hátsó lábát nem használhatta, tette lehetővé, hogy a róka ezt le egészen a völgy­be követhette.» * * * Egyik külföldi szaklap a négy Derbire előleges fogadási tipeket ajánl; a francziában Alicantét, az angolban Jannisarit, a bécsiben Masseurt, a hamburgiban Mardert. 1*

Next

/
Thumbnails
Contents