Vadász- és Versenylap 33. évfolyam, 1889

1889-04-14 / 17. szám

154 ez kényelméből ki fogja zökkenteni, s mert gyamtotlam. hogy az ujitás. a haladás — le- gren az bar áldásos és következményeiben eredmenvt igérő — a kivitelre hivatott közegeknél ellenszenvre taiál. s az eszme, mely a sikert magában táplálja az ellenszenven hajótörést szenved, s igy ez üdvös eszmének keresztülvitele, mely ugy a hadseregre, miként a tenyésztés előmozdítására nézve beláthatlan előnyöket biztosithatna, előre láthatólag nehézségekbe fog ütközni. Az első kisérletek eredménye után itélve feltevésem alaposnak is bizonyult. Ily véleményt láplalva 1885 ben az első kísérletnél részt venDi nem is kivántam — habár erre illetékes helyről fel lettem szólítva. — Ez elhatározásomat azzal indokoltam, hogy miután jól tudom, és ezt he is kell ismernem, miként megyém népies tenyésztése még koránt sem érte él azt a fokot, a melyre a tul a dunai megyék lótenytése már évtizedek óta a befolyás, és a lelkes nagybirtokosságnak erkölcs? és anyagi támogatása folytán emelkedett, s ennek daczára a vásár — a katonai körök ellenzése végett — még ott sem sikerült ; ugyan niinö eredményt várhattam volna én ilt. a hol a megyém tenyésztői 50-es és 60-as években teljesen magukra voltak hagyatva. Se buzditójuk, se vezetőjük, se oktatójuk nem volt, ki-ki elszigetelve a maga felfogása szerinti irányban tenyésztett. Államméneket alig használlak. A paraszt ménesekben. nagyrészt alkat- és csont-hibákban szenvedő mének és 2 éves gebék fedeztek. Mi természetesebb tehát, hogy megyém határozott jellegű, kiegyenlített példányokat oly mennyiségben felmutatni képes nem lehetett, mint a tul a dunai megyék. És ha ide a kísérlet megtételére esetleg oly idegen kalonai elnököt küldőitek volna, a ki fitymáló, tapintatlan fellépésével, önérzetes közönségünket esetleg megsértené. a vásárok jövője kétségessé válhatott volna, minthogy jómódú tenyésztő földmiveseink és önérzetes közép osztályunk, az előzékeny, tisztességes bánásmódot s a barátságos jó magyar szól többre becsüli mint lovának a vásári árnál 50—60 frttal való túlfizetését, sőt az okadalolt elutasilást is szívesen eltűri, a jóakaró figyelmeztetést és oktatást pedig köszönettel fogadja. Igy természetes, hogy az ügy érdekéljen nagyon óvatosnak kellett lennem az első vásár rendezésénél, mert ennek sikerélöl nem csak a vásárok sorsa tétetett függővé, de az okszerű tenyésztés rohamos haladása is, a mire mint megyém létenvésztö bizottságának elnöke, hivatásszei üleg is törekednem kellett. 1885 ben az első kísérletnél tehát — a tapasztaltak után — megyém jól felfogott érdekében, észszerűen részt nem vehettem. 1886-ban, a földmivelési minisztérium lótenyésztési osztálya részéről az a. kérdés intézletett hozzám, nem volnék-e most már hajlandó kisérletképen egy katonai lóvásárt rendezni , mely esetben a katonai assentcomissio elnöke nálunk egy, ugy szakértelme mint kötelességérzetéről jól ismert huszár ezredes lenne. Habozás nélkül kijelentém. hogy a legnagyobb örömmel és készséggel fogom azt teljesíteni. Az eredmény 34 darab vásárolt ló vala, mely 1887-ben hasonló körülmények s ugyanazon kiváló törzsliszt elnöki működése mellett 52-re szaporodott, és eme két vásár ugy a kincstár, mint az eladók teljes megelégedésével végződött. 1888-ban hasonló eredményt vártam, de már akkor az ügy és a közérdek buzgó barátjának tábornokká történt előléptetése folytán az assent comissio elnöksége egy százados úrra bizatoit, a kit addig ugyan nem volt szerencsém ismerni, de remélettem, hogyha megismerkedünk és az eddig jónak bizonyult eljárást ezután is követni fogjuk, az eredmény nem fog elmaradni. A kapitány ur azonban a lótenyésztő-bizottságot teljesen mellőzve, az elővezető közönséggel szóba sem állt : igen jó remondákal minden megokolás nélkül visszautasította, melyek közül többek kereskedők által megvétetve, állítólag a budapesti assentcomissio előtt beváltak. — A jobb ménesbeli lovak árát drágáivá kijelenté, hogy mi az előző években tartolt vásárokban el lettünk kényeztetve. neki megtakarításai nincsenek, és a lovakért csak az atlag árt fizetheti. Ezzel szemben kifejtem, hogy igy csak liferánsoklól lehet vásárolni, de a közvetlen vásárlásnál más rendszert kell követni, ha eredményt akarunk elérni, mert a megtakaritásokat itt kell a közönségesebb remondáknál eszközölnünk, hogy a kiválóbb példányokat magasabb áron is beszerezhessék. Javaslatom figyelmen kivül hagyatott, mire én az assent helyiségből távozván, a a felvilágosítást kérő közönségnek kijelentém, hogy a vásárt ugyan rendezém, de közreműködésemet az assent comissio elnöke felhasználni nem kívánta, s távozom, mert az eljárással egyel nem érthetek. Minthogy az ily dolognál a bizalom egyik lölényező. legjobb tenyésztőink lovaikat elő sem vezetve szinten j eltávozlak ; igy 9 ló lelt csupán megvéve, és a vásár ily sovány eredménynyel végződött. E folyó év február 7-én tartolt értekezleten ez eljárást mellőzendőnek javasollam, s miután lehetetlen volt meg nem győződnünk a felől, miszerint, a hadügyminisztériumnak a tanácskozásban részt vett megbízottja, illetve képviselője, az ügyet ép ugy lelkén hordja mint bármelyikünk, a megállapodásokban megnyugodtam, őszinte bizalommal néztem e folyó hó 16-dikán megtarlolt lóvásár elé elannyira, hogy a helybeli lapokban felkértem a lótenyésztő és lótartó közönséget, hogy eladó alkalmas lovaikkal mentül számosabban részt vegyenek a vásáron, miután az 1886 és 1887-iki eljárás fog köveltelni, és magam is tevékeny részt fogok venni a becsületes közvetítő szerepében stb. A vásár napján reggel 8 órakor megjelenik nálam egy altiszt, a ki az itt eddig még nem működött kapitány ur által küldve kérdeztető, hol fog a vásár megtartatni. Üzenetem szószerint igy hangzott : tiszteletem átadása után kérje fel nevemben a kapitány urat, hogy miután utja éppen a megyeháza előtt vezeti el, kegyeskedjék hozzám egy perezre befáradni a honnét magam vezetem a bizottságot a vásár helyére, a hol is szolgálatára fogok állani. Nem sokára ismét az altiszt értesített, hogy kapitány ur nem jön be, de az utczán várakozik reám. Rögtön beláttam honnét fuj a szél, és hányat ütött az óra, de -eltökéltem minden érzékenykedést félre téve, az ügy érdekében a legelőzékenvebb modorban minden lehetőt megtenni a siker kedvéért. — Az utczán üdvözöltem léhát a kapitány urat. Felkértem minő sorrendben kívánja a lovakat elővezetletni. én az ide nem tartozó állatokat - - a minők minden elővezetésnél találtatnak — első sorban kiselejtetném, azután elővezettetném az olcsóbb i lajta remondáknak látszókat, később az értékesebb ménesbeli és magasabb vérüeket. Kapij tány ur azt felelte, hogy csak vezettessem elő ; mind a hogy állanak sorrendben. Elővezettek 236 darab lovat s ezek közül egy sem találtatott alkalmasnak, egynek sem kérdezvén meg árát. A katonai állatorvos uris vitte a nagyhangú szól, s mint magam haliám, ama megjegyzést tevé : «Ich habe ja schon voriges .Jahr bemerkt, dass in Miskolcz nur Ratzen u Ludern sind aber keine tauglichen Remonten !» Eme megjegyzés után, mely ugyanazon helyen, ugyanazon tenyésztők lovai felett mondatott, hol és a mely tenyésztők lovaiból 1886ban 38 darab, 1887-ben pedig 52 lett vásárolva, beláttam, hogy itt felesleges minden ellenvetés, s hagyni kell a kicsinált dolgot szó nélkül lejátszani. De a közönség indignálva volt, mert habár tagadhatatlan, hogy valamint máskor, ugy most is számos oda nem való lovat vezettek elő földműveseink, de az is áll, hogy a legkényesebb igényű bizottság elé állithatnék az elővezetett lovak közül számosabb példányokat, melyek nemcsak hogy alkalmasaknak. de nagy részben kitűnő remondáknak quaüfikáltatnának. Egy földművelőnek hibátlan, igen jó alkatú, jól gondozott csinos lovát elutasilott a kapitány ur, mert kétszeri fel- és levezetés mellet! negédességből felugrott, erre kimondatott : «Ist ein Schlager, kann es nicht brauchen». Egy kitűnő tenyésztő (Tornaljay) hatalmas derék lovát körültekintésre se méltatták, mert karámból mint nyers csikót vezették elő és némi vadságot árult el, félre ugorván az állatorvostól ki fogát akarta megnézni és hirtelen lépett felé. Egy kiváló és nagyban tenyésztőnek (Sturmann) 14 darai) 4éves ménesbeli csikaját egymástól el nem oldatla. de felületes ál tekintés után egyszerűen haza küldé. Ilyen ehhez és hasonló elbánás után bekellett ismernem, hogy minden törekvésem hiába való volt az ügynek szolgálatot lenni, mert kétségkívül előre el volt határozva mindent alkalmatlannak találni és semmit se vásárolni, ez által értésemre adni. hogy a kiküldött katonai bizottság a polgári bizottság közreműködését itt Miskolczon meg nem tűri. miután annak én voltam elnöke, a ki a mult évi mellőztetésért az ügy érdekében szól emelni merészkedtem a f. évi február 7-én tartott miniszteri értekezleten. Hiszem, hogy más megyékben a bizottságok előzékenyebb bánásmódban részesültek, de az ügy hátrányára a mult évben elkövetett tulszigoru eljárást talán senki sem vette oly érzékenyen mint az én vármegyém, pedig a mult évi vásárok feltűnő eredménytelensége amaz — általunk ismeretlen — utasításokban keresendők, melyek a tulszigoru bírálatban és a tulcsigázott igényekben leli magyarázatát. Ha személyem bármi ok miatt mellőztetik, annak fontosságot nem tulajdonítok, de ha egyes személyek iránt táplált akár indokolt, akár indokolatlan ellenszenv, vagy a polgári bizottságok közreműködésének kizárása miatt, az ügynek ártanak, ezt már igen nagy hibának tartom, mert ez által bekövetkeznék másutt is, a mi megyémben már bekövetkezett, és amit minden áron ki akartam kerülni : a kozönsé'inek mesterséges elidegenítése az elővezetéstől. Nem tudom, hogy ezek után mi a szándéka a hadügyi és földmivelési minisztériumoknak; ha esetleg mégis rendeztetni kívánnának ily katonai lóvásárokat, nagy küzdelembe fog kerülni a közönséget részvételre birni, mert hát ki fogna arra vállalkozni, hogy önzetlen fáradozásainak gyümölcsekép, legfelebb tenyésztő polgártársainak bizalmatlanságát arassa, s hol leend a tenyésztő ki ismételt cserbenhagyatása után újra jóhiszemiileg fogadná az elővezetésre vonatkozó felszólítást. Ha a kormányzat a közvetlen vásárokat fenn akarja tartani, az ügy keresztülvitele és népszerűsítése végett oly egyénekre kellene a vidéki assent-comissiók elnökségét Lizni, a kik nemcsak lóismerők. de feladatuk magaslatát felfogva, az ügy iránt őszinte érdeklődést és jóakaratot is tanúsítanak, s egyúttal képesek a tenyésztő közönséggel azok nyelvén érintkezni. Fia pedig a kormányzat nem birna urává válni közegei eljárásának, akkor legjobban teendi, ba meg fogja kímélni saját tekintélyét, melyet a leirt eljáráshoz hasonló ténykedések emelni egyáltalán nem alkalmatosak. Azt hiszem, hivatásomnál és tisztemnél fogva tartoztam megyémnek azzal, hogy eme — mint látszik szándékosan előkészített — fiaszkónak okait és történetét a közönségnek tudomására hozzam. Ama meleg óhajtással végzem szavaimat : adja isten az ügy érdekében, hogy ez eljárás csupán Borsodra szorítkozzék, a hol mi mégsem esünk kétségbe, a hol ezután is buzdítani fogjuk tenyésztőinket az öntudatos és helyes irányú lótenyésztésre. Kelt Miskolczon, 1889 márczius 24-én. Melczer Gyula, alispán és a borsodi lótenyésztő-bizottság elnöke.