Vadász- és Versenylap 34. évfolyam, 1890

1890-01-01 / 1. szám

1890 január 1 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 13 jutalmát a tisztelt uraságoktól és asszonyságoktól beszedi. Harsány tetszészaj követte e szavaimat, melyből az iskolaigazgató hangját is kivette éles fülem : «bene ! benissime ! Phöbusz, ki e tekintetben nagy gyakorlottsággal birt. körülsétált és bőven kapta a czukorkákat, mert a korcsmáros, ki puncs-csal szolgált a közönségnek, czukorral is bőven ellátta magát. Maga az iskolaigazgató nem látogatta ugyan meg többé a czirkusunkat, de a diákoknak megengedte, hogy eljöjjenek előadásainkra. El is látogattak ők hozzánk minden este, a mi aztán jelentekeny befolyással volt, a pénztárunkra. Hogy tolakodónak ne tűnjek föl, a czukrászatot most kerültem olyankor, mikor az iskolaigazgató ott szokott lenni. Karácsonyéjszaka előtt való nap bezárták az iskolát s a diákok haza mentek ünnepelni — Mi sem tartottunk előadást az ür.nep első napjáig. Karácsonyestét megelőző reggel kitem-z óra tájban kopogtattak nálunk. Egy (érti lépett be, ki nagyon meresztett szemmel, látszólagos csudálkozással szemlélte a művészbarlangban látható khaószt : aztán tudatta, hogy ö az iskolaszolga s egy nyílt levelet adott át. Minthogy ez oly nyelven volt írva. melyet a jelenvoltak nem értetlek meg, Tori oda hozta azt nekem az istállóba, hol épen lovam gondozásával foglalkoztam. A latinul fogalmazott rövid levél engem tiz órára az iskolaigazgatóhoz rendelt. A kitűzött időre megjelentem az iskolaigazgató dolgozó szobájában. — Nos, — szólt a kölcsönös üdvözlés után — ugy hallottam, sok a gyermek az önök cirkuszában. Lesz-e azoknak a gyermekeknek ma este karácsonyfájuk ? — Jóságos ég ! Ugyan honnan vennék azt elő nagybölcsességii uram? — Ne adjon nekem olyan balga czimeket. Nos, az önök gyermekeinek is hadd legyen karácsonyfájuk ! Íme ( három Erigyes-aranyat nyomott a markomba), vegyenek apró ajándékokat mindenkinek, hallotta-e?, mindegyiknek! Csinos karácsonyfát, viaszgyertyákkal, kalácsot is és mindazt, a mi valódi karácsonyestéhez szükséges. A csukrásznő majd gondoskodik azokról. Ezt meg — folytatta egy kis tokot nyújtva át — adja oda a fiatal Dionysónak. — Tudja-e ön, hogy tulajdonképen miért tiltottam én meg tanítványaimnak a cirkuszba járást? Hát azért, mert Rectoruknak egy szívsebe még nem hegedt be! Egy fiatal hevesvérű diák, Roroszlóban, egész szivét egy szép, fiatal leánynak adta oda, — — a Rach társasága egyik mülovarnöjének. ki szép volt testben, de álnok volt a szive — ön ért engem, barátom ! Régi dolog ez ; ám mégis ... No de, most, vale! Mi! vale! Meglepetve, elérzékenyülve, zavartan dadog tam, miközben az öreg ur kezét megcsókoltam : «Gratias, mi domine, mi carissime domine, gratias !»' Először is a czukrászatba mentem, hogy kissé meghatottságomból magamhoz térjek és aztán bevásárolgattam. Otthon a főnököt meg Rabettet beavattam a titokba, kik ámuló örömmel lesték szavaimat ; aztán utasítottam a fiukat és leányokat, hogy a manéget hozzák rendbe, mert a pálya közepén akartam a karácsonyfát fölállítani. Lopva megtekintettem Rabette-el ama kis tok belsejét, mely Torinak volt szánva. Csupa körmöczi aranyokból készült nyakék volt ez, rubinnal kirakott pompás csattal. Az öreg ur kétségkívül gazdag volt, mert ez a nyakék, értékben, egész kis tökét képviselt. Rabette ama, fájdalom, oly ritka nők közé tartozott, kik az irigységet nem ismerik. Ellenkezőleg nagyon örvéndett a buga örömének. Mikor azonban a fényes aranyakat ujjai közt forgatta. elősejtelemmel sóhajtott föl : — Édes istenem ! ezeknek is tova kell egyszer röpülniük ! Öt órakor mi, hárman, én, a főnök és Rabette, mindenkit, apraját, nagyját, bezártuk a lakszobánkba. Hat óra tájban a czukrászatból egy gyönyörűen feldíszített karácsonyfái hoztak, aztán egy kosarat kalácscsal, meg egy óriási edényt puncscsal. Mi elrendeztük az apró ajándékokai, meggyújtottuk a fenyőfán levő viaszgyertyácskákat — s az ajtót fölnyitottuk. — A várakozástól izgatott gyermekek berohantak, de káprázó szemmel, bámulva álllak meg egy pillanatig. A kis franczia és olasz gyermekek soha sem láttak még karácsonyfát. Az első meglepetést zajos örömnyilvánulás követte ; a megtöltött poharak körben jártak s Orlettinek az anyósa, kit mi a forráshoz állítottunk, igézően adta Hébe szerepét. Egyszerre egy lónak a feje tűnt elé. Tori a pályára lépett ki s valamennyi ló követte őt. — Hát ezek ne ünnepeljék-e velünk a karácsony estéjét ? — kérdezte a pajkos, szilaj leány. — Pompás gondolat ez ! — válaszoltam, s felültem kis berber szürkémre, mely fülét hegyezve, villogó szemmel bámult a karácsonyfára. Megzendült a tamburin is. Az öreg czigányasszony, éles, kissé recsegő, de átható hangon énekelt egy karácsonyi éneket : «Esta noclie es Noche buena. Y manama Navidad ! Saca la bota. moréna ! Que me quiero embarraohar !» E zene és ének hangjára körüllovagoltuk a karácsonyfát, egyik egy, másik más lovon ; némelyiken három gyermek is ült egyszerre. Künt az előcsarnokban ünnepies trombitahang harsant föl. Egyszerre megálltak a lovak. Rövid előjáték után, gyermekhangok egy régi karácsonyi éneket énekeltek. Alkalmasint ezeket a gyermekekel is az iskolaigazgató rendelt oda. Áz ének igy hangzott : «Puer natus in Bethlehem, IJnde gaudet Jerusalem ! Halleluja ! Az ellentétek gyakran szorosan tapadnak egymáshoz ! Elébb még a czigányasszony léha dala és most az ájtatos templomi ének ! Г)е most. a magasztos hangokra mindenkit megszállt az áhítat — a francziák meg az olaszok kik buzgó katholikusok, rögtön leugráltak lovaikról és a manège porondján térdre borultak. Ép ugy a főnök és a leányai, mert ezek is amazoknak a hitében osztoztak. Protestáns embernek a térde, természetesen. nincs ugy hozzászokva a meghajláshoz ám hogy a pajtások meg ne botránkozzanak, de különben is, elragadtatva a pillanat ünnepiességétöl. én is követtem a mások példáját. Künt az ének imigy végződött : «In hoc natali gaudio. Benedicarnus domino ! Halleluja !» Es mi mindannyian ismételtük : — Halleluja ! Az öreg Rector könnyezve, — ott állt az ajtóban ! Karczolatok. Gr. Sztáraynak nem lehet Hexenschuss.ja mert van neki jó Masseurje. * * * Nemesis u.jból gazdát cserélt ; többnyire második helyre futott, egyszer volt első és akkor disqualificalták. — Olyan mint némely képviselő, ki mindig szépen beszél, okos ember, a legelső helyre aspirál : de azért a miniszteri széket nem tudja elnyerni. * * * Hogyan trainiroztak regen? Az angolok-. azt mondták a fiúnak : «halt ihm beim Kopf, bis zum Distanz, dann lass ihm los.« — Egy bizonyos magán idomitásnál pedig az istállótól elvezették a lovat félmértföidre, aztan megfordították haza felé és reá kiáltottuk a fiúra : «utyekaj !» * * * Alphabet utolsó lett az idei nyertesek sorozatában s az is a legeslegutolsó versenynapon : azzal mentegeti magát, hogy a gazdája roszszul manegirozta : nem tud görögül. IRODALOM. A bécsi «Sport» és «Jockey» szaklapok 1890. január l-től kezdve összeolvadnak és «Sport» czim alatt lolytatják tovább pályájukat. VEGYES^ Olvasóinknak boldog: ós szerencsés uj évet kívánunk. * * Az 1890-iki év annyi sport - örömöt, élvezetet és haladást igér, hogy minden tekintetben felül fogja múlni elődjeit. * * * A Magyar Lovar-egylet részéről közzétett propositiók, kellemes újévi gratulatió és ujévi-ajándék I a versenyistállók részére. * A bécsi propositiók is készek ; a inint értesültünk. egyébb változások mellett négy handicap dija lett jelentékenyen felemelve, a Przedswit-handicap 5000 frira, a bécsi nagy akadályverseny 10000 frtra, afreudenani ugy Wiener handicap 10—ÍOOOO forinlra * * Az elóllzetések mielőbbi megújítását, s lapunk terjesztését tisztelettel kéri ük. * * # A franczia lterbyre Alicante 2—1 ellen, a bécsire Masseur 3—1 ellen, az angolra Surefoo4j- 1 ellen, a hamburgira Aspirant 7—1 ellen a favoritek. * * * Kincse nmek három leánya van jelenleg a sztniártoni telivéririénesbe ariyakanczának beosztva. Budagyöngye, Olyan-nincs és Kincs. Két első Craig Millar, utóbbi Sweetbread által lesz fedezve. * * * l'j évtől fogva Angliában, ugy nálunk is, uj ver senyszabályok lesznek érvényben. * * A uewiiiarketi telivérárverésen Milne trainer 4 lovat vett. valószínűleg ístállóuraq megbízásából. Kettő, versenyre is teljesen alkalmas és e czélra lesz hozzánk behozva. * * * Ritka év, melyben annyi kitűnő belföldi telivérkancza lesz átadva a tenyésztésnek, mint ez évben : Királyné, Sollich, Vinaigrette, Pity the blind és Babona. + * * A lefolyt versenyévben lOlegnagyobbdijunk értéke a következő volt : Derby 36850 Szt-István-dij 31000 Jubileumspreis 28025 Őszi kétéves nagy dij 16975 Critérium 14320 Kancza-dij 11560 St. Leger 10700 Nemzetközi dij 8250 Wiener-Handicap 73ko Trial-Stakes 7245 * * * Francziaország és Belgium győzelmes akadályversenyistállóinak az élén a Möns. G Ledaté áll 371736 frank nyereménynyel ; br. Finot istállója következik utána 335026 frankkal. — Hét oly versenyistálló volt még, mefy 100000 franknál többet nyert s 38-ra rug amaz istállók száma, melyek 20000 frknál többet jövedelmeztek : 44 istálló 10000 frankon s 45 istálló 5000 frankon felül nyert. * * * A múltévben a kettős birodalom versenyterein nyert 962.983 frból, a nyilvános versenyekben megjelent 491 verseny lóra esik átlagban 1961 frt fejenkint ; ez összeg, a versenylovak átlagos tartási költségeit még jelentékenyen fedezi. * • 1