Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-07-12 / 40. szám

1890 julius 12. 301 E. В. Murât Wien, I., Weihburggasse 32. Hochparterre Nr. 2. Bécsből következő odds-listát küldött be hozzánk : Szent-lstván-dij 1899. Budapest, augusztus 15-én. 3 Kalksburger 5 Kobinoor 4 Triumph 7 Garlic 4 Aspirant 8 Advance Flag 5 Filou 8 Johnsbach 5 Lord Ernest 10 és feljebb a többi. Jubileuins-preis 1890. Baden-Baden, augusztus 12-én. 1) Fitz Hamton 6 Sucre d'Orge 2 Yellow 6 Reveille ö Eintracht 12 Greville 6 Dalberg 10 és feljebb a többi. 8 Mac Intosh 10 Morisco 12 Gigerl 14 Achilles II. 14 Allegro 14 Szíves Bécsi Derby 1891. 14 Praetendent 16 Álnok 16 Sebes 18 General Consul 20 Hippokrene 20—100 a többi. ORSZÁGOS LOTENYESZTES. Válasz báró Wesselényi Bélának. A «Vadász- és Verseny-Lap» legutóbbi számában báró Wesselényi Béla ő méltóságától a négyes-fogatok versenyéről egy — általam nagy érdekkel olvasott — értekezés látott napvilágot, melyre bátorkodom néhány megjegyzést tenni. A nemes báró azt állítja, hogy mi magyarországiak, a báró Wesselényi Miklós lovainak győzelme folytán, az erdélyi lótenyésztésre eső dicsőséget magunknak vindicáljuk. Tudtommal ezt senki sem telte : hanem igenis mindenki a legnagyobb elismeréssel és bámulattal adózott az erdélyi négyesnek, sőt mi több, mindenki — a nélkül hogy valakinek is eszébe jutott volna az erdélyi lovaknak fölényét a magyarországiak fölött, vagy viszont ez utóbbiakét az elsők fölött szóba hozni — a legynagyobb örömmel üdvözölte báró Wesselényi Miklós négyesének győzelmét, anélkül hogy az irigységnek csak legcsekélyebb árnyéka vegyült volna emez őszintén érzett öröm közé. De kérdem a nemes báró urat, talán az erdélyiek nem örültek vagy nem töltötte be keblünket nemes büszkeség, midőn Kisbér dicsőséget szerzett Magyarország lótenyésztésének ?. vagy midőn Blaskovics Ernő nevelése, a soha le nem győzött Kincsem, Európa összes versenypályáin hirdelte a magyar lónak dicsőségét? Alig hiszem, hogy akkor az erdélyiek ugy gondolkodtak : «hisz Kisbér és Kincsem Magyarországon lettek nevelve, azokhoz nekünk semmi közünk» ! Miért hiszi tehát mostan, hogy mi, báró Wesselényi Miklós négyesének győzelmét és ennélfogva a szűkebb körű erdélyi lótenyésztést ért dicsőséget a magunk számára akarjuk lefoglalni? Szerény fölfogásom szerint, nem szorultunk reá, mert először fs az erdélyi lovaknak fölénye a magyarországiak fölött nincs bebizonyítva, másodszor meg, legyen meggyőződve a nemes báró, hogy Magyarországon senkinek eszébe sem jut, arról töprenkedni, vájjon a mag yar ló jobb-e az erdélyinél avagy megfordítva?, vájjon a magyar lónak van-e nagyobb hire a külföldön avagy az erdélyinek? Nem jut pedig ez senkinek az eszébe azért, mert mint bizonyára nagyon jól méltóztatik tudni, az 1848. VII. törvényczikk a magyar koronához tartozó Erdélynek, Magyarországgal egy kormányzás alatti teljes egyesültét mondotta ki, miután három századon keresztül el voltunk egymástól szakadva. A közös vérkötelék és nemzeti multunk azt parancsolja, hogy testvérek legyünk, ne csak szomszédok, mint 1848 előtt. Testvérek pedig, kik egymást szeretik, egyetértést és közös boldogságot óhajtanak ; egyik a másik javáért élni -kiván és halni tartozik. Miután tehát mi itt Magyarországon az erdélyieket testvéreinknek tekintjük, kiket szeretünk, semmi okunk sincs reájuk irigykedni. Azt mondja a nemes báró, hogy a mint a lajtántuli lótenyésztésnek semmi közössége nincs a magyarországival, épen ugy önálló az erdélyi lótenyésztés is. Bátorkodom eme hasonlatnak helyes voltát kétségbe vonni, azonban nem terjeszkedhetem ki erre bővebben, mert nagyon is belemélyednék a közjogi fejtegetésekbe, melyeknek itt tulajdonképen nincs helyük ; csak azt jegyzem meg, hogy az erdélyi lótenyésztés még sem lehet olyan nagyon önálló, miután a nemes báró ur valamivel alább arról panaszkodik. hogy Erdély az állami ménekből mindig csak azokat kapta, melyek másoknak már nem kellettek : telivért csak keveset és roszat kaptak, itt tehát egy kis ellenmondást vélek konstatálhatni, melyhez különben még azt a megjegyzést fűzöm, hogy ha valóban áll az, hogy Erdély az állami ménekből csak azokat nyerte el. melyek már másoknak nem kellettek, akkor tulajdonítsa ezt saját lótenyészbizottsági elnökeinek, mert : «szemesé a világ, vaké az alamizsna. Azt mondja még többi között a nemes báró ur, hogy az állami mének az erdélyi tenyészanyagon csak rontottak, nem is említve azt, hogy a Noniusok egész méneseket bepiszkoltak. Ez állitásnak első részére azt a megjegyzést koczkáztatom, hogy nem vagyok képes fölfogni és belátni, hogy Magyarország lótenyésztésének élén álló férfiú, ki azt 25 év óta oly páratlan szakértelemmel és buzgósággal vezeti, miért tűzte volna maga elébe amaz elérendő czélt, hogy az erdélyi lóanyagot az állami ménekkel megrontsa ? Hogy az Erdélyben lévő állami mének nem mind a legjobbak, azt szívesen elismerem ; de ne méltóztassék azért elhinni, hogy itt Magyarországon csupa kifogástalan ménünk van ; van itt is elég selejtes, sőt merem állítani, aránylag több, mint Erdélyben : de ez másképen nem is lehetséges, ott a hol a kanczák és mének közötti arány nem olyan, mint a minőnek kellene lennie: azért tartotta a lavaszszal együtt lévő országos lótenyésztési értekezlet első kötelességének a mének szaporilását a kormánynak figyelmébe ajánlani. A mi már most azt illeti, hogy a Noniusok egész méneseket bepiszkoltak, megvallom, hogy ez nagy baj, én sem vagyok a Noniusnak barátja : de kérdem a nemes báró urat, ki parancsolta meg az illető ménes - tulajdonosoknak, hogy kanczáikra Nonius mént béreljenek? Kötve hiszem. hogy Kozma Eerencz miniszteri tanácsos ur adta volna nekik eme tanácsot ; tehát mégis csak oda lyukad ki a dolog, hogy saját választásuknak köszönhetik, ha méneseiket elrontották : az pedig, ugy hiszem, még sem volna igazságos dolog : önhibánkért másokat akarni felelőssé tenni ! De nehogy abban a színben látszassam, miszerint csak gáncsolni tudok, a legnagyobb készséggel elismerem, hogy két dologban egészen egyetértek báró Wesselényi Béla fölfogásával ; az egyik az, hogy báró Wesselényi Miklós és Dőry József minden esetre kétszeres sikert arattak, először mint tulajdonosok és másodszor mint tenyésztők, miután saját nevelésű lovaikkal járták be a kitűzött utat, és a másik, hogy a legjobb kondiczió megítélésének zsinórmértéke az lett volna, hogy másnap melyik fogat megy vissza legrövidebb idő alatt Pozsonyba ? Végül pedig egész tisztelettel kérem a nemes báró urat, ne méltóztassék Magyarországnak lótenyésztését gáncsolni és annak vezetőit vádakkal illetni, mert legyen meggyőződve róla, hogy igen boldog volna ez az ország, ha minden téren oly haladást tapasztalnánk, mint országos lótenyésztésünkben. Gróf Széchenyi Aladár. VADASZAT ES LÖVÉSZÉT. Németországról igen kedvező híreket közöl egy német szaklap az idei vadászati kilátásokról. A nyul-szaporulat kitűnő : a kedvező időjárású tél nem tett kárt bennök, a tavasz pedig majdnem mindenütt annyira kedvező volt, hogy már az első fiadzások is sikerültek, a mint azt most már a sok erőteljes süldőn láthatni. A nyul-vadászat tehát szép reményekkel biztat. A fogoly-szaporulat nem ily kedvező, legalább nem mindenütt. Tett megfigyelések szerint a tenyész-foglyok későn kezdtek párzani s igy későn is fészkeltek és mikor a csibék kibújtak, akkor érzékenyen hűvös, esős időjárás állott be; a bajt súlyosbította, hogy junius elején és közepén sok volt a zápor-eső. De miután tenyészetre a mult évről igen sok fogoly maradt s ezeket a téli jó időjárás megkímélte, közép-eredményü fogoly-idényre van kilátás Németországban. A fáczánok, melyek leginkább vizmenti síkokon és ligetekben tenyésztetnek, a kotlást szerencsésen és árvizek nélkül fejezhették be s igy a folyó évi szaporulat kitűnőnek mondható. Az őszi fáczán-vadászatok tehát szép sikerrel biztatnak. * * * A nyitjfajdok, melyeket az idén a gödöllői udvart vádász-területen kieresztettek, mint halljuk — szépen tenyésznek és a kakasok e tavaszon már be is mutatták furcsa tánezukat ez uj otthonukban, jeléül, hogy jól érzik magukat. * * * A foglyok idei tenyészetéről mindenfelől kedvező lűrek érkeznek. A hol az első fészkek nem sikerültek, annál kedvezőbben esett ki a második költés. Igy jelentik ezt Ausztriának több vidékről, a hol a fogoly-tenyészet általában véve szintén igen jó. Egy bécsi erdészeti szaklap szerint Leipertitz közelében máj. 22-ikén találtak egy 18 darabból álló fészekaljat, mely valószínűleg második tojás eredménye. Ezt irja a «Vadász-Lap», mely szaklaptól kissé több hirt várnánk — a foglyok itthoni tenyészetéről. . . . * * Dij lövészet. A budapesti polgári lövöldében vasarnap tartott dijlövészeten a következő lövészek nyertek : A 200 lépés távolságú czéltáblán 20 lövés közül legtöbbször talált : Benkő Ferencz, dr Mesztritsch Mátyás, Jelenek Antal, Oberwalder János, Korolovics Szilárd. Középlövésre : Jelenek Antal. Korolovics Szilárd, Benkö Ferencz, Garami Ede, Matheidesz Dániel és Érczhegyi Ferencz. A pisztoly-czéltáblán 20 lövés közül legtöbbször talált : Jaritz András, Raskony Károly és dr Axamethy Lajos. Középlövésre: Oberwalder Lajos, dr Axamethy Lajos és Jaritz András. A kezdők czéltábláján legtöbbször talált : Lax Adolf, Schwingskahl N. és Leitersdorfer János. A hölgyek czéltábláján legtöbbször talált : Benkő Ferenczné, Welsch Emiiné és Kobrinek Etelka k. a. Az összes lövések száma 234 7. * * * Majna-Frankuvftban. az ottani ebtenyésztő egyesület folyó évi szeptember 15-én és 16-án nemzetközi vizslaversenyeket rendez. ATHLETIKA^TESTGYAKORLAT. A budapesti «Kerékpár-egyesület» nyilvános versenye. Folyó hó 6-án tartotta a budapesti «Kerékpár-egyesület» nyilvános versenyét az űgetoversenypályán. Ugyanaznap alakult meg a magyar vasparipa-szövetség, melynek érdekében körülbelül száz velocipedista vett részt az e ezélból az «István föherczeg» vendéglőben az-