Vadász- és Versenylap 33. évfolyam, 1889

1889-04-14 / 17. szám

154 ez kényelméből ki fogja zökkenteni, s mert gyamtotlam. hogy az ujitás. a haladás — le- gren az bar áldásos és következményeiben eredmenvt igérő — a kivitelre hivatott köze­geknél ellenszenvre taiál. s az eszme, mely a sikert magában táplálja az ellenszenven hajó­törést szenved, s igy ez üdvös eszmének keresztülvitele, mely ugy a hadseregre, miként a tenyésztés előmozdítására nézve beláthatlan előnyöket biztosithatna, előre láthatólag nehéz­ségekbe fog ütközni. Az első kisérletek ered­ménye után itélve feltevésem alaposnak is bizonyult. Ily véleményt láplalva 1885 ben az első kísérletnél részt venDi nem is kivántam — habár erre illetékes helyről fel lettem szó­lítva. — Ez elhatározásomat azzal indokol­tam, hogy miután jól tudom, és ezt he is kell ismernem, miként megyém népies tenyésztése még koránt sem érte él azt a fokot, a melyre a tul a dunai megyék lótenytése már évtize­dek óta a befolyás, és a lelkes nagybirtokos­ságnak erkölcs? és anyagi támogatása folytán emelkedett, s ennek daczára a vásár — a katonai körök ellenzése végett — még ott sem sikerült ; ugyan niinö eredményt várhat­tam volna én ilt. a hol a megyém tenyésztői 50-es és 60-as években teljesen magukra voltak hagyatva. Se buzditójuk, se vezetőjük, se oktatójuk nem volt, ki-ki elszigetelve a maga felfogása szerinti irányban tenyésztett. Állam­méneket alig használlak. A paraszt ménesek­ben. nagyrészt alkat- és csont-hibákban szen­vedő mének és 2 éves gebék fedeztek. Mi természetesebb tehát, hogy megyém határozott jellegű, kiegyenlített példányokat oly mennyi­ségben felmutatni képes nem lehetett, mint a tul a dunai megyék. És ha ide a kísérlet meg­tételére esetleg oly idegen kalonai elnököt küldőitek volna, a ki fitymáló, tapintatlan fel­lépésével, önérzetes közönségünket esetleg meg­sértené. a vásárok jövője kétségessé válhatott volna, minthogy jómódú tenyésztő földmive­seink és önérzetes közép osztályunk, az elő­zékeny, tisztességes bánásmódot s a barátságos jó magyar szól többre becsüli mint lovának a vásári árnál 50—60 frttal való túlfizetését, sőt az okadalolt elutasilást is szívesen eltűri, a jóakaró figyelmeztetést és oktatást pedig köszönettel fogadja. Igy természetes, hogy az ügy érdekéljen nagyon óvatosnak kellett lennem az első vásár rendezésénél, mert ennek sikerélöl nem csak a vásárok sorsa tétetett függővé, de az okszerű tenyésztés rohamos haladása is, a mire mint megyém létenvésztö bizottságának elnöke, hiva­tásszei üleg is törekednem kellett. 1885 ben az első kísérletnél tehát — a tapasztaltak után — megyém jól felfogott érdekében, észszerűen részt nem vehettem. 1886-ban, a földmivelési minisztérium lótenyésztési osztálya részéről az a. kérdés intézletett hozzám, nem volnék-e most már hajlandó kisérletképen egy katonai lóvásárt rendezni , mely esetben a katonai assent­comissio elnöke nálunk egy, ugy szakértelme mint kötelességérzetéről jól ismert huszár ezredes lenne. Habozás nélkül kijelentém. hogy a legnagyobb örömmel és készséggel fogom azt teljesíteni. Az eredmény 34 darab vásárolt ló vala, mely 1887-ben hasonló körülmények s ugyan­azon kiváló törzsliszt elnöki működése mel­lett 52-re szaporodott, és eme két vásár ugy a kincstár, mint az eladók teljes megelégedé­sével végződött. 1888-ban hasonló eredményt vártam, de már akkor az ügy és a közérdek buzgó barát­jának tábornokká történt előléptetése folytán az assent comissio elnöksége egy százados úrra bizatoit, a kit addig ugyan nem volt szerencsém ismerni, de remélettem, hogyha megismerkedünk és az eddig jónak bizonyult eljárást ezután is követni fogjuk, az eredmény nem fog elmaradni. A kapitány ur azonban a lótenyésztő-bizottságot teljesen mellőzve, az elővezető közönséggel szóba sem állt : igen jó remondákal minden megokolás nélkül vissza­utasította, melyek közül többek kereskedők által megvétetve, állítólag a budapesti assent­comissio előtt beváltak. — A jobb ménesbeli lovak árát drágáivá kijelenté, hogy mi az előző években tartolt vásárokban el lettünk kényez­tetve. neki megtakarításai nincsenek, és a lovak­ért csak az atlag árt fizetheti. Ezzel szemben kifejtem, hogy igy csak liferánsoklól lehet vásárolni, de a közvetlen vásárlásnál más rendszert kell követni, ha eredményt akarunk elérni, mert a megtakaritásokat itt kell a közön­ségesebb remondáknál eszközölnünk, hogy a kiválóbb példányokat magasabb áron is besze­rezhessék. Javaslatom figyelmen kivül hagyatott, mire én az assent helyiségből távozván, a a felvilágosítást kérő közönségnek kijelentém, hogy a vásárt ugyan rendezém, de közre­működésemet az assent comissio elnöke fel­használni nem kívánta, s távozom, mert az eljárással egyel nem érthetek. Minthogy az ily dolognál a bizalom egyik lölényező. legjobb tenyésztőink lovaikat elő sem vezetve szinten j eltávozlak ; igy 9 ló lelt csupán megvéve, és a vásár ily sovány eredménynyel végződött. E folyó év február 7-én tartolt értekezle­ten ez eljárást mellőzendőnek javasollam, s miután lehetetlen volt meg nem győződnünk a felől, miszerint, a hadügyminisztériumnak a tanácskozásban részt vett megbízottja, illetve képviselője, az ügyet ép ugy lelkén hordja mint bármelyikünk, a megállapodásokban meg­nyugodtam, őszinte bizalommal néztem e folyó hó 16-dikán megtarlolt lóvásár elé elannyira, hogy a helybeli lapokban felkértem a lótenyésztő és lótartó közönséget, hogy eladó alkalmas lovaikkal mentül számosabban részt vegyenek a vásáron, miután az 1886 és 1887-iki eljárás fog köveltelni, és magam is tevékeny részt fogok venni a becsületes közvetítő szerepében stb. A vásár napján reggel 8 órakor megjele­nik nálam egy altiszt, a ki az itt eddig még nem működött kapitány ur által küldve kér­deztető, hol fog a vásár megtartatni. Üzenetem szószerint igy hangzott : tiszteletem átadása után kérje fel nevemben a kapitány urat, hogy miután utja éppen a megyeháza előtt vezeti el, kegyeskedjék hozzám egy perezre befáradni a honnét magam vezetem a bizottságot a vásár helyére, a hol is szolgálatára fogok állani. Nem sokára ismét az altiszt értesített, hogy kapitány ur nem jön be, de az utczán vára­kozik reám. Rögtön beláttam honnét fuj a szél, és hányat ütött az óra, de -eltökéltem minden érzékenykedést félre téve, az ügy érdeké­ben a legelőzékenvebb modorban minden lehe­tőt megtenni a siker kedvéért. — Az utczán üdvözöltem léhát a kapitány urat. Felkértem minő sorrendben kívánja a lovakat elővezet­letni. én az ide nem tartozó állatokat - - a minők minden elővezetésnél találtatnak — első sorban kiselejtetném, azután elővezettetném az olcsóbb i lajta remondáknak látszókat, később az értéke­sebb ménesbeli és magasabb vérüeket. Kapi­j tány ur azt felelte, hogy csak vezettessem elő ; mind a hogy állanak sorrendben. Elővezettek 236 darab lovat s ezek közül egy sem találta­tott alkalmasnak, egynek sem kérdezvén meg árát. A katonai állatorvos uris vitte a nagyhangú szól, s mint magam haliám, ama megjegy­zést tevé : «Ich habe ja schon voriges .Jahr bemerkt, dass in Miskolcz nur Ratzen u Ludern sind aber keine tauglichen Remonten !» Eme megjegyzés után, mely ugyanazon helyen, ugyanazon tenyésztők lovai felett mon­datott, hol és a mely tenyésztők lovaiból 1886­ban 38 darab, 1887-ben pedig 52 lett vásárolva, beláttam, hogy itt felesleges minden ellen­vetés, s hagyni kell a kicsinált dolgot szó nélkül lejátszani. De a közönség indignálva volt, mert habár tagadhatatlan, hogy valamint máskor, ugy most is számos oda nem való lovat vezettek elő földműveseink, de az is áll, hogy a legkényesebb igényű bizottság elé állit­hatnék az elővezetett lovak közül számosabb példányokat, melyek nemcsak hogy alkalmasak­nak. de nagy részben kitűnő remondáknak quaüfikáltatnának. Egy földművelőnek hibátlan, igen jó alkatú, jól gondozott csinos lovát elutasilott a ka­pitány ur, mert kétszeri fel- és levezetés mel­let! negédességből felugrott, erre kimondatott : «Ist ein Schlager, kann es nicht brauchen». Egy kitűnő tenyésztő (Tornaljay) hatalmas derék lovát körültekintésre se méltatták, mert karámból mint nyers csikót vezették elő és némi vadságot árult el, félre ugorván az állat­orvostól ki fogát akarta megnézni és hirtelen lépett felé. Egy kiváló és nagyban tenyésztőnek (Stur­mann) 14 darai) 4éves ménesbeli csikaját egy­mástól el nem oldatla. de felületes ál tekintés után egyszerűen haza küldé. Ilyen ehhez és hasonló elbánás után bekellett ismernem, hogy minden törekvésem hiába való volt az ügynek szolgálatot lenni, mert kétség­kívül előre el volt határozva mindent alkal­matlannak találni és semmit se vásárolni, ez által értésemre adni. hogy a kiküldött katonai bizottság a polgári bizottság közreműködését itt Miskolczon meg nem tűri. miután annak én voltam elnöke, a ki a mult évi mellőztetésért az ügy érdekében szól emelni merészkedtem a f. évi február 7-én tartott miniszteri értekezleten. Hiszem, hogy más megyékben a bizottsá­gok előzékenyebb bánásmódban részesültek, de az ügy hátrányára a mult évben elkövetett tulszigoru eljárást talán senki sem vette oly érzékenyen mint az én vármegyém, pedig a mult évi vásárok feltűnő eredménytelensége amaz — általunk ismeretlen — utasításokban keresendők, melyek a tulszigoru bírálatban és a tulcsigázott igényekben leli magyarázatát. Ha személyem bármi ok miatt mellőztetik, annak fontosságot nem tulajdonítok, de ha egyes személyek iránt táplált akár indokolt, akár indokolatlan ellenszenv, vagy a polgári bizott­ságok közreműködésének kizárása miatt, az ügynek ártanak, ezt már igen nagy hibának tartom, mert ez által bekövetkeznék másutt is, a mi megyémben már bekövetkezett, és amit minden áron ki akartam kerülni : a kozönsé'i­nek mesterséges elidegenítése az elővezetéstől. Nem tudom, hogy ezek után mi a szán­déka a hadügyi és földmivelési minisztériumok­nak; ha esetleg mégis rendeztetni kívánnának ily katonai lóvásárokat, nagy küzdelembe fog kerülni a közönséget részvételre birni, mert hát ki fogna arra vállalkozni, hogy önzetlen fáradozásainak gyümölcsekép, legfelebb tenyésztő polgártársainak bizalmatlanságát arassa, s hol leend a tenyésztő ki ismételt cserben­hagyatása után újra jóhiszemiileg fogadná az elővezetésre vonatkozó felszólítást. Ha a kormányzat a közvetlen vásárokat fenn akarja tartani, az ügy keresztülvitele és népszerűsítése végett oly egyénekre kellene a vidéki assent-comissiók elnökségét Lizni, a kik nemcsak lóismerők. de feladatuk magas­latát felfogva, az ügy iránt őszinte érdeklődést és jóakaratot is tanúsítanak, s egyúttal képe­sek a tenyésztő közönséggel azok nyelvén érintkezni. Fia pedig a kormányzat nem birna urává válni közegei eljárásának, akkor legjob­ban teendi, ba meg fogja kímélni saját tekin­télyét, melyet a leirt eljáráshoz hasonló tény­kedések emelni egyáltalán nem alkalmatosak. Azt hiszem, hivatásomnál és tisztemnél fogva tartoztam megyémnek azzal, hogy eme — mint látszik szándékosan előkészített — fiaszkónak okait és történetét a közönségnek tudomására hozzam. Ama meleg óhajtással végzem szavaimat : adja isten az ügy érdekében, hogy ez eljárás csupán Borsodra szorítkozzék, a hol mi még­sem esünk kétségbe, a hol ezután is buzdí­tani fogjuk tenyésztőinket az öntudatos és helyes irányú lótenyésztésre. Kelt Miskolczon, 1889 márczius 24-én. Melczer Gyula, alispán és a borsodi lótenyésztő-bizottság elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents