Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-07-26 / 42. szám

315 eselyét s ez hatással van a fogadási forga­lomra. — Angliában a legnagyobb Betting Васок a Cesarewitch és Cambridgeshire, me­lyek majd október havában lesznek lefutva s már is élénkké tették az angol Ringet : ná­lunk is jelentékeny a fogadási kedv a Freu­denaui és Wiener handicapeknél, de a mi budapesti nyári nagy handicapunk még telje­sen megőrizte ártatlanságát, még sohasem csináltak reá könyvet és nem veszthette el rajta pénzét senki sem. Ebből eléggé látszik, hogy csak egy vak lárma az, melyet a nem egészen jóakaróink a turf moralja ellen han­goztatnak. A legerősebb fogadási színezéssel biró magyar verseny, minden fogadás nélkül. Mi örülünk rajta, hogy igy van, de keveseb­bet kélünk a turf ellen intézett méltatlan gáncsból. Sport-szempontból érdekes összehason­lítást lehet tenni az 1600 meteres két handi­cap terhei közölt; külön hámorban készül mind a kettő, meglehetősen egyforma anyagot ölel fel a nevezéseknél ; ugyanaz a distantiája s mégis az elhajlás egymástól jelentekeny; р. о. a budapestinél Resolute 68 kilót, Electa 44J kilót, tehát 47 font teherkülönbözetet mutat fel. mig a Wiener-hadicapnél Resolute terhe 65 kilo, Electáé 49 kilo, igy a külön­bözet 32 font ; ennél lógva a két handicap teherviszonyai között 15 font az extremitás­itál a differentia, a mi elég jelentékenynek ne­vezhető. Handicapeknél a teherkimérésekkel szemben nem kívánunk a kritikai álláspontra helyezkedni, mert a teherbeosztás mindig a subjectiv felfogás eredménye ; s kinek volna joga azt állítani, hogy az ő egyéni felfogása, sport-kerdésekben helyesehb a mások nézeténél ; csak egyszerűen a tényeket soroljuk fel, mely tények közé tartozik р. o. az is, hogy Bécs­ben junius 8-án az 1800 meteres Residenz­preisban találkoztak egymással Resolute 63£ es Atyafi 50 kiloval ; Resolute háromnegyed hoszszal biztosan nyert, Atyafi második lett. A nyári Handicapben Resolute terhe 68 kilo, Atyafié 57, utóbbi törülve is lett a verseny­ből. A Wiener handicapben Resolute 65 kilo, Atyafi 57£ kiloval lett megterhelve, hogy egyenlő m érési esélyben részesittessenek, de már most kénytelenek vagyunk olvasóinkat figyelmeztetni, hogyha e két ló a versenyben összekerül, ugy Resolute pártjára álljanak. A három handicap terhének összevetésé­ből még egy sokat érő eredményre juthatunk. Feltéve, hogy a handicaper-munkálatok in­fallibilisek : e hármas handicap mellé oda kell állítani a Szt-István verseny terheit s meg­lehetős biztossággal meg lehetne mondani, hogy Lord Ernest első, Vert Galant második, Wea­therby harmadik és Bonnie Aggie negyedik, mely sorrendet csak a handicapben nem levő és a Szt-István-dij ban indult egyébb lovak zavarhatnák meg. E versenyek tényleges le­folyása lesz azonban legilletékesebb vagy leg­alább inappellabilis birája a handicaper-mun­kálatoknak. Még mielőtt e nagy handicapek lefutat­nak, kötelességszerüleg visszatérünk azok meg­beszéléséhez, mely alkalomra hagyjuk fent — a most még korai — nyerési esélyek meg­világítását. Vidéki uj versenytér. Rövid néhány hét múlva augusztus 31-én és szeptember 1-én lesz Sopronban két érde­kes versenynap ; az 10,000 frankos Polgárdij, mely egykor a legvonzóbb versenyszáma volt magas osztályú kétéveseinknek, ott lesz utol­jára kiküzdve s e versenynapok befejeztével, Sopron, mint versenytér, megszűnt létezni, mi valóban lehangoló, szomorú dolog. Mindenütt az egész világon, napról-napra szaporodnak az uj versenyterek s mi elvesztünk egy régi sporthelyet s e csendes kimúlás annál fájóbb, mert még eddig nincs helyette uj versenyhely. A budapesti meetingek kibővítése, ez termé­szetszerű fejlődés, de ez nem pótolhatja és nem helyettesíti egy megszűnt régi verseny­teret. Talán legelsők voltunk, kik felszólal­tunk amellett, hogy Győr városa volna első sorban hivatva a szomszédos Sopron helyét betölteni s egy virágzó uj versenypályát meg­honosítani ; s a sport által előidézett jelen­tékeny forgalom nem lett volna kárára Győr városának és vidékének. Főispánja gróf Battbváni Lajos igen ked­vezőleg nyilatkozott e kérdésben ; a győri kép­viselő és közlekedési miniszter Baross Gábor társalgás közben igen életrevalónak találta a kérdést s nem lenne idegen a háromágú győri vasút-vonalak mindegyikén külön vona­tokat ez alkalmakra berendeztetni ; söt még egy Prix du Chemin, de fer-röl is volt szó; és mégis Győr megsem mozdul, pedig a moz­galomnak onnan kellene hivatalosan megin­dulni. Vagy talán nem ismerte fel Győr e kérdésnél saját érdekét és nincs simpathiával a versenyügy és telivér-tenyésztés iránt; ehhez teljesen joga van — nem is tanácsolnánk a Lovaregyletnek vagy versenyrendező bizott­ságnak olyan helyen megtelepedni, hol talán még ellenszenvvel és nehézségekkel találkoz­hatik ; a hatalmi köröknek e kérdésnél okvet­len fel kell ismerni az érdekközösséget, tel­jes egyetértéssel s bensőséggel kell felkarolni az ügyet, e nélkül ugy sem lenne fejlődéské­pes és virágzó versenypálya. Hogy is alakult csak az a tatai verseny­pálya ? Gróf Esterházy Miklós ügyszeretete és áldozatkészsége teremtette meg ; Tata ura adott mindent, a mire csak szükség volt. A napokban az a hir szivárgott ki a tatai vár­kastélyból, hogy gróf Esterházy Miklós óhaj­taná, miszerint Tatában nagyobb verseny-mee­ting legyen. Ez nagyon nemes elhatározás lenne s teljesen hasonlít Esterházy Miklós gróf­hoz, de ezt tőle kérni s más oldalról kezde­ményezni, a szerénytelenség vádja nélkül alig lehetett ; újra kérni attól, a ki úgyis mindig és mindent ád ! ! ! Komárommegyei dij a neve s adja gróf Esterházy pénztára stb. Hogyis hangzanék csak «Tatai polgárdij»! Gyönyörűen hangzik, Tata meg is lenne hozzá, de hol vannak a polgárok ? Hát azt a Komárommegyei dijat, nem lehetne tényleges Komárommegyei dijjá átalakítani? Hölgyek dija nem maradhatna el akkor, midőn e vidéken annyi lelkes magyar hölgy lakik. És végre teljesen érthetetlen és átfordithat­lan az magyarra, hogy «Prix du Chemin de fer» ! Nagyon sajnálnánk, hogy ha nem birna alappal a tatai várkastélyból kiszivárgott hir. Ha csakugyan elhatározta gróf Esterházy Miklós, hogy Tatából egy magyar Newmarke­tet csinál, ugy a magyar sport-ügv fényes kárpótlást kapott Sopronért. S a sport barátai kivétel nélkül teljes tisztelettel és elismeréssel fogják emliteni gróf Esterházy Miklós nevét. Charibert. A német szaklapok s utána a bécsiek is, azt híresztelték, hogy a magyar kormány megbízottja Luczenbacher osztálytanácsos ur­nák sikerült egy fedező mént Angliában a kisbéri ménes számára megvenni, 8000 gui­neán. Ez azonban a szél szárnyára bocsátott kacsa, mely onnan keletkezhetett, hogy egyik angol lap azt irta, hogy Charibertet valamelyik külföldi kormány számára vették meg. Mint­hogy pedig kormányunk megbízottja Luczen­bacher osztálytanácsos ur jelenleg Angliában van, azt következtették, hogy Charibertet ő szerezte meg. De nem igy van. Br. Oppen­heim E. németországi sportsmann és telivér­tenyésztő vette azt meg 9000 iont sterlingen. Miután e mén oly nagy port vert föl a lapok­ban, nem lesz érdektelen ha ismertetjük olvasóinkkal. Charibert, sárgamén ell. 1876­ban, ap. Thormanby, any. Gertrude ap. Saun­terer a Queen Berta, Kingstontól. Anyja utáu testvére Childericnek és Duchess cf Cornwall­nak (amaz Scottish Chieftől, emez Macaroni­tól). Duchess of Cornwall 1884 óta Kisbéren van, hol 1886-ban Duchesst hozta létre, a budapesti tavalyi Kanczadij nyertesét. Charibert apja,Thormanby, az 1860-diki Derby-győztes, köztudomás szerint Melbourne vagy Windhound fia volt, ennek anyja pedig Alice Hawthorn, Muley Molochtól. É szerint a kisbéri uj apamén oly vérből eredt, mely­nél oly áron jobbat kívánni is alig lehet. Ami Charibert versenysikereit illeti, eléggé fényesek voltak ezek ; kétéves korában hétszer indult, háromszor győzött s ezek között a Prince of Wales-Stakest vitte haza. A mén meg­nyerte a 2000 guineás versenyt,oly lovakat verve meg benne, mint Cadogan, Rayon "d'Or, Gunners­bury, Discord, Ruperra, Zut, sat. A követ­kező években több szép versenyt nyert, mint 1880 és 1881-ben a newmarketi July Cupöt, 1880-ban a sandownparki Surbiton-Handica­pet, 1881-ben a Stockbridge-Cupöt sat. Később, ménesbe kerülve, ivadékai az utóbbi években nagy kedveltségben részesültek. 1889-ben tiz ivadéka 304 guinea átlagáron kelt el; 1888­ban tizenegy ivadéka 301 guinea átlagáron, 1887-ben nyolez, 169 guinea átlaggal. A jelen évben is nagyon keresettek ivadékai s a mult héten is egy mén csikaja (Gracieből) 920 guineán, egy kancza csikaja pedig (Lady Fitz Jamesből) 1600 guineán cserélt gazdát. Cha­ribert eddig a Croft-ménesben, Dorlington mellett, volt fölállítva, hol 40 guineáért fede­zett. Charibert átalában több hasznos lo­vat nemzett már s igy ára, a mai angol piaczi viszonyok közt, drágának épen nem mondható. A következőkben adjuk ez apamén je­digreejét : Charibert sga m. neveltetett 1876-ban Lord Falmouth által : Thormanby Gertrude ' Melbourne! ... II 1 ^ V Wind- Ahc e Saunterer ^ ueen hound*) Hawthorn bunterer ^^ о а. e э аз s g , о f i PS ps о ps bu ltt Melbourne pedigreejét adtuk. Általános nézet, hogy Thormanby Mel­bourne fia ; azonban Windhound leszármazása is kitűnő s ezt következőkben állítjuk össze : Windhound pej m eil 1847 ben, kimúlt 1886-ban. Phryne Pantaloon Decoy Touch­stone ldalia Castrel з p­cS •в о £ о < я­I I 1 Melbourne apai ágról, tovább visszave­zetve Sorserer, Trumpator, Conductor, Mat-

Next

/
Thumbnails
Contents